Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
ÍOI-NA MEGYÉT NíiPŰJSAG ií*68. január 14. Mostanában nagyon sokat beszélnek a szívről. Én nem egy orvos véleményét, hanem egy más szívszakértő véleményét kértem a szívről. Ez a más valaki Lili Dagower, a ma hetvenéves, egykor híres német színésznő és táncosnő. Ö a következőket mondta: ,,A'férfiember szíve semmiben sem különbözik a túlzsúfolt villamostól!’’. — Hogy érti ezt, kedves művésznő? — Úgy, kedves Johannes, ha a férfi szíve csordultig is tele van, egy nő számára még mindig akad benne hely. És ezt egy nő mondta. Erről jut eszembe, hogy a napokban jártam Párizsban, a családkutató intézetben, amely tudományos tanácsokat ad a férjezett nőknek és a nős férfiaknak. Legutóbb ezt a tanácsot adta a férjezett nőknek: „Ha azt akarják, hogy házasságuk boldog legyen, bánjanak úgy a férjükkel, mint a kutyájukkal. Tehát: naponta háromszor adjanak neki enni, legyenek hozzá gyengédek, ne zaklassák, amikor észik, a .pórázt’ pedig hagyják hosszúra”. Jó tanács, bizonyára örültek neki a férjek. A francia férjek között bizonyára nem zajlik le olyan párbeszéd, mint amilyent az egyik szekszárdi hivatalban hallottam, ahol egy kérdőívre azt kellett volna beírni: nős, vagy nőtlen az illető. Meg is kérdezték tőle: — Milyen az ön családi helyzete? — Elviselhetetlen — hangzott a válasz. Néha ezt is megérti az ember, viert a nő dolgozik és termel az első műszakban, dolgozik és termel a második műszakban és a társadalom minduntalan elégedetlenkedik, hogy nem termel a harmadik műszakban... A második műszakon könnyítetlek konzervvel, meg mindennel, és a jövőben még inkább könnyűének majd. Én már láttam a magyar anyák jövőjét Tokióban, ahol egy ötletes férfi ingkölcsönző üzletet nyitott. Megrendelőinek naponta tiszta inget szállít haza, s ugyanakkor elviszik az előző napon viselt inget. Két-három napos váltásra is lehet inget kölcsönözni. Tehát, ki-ki a tehetsége, beosztása szerint váltogathatja a fehérneműjét, konkrétabban az ingét. — És megy az üzlet? — Kitűnően, Johannes, kitűnően válaszolt. — Mert tudja, napjainkban a divat nagyon gyorsan változik és e robogó tempóban nem érdemes már, hogy az a férfi, aki igazán ad magára, saját beszerzéseket eszközöljön. Meggyőződésem, hogy belátható időn belül más ruhaneműeket is lehet majd napi használatra kölcsönözni. S talán nem is a nagyon távoli jövőben sok embernek nem is lesz saját ruhája. Persze Japánban, meg más kapitalista országban, ahol 0 v>etközés a divat. Haegi/srer válunk is bevezetik az ing. meg mindenféle kölcsönzését, akkor lesz jó dolguk igazán a magyar férjezett asszonyoknak. Még inkább lerövidül a második műszak, hosszabb lesz a harmadik műszak, amelynek költségeit az állam fedezi. Mint ahogy Svédországban is az állam federte annak költségeit, hogy az állampolgárok a bal oldal helyett ezentúl a jobb oldalon közlekednek. Hogy mennyire bonyolult volt az átállás, azt bizonyítja: a jobboldali közlekedés minél zavartalanabb lebonyolításának szolgálatába állították az egyházat is. Három új imát vezettek be, amelyek egyikében valamennyi közlekedő, a másik kettőben pedig gyalogosok., illetve az autósok külön-külön isten segítségét kérik a balesetmentes közlekedésben. Erről jut eszembe, hogy a napokban hazatért egy brit diplomata Párizsból, ahol De Gaulle elnökkel tárgyalt a Közös Piacba való belépésről. A repülőtéren újságírók várták, köztük én is. Mindenki feltett kérdést, én is. Mindenkiét nem írom le, csak a magamét. ügy tudom, ahol önök tárgyaltak, Colombes-ban, kél templom van. Mit gondol, miért? A diplomata hidegvérrel válaszolt: — Azt hiszem, kedves Johannes, azért, mert az egyik ben az istent imádják. Elmentem Franciaországba, de nem jutottam el a temp- 'omokb'i- hogy személj”esen dönt sem el melyikben. mi imádnak, mert egy barátom elcsalt egy tárgyalásra. Mondhatom, érdemes volt elmenni. Hogy mit művelt ott eQV védőügyvéd! Foggal, körömmel védte azt a szép asszonyt, akit a bíróság el akart ítélni. Hogy meggyőzze az esküdteket, mégiscsak jobb lenne nem elítélni a szép asszonyt, 0 következőket mondta: — Uraim, önöktől függ, hogy ez a fiatal és szép nő egy évre a borzalmas cellába vonuljon, vagy hazatérjen csinos lakásába, a Hue de Paix 36. szám, Ul. emelet, balra, telefon: 155—635, ismétlem; 155—6S5... Másnap elutaztam, így nem volt időm feltárcsázni a szár mot. Legközelebb, ha Párizsban járok, kitapasztalom, hogy mire képesek a francia védőügyvédek, és mire az esküdtek. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: RAKÉTAVAROS Gépkocsink csikorogva fékezett, kissé csodálkozva néztünk szét: annyira jelentéktelen helyen álltunk meg. Hatalmas vaskapu, az út két oldaláról elinduló nyílegyenes drótkerítés. Személyazonosságunk szigorú ellenőrzése után beléptünk a zajtalanul nyíló és csukódó páncélajtón. Zeg-zú- gos, kanyargós folyosó. Üjabb ajtón kisebb helyiségbe értünk: az ügyeletes tiszt szobája. Puha csend, halk zeneszó, arcunkon, kezünk fején friss légáramlatot érzünk — dolgozik a légkondicionáló. Előttünk irányítópultok, a pultokon műszer. Az asztalnál ülő ügyeletes tiszt feláll és jelenti: — Minden rendben! Középen tejfehér képernyőn számok villóznak. PARANCS ÉRKEZETT — A rakéták startra .teszek! — A képernyők mellett kígyóinak a zöld tablók — indítás! Nem mesz- sze tőlünk, a föld felett hatalmas páncéllemezek futnak hátra és az aknákból lángfelhőtől kísérve, kiemelkednek s megindulnak a távoli cél felé a rakéták. Az ügyeletes máris jelenti a hangosbeszélőn. — A parancsot végrehajtottuk! A puszta kellős közepén, a rakétavárosban, ahova ellátogattunk, megismerkedhetünk azoknak az embereknek az életével és munkájával, akik a rakéták üzemben tartásáról és a készenlétről gondoskodnak. A szerelő és karbantartó részleg a legmodernebb technika szerint épült,'hatalmas gyárhoz hasonlít. Iparvágányok, zajtalanul suhanó elektromos targoncák, emberek fehér köpenyben, fenn a magasságban, a fényszórók szomszédságában pedig emelődaruk. A sün- disznótüskék az épület tetején, a rádiólokátorok antennái — a második emeleten van a távmérő szolgálat. A legjobbkor érkeztünk: új típusú rakétát szerelnek. A hatalmas acélszivart a rakétarendszer egyik aknájába helyezik. Adott pillanatban elég egy számot tárcsázni, s & rakéta másodpercek alatt elindul a cél felé. EZ A MUNKA NEM VESZÉLYTELEN Igaz, a szovjet rakétaipar fejlett: úgyszólván mindent előre ki lehet számítani, tökéletes gyári viszonyok között lehet üzembe helyezni a szárnyas lövedékeket. A próbaüzemeltetés, a rejtett hibaforrások feltárása rendkívüli jelentőségű