Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

I

1968. február í.

TOTN 5 WIEGTEÍ Wf!PŰJ§A«3

MEGÚJULÓ SZOVJET FALVAK

— Milyen újdonságok várhatók a falusi építkezésben — ezzel a kérdéssel kerestük fel Ivan Bokarjevet, a Szovjetunió Mezőgazdasági Építészeti Tervező Intézetének igazgatóját.

— Ha a jövő falujára kiváncsi, keresse fel Krasznaja Pahrát, itt van Moszkva közelében — válaszolta az igazgató.

.. . Krasznaja Pahra éppen olyan, mint a többi falu, földszintes házikók, a tetőkön televízióantennák. De teljes gőzzel építkeznek.

A kocsi egy kis fehér téglából készült emeletes épület e'őtt áll meg. Még néhány hét és beköltözhetnek a lakók. (Pár napja kapcsolták be a fűtést, hogy átmelegedjcnek a falak.)

Bemegyünk az egyik kétszintes lakásba. Az előszobából egy nagy szoba nyílik, mellette a konyha, így jól használható ebédlőnek. A veranda kis kertre nyílik. Az előszobából vezet lépcső az emeletre, ahol két szoba van.

— Egy-egy ilyen házban nyolc ily en összkomfortos lakás van, — magyarázza Beijajev, a tervezőintézet főkonstruktőre.

— Épülnek három-, sőt négyemeletes házak.:o . Ili t lepek is, ezek is nagyon kényelmesek — folytatja Be jajev. A szomszéd faluban például, Baribinóban, a Kommunizmus hajnala szovhozban.

... Ez a falucska nyílt mezőn ép ült, miután 19G0-ban néhány kolhozból egy nagy gazdaságot szerveztek. Ez a szovhoz központja és itt él a dolgozók többsége.. A falu főutcáján — amelynek építése még folyik — háromemeletes lakótömbök épülnek, egy-egy közülük 40, 48, 64 lakással. A 2—3 szobás lakásokban, mint a városban, gáz, fürdőszoba, központi fűtés van. Persze mindehhez megfelelő bolthálózat, korszerű iskola, óvoda, bölcsőde járul. ,

Most épül a művelődési ház, befejezéshez közeledik a háromemeletes 120 ágyas kórház építése.

Ismét a tervezőintézet igazgatói irodájában ülünk.

— Ilyen falvak nemcsak Moszkva közelében épülnek, — mondja Ivan Bokarjev. — Sok hasonló épült Bjelorussziában, Ukrajnában. A falusi építkezések tervezésén 25 ezer építész és mérnök dolgozik, akik természetesen mindenütt figyelembe veszik a nemzeti és klimatikai sajátosságokat, a helvi sajátos építőanyagokat és mindenekelőtt a lakosság kívánságait.

*Az ősi falvak helyén rövidesen új, komfortos telepek emelkednek, amelyek tervszerű elhelyezésüket és a kényelmet tekintve semmiben sem különböznek majd a városoktól. GALINA PAVLOVA---------------------- Szekszárd téN

APPAL len korán fekMÄR vő város, este

VÄROS hamar begubó------------------- zik, utcái nyolc

u

tán kihaltak, csendesek, A hideg meg a televízió még inkább ha- zaüzi és lakásokba zárja az embereket. Talán januárban érvényes Szekszárdra legjobban, hogy otthonülő város. Éjszakai

élete, nincs. Mindig ugyanaz a néhány arc, új ember ritkán tűnik fel a látóhatáron, olyannyira, hogy a város „éjszakai életének” egyik kitűnő ismerője azt szokta mondani: „Előre tudom, hogy csütörtökön este fél tízkor a Ga- rayban vagy a Kispipában kivel fogok összetalálkozni. Ritkán tévedek.” S ez rendszerint igaz.

A megyeszékhely estétől reggelig jámbor és puritán. Időnként fülöncsípnek egy-egy csirketolvajt, kihúznak a vásárcsarnok szellőzőnyílásából valami elvetemült suhancot, s ez minden. A valamirevaló kiérdemesült alkoholisták többnyire nappali életet élnek. Este Szekszárd semmivel sem lüktet jobban, mint Hőgyász, Bátaszék vagy Gyulaj.

Annái elevenebbek a hétköznapok, a nappalok. Szekszárd nappal már igazán város. Reggel fél nyolctól délután hatig sok benne az eleven lüktetés, főleg piaci napokon, szerdán és szombaton nő meg az élénkség, mivel akkor a környező falvakból is sokan bejönnek venni vagy eladni. Elsősorban az növeli az élénkséget, hogy az építkezések most főleg a város középpontjába tolódtak. Ez bizony időnként még a közlekedést is akadályozza. Mindenesetre mutatós, nagyszabású városrendezési program megvalósulásának körvonalai bontakoznak ki. Eddig az elmúlt években körülépítették a megye- székhelyet, most pedig kezdik eltakarítani a régi központot és újat csinálnak. Ez már eleve azzal jár, hogy rengeteg jármű közlekedik, sok a szokatlan dübörgés, pufogás, zörgés és motorzaj.

A Garay tér a város központja. Forgalma napközben háromszor telítődik; először reggel 8 óra körül, másodszor délben egy és két óra között, majd délután öt órakor. Olykor-olykor néhány percig annyi ember fordul meg a könyvesbolt és az 50-es önki- szolgáló bolt környékén, mint Budapest forgalmasabb átkelőhelyein. A benzinkút környéke pedig kész forgalmi akadály. Nem valószínű, hogy van Magyarországon még egy város, ahol a központban . járművekből alkotnak mesterséges gátakat.

Ha csúcsforgalom idején szemlélődik az ember a boltokban, akkor úgy tűnik, kevés az üzlet, rengeteg a vevő s ehhez mérten, pláne az élelmiszerboltokban, idegesítően hosszadalmas az üzletek áteresztő képessége.

De ebből a csúcsidőszakból távolról sem szabad általános következtetéseket levonni,' mert napközben vannak időszakok, amikor órákon keresztül oly kevés a vevő, mintha az 50-es önkiszolgáló például egy tanyasi szatócsüzlet volna. Hasonló a helyzet a vásárcsarnokban is, de többnyire a többi üzletben is.

Érdekes, hogy a hétköznapi mozgásnak Szekszárdon is megvan a pontosan körülhatárolható centruma. A vasútállomástól a kórházig, más irányban a postáig, a legnagyobb a jövés-menés. Az emberek többsége sietve vonul el a kirakatok előtt, ök azok, akiknek nagyon kiszámított az idejük, s jól kell gazdálkodniuk a

De bizonyos szempontból már nagyváros is. Némi szemlélődés után szinte százszázalékos pontossággal meg lehet állapítani, hogy kik járkálnak fontos hivatalos vagy magánügyben, s kik mászkálnak céltalanul. Igen, a város hétköznapjaihoz, az utca képiéhez a csellengők is hozzátartoznak. Ahány, annyiféle. Látom, az egyik sarki cipőbolt kirakatának támaszkodik, s félig lehúnyt szemekkel figyeli a túlsó oldalt, ahol néhány munkás a járdát bontja éppen. Mellette hatalmas bőrkötegeket eresztenek le az egyik, üzlethelyiség pincéjébe. A fiút ez sem izgatja. Nem mozdul. Tizennyolc, esetleg húszéves lehet. Ráér, de erősen. ÉpSzekszárd napke zben

percekkel is, ha mindent el akarnak intézni. Találkozom termelőszövetkezeti főkönyvelővel. „Jövök a megyei tanácstól, szaladok a bankba, utána még be kell ugrani az edényboltba, az anyósomnak zsírosbödönt ígértem, de még tárgyalni szeretnék az AG- ROKER-rel és utána a nyomda- igazgatóval is, mert ki akarjuk nyomtatni az új alapszabályt” — mondja és elrohan.

Ma már vidékről nemcsak autóbuszok és vonatok hozzák az utasokat. Sokan saját kocsival érkeznek és időnként már feltűnik, hogy Szekszárdon sem könnyű parkolóhelyet találni. A maszekgépkocsi abból a szempontból is megkönnyíti a vidéki ember számára az ügyintézést, hogy gyorsabban le tudja futni a kilométereket. Mert bizony sok kilométert kell lefutni, ha mondjuk a mezőgazdasági üzem vezetője egy nap akar tárgyalni a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgatójával, a TÖVÁLL igazgatójával, a MEZÖBER igazgatójával és még esetleg a Termelőszövetkezeti Területi Szövetség titkárával is. Elég messze esnek egymástól ezek a felsorolt szervek, vállalatok és intézmények. Talán majd néhány év múlva sor kerülhet egy nagy központi irodaház megépítésére, amelynek a létezése még inkább megkönnyíti az ügyintézést. A termeltető vállalatokat sem könnyű egy nap alatt elérni. Pedig Szekszárd igazság szerint, kis város.

Fenséggel megszólíthatnám, de minek. Mit mondhatna el ez a fiú azon kívül, hogy unatkozik? S hogy unatkozik, azt úgyis látni rajta.

De azért attól óvakodni kell, hogy őt naplopónak tartsa az ember. Azért kell ettől óvakodni, mert a város iparosodik, és egyre nő a több műszakos munkahelyek száma. Nincs kizárva tehát, hogy a műszergyárban éppen egy szocialista brigád tagja, vagy a nyomdában kiváló betűszedő.

Egészen más társaság ütött tanyát a népibüfé előtt: a csellengők roszr- szabbik fajtája. Űk nem unatkozva, ellenkezőleg a legnagyobb élvezettel lopják a napot. Aztán összeakadok Z. kartárssal. Céltalanul ténfereg. Este soha nem lehet látni, napközben örökké az utcákat rója. Pénzért lopja a napiot? Isten tudja. Szóval, nem kevés a ráérő ember. Sajátságos gyülekezőhely a vasútállomás és a környéke. Érthető módon a szolgálatot teljesítő rendőrnek tűnik fel leghamarabb, hogy vannak, akik az esti órákban felszívódnak, de reggel ‘ismét előkerülnek és napokat töltenek' el a váróteremben. Ezek a várótermi csellengők rendszerint arra hivatkoznak: munkát jöttek keresni Szekszárdra. Igaz, nem igaz? Ki tudja. Valójában napxxnta sokan érkeznek a megyeszékhelyre, azzal a szándékkal, hogy munkát keresnek. Megszólít egy nem

fiatal, ötven év körüli asszony. Kérdezi, hol a Patyolat? Fadd- iól jött, hét családja van, és az az érzése, hogy a Patyolatnál felveszik takarítónőnek.

Napiközben a kocsmákban, a

presszókban általában több a vendég, mint este. Ez alól a Kis- pipa rendszerint kivétel, mert ott esténként is sok a vendég. Csorba Géza és népi zenekara muzsikál, sokan kedvelik a ma. gyár nótákat, s a népi zenekarnak van vonzása. Kivétel a Garay Szálló reprezentatív pincéje is, de más előjellél. Kong az ürességtől mindig A Várköz- prestsztóban viszont napközben sok az ülővendég Meg nagy a füst Idős, nyugdíjas hölgyek, éjszakás ápolónők, kép)- és könyvügynökök, átutazó orvosok, védenceikkel tárgyaló ügyvédek, mama kedvence szépfiúk, félévi vizsgára készülő felnőtt diákok, nem dolgozó, fiatal nagyságos asszonyok üldögélnek az asztaloknál. A kályha mögötti asztal amolyan fenntartott hely azok számára, akik nem óhajtják a nyilvánosságot. A Várköz-presz- szó futóvendégei megint egy egészen más világhoz tartoznak; vállalati emberek, tanárok, műszakiak, kereskedők, üzletkötők, rendőrségi alkalmazottak. Beugranak, felhörpintik a szimplát és rohannak tovább.

Egy ismerősöm úgy véli: akkor eleven igazán egy város és akkor város a város, ha presz- szóiban napközben is van élet Hát Szekszárdon .többnyire csak napközben van az utcákon eleven, városias élet. A kora délutáni órákban rövid ideig a diákok uralják az utcákat. Csak nagyon rövid ideig mert napjaink középiskolás diákjai roppant elfoglalt emberek.

A délutánok ismerős, tétova csellengői a rendelőintézet délelőtti páciensei. A megyeszékhely összes többi intézménye együttvéve sem bonyolít le akkora ügyfélforgalmat, mint a kórház tőszomszédságában a rendelőintézet. Ingyen van. Rengeteg ember rajzik ki ebből az épületből és a vonat, vagy az autóbusz indulásáig az időt nézelődéssel töltik el...

