Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

>s Vergődő és fénytelen harcokones Czencz János-emlékkiállítás Szekszárdim A szekszárdi alsóvárosi teme­tőben, Pásztor János szobrász- művész síremléke alatt nyugszik a 75 éves korában elhunyt fes­tőművész, Czencz János, akinek emlékére kiállítás nyílt a szek­szárdi múzeumban. Élete szinte Tóth Árpád egyik verssorát idé­zi, mert „vergődő és fénytelen harcokon” múlt el. A Szekszárdon bemutatott élet­műben egy magábazárkózó lélek tesz vallomást az embereknek. Tisztaság, szépség és szeretet utáni vágy, sóvárgás tölti be a képek levegőjét. Finoman meg­rajzolt vonalak, harmonikusan egybeolvadó színek, tiszta becsü­letesség teszik megkapóvá fest­ményeit. Sejtelmes finomságú, első sikert aratott képe, a „Tü­kör előtt”, most is vonzza a lá­togató tekintetét. Csendéletei — „Gladiólusok”, Krizanténumok”, Együtt a forradalomban Károlyi Mihályné emlékeiről A könyvpiac egyik érdekes ------------t—k-------újdonsága Ká­rolyi Mihályné: Együtt a forra­dalomban című memoár- és nap­lókötete. Az 1918-as Magyar Köztársaság elnökének özvegye ifjúságáról, Károlyi Mihállyal való találkozásáról s a férje mel­lett átélt politikai eseményekről írta meg dokumentumértékű em­lékeit. A könyv megjelenése al­kalmából Károlyi Mihályné né­hány kérdésünkre elmondotta: — 1914-ben Károlyi . -- Mihály felesé­ge. A politika akkor és a követ­kező években még nem érdekelt, minden időt gyermekeim mellett töltöttem. 1918-ban kezdtem po­litizálni. Együtt dolgoztam a fe­ministákkal, harcoltam a női vá­lasztójogért, a háború ellen, a magyar küdönbékéért A Magyar Nemzeti Tanács megalakulása, a katona-, és murakástömnegek tün­tetése, a köztársaság kikiáltása: legszebb személyes élményeim közé tartozik. Károlyi Mihálynak régj terve volt a földek felosz­tása. Saját birtokáról ismerte a nincstelen földmunkások nehéz életét. Hite és meggyőződése volt, hogy köteles igazságérzetére hallgatni, a szegények pártjára állni, ötvennégyezer hoidja volt Mindet fed akarta osztani. Prog­ramját az arisztokrata kaszinó­ban kortasfogásnak hitték. Ami­kar azuitán kiderült, hogy meg is valósítja tervét, iszonyúan meggyűlölték. Nemcsak a magyar arisztokrácia üldözte. Akárhová mentünk Európában, a hercegek és grófok, a földbirtokok urai mindenütt éreztették velünk el­lenséges érzelmeiket. — Együtt a forradalomban cí­mű könyvében 1919 nyaráig kö­veti emlékeiben az eseményeket. Mi történt később? — 1919 nyarán Csehszlovákiába utaztunk, Auszt­riából ugyanis figyelmeztetést kaptunk: ne menjünk Bécsibe, mert a Nemzed Kaszinó emig­ráns tagjai elhatározták, amint hozzáférhetnek, végeznek Káro­lyival. 1921-ben Firenzében Lak­tunk. Itt Türr Stefánia, Türr_ Ist­ván tábornok leánya meghívott teára. Jelen volt egy ismeretlen olasz úr is. Másnap tudtuk meg: jobboldali újságíró. Férjem poli­tikai véleményét kérték és ő — szokása szerint — nem hallgatta el, hogyan vélekedik Harthyról, a magyarországi fehérterrarról és az olasz fasisztákról. Másnap egy újságban láttuk viszont szavait- A fasisztáknak és jobboldali cin­kosaiknak sikerült kierőszakolni­uk letartóztatásunkat. Károlyit bilincsbe verve vitték börtönbe. Vele mentünk mi is: én és a három gyerek. Ma már mosolyog­va érnél kezem akkori meghurcól- tetásunkra, pedig elég súlyos helyzetbe kerültünk. Egyik or­szág sem akarta befogadni Ká­rolyit és családját Egyik határ­ról utaztunk a másikra, csoma­gokkal, gyerekekkel. Aztán bará­taink elintézték, hogy Ausztria befogadjon. Villachban szálltunk meg. Itt viszont az a veszély fe­nyegetett, hogy ag egész családot megtámadják, vagy elrabolják Horthy emberei. Osztrák munká­sok segítettek rajtunk. Őrt áll­tak a ház előtt, hogy szükség esetén megvédhessenek. — A családja az emigráns Ká­rolyit megtagadta. Űj barátaink, a baloldali értelmiség ég a mun­kásság köréből kerültek ki. Pá­rizsban Károlyi világhírű írók­kal is összebarátkozott: Romain Roland-nal, Barbusse-szel, jó személyes kapcsolatot tartott fenn Wels-szel, Bertrand Russell- lel, a kommunista politikusok közül Landlerrel. Különösen ked­velte Karikás Frigyest Anniikor Karikást Magyar- országon elfogták és Saűai Im­rével, Fürst Sándorral együtt bíróság elé állították, Károlyi mindent elkövetett, hogy nem­zetközi tiltakozó mozgalmat szer­vezzen és neves személyiségeket is bevonjon a mozgalomba. Fér­jem, bár nem volt egészséges, mégis vállalta a szervező mun­kát, a fárasztó ide-oda utazga­tást Keresztül-kasul járta Euró­pát, hogy híveket szerezzen az