Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-04 / 29. szám

1968. február 4. TOLNÁ HEGTE! NÉPÚJSÁG 3 Önállóság és együttműködés Az új gazdaságirányítási rendszer feltételezi az olyan munkastílus ki­alakítását, amely ugyan biztosítja a gazdasági vezetés önállóságát, de ha­tározottan igényli a pártszervezettel és a szakszervezettel való szoros együttműködést A vállalati önállóság velejárója, hogy a gazdasági vezetők minden eddiginél megfontoltabb, körültekintőbb módon igyekeznek dönte­ni az adott kérdésben, s ez a döntés ma már egyre inkább a pártszervezet és a szakszervezet együttes véleményezése után történik. Vagyis önállóan, de mégis együttműködve hozza meg döntését a gazdasági vezetés. Éehet-e együttműködve Önállónak lenni? A kérdésre a válasz határozott igen. Igen, mert az együttműködésben nem abból kell kiindulni, hogy ki­nek miiiez van joga, hogy kit milyen írott jogok illetnek meg. — bár ez sem lényegtelen, de nem is meghatározó — hanem abból, hogy valameny- nyien egy közös cél érdekében cselekszenek. Napjainkban egyre több vállalatnál, üzemnél kezd kialakulni a helyes munkastílus, amely mindezeket mái figyelembe veszi. A legjobb példa erre az ÉVM Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, ahol már szinte tökéletesen sikerült megtalálni, helyesebben szólva kialakítani ezt a mun­kastílust. Ezt bizonyítja egyébként a vállalat igazgatójának, pártbizottsá­gi és szakszervezeti bizottsági titkárának nyilatkozata is* Tarjám Lajos igazgató: — Véleményem szerint a válla­latvezetésnek az új gazdaságirá­nyítási rendszerben minden eddi­ginél jobban •kell támaszkodnia a párt- és a szakszervezeti vezetők munkájára. Ma már a dolgozók a szakszervezetet érdekvédelmi szervüknek tekintik, és sérelmeik­kel, panaszaikkal, jogos észrevé­teleikkel elsősorban a szakszerve­zeti vezetőkhöz fordulnak. Sok esetben a vállalatvezető a szak- szervezeti bizottság titkárától kap jelzéseket a dolgozók körében ki­alakult hangulatról, amelyet a gazdasági vezetők nem tudnak, vagy nem akarnak tolmácsolni. A kollektív szerződés készítésekor például sokkal több javaslattal ke­resték fel a dolgozók a szakszer­vezeti vezetőket, mint a gazdasá­gi vezetőket. — Nálunk nem egyszer előfor­dul, hogy egy-egy munkaterületen kialakult helytelen gyakorlat kö­vetkezményeként fellépő elégedet­lenséget éppen a szakszervezet jelez a vállalatvezetésnek. így például a szakszervezet olyan ész­revételezést tett, mely szerint az egyik építésvezetőségen olyan bér­jellegű panaszok vannak, amelyek a vállalat más munkaterületén nem tapasztalhatók. Az általunk tartott vizsgálat során kiderült, hogy a gazdasági vezető nem tu­dott megfelelő eréllyel fellépni a normás rossz bérezési módszeré­vel szemben, s a dolgozók pana­sza jogos volt. Ezen időbeni fi­gyelmeztetés a szakszervezet ré­széről lehetővé tette a gyors és határozott intézkedést. — Abban, hogy vállalatunk eredményei igen kedvezően ala­kulnak, nem kis része van a párt- szervezet és a szakszervezet se­gítségének. Bár a gazdasági ve­zetés önálló, mégis ez az egysze­mélyi vezetés nem azt jelenti, hogy a vállalat vezetőjének kell minden kérdésben döntenie. Én úgy értelmezem az egyszemélyi vezetést, hogy egy-egy nagyobb jelentőségű döntésemnél minden esetben kikérem a pártszervezet és a szakszervezet véleményét is. Az igazsághoz tartozik, hogy ez nálunk így volt az új gazdaság- irányítási rendszer előtt is, de most még inkább így van. A vál­lalatvezetés a pártszervezettel és a szakszervezettel karöltve, együt­tesen végzi az irányítást és meg kell mondanom őszintén, nagyon sok segítséget kapok mind a párt- bizottság, mind pedig a szakszer­vezeti bizottság titkárától. Varga Mihály párttitkár: — Az új gazdaságirányitási rendszer bevezetésével nagyobb önállóságot kaptak a vállalatok vezetői. Természetesen, mi tuda­tában vagyunk annak, hogy a na­gyobb önállósággal párhuzamosan nagyobb lett a vezetők felelőssé­ge is. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével párhuza­mosan új módszerek alakú1 nak ki a pártszervezetek munkájában is. Most a pártszervezetek tevékeny­ségét elsősorban a politikai neve­lő és szervező munka kell, hogy jellemezze és nem szabad, hogy átvegye a gazdasági vezetés mun­káját, illetve az afeletti gyámko­dást. Nem könnyű a. mindennapi életben megtalálni a pontos ha­tárt, amely elválasztja a gazda­sági munkát a politikai munkától, az egymás dolgaiba való beavat­kozástól. Eredményes munka azonban csak ott alakulhat ki, ahol a gazdasági munka a poli­tikai munkával szoros egységben van. Becsülni és tisztelni keU egymás munkáját. — Mi a vállalat gazdasági irá­nyításában politikai munkánkkal igyekszünk hatékony segítséget nyújtani. Legfontosabb felada­tunknak tartjuk a helyes közgaz­dasági szemlélet minél szélesebb körben való terjesztését, és an­nak gyakorlatban történő alkal­mazását, mert ez egyik alapvető feltétele vállalatunk eredményes gazdálkodásának. A vállalati pártirányítás sajátos feladatát képezi, a gazdasági vezetők és a tömegszervezetek között még időnként tapasztalható különböző nézetek és állásfoglalások egyez­tetése. Hasonló feladatokat vég­zünk a területi gazdasági egysé­geknél, hogy itt is biztosítva le­gyen az együttműködés. A válla­lat legfelsőbb szintű gazdasági, politikai és tömegszervezeti ve­zetői az elvi egyetértéseken túl­menően igen helyes és jól bevált gyakorlati módszereket is alkal­maznak mindennapi munkájuk­ban, és ennek egyik legfontosabb módszere az állandó és kölcsönös őszinte tájékoztatás. Ez az, ami elsősorban elősegítette a vállalat gazdasági, politikai és tömegszer­vezeti vezetőinek munkakapcsola tában kialakult jó kollektív szel­lemet. Prekos József szakszervezeti titkár: — A megváltozott körülmény — az új gazdaságirányitási rend­szer bevezetése — amely nagyobb önállóságot, jogikört biztosít a vállalat gazdasági vezetőinek, szükségszerűen magával hozta, hogy az eddigieknél fokozottab­ban vegyék figyelembe a dolgozók véleményét. A szakszervezeti bi­zottság a legmesszebbmenőkig támogatja a gazdasági vezetők egyszemélyi felelősségének érvé­nyesítését, s nem kívánja apró­lékos beavatkozásokkal akadá­lyozni önállóságukat. Együttmű­ködésünk elvi alapon, az egy­másrautaltság jegyében, és elv­társi szellemben történik. Külö­nösen érvényesült ez a munka­stílus a kollektív szerződés ter­vezetének összeállításánál, és megvitatásánál. A gazdasági ve­zetés figyelembe vette a szak- szervezeti bizottság állásfoglalá­sát, miszerint nem engedhető meg, hogy a dolgozók eddig szer­zett jogait megrövidítsék. — Igen nagy jelentőséget tu­lajdonít a vállalat igazgatója a szakszervezeti bizottság véleipé- nyének, a hiányosságok, a hibák megszüntetése érdekében. „Nek­tek inkább elmondják a dolgo­zók problémáikat. Nagyobb bi­zalommal vannak hozzátok és többet tudtok velük foglalkozni” — mondja a vállalat igazgatója. S ez így is igaz. De igaz az ás, hogy az általunk megtett észre­vételekre azonnal reagál és in­tézkedik. Sőt nem egyszer sze­mélyesen ellenőrzi intézkedésé­nek végrehajtását. — A vállalatvezetés kéri és igényli a szakszervezeti bizottság véleményét minden nagyobb je­lentőségű döntés esetében. S en­nék következtében még nem for­dult elő olyan döntés, amely sér­tené a szakszervezeti jogokat. Amennyiben a jövőben is tart­juk — márpedig tartani fogjuk — ezt a munkastílust, akkor vál­lalatunknál nem lesz szükség a vétójog alkalmazására. Egyönte­tű véleményünk: nincs olyan probléma, amelyet házon belül ne lehetne megoldani. — Munkakapcsolatunkra jel­lemző, hogy a szakszervezeti bi­zottság munkatervének összeállí­tásánál is kikérjük a vállalat igazgatójának véleményét és ja­vaslatát. s azokat munkatervünk összeállításánál figyelembe is vesszük. Alsóbb szintű vezetés­nél is tapasztalható a jó együtt­működés. Szakszervezeti bizott­ságunk most dolgozza ki a hatás­köri listát. Ezt megelőzte azon­ban a vállalat igazgatójával tör­ténő tárgyalás, amelynek során megbeszéltük az alsóbb szirífű gazdasági vezetés önállóságát, s ehhez kapcsolódva alakítjuk ki mi is szakszervezeti vezetőink jogkörét. így. például már lead­tuk a segélyek, az OMB-előlegek döntési jogát, a bérkategóriába való besorolásnál, az egyetértési jogot és a kitüntetésre, valamint jutalmazásra való félterjesztés­nél a javaslattétel jogát — Hasonló jó kapcsolat alakult ki a vállalat pártszervezete és a szakszervezete között is. Kéré­sünkre a pártbizottság több elv­társat bízott meg fontos szak- szervezeti munkával. Végered­ményben úgy érzem sikerült