az ilyen bonyolult technikai folyamatnál. Itt a legapróbb hiba is életveszélyt jelent. Sokszor csak a szakember hatodik érzéke segít. Telepszerte beszélik még ma is Hazankov mérnökkari őrnagy esetét, aki szinte vakon tapintott rá a hibára az egyik rakétablokkban: — Vizsgálják meg! A blokkot kiemelték, gondosan végigvizsgálták a kábelt és hibát találtak. Mi is ez a hatodik érzék? Nincs ebben semmi misztikum, semmi „földöntúli”. Egyszerűen a hozzáértésről, az éveken át megszerzett tapasztalatról van szó. Egyik legnehezebb és a legveszélyesebb szakma a rakétavárosban — a rakétatűzszerészeké. Kollégáikhoz, a hagyományos tűzszerészekhez hasonlóan, *ők is csak egyszer tévedhetnek az életben. Mindjárt el is mesélnek egy esetet, ami régebben történt egy korábbi'típusú rakétával; az egyik állásban üzemanyag-szivárgást fedeztek fel. Az aknanyílásból sárgás lüstfelhő kavargóit élő. A szivárgást meg kellett szüntetni, mert a rakéta felrobbanással fenyegetett. A feladat nehéznek, kockázatosnak ígérkezett. Úgy döntöttek, hogy a sérült helyen tömítést kell alkalmazni. Sesztyln tiszt volt a vállalkozó. Lemászott az aknába és ragyogóan teljesítette a feladatát. A neheze mégis ezután következett. Az indításig fennmaradó rövid idő alatt tisztázni kellett a hiba okait, kizárni annak lehetőségét, hogy az még egyszer előforduljon. Azt mondják, hogy a TÁVKÖZLÉSI SZAKEMBEREK nélkül az egész rakétafejlesztés egy lépéssel sem jutna előre, ök hallgatják le és rögzítik a rakéta bonyolult és számtalan berendezésének, alkatrészének „pulzusát”. A „kardiogrammból” azután megállapítják a megfellebbezhetetlen „diagnózist”, baj esetén pedig a „betegség” okait. Szakmai körökben azt állítják, hogy ez viszonylag egyszerű, amíg a rakéta a földön van. A nehézségek akkor kezdődnek, amikor a rakéta elszakad a földtől. Ekkor már csak 'a bonyolult és precíziós műszerek tartják az egyedüli kapcsolatot a repülő testtel. Ezek „szeme” és „füle” szigorúan követ és rögzít minden mozzanatot, minden rezdülést. A rakéta, mint ismeretes, kérészéletű. A szorgalmas műszereknek tehát rendkívül rövid Idő alatt a mérési műveletek tömegét kell elvégezniük. Szakemberek vél r "lénye szerint ezek száma idővel százezernyi műveletre bővülhet. Felmerült továbbá az a feladat, hogy a repülés alatt hogyan mérjék automatikusan a rakétatest, a fontosabb alkatrészek és berendezések rezgésszámát. Szjri- nyin mérnökkari alezredes társai segítségével újításokat és módosításokat eszközölt az erre a célra szolgáló berendezésen. Elbúcsúzunk a rakétatelep parancsnokától, Alekszandr Alelc- szandrovics tábornoktól, akinek szavai megerősítik azt a benyomást, hogy a rakétatelepen a hypermodern technikát is állandóan tökéletesítik. NYIKOLAJ GORBANCSOV A megolvasztott gyémánt A gyémánt a természetben előforduló legkeményebb anyag, nemcsak erről nevezetes Annak ellenére, hogy teljes egészében kémiailag tiszta, kristályos szénből áll, az egyik legnehezebben negolvasztható ásvány. Amíg > a fizikusok létre nem hozták a XX. század egyik nagyszerű alkotását, a plazmaégőt, kitartóan ellenállt minden ismert hőhatásnak, ám a tudomány fölötte is győzedelmeskedett. • Ezek után joggal feltehető a kérdés, hogy tulajdonképpen miféle eszköz is az a rendkívül magas hőmérsékletet teremtő plazmaégő? Leginkább hegesztőpisztolyhoz hasonlítható, azonban mégis jelentősen különbözik attól. A plazmaégö mű kód I eleiéhez is gázt kell használni, az azonban sohasem fogy el, mivel az égőn keresztül áramoltatva Ismét visz- szavezethető a plazmapisztolyba. Közben azonban történik" vele egy s más... A hegesztőpisztolyba kétféle gázt vezetnek be, acetilént és oxi - gént Az égés során a két anyag egyesül, elfogy, többé égésre nem használható fel. A plazmaégőbon az anyagoknak ilyen egyesülése nem megy végbe. Működtetéséhez csak egyetlen gázt használnak, és azt nagy elektromos energiával nagyon magas hőfok létrehozására kényszerítik, abban olvasztják meg azután a különféle anyagokat. Mi a plazma ? Plazmának a fizikában az anyag negyedik halmazállapotát nevezik. Ez többé-kevésbé ionizált (elektromos töltésűvé vált.) gáz. A plazma a természetben gázkisülásekben (villámlás), magas hőmérsékletű gázokban (robbanásnál), és csillagokban fordul elő (például a Napban). A gázmolekulákat atomok alkotják s maguk az atomok is több részecskéből állnak: a protonok és neutronok alkotta atommagból és a körülötte keringő elektronokból. Az atommag és az elektronok között vonzóerő hat, amely az elektronokat nem engedi a magtól eltávolodni, hanem a mag körüli határozott pályára kényszeríti őket. Ha azonban az atommal valamilyen külső energiát közlünk — márpedig a plazmaégőben azt tesszük — például melegítjük, vagy villamos térbe helyezzük, akkor egy-egy elektron el tud szabadulni, és az atomból pozitív elektromos töltésű ion lesz. Ha az iont ezután magára hagyjuk, elektronját ismét fölveszi, azzal atommá egyesül, és eközben a vele közölt energiát hő formájában leadja. Ez óriási melegfej- lődéssel jár. Naph ömérséklet a plazniaégoben A plazmaégőben tehát a fenti .folyamat megy végbe. A gyakorlatban használt plazmnógőhöz rendszerint összetett, több atomból álló molekulájú gázokat alkalmaznak, hogy a felszabaduló melegmennyiség is sokkal nagyobb legyen. így közel 5700 C fokos hőmérséklet érhető el, amely megközelíti a Nap felületének hőmérsékletét. A plazmaégő és a plazma elve széles körben alkalmazható. Legfőbb előnye az, hogy vegyi egyesülésre nem kerül sor a hőfejlődés folyamán, ezért olyan gázt használhatnak, amely a melegítendő anyagot nem károsítja, nem oxidálja. Például alumínium hegeszthető olyan gázzal, amely a fémmel nem egyesül, de védőburkolatót hoz létre a hegesztés helye körül, miközben a keletkezett hő megolvasztja a fémet. Ugyancsak előnyös a használata minden olyan esetben, amikor a megolvasztandó fémet gondosan óvni kell a szennyeződésektől. Az izzólámpákban felhasznált wolfram fém olvasztásakor például nagyon fontos, hogy szennyező anyag ne jusson bele. A plazmapisztoly segítségével megoldható egy eddig keresztül- vihetetlen, fontos feladat: hőálló fémréteggel vonhatók be különböző fémfelületek Hasonlóképpen nagy jelentőségűnek ígérkezik az a fémforgácsoló plazmakészülék is, amely rövidesen elhagyja majd a kutatólaboratóriumokat. Hamarosan megkezdik olyan kőzetfúró pla/makészülék előállítását, amelyben a fúrófejet izzó plazmasugár lógja helyettesíteni. Érdekesség kedvéért, de a teljesség igénye nélkül, meg kell még emlékeznünk a plazmiihaj- téművekről is, amelyektől a raké- ta'-’chnlka további fejlődését várják.
