Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-06 / 30. szám

4 rmwí mmrm mpüjsáG. TOGS, feümik ft = r HÖLGYEI/V\ és » VRAI/VN’ SZEßeT- Nlé/W. LESZÖGEZ N'/ HOGY.,. . ...—­NÄBUM KÖNYVE 4 Cosa Nostra ass Egyesült Államokban Defektívregény állami méretekben írta: V. Hyikolajey ^„IMÉ RÁD TÖ­RÖK, AZT MONO- , JA A SEREGEK URA, éS FÜSTTÉ ÉGETEAA SZEKE­REIT. OROSZLÁN KOLYKEIDET KAKO ELVESZTI AA6&. Rövid átfutási idővel válla­lunk minden típusú gépkocsi I—II. szemléit és futójavítását. Vállalunk külön autófénye­zést és kárpitozást is. Minden munkát garanciával végzünk. MGV. IV. sz. Gépjavító Ál­lomása, Tamási. Ügyintézőnk: Kotánczi Jó­zsef, Tamási, telefon: 17. . ___________(3) K tPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE ... /n fJElSf? E££>77 /Y/xerjEZöV/ « /ár sUleGC/G- I RO-rr- A /aocsr, /MÄVÖ&. /I fséRR/SZTOO/SKiPZOTZAT T CSAPOTT A Aíé/MA 7Ö/Ma3S^. — Takarodóig elmehet, Ne vigyorogjon, mert kiköttetem!... Hosszú sétára indult a kanyargó, mocskos, szűk utcákon, óvatosan átlépve az úttesten he­verő, alvó arabokon. Bement egy vályogkuny­hóba, ahol kávét mértek. A helyiség négy csu­pasz falból állt, és egyetlen nyílása volt: a be­járat. Sem szék, sem bútor sehol, csak egy vén szakállas arab guggolt a földön, parázzsal telt kanna előtt. Kis edényben csészényi vizet for­ralt, és amikor a katona belépett, szó nélkül rá borított a vízre egy kanál kávét. Csak ezután mondta: — Szálem... — Magán-k is, fiam... A helyiség három lépés von szé'tében és ugyanannyi hosszában. Nem nagyobb egy jó­kora disznóólnál. És nem is jobb szagú. Csak épp hogy lenyelte a kávét, és kisietett. És most valami egészen különös esemény tör­tént. Ahogy kiért az ajtón, oldalra lépett, hogy a ' kunyhó mellett egy kőre helyezze a lábát, mert a nádrágszárán egy gomb meglazult, és most fel akarta varrni. Tű és cérna a legtöbb légio­nistánál van. Egy leszakadt gombért, egy apró festésért olyan büntetés jár, hogy csak a legel- szántabbak mulasztják el a szükséges elővigyá- zatot. Feltette tehát a lábát egy téglára, befűz­te a cérnát, és megerősítette a gombot. Azután a másikat is szorosabbra varrta. Egyszerre az ujjába szúrt. A vályogkunyhó ajtaján egy nő sietett ki. Bizonyos volt benne, hogy mialatt a gombot varrtai, nem ment be senki a kávémérésbe. A szűk, csupasz falú helyiségben az imént csak az arab tartózkodott. Nyílás, amelyen valaki másfelől bejöhetett volna, bútor, amely elta­karhat valakit, nem volt a helyiségben. A vén arab sem változhatott át ifjú nővé, és a mezí­telen döngölt agyagföldből sem nőhetett ki e hölgy. Hogy jött ki a helyiségből egy nő, aki bent sem volt? Elhatározta, hogy visszamegy a kávémérésbe. Az ajtó zárva volt! Vagy a nő zárta be kí­vülről, vagy, ami valószínűbb, az arab reteszel- 'e be. — Mi ez? Csoda? Kísértet... A nő nem látta a katonát, mert azonnal él­"kező irányba fordulva továbbsietett. Fehér —'glónadrágia, lakkcsizmája most tűnik el a ’■•kon. amint befordul. ! Galamb utánasietett. A nő a Fort St. Thérése I I m előtt húzódó külvárosból az európai negyed fe­lé tartott, a hosszú Avenue Magenta deszkahá­zai között. Megszokhatta a trópust, mert fehér sisakján nem lengett tarkóvédő fátyol. A jobb keze fején furcsa, majdnem szabályos anya jegy volt. Ezt jól látta a légionista, mert a nőt két lépés sem választotta el tőle. Ott ment előtte. És a keze fején sötét háromszög alakú folt! A szép sima bőrön. Különös! Galamb maga sem tudta, hogy miért követi. Egy nő, aki a földből nőtt ki, mindenesetre ér­dekes. Különösen, ha egy eötót háromszögű anyajegy is van a kezén. A város villanegyedéhez értek. A nő egyre gyorsabb léptekkel haladt. Galamb kissé elma­radt, és pálmától pálmáig lopózvai, óvatosan követte. Egy dús parkkal körülvett épület hátsó ka­pujánál megállt. Körülnézett. A férfit nem lát­ta, mert ez még idejében elbújt egy fa mögé. Gyorsan becsengetett. A kis kapu kinyílt. Galamb jól látta, hogy egy öreg lakáj nyitotta ki és mélyen meghajolt. A nő bement. A katona várt, azután visszatért a főbejárat felé az útra. Megnézte elölről a villát. Hatal­mas, régimódi, emeletes épület volt. Kissé ri­deg és csendes. Minden zsalu leengedve, a ka­pu zárva, a park néma, se hang, se emberi vagy állati lény sehol. Egy rendőr 6 étáit arra, és barátságosan intett a légionistának. Gyerekes kíváncsiság furdalta Galambot. _ — Mondja, kolléga úr — kérdezte » rend­őrt —, ki tékik ebben a szép villában? — Senki. Lakatlan. Hm... Igazán titokzatos ügy. — Szép kis ház. — 3? — A rendőr- és adófelügyelők, beosztásuk természeténél fogva, valamilyen módon mindig kap­csolatban állnak az alvilággal. Ezért a törvény őrei körében dí­vó korrupció az alvilági gentle­manekkel való közvetlen közel­séggel magyarázható. A bűnözés rákos daganatának áttételei azon­ban az Egyesült Államokban en­nél jóval mélyebbre terjedtek. Aí Egyesült Államok választott tiszt­ségviselő személyeinek bűncselek­ményei már egyáltalán nem te­kinthetők véletlen eseteknek mint ahogy olykor a burzsoá saj­tó feltünteti. A bűncselekmények az amerikai életforma egyik fc törvényszerűségévé váltak. £ hogy meggyőződjünk erről, éléi megismerkedni Mr. Jayancam életével és ügyeivel. Jayancana 40 évvel ezelőtt, amikor még fiat talkorú volt, háromszor állították bíróság elé gyilkosság vádjával. fi második világháború éveiben í sorozóbizottságnak arra a kérdő sére, hogy mi a foglalkozása. Ja yancana megnyerő egyszerűséggé válaszolta: „Tolvaj vagyok’’. Ideg. gyógyászhoz küldték, „De liiszei az igazat mondtam!” — háborgót a gengszter. A sorozóhizottsáf tagjai nem értették meg a ban dita szakmai becsületét és büsz keségét. Jayancana életkoránál növekedésével együtt okosodott többé már nem szennyezte be a saját kezét. Ezt másokra bízta és , megfizette. i Jayancana 1963-ban saját ' szemében még tovább ernelke­* dett. Pert indított a Szövetségi ' Nyomozó Iroda ellen. Igen, igen, ■ azon hírhedt Szövetségi Nyomozó ■ Iroda ellen, amely a többi között, > az alvilág ellen is hivatott küz- ’ deni. Arról van szó, hogy a ■ gengszter, sok más igazi amerikai : üzletemberhez hasonlóan, szabad- idejében szeret golfozni. Az FBI- ügynökei, akik Jayancanát golfo- ' zás közben is figyelték, bántották > a bandita önérzetét, megkeserí­- tették magánéletét. Pert indított ; ellenük. Arra az időre a gengsz- j tér már ezt a fényűzést is meg- 5 engedhette magának, mert a chi- 5 cagói alvilág feje volt, ő vezette 1 a Cosa Nostra helyi tagozatát. t Kollégái szempontjából nézve * a chicagói boss a hatalom csúcsára- jutott. 1 Nem annyira a Cosa Nostra hierarchiájában betöltött vezető ^ tisztségéről, mint inkább a poli- t tika.i körökben élvezett befolyá- j sáról van szó. Jayancana és al­* vezérei különcsen büszkék arra, hogy alárendelték maguknak Chi­cagóban mind a demokrata-, 1 mind a köztársaságpártiakat. Jayancana, ez a törékenynek látszó férfi, Chicagóban egyide­jűleg elefánt- és. számárhajcsár lett (a köztársasági és demok­ratapárt jelképéről van szó). Az Egyesült Államokban ma már köztudott, hogy Chicago I. kerü­letének köztársasági pártszerve­zete engedelmes báb a gengszter kezében. Jayancana a pártszer­vezetet nem alakította át a Co­sa Nostra bűnöző alcsoportjává, hanem megtartotta a pártszer­vezeti formát, de csakis azért, hogy így könnyen befolyásol­hassa Chicago politikai életét. A választásokon a gengszterek ügyelnek arra, hogy hamis sza­vazataikkal ne nyomják el túl­ságosan a demokratákat. Jayan- canának gondja van rá, hogy a kétpártrendszer paraván ját meg­őrizze. A „választások” után Jayancana a „becsületes” mun­ka fáradalmait egy-egy felkapott színésznő társaságában piheni ki a legszebb fürdőhelyen, s a köz­társaság pártbizottság egyik ve­zérének fehér luxuskocsiját hasz­nálja, Persze ugyanilyen luxus­autói magának a gengszternek ás vannak, de miért ne kérked­ne azzal, hogy ő ül a kormány­nál! Hét esztendőn keresztül egy bizonyos Roland Libonatá nevű személy képviselte az amerikai kongresszusban Chicago említett L kerületét. A gengszterek kül­dötte tudta, miért ültették be a kongresszusba, s befészkelte ma­gát a képvisélőház jogi (!) bi­zottságába. Ezekben az eszten­dőkben Tony Tessey, Jayancaní vezetője volt Libonati helyette­se. Évi 11OOO dollárt kapott a kormánytól. Szinte eláll az ember lélegze­te, ha látja, milyen politikai ma­gasságokba nyúlnak a gengszter- polip karjai. Az Egyesült Álla­mokban több éven át tárgyalták Robert Bakernek, a szenátusi demokrata többség titkárának botrányos bűnügyét. Ez a po­litikai gengszter, aki bűnös üzel- mei révén milliomos lett, a sze­nátusi választások idején a de­mokrata párt pénzügyi alapjait, kezelte. A Báker-ügy felgön- . gyölítése során, az alvilággal t való egyéb kapcsolatain kívüle . találtak egy olyan fonalat isv í amely a Cosa Nostra ügyeihez vezetett. . (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom