Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-28 / 49. szám
4 Tolna megyei népűjsaö 1968. február Sí® A Legfelsőbb Bíróságon dőlt el A tsz-elnök társadalombiztosítása — Kit terhel a mulasztás ? EL mezőgazdasági termelőszövetkezetekben felmerülő problémákkal kapcsolatban az utóbbi időben több fontos állásfoglalás hangzott el a Legfelsőbb Bíróságon. Ezekből ismertetünk néhányat. Egy agrármérnök a máit esz- tendőben egy gazdaságilag meg nem erősödöttnek • nyilvánított szövetkezetbe belépett, majd elnökké választották. Munkakönyvi bejegyzése szerint áthelyezéssel került a tsz-be. Az elnököt ipari betegségi biztosításra bejelentették, de a megyei társadalombiztosítási igazgatóság ezt nem fogadta el. Indokul azt hozta fel, hogy a tsz-elnök nem az ipari dolgozókra, hanem a fezekre vonatkozó szabályok szerint esik biztosítás alá. E határozat éllen a szövetkezet bírósághoz fordult. A járásbíróság elutasította, míg. fellebbezésre a megyei bíróság kimondta: a tszr elnök ipari biztosításra jogosult. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a járásbíróság döntését hagyta helyben. A határozat indoklása saerint ebben az esetben az elnök, bár mezőgazdasági mérnöki oklevéllel rendelkezik, áthelyezett szakembernek nem tekinthető. Az áthelyezett és kezdő mezőgazda- sági szakemberek társadalom- biztosítási kedvezményei az 1965. január 1-e után tsz-be tagként belépett elnökre — ha mezőgazdasági mérnöki képzettsége is van —, nem vonatkozik. • Egyik- külkereskedelmi, sz^Tt Vünk rnegbízásábóíl egy megyei állatfiorgalmi vállalat exportcélra ,12 darab szarvasmarhát vásárait egy szövetkezetitől. Amikor a szállítmány a határra ért, az állategészségügyi állomás megállapította, hogy útközben négy állat elhullóit, hét pedig olyan állapotban van, hogy kényszerlevágásra kellett küldeni. Ezek után a külkereskedelmi szerv az állatforgalmi vállalatnak nem volt hajlandó megfizetni azt az 57 ezer forintot, ameny- nyiért a szarvasmarhákat a szövetkezettől vásárolta, mire a vállalat a külkereskedelmi szerv ellen pert indított A Legfelsőbb Bíróság megállapította: a külkereskedelmi szerv a tudomásszerzésitől számított 11 nap múlva értesítette a történtekről az állatforgalmi vállalatolt, így tehát szavatossági jogainak érvényesítésével elkésett. Ugyanis a Polgári Törvénykönyv értelmében a vevő szavatossági jogait a hiba felismerésétől számított 8 napon belül az eladóhoz intézett nyilatkozattal érvényesítheti. Ha ez eredménytelen marad, 60 napon belül keresetet indíthat ellene. Etet a haltáridőt elmulasztották, tehát az állatforgalmii vállalat annál kevésbé felelős, mert a késedelem miatt a tsz-szel szemben szavatossági jogait most már ő sem érvényesítheti. • Egy tsz 260 darabból álló juh- nyáját a juhász előbb réten legeltette, majd olyan búzatarlóra hajtotta, amelyen előzőleg úgynevezett kátmenetes aratást végeztek. Az átlagosnál csapadékosabb időjárás következtében az elhullott, valamint a kalászokban maradt búzaszemek erősen megduzzadtak. Egy órai legeltetés ütán a juhász, a nyájat gyepes legelőre vezette, majd este hazahajtotta. Másnap reggelre 22 állat elhullott, 64 pedig annyira megbetegedett, hogy kényszerlevágásra került. Állatorvosi megállapítás szerint a tömeges megbetegedést az okozta, hogy a nagy mennyiségű kalászt és búzaszemet tartalmazó tarlón történt legeltetés folytán bendő- megterhelés, ennek következtében pedig tejsavmérgezés történt. A szövetkezet 16 ezer forint kár megtérítését kérte az Állami Biztosítótól. A biztosító azonban csak a kár felét volt hajlandó megtérítem, mire , a szövetkezet pert indított ellene. Az aísófokú bíróságok ellentétes ítéletei után törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került. A Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy az állatok legeltetésénél a juhász, valamint a szövetkezetben az állattenyésztés irányításával és ellenőrzésével foglalkozók követtek-e el gondatlanságot. Szakértői vélemény alapján arra az álláspontra jutott, hogy a tarlón való legeltetés megengedhető, időtartama szakemberek előtt sem pontosan tisztázott, tehát a szövetkezét dolgozói sem követhettek el súlyos mulasztást. Ennek hiányában pedig az Állami Biztosító — a tsz-szei kötött szerződés alapján —, a teljes kárt köteles megtéríteni. H. E. A\^\,IAAÉ rád toRÖK, AZTMONtr | JA A SEREGEK ’]URA, ÉS FÜSTTÉ |ÉGETEAA SZEKE- í REIT. OROSZlÁNi i KÖLYKEIDET KARC JeaaÉSZTI aaeg...*. KtPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE Aaeghaitaaa , aaegsp- ’ ßesOcTtAA, eu-tOwteaa ÉS A)4«a A2 AZ AT- K02cnr AtBA'N <9— . 0& GREEN KI/NAOND TA/ AAAIT KEUETm. Hotel- és hét végi „faházgyár11 Dombóváron Szovjet víz alatti kutatóhajó A „Szeverjanka” nevű szovjet tengeralattjáró az óceánok vizein végzi fontos munkáját. A megfigyelő kabinból tv-kamerák közvetítik a képet a búvárhajó belső terébe. Az orr-részre felszerelt nagy erejű reflektorok oldalt és előre világítanak. A felszereléshez tartozó nagy teljesítményű „szonár’-készülékkel nemcsak a vízmélységet mérik, hanem a halrajok tartózkodási helyét és vonulási irányát is meg tudják I állapítani. Motelek és hét végi faházak építésével is foglalkozik újabban a Dombóvári Építőipari Ktsz. A szövetkezet első ilyen munkája jól sikerült: az ÉRDÉRT Vállalat előregyártott panelszerkezeteiből ötvenhét lakásból álló vikendte- lepet épített a Keszthely melletti Vonyarcvashegyen a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal megrendelésére. Most tárgyalnak arról, hogy a dombóváriak szerelik össze a Pécs feletti parkerdő húszszobás, negyvensaemélyes moteljét, s ők építik fel majd a Magyar Tudományos Akadémia szintén negyvenszemélyes üdülőmoteljét Balatonvilágoson. A dombóvári építőipari szövetkezet rövidesen maga állítja elő a motelek és faházak elemeit, tetőszerkezeteit és később betonlapjait is. Erre a célra faház panelgyártó-üzemet hozott létre a Dombóvár-tüskepusztai volt téglagyárban, amely márciusban megkezdi működését Az orvos az egymás mellé halmozott kininzsákokon egy pokrócot terített végig, és aludt.. Most talán meg lehetne nézni a tárcát..; Nem,.. Amíg nem tudja, mi van benne, addig nagyon kell vigyázni. Tessék ... Egy katonát hoznak, rángatózik ... Habzik a szája, véres foszlányok rezegnek minden hörgés után ... Lefektetik. Az orvos álmosan ugrik fel. Hideg tömlőt a fejére... De úgyis vége!... Valószínűleg tüdőembólia ... Egy ér megpattant... Arcát, kezét szürke por lepj. — Vége — motyogja a köpcös orvos, és sör- tés, rövid nyakát töröli egy kendővel... Délután négyre elérik az első oázist. Hosszú fütty. Az ezredorvos sanda szemekkel nézi a kocsiban a makkegészséges katonát. — Kérem, főorvos úr — jelentkezett váratlanul —, szeretnék beállni a sorba, de parancsban van, hogy így utazzam. Nem adhatnám át a helyemet egy gyengébbnek? A vállsebem már igazán nem akadályoz. — Majd intézkedem — felelt nyájasan a főorvos. — Derék elhatározás... Azt hiszem, a hadnagy úr vállalja majd a felelősséget azért, hogy felcserélje a helyét egy invalidussal... A hadnagy napiparancsba vette, hogy a teljesen felgyógyult 40-es közlegény helyét a kór- házszekéren egy gyengélkedő vegye át, és a 40-es közlegényt szolgálattételre menetelő szakaszához vezényelték... Végre... Galamb elindult, egyedül a ritkás pálmatörzsek között, hogy valamelyik nyugalmas helyen megnézze a tárcát. A pálmakoronákon majmok visongtak, és megszámlálhatatlan kabóca zür- rögött mindenfelé. — Megállj, baj társ! — kiáltotta utána valaki. A gróf úr volt. Csak nem lesz megint valami akadály? — Mi az, méltóságos úr? — Ne csúfolj... Tőled nem vártam el. Ez, ez.;. a többiekhez méltó. — Egészen komolyan mondom, hogy ez nem csúfnév. Olyan előkelő vagy, öregem, hogy magam is azt hiszem, valami főúri családból származhatsz. — Hát a származásom... — A hosszúkás finom arc elkomocodott. — Szeretnék valamit mondani neked... Te más vagy, mint a többiek... A költőt is megérted, talán én is őszinte lehetek ... — Csak tessék ... légy oly közlékeny, és mondj el mindent... bár most,... — Én lengyel vagyok, Lukewitzből szárma— R9 — zom.., Tizenöt éves koromban feltaláltam egy gépet.;. — Nézd... Rajtad látni, hogy nemes vér folyik az ereidben. Valid be, hogy megölted azt a nőt... vagy ismerd be őszintén, hogy elkártyáztad az ezred zsoldját. mint gárdatiszt, szóval mondd el a hangosfilmedet, s feküdjünk le. A gróf úr sóhajtott. Bánatosan megcsóválta a fejét, és felállt. — Nem. Mégsem mondom el... Neked sem. Ne haragudj... — Igazán nem sértettél meg — felelte Galamb alig leplezett örömmel, és Spoliansky egy nagy sóhajjal elballagott a tábor irányában... Az egyik lábát kissé húzta maga után... Biceg, vagy mi? ..:. Eh, nem fontos! Kiment az oázis széléig, ahol már por lepi a bokrokat vastagon. A végtelen homoktenger, mintha valódi óceán volna, ezüstfehér színben terül el a holdfényben. Körülnézett... Messze volt mindenkitől. Egy későn nyugvó kakadu rikoltott, néhány béka kvartyolt a némaságban, és nagyon távolról az arab tábor zümmögő énekkórusa szüremlett feléje. Tenyérnyi holdfény tűzött át a karcsú palmy rák koronája között. Ez éppen alkalmas világítás ahhoz, hogy olvasson. Elővette a tárcát. Egyszerű bőrtárca volt, amilyen milliószámra akad mindenfelé. A tárcában sok mindenféle volt. Elsősorban tizenötezer frank papírpénz. Néhány nyugta, sok névjegy. Azután egy újságkivágás. Féloldalas hír bekeretezve vörös ceruzával: „Megrendítő családi dráma a nemrégen hazatért dr. Brétail házában. — 90 —
