Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
1968. február 4. TOLNÁ HEGTE! NÉPÚJSÁG 3 Önállóság és együttműködés Az új gazdaságirányítási rendszer feltételezi az olyan munkastílus kialakítását, amely ugyan biztosítja a gazdasági vezetés önállóságát, de határozottan igényli a pártszervezettel és a szakszervezettel való szoros együttműködést A vállalati önállóság velejárója, hogy a gazdasági vezetők minden eddiginél megfontoltabb, körültekintőbb módon igyekeznek dönteni az adott kérdésben, s ez a döntés ma már egyre inkább a pártszervezet és a szakszervezet együttes véleményezése után történik. Vagyis önállóan, de mégis együttműködve hozza meg döntését a gazdasági vezetés. Éehet-e együttműködve Önállónak lenni? A kérdésre a válasz határozott igen. Igen, mert az együttműködésben nem abból kell kiindulni, hogy kinek miiiez van joga, hogy kit milyen írott jogok illetnek meg. — bár ez sem lényegtelen, de nem is meghatározó — hanem abból, hogy valameny- nyien egy közös cél érdekében cselekszenek. Napjainkban egyre több vállalatnál, üzemnél kezd kialakulni a helyes munkastílus, amely mindezeket mái figyelembe veszi. A legjobb példa erre az ÉVM Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, ahol már szinte tökéletesen sikerült megtalálni, helyesebben szólva kialakítani ezt a munkastílust. Ezt bizonyítja egyébként a vállalat igazgatójának, pártbizottsági és szakszervezeti bizottsági titkárának nyilatkozata is* Tarjám Lajos igazgató: — Véleményem szerint a vállalatvezetésnek az új gazdaságirányítási rendszerben minden eddiginél jobban •kell támaszkodnia a párt- és a szakszervezeti vezetők munkájára. Ma már a dolgozók a szakszervezetet érdekvédelmi szervüknek tekintik, és sérelmeikkel, panaszaikkal, jogos észrevételeikkel elsősorban a szakszervezeti vezetőkhöz fordulnak. Sok esetben a vállalatvezető a szak- szervezeti bizottság titkárától kap jelzéseket a dolgozók körében kialakult hangulatról, amelyet a gazdasági vezetők nem tudnak, vagy nem akarnak tolmácsolni. A kollektív szerződés készítésekor például sokkal több javaslattal keresték fel a dolgozók a szakszervezeti vezetőket, mint a gazdasági vezetőket. — Nálunk nem egyszer előfordul, hogy egy-egy munkaterületen kialakult helytelen gyakorlat következményeként fellépő elégedetlenséget éppen a szakszervezet jelez a vállalatvezetésnek. így például a szakszervezet olyan észrevételezést tett, mely szerint az egyik építésvezetőségen olyan bérjellegű panaszok vannak, amelyek a vállalat más munkaterületén nem tapasztalhatók. Az általunk tartott vizsgálat során kiderült, hogy a gazdasági vezető nem tudott megfelelő eréllyel fellépni a normás rossz bérezési módszerével szemben, s a dolgozók panasza jogos volt. Ezen időbeni figyelmeztetés a szakszervezet részéről lehetővé tette a gyors és határozott intézkedést. — Abban, hogy vállalatunk eredményei igen kedvezően alakulnak, nem kis része van a párt- szervezet és a szakszervezet segítségének. Bár a gazdasági vezetés önálló, mégis ez az egyszemélyi vezetés nem azt jelenti, hogy a vállalat vezetőjének kell minden kérdésben döntenie. Én úgy értelmezem az egyszemélyi vezetést, hogy egy-egy nagyobb jelentőségű döntésemnél minden esetben kikérem a pártszervezet és a szakszervezet véleményét is. Az igazsághoz tartozik, hogy ez nálunk így volt az új gazdaság- irányítási rendszer előtt is, de most még inkább így van. A vállalatvezetés a pártszervezettel és a szakszervezettel karöltve, együttesen végzi az irányítást és meg kell mondanom őszintén, nagyon sok segítséget kapok mind a párt- bizottság, mind pedig a szakszervezeti bizottság titkárától. Varga Mihály párttitkár: — Az új gazdaságirányitási rendszer bevezetésével nagyobb önállóságot kaptak a vállalatok vezetői. Természetesen, mi tudatában vagyunk annak, hogy a nagyobb önállósággal párhuzamosan nagyobb lett a vezetők felelőssége is. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével párhuzamosan új módszerek alakú1 nak ki a pártszervezetek munkájában is. Most a pártszervezetek tevékenységét elsősorban a politikai nevelő és szervező munka kell, hogy jellemezze és nem szabad, hogy átvegye a gazdasági vezetés munkáját, illetve az afeletti gyámkodást. Nem könnyű a. mindennapi életben megtalálni a pontos határt, amely elválasztja a gazdasági munkát a politikai munkától, az egymás dolgaiba való beavatkozástól. Eredményes munka azonban csak ott alakulhat ki, ahol a gazdasági munka a politikai munkával szoros egységben van. Becsülni és tisztelni keU egymás munkáját. — Mi a vállalat gazdasági irányításában politikai munkánkkal igyekszünk hatékony segítséget nyújtani. Legfontosabb feladatunknak tartjuk a helyes közgazdasági szemlélet minél szélesebb körben való terjesztését, és annak gyakorlatban történő alkalmazását, mert ez egyik alapvető feltétele vállalatunk eredményes gazdálkodásának. A vállalati pártirányítás sajátos feladatát képezi, a gazdasági vezetők és a tömegszervezetek között még időnként tapasztalható különböző nézetek és állásfoglalások egyeztetése. Hasonló feladatokat végzünk a területi gazdasági egységeknél, hogy itt is biztosítva legyen az együttműködés. A vállalat legfelsőbb szintű gazdasági, politikai és tömegszervezeti vezetői az elvi egyetértéseken túlmenően igen helyes és jól bevált gyakorlati módszereket is alkalmaznak mindennapi munkájukban, és ennek egyik legfontosabb módszere az állandó és kölcsönös őszinte tájékoztatás. Ez az, ami elsősorban elősegítette a vállalat gazdasági, politikai és tömegszervezeti vezetőinek munkakapcsola tában kialakult jó kollektív szellemet. Prekos József szakszervezeti titkár: — A megváltozott körülmény — az új gazdaságirányitási rendszer bevezetése — amely nagyobb önállóságot, jogikört biztosít a vállalat gazdasági vezetőinek, szükségszerűen magával hozta, hogy az eddigieknél fokozottabban vegyék figyelembe a dolgozók véleményét. A szakszervezeti bizottság a legmesszebbmenőkig támogatja a gazdasági vezetők egyszemélyi felelősségének érvényesítését, s nem kívánja aprólékos beavatkozásokkal akadályozni önállóságukat. Együttműködésünk elvi alapon, az egymásrautaltság jegyében, és elvtársi szellemben történik. Különösen érvényesült ez a munkastílus a kollektív szerződés tervezetének összeállításánál, és megvitatásánál. A gazdasági vezetés figyelembe vette a szak- szervezeti bizottság állásfoglalását, miszerint nem engedhető meg, hogy a dolgozók eddig szerzett jogait megrövidítsék. — Igen nagy jelentőséget tulajdonít a vállalat igazgatója a szakszervezeti bizottság véleipé- nyének, a hiányosságok, a hibák megszüntetése érdekében. „Nektek inkább elmondják a dolgozók problémáikat. Nagyobb bizalommal vannak hozzátok és többet tudtok velük foglalkozni” — mondja a vállalat igazgatója. S ez így is igaz. De igaz az ás, hogy az általunk megtett észrevételekre azonnal reagál és intézkedik. Sőt nem egyszer személyesen ellenőrzi intézkedésének végrehajtását. — A vállalatvezetés kéri és igényli a szakszervezeti bizottság véleményét minden nagyobb jelentőségű döntés esetében. S ennék következtében még nem fordult elő olyan döntés, amely sértené a szakszervezeti jogokat. Amennyiben a jövőben is tartjuk — márpedig tartani fogjuk — ezt a munkastílust, akkor vállalatunknál nem lesz szükség a vétójog alkalmazására. Egyöntetű véleményünk: nincs olyan probléma, amelyet házon belül ne lehetne megoldani. — Munkakapcsolatunkra jellemző, hogy a szakszervezeti bizottság munkatervének összeállításánál is kikérjük a vállalat igazgatójának véleményét és javaslatát. s azokat munkatervünk összeállításánál figyelembe is vesszük. Alsóbb szintű vezetésnél is tapasztalható a jó együttműködés. Szakszervezeti bizottságunk most dolgozza ki a hatásköri listát. Ezt megelőzte azonban a vállalat igazgatójával történő tárgyalás, amelynek során megbeszéltük az alsóbb szirífű gazdasági vezetés önállóságát, s ehhez kapcsolódva alakítjuk ki mi is szakszervezeti vezetőink jogkörét. így. például már leadtuk a segélyek, az OMB-előlegek döntési jogát, a bérkategóriába való besorolásnál, az egyetértési jogot és a kitüntetésre, valamint jutalmazásra való félterjesztésnél a javaslattétel jogát — Hasonló jó kapcsolat alakult ki a vállalat pártszervezete és a szakszervezete között is. Kérésünkre a pártbizottság több elvtársat bízott meg fontos szak- szervezeti munkával. Végeredményben úgy érzem sikerült kialakítani a gazdasági és a politikai vezetés szoros együttműködését, amely egyik alapvető feltétele az új gazdaságirányitási rendszer sikeres végrehajtásának. Eddig* a nyilakozatok, amelyek olvasása után önkéntelenül is felvetődik az emberben a kérdés: hol tartanak a többi vállalatok? Igaz ma még nem mindenhol ilyen jó a vállalatvezetés, párt- szervezet és a szakszervezet munkakapcsolata, azonban az is igaz, hogy egyre több vállalatnál tapasztalható hasonló törekvés. Az ÉVM Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat e tekintetben élen jár és jó példával szolgál, mint ahogy legutóbb egy országos szintű értekezleten, Budapesten megállapították. Éppen ezért tartottuk időszerűnek és célszerűnek bemutatni a jó példát, hogy ezáltal is elősegítsük a többi vállalatnál a hasonló jó munkastílus mielőbbi kialakítását, amely mint ahogy azt a szakszervezeti bizottság titkára mondotta: egyik alapvető feltétele az új gazdaságirányítási rendszer jó működésének. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ A Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz-ben Fényképről, divatlapokból kell az igényeknek megfelelő cipő kaptafáját és mintadarabját elkészíteni. Pirka Ernő modellőr munka közben. Kis szériában a tőkés piacra kéSíülő cipők felsőrészéi a bonynádi szövetkezet tüzödéjében. Dobozokban sorakoznak már az angol exportra kerülő férficipők. Lafferíon Ernő az utolsó pár cipőket ellenőrzi, azután indulhat a szállítmány. Fotó: Bakó Jenő Területmentő ahcióh Itt öt, ott tíz, amott „csak” egy hegyoldal héver parlagon. Egykor úgyszólván minden talpalatnyi földet megműveltek Tolna megyében. Egyetlen község határában sem lehetett látni elhagyott, gazdátlan szőlőt, avagy terméketlenségre kárhoztatott domboldalt. Napjainkban viszont alig akad község, ahol a határban ne volna szétszórtan néhány holdnyi elbozótosodott ősvadon. Ezek az elhanyagolt, műveletlen területek a növényi kártevők és kórokozók fészkei, részben a sváb kitelepítés végtermékei. Annak idején ezerszám érkeztek Tolnába proletárcsaládok. hogy itt új hazára leljenek. Közülük sokan akkor még a gazdálkodáshoz nem értettek. Az egykori telepesekhez csapódott néhány kalandor is: kardnyelők, kötéltáncosok, illuzionista bűvészek, akik viszont nem dolgozni akartak, csupán megtolliasodm. A volt kubikosok hamar megtanulták a gazdálkodást, de a kalandorok nem. Ök a nekik juttatott szőlőket elhanyagolták, parlagon hagyták. Ezzel megkezdődött az egykor gazdagon termő, nehezen művelhető területek pusztulása... Később, a mezőgazdaság átszervezése után helyenként azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy az elhagyott, géppel semmiképpen nem művelhető domboldalakat erdősítik. A gondolat jó volt, de a■ gyakorlati kivitelezést éppen a munkaerőgondok nehezítették. Több községben, hogy ne nőjön a parlagon hagyott . földterület nagysága, a vezetők szemet hunytak, ha látták, hogy egyik-másik tag a közös művelésbe nem vonható területei túlméretezett háztájiként használja. Ezzel viszont két tűz közé kerültek. Egyik oldalon azért bírálták őket, mert megengedik a túlméretezett háztájit, másik oldalon a lelkiismeretűk berzenkedett, mert veszni hagyják a termőföldet. Az új földjogi törvény lehetővé teszi, hogy a parlagosodás veszélyének Ejtett földterületek hasznosítását a jövőben törvényes keretek között oldják meg a helyi vezetők. Az illetékes megyei szervek is úgy vélik, mindinkább elérkezett az ideje egy átfogó, megyei területmentő akció meghirdetésének. Ennek az a lényege, hogy az 5—10 holdak, az egykor termő domboldalak se maradjanak parlagon. A MÉSZÖV munkás- kerlszövetkezetek alakításával próbálkozik. Az első Cikón már működik. A második valószínűleg nem Szekszárdon, hanem Nagymányokon alakul. A megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályán hangzott el a másik javaslat. Ahol nincs munkás-kert- szövetkezet alakítására lehetőség, ott a községi általános iskolák úttörői pengjék birtokba az él- hcgi/ott néhány hold-kát. és telepítsék be mandulával, vagy diójával. Az úttörőcsapatok bizonyára kapva kapnak az alkalmon. A területmentő akciók jelentősége ragy, minden szinten méltó a felkarolásra.