Ct óra után megkezdődik a népvándorlás a vasútállomás és az autóbusz-megálló felé. Hat óra után viszont megkezdődik az utcák elnéptelenedése. Időnként kísérteties az ostornyél-világítás és alatta a mozdulatlanság. Még szerencse, hogy világítanak az ablakok. Ennek' híján azt hihetnénk, hogy kihalt a város.

= llllllllllllllllllillllIMIIIIIIIIIIIIIIUU

| Egy kis műhely

| ** «gr

| sikere

5 Az, hogy megyénk tég- E lagyárai évről évre

5 eredményesebben dolgoznak, S nem kis mértékben köszön- E hető a rendszeres és minősé- E gileg kifogástalan gépkarban- E tartásnak, S ezért dicséret il- E leti a Baranya—Tolna megyei E Téglaipari Vállalat paksi köz- E ponti javítóműhelyének dolgo- E zóit

E A fenti megállapítás alap- E ján — a közelmúltban hang- sí zott el egy értekezleten — E kerestem fél a paksi központi E javítóműhelyt,

E — Minden tőlünk telhetőt E megteszünk, hogy a gyárakban E biztosítva legyen a zavartalan E termelés. És hogy ez mennyi- E re így igaz, annak bizonyítá- E sára hadd mondjam él, ebben E az évben már, a korábbi évek E gyakorlatától eltérően, min- E den hónapban felkeressük a E téglagyári gépészeket. Eddig

— ugyanis csak telefonhívásra E mentünk ki a helyszínre. Vgy E gondolom, ez a havonta tör- E ténő rendszeres helyszíni E szemle még inkább biztosítja E a folyamatos és minőségi gép- E karbantartást — mondja E Schmidt József, a műhely ve- E zetője.

E A kicsi, de igen jól felszerelt E műhelyben mindössze nyolcán E dolgoznak: hét szakmunkás és E egy segédmunkás. Most éppen E a kölesdi és a hőgyészi tégla- E gyár motoros vontatóit javít- E ják.

— — Munkánk két részre tail gozódik. Az egyik cl rendszeri rés éves karbantartás, amely E októbertől márciusig tart, s E amelyet minden évben egy E helyszíni hibafelvételezés előz E meg. A másik: új gépek és E felszerelések gyártása. Ez térti mészetesen csak a nyári hó- E napokra vonatkozik. így pél- E dául az elmúlt nyáron 300 E folyóméter hosszú száUítósza- E lo-Qot gyártottunk le egy most E épülő új téglagyár részére. E Ezenkívül új perselyeket, E szénadagolókat is készítettünk.

E Az üzem szakmunkásai E ^ jól képzett, minden

E munkafázishoz értő emberek. E Ha kell, esztergálnak, ha kell, E hegesztenek, de. az sem okoz E nekik gondot, ha éppen a gya- s lugépen keli dolgozniuk. En- E nek megfelelően osztották be E a kis műhelyt is. Külön helyi- E ségben történik a hegesztés, a E szerelés és a gépi megmunká- = lás. A műhely anyag- és al- " katrészellátása Pécsről törté- E nik. Hetenként jár ki Paksra = egy technikus, aki felveszi a E szükséges igényléseket, s így E az ellátottság állandóan bizto- E sított.

E A műhely vezetője, Schmidt E József már tizenöt éve itt E dolgozik, a többiek is régi = szakemberek. A legfiatalabb E szakmunkás is több mint öt E éve már, hogy a műhelyben E van.

E —i Jól tudjuk, hogy a mi jó,

E vagy rossz munkánkon igen E sok múlik. Éppen ezért ígyek- E szünk a lehetőségekhez képest E a legjobban dolgozni. Amikor

— c téglagyárak több százezres E nagyságrendű túlteljesítéséről E hallunk, minden esetben büsz- E ke öröm tölt el bennünket,

S mert egy kicsit úgy érezzük,

E ehhez az eredményhez mi is E hozzásegítettünk.

A kis javítóműhelynek E ^ nagy sikere van a mell gye téglagyáraiban. S ennek E a nagy sikernek kovácsai ők = nyolcán a Baranya—Tolna E megyei Téglaipari Vállalat E paksi központi javítóműhelyéit nek dolgozói.

E (szigetvári)

SZEKULITY PÉTER. =lllimillllllt imillllllllllllUIIIIIIIIMi