Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-31 / 77. szám
8 TOMI* MEGYEI NEPÜJ8ÄG 1968. március 31. Á repülőtányérok és az amerikai elnökválasztás Miért éppen akkor jelennek meg, amikor el kell valamiről terelni a figyelmet ? Az elmúlt húsz év alatt világszerte rekordot ért el a repülőtányérokról szóló „tudományos” kiadványok példányszáma. Az ismeretlen repülötárgyak problémájával számos egyesület, klub foglalkozik. Tagjaik között olyanok is akadnak, akik azt állítjájk, hogy maguk is repültek már a földön túli lények tökéletes űrhajóján. Mások viszont csak látták a tányérokat, de nem volt szerencséjük utazni rajtuk. A harmadik csoportba azok sorolhatók, akiknek még az sem adatott meg, hogy saját szemükkel lássák a titokzatos tárgyakat, ellenben rendületlenül hisznek létezésükben. Az egyesületek buzgón működnek, nemzetközi értekezleteket, szimpóziumokat és szemináriumokat tartanak. Valóban pusztán kitalálás-e az egész, vagy mégiscsak „van valami a dologban”? összefüggésbe lehet-e hozni a világűrbeliek Időszaki látogatásait a földi eseményekkel? VENUS-LAKÖ A PENTAGON SZOLGÁLATÁBAN Vegyük sorjában a dolgokat. Először Keneth Amold amerikai pilóta látta 1947-ben az idegen repülő tárgyakat. A kilenc hajóból álló csoport mintegy 3000 kilométeres gyorsasággal száguldott. Akkor még földi repülő alkalmatosság nem ért el ilyen sebességet. A második találkozás a repülőtányérokkal már tragikus volt. 1948 januárjában íhomas Mantel repülőszázados üldözőbe vette őket. Útjáról sohasem tért vissza. Utolsó szavai ezek voltak: — Közeledem a tárgyhoz, haég néhány száz méter ... Az eseményt sokan azzal magyarázták. hogy az ismeretlen lények figyelmeztetni akarták az emberiséget, hagyják őket békében. A vizsgálat azonban kiderítette; hogy Mantel százados halála „földi” okokból következett be: túlságosan magasra emelkedett oxigénálarc nélkül. A .veszélyes” tányér közönséges kísérleti léggömb volt, amelyet az amerikai haditengerészet bocsátott föl. Ezután még számtalan esetet jegyeztek fel az újságok. A legfurcsább talán n Stem című nyugatnémet képeslap szenzációs híre volt A lap munkatársa állítólag személyesen beszélt egy Venus-lakóval. aki jelenleg a Pentagon szolgálatában áll. A daliás, szőke venusfi kitűnően beszél angolul, és egészen megszokta már az itteni levegőt. Az ál- mélkodó újságírónak elmesélte, hogy több csillagon és bolygón járt már, ruhája megvédi a legnagyobb hőségtől is. MARS-LAKÓK EGÉSZSÉGÜGYI SÉTÁJA Érdekes, hogy a repülőtányérok, akárcsak a szentek, csak azoknak jelennek meg, akik fenntartás nélkül hisznek bennük. Még sohasem látta őket csillagász, vagy meteorológus, hogy szakszerű véleményt mondhasson róluk. Sohasem nyílt még alkalom arra, hogy egyidejűleg két síkból fényképezzék le őket. Leleményes fényképészek gyakran foto montázs segítségével „varázsolnak” a képre ismeretlen alakú és eredetű „repülő tárgyakat”. Mégis vannak felvételek olyan tárgyakról, jelenségekről is amelyeknek eredetét nem egyszerű megmagyarázni. A képeken elmosódott körvonalú, fényes, ovális tárgyak láthatók. A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy gömbvillámok. Erről a villámfajtáról még ma is igen keveset tudnak, az azonban mindenképpen bizonyos hogy földi eredetűek. Kihasználva az emberi hiszékenységet, Nyugaton számos botcsinálta „tudós” járja a városokat, és előadásokat tart a repülőtányérokról. Gyakran szemtanút is visz magával, aki eskü alatt vallja, hogy saját szemével látta, amint a Mars-lakók leereszkedtek a farmjához közeleső dombra, hogy egy kis sétát tegyenek. Valószínűleg egészségügyi okokból, mert a hosszú világűri utazás közben bizonyára elzsibbadtak tagjaik ... Amerikában legismertebb előadók Leslie és Adamski. Sikerült „jó kapcsolatokat” teremteniük a Mars-lakókkal, velük együtt jártak már a Holdon, a Venuson, a Marson és más ooly- gókon. Elmondták, hogy a ívlars- lakók sikeresen gyógyítják a rákot és a többi földi nyavalyát, s erre őket is megtanítottak. Leslie és Adamski számos könyvet, értekezést írt, amelyek több százezer dollár tiszte hasznot hoztak nekik. MIKOR LÁTHATÓK A REPÜLÖTÁNYÉROK? Meglepő, hogy a titokzatos repülő tárgyak időszakonként jelennek meg. Bármennyire f tarosán is hangzik, megjelenésük összhangban áll bizonyos földi eseményekkel. Amerikában általában az elnökválasztások évében tűnnek fel. Lehet, hogy befolyásolni akarják a választókat, melyik elnökjelöltre szavazzanak. De az is lehet, hogy csak el akarják terelni a földiek (esetünkben az amerikaiak) figyelmét a reális problémákról, amelyeknek megoldásáról az elnök nagyvonalúan megfeledkezett. A Mars-lakók rendszerint akkor is megjelennek, ha az amerikai külpolitika nehéz helyzetbe kerül. Nem maradtak el 1951-ben sem, amikor az amerikai csapatok kíméletlen irtóhadjáratot folytattak a koreai nép ellen. És gyakran feltünedeztek 1965-ben is. amikor Vietnamban a harmincöt tagú amerikai katonai tanácsadó testületet fegyveres alakulatok váltották fel, hogy „röpke két hét alatt felszámolják a partizánmozgalmat”. Ott voltak a titokzatos repülő tárgyak az Egyesült Államok egén 1966-ban is amikor az amerikai elnök, megszegve az alkotmányt, parancsot adott Észak-Vietnam bombázására. Amikor a közvélemény figyelmét el kell terelni a kellemetlen dolgokról, az újságok szenzációs híreket közölnek a Mars-lakókról a tengeri kígyóról, vagy jobb híján a havasi emberről. Az emberek szívesebben olvasnak idegborzoló meséket a Venusról jött szuperintelligens lényekről, mint lehangoló híreket a munkanélküliség fokozódásáról az adók és az árak emelkedéséről. A politikusok pontosan tudják, milyen hasznos dolog néha egy-egy csodalény vagy repülőtányér. Ezúttal egy rajzót is mellékelek a levelemhez. Nem a legtökéletesebb, de mentségemre legyen mondva, hogy siettem. Nem akartam egy percet sem késlekedni annak az Ötletnek a továbbitá- sával. amit az egyik angliai bárban láttam. A bárpultra biztosító övét szefel- ,t t v trk. így aztán *■ r akármilyen részeg az ember, mindig egyenesen üt. Nem tud leesni a székről. Beletölthetik akár a bár egész italkészletét is. Gondolom, hogy ennek az ötletnek hasznát veszik otthon is, ahol ugyan ki van írva: ittas embert nem szolgálnak ki. Állítólag volt egy eset, amikor ezt be is tartották. Egyesek szerint kétszer is előfordult ilyen, de erre senki sem merne megesküdni, mert az utcán járókelők azonnal azt kérdeznék tőlük, ha ragaszkodnak ehhez a kiíráshoz, akkor hol az istenben „ittasulnak” le az emberek? Megmondom őszintén: én helyeslem a vendéglátóipari dolgozók cselekedetét. Igazuk van. A boltban sem mondja senki: maga már három halászlékockát vett, magának nem jár több. Annyit vesz az ember, amennyit kap, és ehhez senkinek, semmi köze. Akkor miért ne ihatna az ember annyit, amennyit akar, főleg, ha jó kuncsaft az