Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-06 / 30. szám
■RTK3. feüraär 6, TOLNA MECTEl NEPCJSAC 5 „írj nekem a hazádról. Amikor megkaptam a hanglemezt a magyar nótával, elképzeltem magamnak Magyarországot. Milyen lehet? Ha hallok róla, a puszták jutnak az eszembe, juh- akol...” Zeia Ylöhti finn kislány leveléből idéztünk, melyet egy dombóvári gimnazistának, Márkvár Katalinnak küldött. Nevetett, mikor lefordította: puszták, juh- akol! Németül leveleznek, már egy éve. A finn kislánynak magyar barátnőjén kívül angol, svéd és norvég levelezőpartnerei is vannak. A dombóvári gimnazistáknak sem kell szégyenkezniük : a külföldre nyúló barátságok szálai Moszkvába, Sienába, Helber-Stadtba és angliai városokba is vezetnek. ÍRJ NEKEM MAG VARORSZÁGRÓL Címforrások — Honnan kapjátok a címeket? — Olasz lapból, a Nőj Dóiméból ... — Barátnőmtől, aki már levelezik Németországba... — A Corriere Picoli-ból írta lü nekünk Kovácsy tanár úr. — Másoltam a Világ Ifjúsága levelezési rovatából. — írtam egy külföldi lapba, onnan rengeteg cím érkezett. Aki nem biztos a nyelvtudásában, az magyarul ír külföldre. Az egyik kislánynak három jugoszláv levelezőpartnere van, a másiknak román barátnője. Magyarul írnak. Természetesen most elsősorban &z idegen nyelven levelezőket faggatom, délután, a tanulószobában. Szeretem-e a tanáraimat? Csendes, zárkózott kislány Szabó Gyöngyi, a IV/A-ba jár. Olasz barátnője, Carla Marini, a Toscana közelében levő Sienában lakik. Tudja azt, hogy az olasz családokban nem dívik az „egyke”, Carlának négy testvére van. Tizennyolc éves, szép kislány. Már második éve tart a barátságuk. — Eleinte bizony sűrűn folyamodtam a szótárhoz, most már boldogulok nélküle is — meséli Gyöngyi és hozzáteszi: minden levelemet kijavítva kapom vissza, így állapodtunk meg a levelezés elején, hogy tudjam, milyen hibákat vétek. Tavaly szünidőben két hónapig kezembe se vettem a könyvet, írtam is, hogy most biztosan romlottam, ne haragudjon, ha sok a hibám. Azt válaszolta: elég jól haladok, nincs okom panaszra... — Mire kíváncsi Carla? — Például: szeretem-e a tanáraimat? Félünk-e tőlük? — Mit írtál? — Erre még nem válaszoltam — mondja diplomatikusan, a többiek vidám mocorgására. Érdeklik a magyar énekesek, kérdezi, hogy tetszenek az olaszok, van-e kedvenc zenekarom? — A válaszod? — A Giganti és a Rockes együttes. Az övé a Beatlesek, de szereti a komoly zenét is. Magyar táncdalénekeseink közül csak Aradszky Lászlót hallotta énekelni, egyszer a rádióban. Irta, hogy jó a hangja, és nagyon tetszik neki a magyar beszéd is. — Tanul még? — Igen, iskolába jár, de hogy pontosan hová, azt nem sikerült lefordítanom. Valami titkárnőképző lehet, gyors- és gépírást, számvitelt tanulnak. — A terveit ismered? — Férjhez megy. Menyasszony, a vőlegénye autószerelő... — Gyűjt valamit? — Bélyeget, és a népviseleti képeslapokat Mindent szeret, ami jellegzetesen magyar... Lengyelországban, látogatóban Losice nincs messze Varsótól. Vonaton egy éjszakát utaztam, míg megérkeztem — meséli Ma- ronics Mária, aki tavaly három hetet töltött Lengyelországban, hogy személyesen is megismerje levelezőpartnerét, Jeszpickaja Za- bertát. — Jártam Krakkóban, Zakopanéban és Varsóban is, nemcsak a kislány családjánál, Losicében. — Varsóban mát láttál? — A Nemzeti Múzeumot, a Kultúrpalotát, egy moziban is voltam, de a filmből semmit se értettem. Megnéztük az Állatkertet is. — Nagyobb a magyarnál? — Azt hiszem, igen. De főképp az tetszett, hogy nagyon szépen parkosították, és az állatoknak szabad helyük van, többnyire a természetes környezetüket tudták visszaadni. Három napot töltöttem Varsóban, velünk volt a kislány nővére is. — A lengyel kislánynak milyen nyelven írsz? — Oroszul. De van német barátnőm is: Hannelore Mersner. — Milyen volt Losice? — Nagyobb ugyan Dombóvárnál, de nem szebb, ezt bátran mondhatom, eléggé megismertem. A kislány szülei mezőgazdasági munkások, földjük és házuk van. Nyáron érkeztem, az időjárás sokkal hűvösebb a mienknél, de júliusban ott is sok a munka. Még segítettem is: szénát gyűjteni. A lengyel barátnőm tanít, de tanul is egyúttal. Olyanformán taníthat, mint nálunk a képesítés nélküli pedagógusok. (Nagyon jól éreztem magam náluk, szeretném, ha az idén ő is ilyen emlékekkel távozna. Budapestre akarom elvinni, és a Balatonra ... Őrségben, újévkor Nagy Erika levélpartnere egy 19 éves német fiatalember. Munkás egy betongyárban, édesapja filmgyárban dolgozik, így Erika reménykedik abban, hogy sok színészképet kap, mert gyűjti. Sajnos, erre várnia kell, mert a német fiú néhány hónapja katona, és édesapjának is ritkán tud írni. Határőrszolgálatot teljesít, azt is megírta, hogy karácsonykor is, újévkor is őrségben volt. — Láttad már? — Nincs fényképem róla, még csak rövid ideje levelezünk. Arról érdeklődik, hogy élünk Magyarországon? Milyenek a tanulási és munkalehetőségeink? Képes levélpapíron írok neki, amelynek a felső sarkában hazánk egy- egy városának, tájrészletének képe van. így gyorsabban megismeri a legszebb vidékeinket. A fiúk szégyenISsebbek Megkérdeztem a fiúkat is, közülük ki levelez külföldi fiatalokkal? Bátortalanul emelkedett a magasba egy-két kéz. Rózsa János egy moszkvai kislánynak ír oroszul, aki már könyvet is küldött neki névnapjára, anyanyelvén írottat. Szégyenlősebbek, mint a lányok, mert később kiderül, hogy sokkal többen leveleznek, mint első szóra elmondották. Nem szí- . vesen beszélnek róla a többiek előtt, félnek, hogy kinevetik őket. Többnyire lányoknak írnak, de témájuk a Sport, a külföldi zenekarok, énekesek. Céljuk az is, hogy növeljék bélyeggyűjteményüket. Ajándékot ritkán küldenek, nem értenek úgy az apró figyelmességekhez, mint a lányok, akik bizony számon tartják levelezőpartnereik születés- és névnapját Mintha a türelmük is kevesebb lenne: ha nehézségeik vannak a fordításban, könnyen abbahagyják a levelezést. Barátkozni azonban éppúgy szeretnek, mint a lányok, némelyik fiú hazánk négy táján élő fiatallal is levelez. A beszélgetések végén úgy éreztem: néhány óra alatt csak ízelítőt kaphatok a sokféle érdeklődési körből, ami magyar és külföldi fiatalokat összefűz. Ami meglepett; nemcsak a kitűnő és jeles tanulók írnak szorgalmasan. Gyakran a közepes nyelvtudásnak még kitartóbban leveleznek, mint a legjobbak. Ezek a levélbarátságok tiszta élményt adnak, révükön bepillantást nyernék az idegen baráti ország fiataljainak életébe. Azon kívül, hogy segítenek a nyelv elsajátításában, a hazaszeretet érzését is erősítik. Ez céi és értelem egyben, MOLDOVAN IBOLYA ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦* JOG ÉS KÖZERKÖLCS Fiatalos len... Lezajlott a szövetkezeti és falusi fiatalok szavaióversenyéuek megyei döntője A KISZ Tolna megyei bizottsága, a KISZÖV és a MÉSZÖV közösen rendezte meg a szövetkezeti dolgozók és a falusi fiatalok hagyományos szavalóversenyét, amelyet szombaton tarSzélesebb választékkal, nagyobb készlettel állunk továbbra is a T. üzletfeleink rendelkezésére a haszonárutelepein! Építkezéshez vasanyagok, alkatrészek, géptisztító rongy (ennél 500 kg felett, vásárlás eset n árengedmény.) Haszonpapir, haszonfém, hordók, göngyölegek, eLlös üvegek, tisztított toll stb. Kedveső áron hoesájtjuk rendelkezésére a haszonvasat. CÉLUNK: vevőink pontos és udvarias kiszolgálása. TELEPEINK: Pécsett: Gomba u. 4. és Doktor Sándor u. 14. Mohács; Siklós, Komló, Szétszórd, Dombóvár, Bonyhád, Paks helységekben. KÖZPONT: Pécs, Doktor Sándor u. 14. Tel.: 16—32. («4) tottak meg Szakszárdan, a volt megyeháza dísztermében. Kálmán Gyulának, a MÉSZÖV elnökének ünnepélyes megnyitója után a bátaszéki és hőgyészi elődöntőkön továbbjutott fiatalok mondták el választott verseiket, Szentgyörgyi Kálmán szellemes konferálással fogta össze a szavalatokat. A pergő és ügy'es szervezést dicséri a szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus közreműködése is, Kár, hogy a harmincnégy fiatal versmondó közül néhányan erejüket, felkészültségüket meghaladó feladatra vállalkoztak. így fordulhatott élő, hogy közönybe fulladtak az egyébként tartalmas és szép versek. Különösen Radnóti Miklós és József Attila költeményeinek tolmácsolásánál várt a közönség színvonalasabb produkciót. Ismert versek visszaadása nehéz vállalkozás, szépségük kibontása a vers biztos ismeretét követeli. Általánosságban azért a tiszta szövegmondásra törekvés, fiatalos lendület & igényesség a versválasztásban jellemezték a szavatokat. A közreműködők közül tízen kapták könyv- és pénzjutalmat, amelyet Gyerő András, a KISZÖV elnöke nyújtott át. Az első öt helyezett a helyezés sorrendjében: Braxmair Mária (bátaszéki fmsz), Soproni András (bátaszéki fmsz), Heiczmann Júlia (tolnai fmsz), Farkas Attiláné (hőgyészi fmsz), Jáhn Kamilla (témáéi fim&zjb A Jog £s közerkölcs közt nem lehet ellentét, legalábbis az a cél, hogy ne legyen. Az élet azonban produkál fura dolgokat is. Az egyik tanácsi szerv jelentős beosztású alkalmazottja a közelmúltban állást változtatott. Amikor bejelentette ezt a szándékát? a főnöke megkérdezte tőle: — Nincs egy kis lclkiismerét- furdalásod? Dolgoztunk helyetted, hogy eljuthass a diplomáig, s most, hogy a zsebedben van, egyszerűen odébbállsz? — Találtam jobb helyet: nincs ennyi gond, a fizetés több, nekem pedig kell a pénz. Fiatal házasok vagyunk. sw Na, de akkor is. * „ «— Jogom van hozzá! Az illető levelező úton végezte el az egyetemet, szerezte meg a diplomát. Ez az akkor érvényben lévő jogszabályok értelmében jelentős kedvezménnyel — tanulmányi szabadság — járt. A kedvezményt nem vitatta senki, még akkor sem szólt senki, amikor a törvényes tanulmányi szabadság idején dolgozni kellett az illető helyett, iVíindenki úgy vélte, közös érdek, hogy valaki megszerezze a kellő végzettséget, hiszen ennek végeredményben a hivatal veszi majd hasznát. Ám. az illető, ahelyett, hogy a hivatalnak valamit is törlesztett volna a segítségért, jóformán meg sem várta, hogy diplomáján megszáradjon a tinta, odébbáll*. — Jogom van hozzá! Mellesleg érdemes azt is meg* jegyezni, hogy az illető megvárta azt a pillanatot is, amikor a hivatal lakáshoz juttatta, s utána jelentette be a távozási szándékát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy erre is mondhatja: — Jogom van hozzá: Házaspár, gyermekük is van, a lakás jogosultságát semmiképpen sem lehetne vitatni. Az viszont más kérdés, hogyha nem ebbén a beosztásban van, nem valószínű, hogy a szóban forgó lakást megkapja. Az ügyből mindenki elsősorban erkölcsi problémákat csinált. A jog szerint mindenki akkor és oda megy munkát vállalni, amikor akar és ahova felveszik. Először úgy tűnt, hogy az anyagiakra való hivatkozás egy kicsit menti, hiszen egy fiatal családnak sok mindenre van szüksége, érthető, hogy keresik a jobb fizetésű állásokat. Egyébként senkinél sem mindegy a kereset nagysága, de ebben a konkrét esetben ott áll az autó a bejárat előtt, márpedig aki már a saját autóig is eljutott, azért nem lehet olyan kritikus anyagi helyzetben, hogy egy néhány száz forinttal nagyobb fizetéssel kecsegtető állásért nyugodt lelkiismerettel felrúghat minden erkölcsi normát, mint ahogyan e% az illető felrúgott. Ez az eset most játszódott Io a régi mechanizmus végén és az új küszöbén. Jog szerint előfordulhatott a régi formulák alapján, de az újak sem zárják ki. Igaz, hogy most csak az részesül jelentős tanulmányi kedvezményben, akinek a felvételét a hivatal javasolja, és csak azt javasolják, akinek a beosztása feltétlenül megkívánja annak a bizonyos képesítésnek a megszerzését, dehát itt is éppen ilyen esetről volt szó. Az, hogy a köz- erkölcs elítéli az ilyet, tulajdonképpen nem sokat jelent. Csak az ösztöndíjszerződések esetében köteles a tanuló a munkahelynek törleszteni. Ha nincs társadalmi ösztöndíj, a saját belátáson múlik, hogy elfogadja-e a közerkölcsi normákat. Az idézett eset sajnos nem elszigetelt jelenség volt, különösen a községi tanácsok körében* fordult elő hasonló. Az állami gazdaságok is panaszkodtak Ilyen miatt. Igaz, a szakember-ellátottság erősen javult az elmúlt években. A Tolna megyei Tanács apparátusában például — amint dr. Fülöp Lajostól megtudtuk —, a túlnyomó többségnek megvan a beosztásához szükséges végzettsége, e aki nem rendelkezik vele, már koránál fogva nem kötelezhető annak megszerzésére. Jellemző, hogy mindössze hatan tanulnak jelenleg kötelező alapon (ketten felsőfokú intézetben, négyen középiskolában). Amikor a hatvanas évek elején kezdték végrehajtani a kötelező képesítés megszerzéséről szóló rendeletet, évente 40—45-en is tanultak. Más szerveknél is javult a helyzet. Ebből egyben az is következik, hogy mind kevesebb alkalom kínálkozik az ilyen, forintvadászaton alapuló állásváltozía.- tásra, mert nincs olyan szak- emberhiány, mint volt. B. JF,