ügynek, megmentse a Horthy vérbírósága elé állított kommu­nistákat Tárgyalásairól, remé­nyeiről és kétségeiről leveleiben részletesen beszámol nekem. Fi­gyelemmell kísérhettem a per alakulását, a küzdelmét, ame­lyet az aiítifasizmus nemzetközi erői vívtak barátainak életéért Sallaát £s Fürstöt sajnos nem sikerült megmenteni. Karikás akkor életben maradt,. — Horthyékat aggasztotta Károlyi népszerűségié, politikai befolyása, önéletrajzának és cik­kednek széles körű visszhangja. Megbízták londoni követüket, gróf Szapáry Lászlót, vessen vé­get Károlyi befolyásának. Sza­páry azt üzente Budapestre: Ká­rolyit az angol közvélemény annyira tiszteli, hogy politikai érvekkel lehetetlen őt lejáratni. Csak az embert, az egyéni be­csületet támadó hadjárat lehetne sikeres. De Károlyi Mihály el­leni intrikáival Horthy párizsi követe, báró Korányi ugyan­olyan kudarcot vallóét, mint londoni kollégája, — A felszabadulás után Ká­rolyi Mihály hazatért A Magyar Köztársaság párizsi nagykövete lett Erről a hozzá voltaképpen méltatlan állásról köszönt Le, amikor a személyi kultusz tör­vénysértése lehetetlenné tette számára az együttműködési! a kor­mány akkori vezetőjével Vissza­vonult Vance-ba, a Nizza melletti kis francia faluba. Megsértették, mégsem fordult a haza, a szocia­lizmust építő Magyarország el­len. Nem nyilatkozott és nem írt cikket, önéletrajzában ezeket a mondatokat olvassuk: „Gyakran eltűnődtem azon, hogy ha újra kezdeném, vajon ugyanolyan módon cselekednék-e megint. Azt hiszem, igen. A játszmában el kell játszanunk a magunk ré­szét, azután majd a történelem dolga lesz megítélni, mennyiben sikerült valami értékeset nyújta­nunk”. P. % „Dáliák”, a „Birskörték” — tö­mör kom pozíciójú, jól szerkesz­tett alkotások. Szinyed napsuga­ras hatása nyomán születhetett a „Kiránduló társaság” és az impresszionizmusba hajló mun­kája, a „Majális”. Czencz Já­nost, mint aktfestőt ismerték meg az ország határain túl és műcsarnok beli kiállításain is. Itt bemutatott női aktjai közül talán a legművészibb „Fiatalság” című kompozíciója. A fekvő női alak üde sugárzással emelkedik ki a kép sötét hátteréből, tiszta­ságot és élő fiatalságot árasztva maga körül. A bátaá táj ihlette „Halárusok”, a „Fürdőzők” és az „ősz a szőlőben” című képét. Bátán készült a „Hímző asz- szony”, a „Három kislány”, a ,Bátai kislány", a „ftros kendős nő” című festménye, portréja is. Es a bátaá Duna-partan került vászonra a kép „A művész leá­nyáéról is. Az álló női alak és a táj tökéletes harmóniába fiá­mul. A bugyos ujjú blúz köny- nyű kelméje fodrozva olvad a bátai Duna-ág megcsen des ült hullámaiba. Szinte érezni a ké­pet szemlélve a forrón tűző nap hevét enyhítő, enyhe szálló fu­vallatát. » Báta. A második világháború­ban költözött a művész és csa­ládja e kis községbe. Vergődés­ben telt életének legfónytelenebb időszaka volt az itt töltött évek egymásutánja. Faliújságot raj­zolt és húsvét idején tojásokat festett — hogy előteremtse a megélhetésre valót Nehéz körül­mények között élt Csók István, Fényes Adolf. Szőnyi István pályatársa volt. A neves kortársak mellett élet­műve csendesen visszahúzódik. De midenképpen többet ér annál, hogy megrekedjen egy bátai ház szegényes falai között. Képednek okvetlenül helye volna a szek­szárdi múzeumban és a megye más művelődési intézményeiben. KÉPEK A SZEKSZÁRDI KIÁLLÍTÁSRÓL 1. A művész leány: 2. Tükör előtt 3. Fiatalság I. Birskörték SZTANYISZLAV KUNYAJÉV: Városliget Villany ragyog, álom ragyog. Gnnepi harsány lárma tombol. Idevetődtem, unalomból. Ma Rt becsfiit vendég vagyok. Csábít aa ismerős vidék. Megyek a fasorban tűnődve. A fák között: gipsz-őzikék. Megállók: itt a céllövölde. Körhinta. Festett kis lovak, kopottan körbe bandukolva. Egyszer fele-cárságomat egy ilyenért eladtam volna, egyetlen szédíti körért a háború utáni éden*! A férfi, aki visszatért, választhat már kedvére mindead: övé most minden szédület, keréken is roboghat körbe, pukkadozva szamárfület mutathat a görbetükörbe. — Ki az utolsó? Én nyugodtan védem helyem: — Ott a sor vége! Örömért állok sorba végre. Volt idő: kenyérért topogtam. Rab Zsuzsa fordítása Sz. Kunyajev a mai negyvenéve­sek költő-nemzedékéhez tartozik, Moszkvában él, nemrég jelent meg harmadik verseskötete. Több anto­lógiát szerkesztett, pL a Sl-es Gyeny Poezii (A költészet napja) versgyűjteményt is. Kritikusi mű ködése is figyelmet érdemel. A múlt év őszén, az MSZBT meg hívására, hazánkba látogatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom