Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-28 / 49. szám
Í9C8. február 28. TÖtWS SfigÜTEI flBFCJSAO IEEE RÉKOS ÉKOSSáG KÉTFÉLE TAKARÉKOSSÁG Üj feltételek, új feladatok A község- és városfejlesztés terén is sok újat hozott a gazdaságirányítási reform. Érdemes foglalkozni ennek néhány megyei vonatkozásával. Most új pénzügyi feltételek közt kell tevékenykedni. Megmaradt ugyan jó néhány a régi és jól bevált módszerekből, de egészében új a rendszer: nem választja külön a korábbi községfejlesztési és központi alapot és szélesebb körű helyi önállóságot tételez fel. Megszűnt az eddigi, lakosonkénti 60 filléres állami hozzájárulás, viszont az idei év elejétől életbe lépett a kommunális adó rendszere. Ezekből az új pénzügyi feltételekből teljesen új helyzet adódik. Tolna megyében a községek közt eddig is nagy differenciálódás volt megfigyelhető. Ez most minden jel szerint még nagyobb lesz. A pénzügyi feltételek megváltozása ugyanis olyan eltolódást okoz, ami még nagyobb ütemben segíti az eddig is nagyobb helységek fejlődését. A 60 filléres állami támogatás megszűnik és ez általános bevételkiesést jelent. Ehelyett bevételi többletet jelent a kommunális adó bevezetéses ez viszont számottevően nem jeléntkezik minden községben, csak a na- x gyobbakban, Slletve Szekszárd T városban, mert főként e helye- ^ ken vannak kommunális adó fi- £ esetésére kötelezett üzemek. * A felmérések szerint a követ- ♦ kező hegyeken lesz nagyobb a ♦ réginél a közcélokra fordítható ♦ bevétel: Bonyhád, Hőgyész, Má- 4 za, Nagymányok, Dombóvár, &• Dunaföldvár, Paks, Tolna, Ke- «> szőhidegkút, Simontornya és ♦ Szekszárd város. E tizenegy hely- £ ség kivételével a megye minden közigazgatási egységében csökken a bevételi alap. A járási székhelyek közül Tamási nem szerepel. Tamásiban az iparosítás ugyanis most van folyamatban és hatása csak később érződik. Jelenleg még a mezőgazdaság van túlsúlyban. A bevételi növekedés külön- böző, aszerint, hogy hol, milyen kapacitású üzemek működnek. Érdemes megemlíteni, hogy Mázán majdnem annyival nő a bevétel, mint a nála jóval nagyobb Dunaföldváron, Tolnáé többel, mint a járási székhely Paksé, Simontornya bevétele sokkal többel nő, mint Dombóváré. A megyei párt- és tanácsi vezetők, vezető szervek, mint testületek, amellett foglaltak állást, hogy a megyében elsősorban a megyeszékhelyet kell fejleszteni, ezen túmenően pedig a járási székhelyeket, valamint az iparral rendelkező körzeti központokat. Úgy határoztak a %-gye vezetői, hogy a komuiuLus adót nem osztják szét a megyében, a lakosság számarányának megfelelően, hanem otthagyják, ahol képződik. Ugyanis e helységek csak ezáltal tudnak nagyobb ütemben fejlődni, úgy, ahogyan az általános célkitűzések megkövetelik. Ha felosztják, jóformán senki sem veszi hasznát a kis összegnek. így jut érvényre az erők koncentrálásának elve is. Simontornyán éppen az új fejlesztési rendszer alapján tudják nagyobb ütemben megoldani az évek óta vajúdó problémákat. Bonyhád rohamosan fejlődik. A környező kis községekből is mind többen telepszenek meg itt. Bony- hádnak olyan ipara van, mely a jövőben is vonzza az embereket. Ha a Bonyhádon most pluszként mutatkozó, közel egymillió forintot szétosztották volna a környék kis községeinek, abból azokban legfeljebb néhány száz méter járdát építhetnének, viszont a rohamosan népesedő Bonyhádon e pénzből nagyobb feladat is megvalósítható. A kisebb községek most tö- rődjenek bele a helyzetükbe, s ne foglalkozzanak a falufejlesztési problémákkal, mert úgyis kevesebb a pénz? Szó sincs erről. Sőt. .. A faiuíejlesz- tési tervek mindenütt elkészültek, s ezek több évre megszabják a célkitűzéseket. Ezek ugyan a régi pénzügyi feltételeket vették alapul, de a felmérések azt mutatják, hogy megvalósíthatók akkor is, ha csökkent a bevételi forrás az állami támogatás megszüntetésével. A további fejlődés jobban feltételezi a helyi erők felhasználását, mint eddig. Ahol a tanácsok és helyi szervek ezt figyelembe veszik, megteremthetik a fejlesztés lehetőségeit. Igaz, hogy nagy az eltérés az adottságok közt, de egy nagyon lényeges közös vonás mindenütt megfigyelhető: a lakosság a saját életkörülményeinek megjavítása érdekében kész társadalmi munAs élet sűrűjéből kát végezni, s anyagi áldozatot hozni. Csak az eddiginél is nagyobb lendülettel kell szervezni az összefogást. BODA FERENC /f nyomozás még tart, de az már világos, hogy sokkal több van a delikvens rovásán, mint amennyit a bejelentő felsorolt. A községben az embereik, az ügy felett azzal térnek napirendre, hogy „egyszer csak kiborult - a tejfel”. Mások úgy vélekednek, előbb kellett volna kiborítani. Utólag könnyű bölcsnek lenni. Annyi azonban bizonyos; a szóban forgó földművesszövetkezet főkönyvelőnője idejében jelezte az ügyvezető visszaéléseit. Szóban és írásban jelentette a MESZÖV-nek a manipulációkat. De nem történt semmi, illetőleg majdnem az ügyvezető törte ki a körülötte dolgozó becsületes emberek nyakát. Kizárólag az illetékes pártszervek és rendőri szervek éberségének köszönhető, hogy a nyaktörés fordítva következett be. A rendőri szervek hivatásuk magaslatán állnak ebben az ügyben is. kár, hogy a törvénytisztelő állampolgáraik olykor túl keveset tudnak például egy-egy nagy felkészültséget, elvi szilárdságot igénylő nyomozás részleteiből. De ez most más lapra tartozik. Sokkal izgalmasabb az a kérdés, hogy a MÉSZÖV, az illetékes felső szerv miért nem adott hitelt a főikönyvelőnő bejelentésének, és miért nem rendelte el haladék nélkül a kivizsgálást? Hajlamos rá az ember, hogy ilyen esetben sommásan ítélkezzen. Most is sokan mondják: összefonódás. Ott állt valaki az ügyvezető háta mögött és védte. Igaz ez? Tulajdonképpen nem igaz. A sommás ítélkezéseknek legtöbbször nincs semmi alapjuk. Meg kell már végre érteni, hogy a tolvaj legtöbbször saját maga teremti meg maga körül a sérthetetlenség nimbuszát, olyképpen. hogy nagy emberek nem létező barátságával kérkedik, magas beosztásban lévő elvtársakról úgy beszél, mintha azok neki puszipajtásai lennének. Ez az ügyvezető is ezt tette. Mivel a bejelentés után a várt kivizsgálás elmaradt, egyre több ember gondolta a községben, hogy az ügyvezetőnek mindent szabad, mei*t magas helyen vannak pártfogói. Magas helyeken nem volt semmiféle párfogója, viszont időnként alaptalanul rágalmazták. A MÉSZÖV kezdetben minden ilyen alaptalan bejelentést kivizsgált. aztán abbahagyta. Helyesen. Az emberek többsége ugyanis becsületes. Szíre-szóra szabad-e tehát kétségbe vonni bárkinek is a becsületességét, és unos-untalan kivizsgálásokkal zaklatni? Nem, még akkor sem, ha ebben az esetben a sok közül az egyik bejelentés igaz volt. Induljon ki az ember saját máskából. Elviselhetetlen érzés tudomásul venni, a lopás, a sikkasztás, a korrupció gyanúját. Különösképpen akkor, ha érmék a gyanúnak a felsőbb szervek minden további nélkül hitelt adnak és örökké vizsgálódnak, holott már az előző vizsgálatok is tisztázták a gyanúsítottat. \ Bizalom nélkül lehetetlen élni. S most ezért fordult elő, hogy a MÉSZÖV az alaptalan bejelentések miatt végül már annak a bejelentésnek sem adott hitelt, amelyiknek igaz volt minden sora. Most tehát az a kérdés; ezek után mit tegyen egy felsőbb szerv? Ne bízzon meg az embereiben? A törvénytisztelő emberek erre biztosan azt válaszolják: bízzon, mert száz eset közül legfeljebb egyszer fizet rá a bizalomra, de kilencvenkilencszer nem. * JW/f ennyit keresnek a veze- tők? Sióagárdon a zárszámadó közgyűlésen az egyik gazda semmi másra^ nem volt kíváncsi, csak az érdekelte, hogy mennyit keresnek a tsz-vezetők? Nem figyelte az úttörő Grénus István megható kis köszöntőjét, nem érdekelte az imponáló, 24 métermázsás átlagtermés kukoricából. nem érdekelte a közös gazdaság helyzete, megkérdezte egyszer, aztán megkérdezte még egyszer: mennyit keresnek a vezetőik? Nyilvánvaló, hogy ez az ember nem azért feszegeti a vezetők fizetését, mert aggódik, hogy kevés. Ellenkezőleg! Abban a meggyőződésben él, hogy túl sok. Valamennyi termelőszövetkezetben, valamennyi gazdának joga tudni, hogy mennyi a függetlenített vezetők javadalmazása. Év elején ezt többnyire mindenütt tisztázzák. Ha tehát egy tagnak a zárszámadó közgyűlésen csak arra van gondja, akkor ez nem jószándékú érdeklődés, hanem hangulatkeltés. De hát mi is a helyzet a tsz-vezetők fizetésével’ Először az, hogy több tsz-ben még ma is titokzatos félhomályban tartják, holott en-e az égvilágon semmi szükség. Legjobb nyűt kártyákkal játszani. Nem ritka, hogy a jól működő közös gazdaságban a tőag- ronómus közösből származó jövedelme 5—6 ezer forintos havi átlagot számolva, 60—70 ezer forint Az is gyakori, hogy a brigádvezető keresete megegyezik, a legjobban dolgozó tsz-tag 'keresletével. A szövetkezeti gazdák egy része úgy véli, az egyelen-et, főiskolát végzett agrármérnök munkája nem munka, hiszen reggel felkel, körüljárja a határt, utasításokat ad, délben részt vesz az eligazításon, és ennyi az egész. Akik csak ezt látják a főagronó- mus tevékenységéből, azok így beszélnek: mi dolgozunk, mi termelünk. a mi tenyerünk kérges, mégis neki jut a több. /^sakhogy a főagronómus, az elnök, vagy a főkönyvelő, de még a brigádvezető is, a jó tsz-ben nemhogy nem dolgozik, ellenkezőleg, sokkal többet, két- annyit, háromannyit fáradozik, mint bármelyik tag. Ha céltalan lődörgéssel töltenék napjaikat, akkor év végén üresen maiadna a kassza. De ahol az adottságoktól függően, tizennégy, huszonnégy ezer forint között váltakozik az egy dolgozó tagra jutó átlagrészesedés, ott a tagok sem, de a vezetők sem szundikáltak, nem nyaraltak, hanem keményen dolgoztak. az esztendő minden napján. Miért kell eme titkolni ezek után, hogy mennyi a fizetésük? Nem lopták, megdolgoztak érte, még akkor is, ha a forintösszeg jócskán megfölözi az átlagot. Munkájuk is megfölöai az átlagot. Debát sokszor irígylik év végén a tehenészektől is a lígő-lógó emberek a 40—45 ezer forintot. De ha nekik kellene odaállni télen- nyáron, hajnali háromkor a tehén farához, akkor többnyire azt mondanák: nem csináljuk még ha milliót fizetnek, akkor sem. Hát így vagyunk valahogy a vezetői beosztásokkal is. Volt idő persze, amikor egyik-másik termelőszövetkezetbe csak hálni járt a lélek, a vezetők ettől függetlenül, mégis jól kerestek. Abban az időben valóban sokszor volt kényes kérdés, hogy mennyit keresnek. De ma már egészen más a helyzet. SZEKUUTY PÉTER Árdrágítás — közkívánatra Cseng a telefon — most már fél óra alatt ötödször. Az igazgató felveszi a kagylót és már előre kész a válasza: „Sajnos, a húszforintos jegy elfogyott, csak tizenhat forintos van még néhány”. Tudja ugyanis, hogy a te’ - ''múló jegyet kér a Vidám S : • -cd holnapi előadására. És azt is, hogy húszforintosat. A legdrágábbat Aki telefonon rendel. csak húszforintosat kérhet. Az eddigiek — bár nehezen — belenyugodtak az elutasító válaszba. A mostani azonban nem. — Mit gondol, kérem, hajlandó leszek én a tizenhat forintos helyre leülni? — Nem hónom, akár a föld alól is, de nékem teremtsenek elő négy darab húszforintosat. — Meglesz. Tessék érte küldeni. Hogy aztán miképp siicerU.lt jegyet juttatni tt telefonálónak, csak azért mondhatom el, mert a helyet elhallgatom. Ne történhessék baja emiatt az egyik, nemrég elkészült új falusi művelődési otthon igazgatójának. Az igazgató ugyanis akképpen vágta ketté a gordiuszi csomót, hogy újabb két sort „nevezett ki” húszforintosnak. Eredetileg az első két széksorra adtak ki húszforintos jegyet, a következő négyre tizenhat forintosat, a többi lett a tizennégyes. Most húszforintos a harmadik és negyedik sor is. És senki se kifogásolja. Kétszerannyian ülhetnek a legdrágább ülőhelyen, (J) Ritka régészeti lelet Dombóváron Mintegy 1700 éves római leieteket tártak fel a szekszárdi múzeum régészei a dombóvári I. számú téglagyár területén. Kővári Józsefnek, a téglagyár művezetőjének és az agyagbánya kitermelésében közreműködő vállalat gépkezelőinek köszönhető, hogy a tudomány számára értékes emlékeket sikerült megmenteni. Két sír és egy nagyobb méretű téglasír került napvilágra. A római kriptában azonban csak három emberkoponyát és össze-visz- sza dobált csontvázakat találtak, a hajdani sírrablók névjegyeként; Annál inkább megörvendeztették a kutatókat a másik két sírból előkerült tárgyak: aranyból készült gyöngyszemek, bronzpénzek, részben ép és nagyon szép kerámiaedények, korsók, tálak üvegpohár, továbbá hagymaféles; bronzfibulák.