illető. Meg kell fogni a jó kuncsaftokat a kocsmákban is. És éppen erre lenne jó ez a biztonsági öv is. így annyit ihatna mindenki, amennyit akarna, és még a székről sem esne le. Igaz, hogy az egy kis plusz kiadással járna, de megérné beszerezni a biztonsági öveket. Persze nem kellene az összes széket felszerelni ilyenekkel, csak a törzsvendégek székeit. Ebből is látná a tisztelt törzsvendég: törődnek vele, annyira törődnek, hogy az eddigi jelző- rendszert is kiiktatják. Nem engedik leesni a székről. Ami korábban azt jelentette érvényesíteni kell a kiírást. És ha felszerelnék ezeket a biztonsági öveket, akkor le is vehetnék a régi kiírást és helyébe újat tehetnének: „Nálunk biztonsági öves kiszolgálás folyik!”. Ez lenne ám az igazi! Ez tetszene ám a tisztelt vendégeknek! — mondom én, de ki tudja, hogy kinek mi tetszik? A szekszárdiaknak például tetszik, hogy hol itt, holott ássák a várost. Sőt, büszkék erre Azt mondják: minél jobban felásnak egy várost, annál jobban látni a fejlődését. Találkoztam olyan emberrel is, aki állandóan figyelemmel kíséri ezeket az ásatásokat és büszkén mesélte: ,,Kérem, én láttam, amikor letették a kábeleket a Tnrcsay-telepen és egy év után ismét láttam ezeket a kábeleket, miután kiásták őket. Mordhatom, hogy a kábelek egészen jó állapotban voltak. Alig rozsdásodott meg egy kicsit a külsejük. Ilyen gondos munka folyik nálunk, kérem! Évenként ellenőrzik, hogyan bírják a szekszárdi talajt a kábelek; és erről bizonyára jelentést is tesznek a gyártó vállalatnak: legyenek nyugodtak, a gyártmányuk kitűnőd’. Szekszárd tehát fejlődik, a szekszárdiak büszkék erre, az ásatásokat figyelemmel kísérik. Én is büszke vagyok ezekre! Sőt, én még másra is büszke vagyok, A napokban az egyik nyugati országban találkoztam egy emberrel, — nem akarom megírni, hogy melyik országban, mert ebből esetleg diplomáciai bonyodalom lenne —, akt nagyon megörült nekem. — Végre, hogy egy szekszárdival találkozom itt! Láttam én már magát SzeksZárdon is, de akkor nem mondhattam el azt, amit most itt elmondhatokl — Megbuktam Székszárdon. Pedig harminc éve, hogy kémkedem, tehát van egy kis rutinom. De Székszárdon megbuktam. A főnökeim visszarendeltek, nyugdíjba helyeztek. Azt mondták: „Menjen nyugdíjba, fáradt, rossz * kombináló készsége, hol azt jelentette Szekszárdiról, hogy ezért ássák a területet, hol meg azt ugyanarról, hogy azért. ..Mondja, maga, mint tősgyökeres szekszárdi, maga tudja, hogy mikor miért ásmtk?” — Tudom! f , Meghökkenve nézett rám, ' És én nagyon büszke voltam. Arra, hogy én tudom az ásások célját, és arra, hogy egy olyan városban születtem, vhonnan még a kémek sem tudnak egy eltagadható jaleütést küldeni. Tisztelettel: A Középületépítő Vállalat mintegy 25 millió forintos beruházással megkezdte az ú.i Fővárosi Nagycirkusz építését, a F*’'7 ' '*>ífó'3ze, Barbie • F ren? tervei s v; ( épünkön). A ' i ciiLrsz he Városligetben emelkedik majd e/. az impozáns — csaknem kétezer személyt befogadó épület, a magyar cirkuszművészet új otthona, amelyet f»rszerű- technikával szerelnek fel. Fénvorgona világítja meg a porondot, a reflektorkezelők URH-rádión kapják az utasításokat, gombnyomásra nyitják* csukják a vadállatoktól védő ketreceket. A tervek szerint 1970. májusára fejezik be az építkezést, de remélik: jóval korábban, 1969. karácsonyán, vagy szilveszterén már műsort láthat itt a nagyérdemű publikum,