ki­alakítani a gazdasági és a poli­tikai vezetés szoros együttmű­ködését, amely egyik alapvető feltétele az új gazdaságirányitási rendszer sikeres végrehajtásának. Eddig* a nyilakozatok, amelyek olvasása után önkéntelenül is fel­vetődik az emberben a kérdés: hol tartanak a többi vállalatok? Igaz ma még nem mindenhol ilyen jó a vállalatvezetés, párt- szervezet és a szakszervezet mun­kakapcsolata, azonban az is igaz, hogy egyre több vállalatnál ta­pasztalható hasonló törekvés. Az ÉVM Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalat e tekintetben élen jár és jó példával szolgál, mint ahogy legutóbb egy országos szintű értekezleten, Budapesten megállapították. Éppen ezért tar­tottuk időszerűnek és célszerűnek bemutatni a jó példát, hogy ezál­tal is elősegítsük a többi vállalatnál a hasonló jó munkastílus mielőbbi ki­alakítását, amely mint ahogy azt a szakszervezeti bizottság titkára mon­dotta: egyik alapvető feltétele az új gazdaságirányítási rendszer jó műkö­désének. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ A Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz-ben Fényképről, divatlapokból kell az igényeknek megfelelő cipő kap­tafáját és mintadarabját elkészíteni. Pirka Ernő modellőr mun­ka közben. Kis szériában a tőkés piacra kéSíülő cipők felsőrészéi a bonynádi szövetkezet tüzödéjében. Dobozokban sorakoznak már az angol exportra kerülő férficipők. Lafferíon Ernő az utolsó pár cipőket ellenőrzi, azután indulhat a szállítmány. Fotó: Bakó Jenő Területmentő ahcióh Itt öt, ott tíz, amott „csak” egy hegyoldal héver parlagon. Egykor úgyszólván minden tal­palatnyi földet megműveltek Tolna megyében. Egyetlen köz­ség határában sem lehetett lát­ni elhagyott, gazdátlan szőlőt, avagy terméketlenségre kárhoz­tatott domboldalt. Napjainkban viszont alig akad község, ahol a határban ne volna szétszórtan néhány holdnyi elbozótosodott ősvadon. Ezek az elhanyagolt, műveletlen területek a növényi kártevők és kórokozók fészkei, részben a sváb kitelepítés vég­termékei. Annak idején ezer­szám érkeztek Tolnába prole­tárcsaládok. hogy itt új hazára leljenek. Közülük sokan akkor még a gazdálkodáshoz nem ér­tettek. Az egykori telepesekhez csapódott néhány kalandor is: kardnyelők, kötéltáncosok, illu­zionista bűvészek, akik viszont nem dolgozni akartak, csupán megtolliasodm. A volt kubiko­sok hamar megtanulták a gaz­dálkodást, de a kalandorok nem. Ök a nekik juttatott szőlőket elhanyagolták, parlagon hagyták. Ezzel megkezdődött az egykor gazdagon termő, nehezen mű­velhető területek pusztulása... Később, a mezőgazdaság át­szervezése után helyenként az­zal a gondolattal foglalkoztak, hogy az elhagyott, géppel sem­miképpen nem művelhető domb­oldalakat erdősítik. A gondolat jó volt, de a■ gyakorlati kivite­lezést éppen a munkaerőgondok nehezítették. Több községben, hogy ne nőjön a parlagon ha­gyott . földterület nagysága, a ve­zetők szemet hunytak, ha látták, hogy egyik-másik tag a közös művelésbe nem vonható terüle­tei túlméretezett háztájiként használja. Ezzel viszont két tűz közé kerültek. Egyik oldalon azért bírálták őket, mert meg­engedik a túlméretezett háztá­jit, másik oldalon a lelkiisme­retűk berzenkedett, mert vesz­ni hagyják a termőföldet. Az új földjogi törvény lehetővé teszi, hogy a parlagosodás veszélyének Ejtett földterületek hasznosítá­sát a jövőben törvényes kere­tek között oldják meg a helyi vezetők. Az illetékes megyei szervek is úgy vélik, mindinkább elérkezett az ideje egy átfogó, megyei te­rületmentő akció meghirdetésé­nek. Ennek az a lényege, hogy az 5—10 holdak, az egykor ter­mő domboldalak se maradjanak parlagon. A MÉSZÖV munkás- kerlszövetkezetek alakításával próbálkozik. Az első Cikón már működik. A második valószínű­leg nem Szekszárdon, hanem Nagymányokon alakul. A megyei pártbizottság mezőgazdasági osz­tályán hangzott el a másik ja­vaslat. Ahol nincs munkás-kert- szövetkezet alakítására lehetőség, ott a községi általános iskolák úttörői pengjék birtokba az él- hcgi/ott néhány hold-kát. és te­lepítsék be mandulával, vagy diójával. Az úttörőcsapatok bi­zonyára kapva kapnak az alkal­mon. A területmentő akciók je­lentősége ragy, minden szinten méltó a felkarolásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom