Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
január 14. TOLNA megyei WfiPŰJSAG 9 MORÁL 1968. Dobogó szívvel, ’JSfZr^fX lág a szívátültetési műtétekről érkező híreket. Szárnyakat kap a képzelet és társaságokban már arról beszélgetnek, hogy száz év múlva talán ugyanolyan egyszerű lesz az ember felújítása, mint napjainkban a traktoroknál a motorcsere. Kidobják a rosszat és behelyezik a jót. Hogy száz év múlva mi lesz, azt nem tudjuk, de mindenesetre mi a jövőből sokkal többet sej- tünk, mint a régi korok emberei. A jövő is tervezhető. Száz évvel ezelőtt viszont még nem lehetett úgy előre látni a fejlődést, mint most lehet, mert az emberiség akkor még nem rendelkezett azzal a tudománnyal, amivel, napjainkban rendelkezik. Olvasom, hogy 1952 óta több tudományos publikáció jelent meg a világon, mint 1952-ig az emberi létezés óta összesen. E tengernyi tudományok mellett számomra most az o meglepő, hogy azért itt-ott még mindig a középkorban élünk, hiszen azon izgulunk, sikerül-e vajon a szívátültetés, de ugyanakkor a lelkiző vészmadarak már azt firtatják, hogy van-e joga az orvostudománynak ahhoz, hogy emberen próbálja ki a szívátültetés sikerét. Sót, egyáltalán szabad-e csinálni. Egykor egyházi átok sújtotta, s kínpad várta a bátor kutató elméket, akik az élők javára munkálkodva, a halottakon akarták tanulmányozni, kikutatni az emberi szervezet titkait. S vajon hol tartana az emberiség, ha a tudásszomj akkor megretten, s visszavonul. Nem itt tartana, hanem még mindig a középkorban. Talán képtelen a gondolattár ülés, de a ssíwit- ültetési műtétről, a vállalkozás méretéről, nagyságáról a mi új gazdasági mechanizmusunk jutás eszembe. Igen, mert hiszen ez is a bátor kutató elmék diadala. Nemrég Kádár János elv- társnak az újévi tévé-interjú során feltették a kérdést, hogy ki találta ki az új gazdasági mechanizmust? Ha nem is fogalmazok pontosan, Kádár János elvtárs azt válaszolta, az étet, a kollektív bölcsesség találta ki. Nem csoda tehát, hogy a reform sikerrel kecsegtető, nagy, merész, és teljesen újszerű vállalkozás, bár sokan azt mondják, lassan már eltelt két hét, és még nem vesznek észre belőle semmit. A Ludas Matyi címoldalának egy legutóbbi karikatúrája találóan és szellemesen figurázza ki ezeket a türelmetlen embereket, amikor azt mondja az egyik figura a másiknak: egy hét telt el az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta és még mindig nem járnak autón. De még ez a türelmetlenség is sokkal jobb, sokkal vitálisabb megnyilvánulás, mint a vészmadarak károgása, az a károgás, amelyik az új gazdasági mechanizmustól a szocialista erkölcsöket félti. Ugyanúgy, mint a szívátültetést műtét az új gazdasági mechanizmus is az érdeklődés középpontjában áll világszerte. Nyugaton ugyanúgy, min* Keleten. Fc-vl r esteti- az embereket, merez is, az is létezési kategória, ezzel is, azzal is milliók gazdagodnak. Egyik angol lap azt Írja, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének megvan az a behozhatatlanul nagy előnye, hogy rugalmas, s ha kell, akkor menői közben addig változtatnak rajta, amíg végül is sikerül. Egyelőre még a legelején tartunk, még sem sikerről, sem módosítást igénylő kudarcról nem beszélhetünk, de már vannak emberek, akik a szocialista erkölcs és morál nevében azt kezdik feszegetni; nem rezet-e az elembertelenedéshez. az elpolgárosiasodáshoz, a túlzott anyagiassághoz ez az egész új mechanizmus. Az nem izgatja őket, hogy a jövő szempontjából létkérdés, csupán az foglalkoztatja ókat, ami nem más, mint az emberség álarcába bújtatott embertelenség. iSflTll (IZ Cl OQf, téma, ott kezdődik a ferde nézőpont, ahol minden egyéb megszűnik és kizárólag a morál a téma. A mi való- Ságunkra lefordítva, a szocialista erkölcsök túlhangsúlyozása, féltése nem egyéb, mint az áltekintélyek burkolt megvédése, s képmutató törekvés, hogy ezek az áltekintélyek változatlanul felszínen maradjanak. Érdemes körülnézni. Kik féltik az új gazdasági mechanizmustól a szocialista erkölcsöket? Észrevehetjük, hogy kizárólag azok szeretnék az új gazdasági, mechanizmusra rábizonyító,ni a régi farkastörvényeket, akikne egyetlen szavuk sem «olt akkor, amikor egyesek kevés munkával, még kevesebb tehetséggel, sokat kerestek. Most ' bezzeg sopánkodnak, sőt. nem egyszer riadót fújnak, hogy vigyázat, mert számolni kell azzal, hogy a nagyhal ismét megeszi a kishalat. Tényleg számolni kell ezzel? Nem hiszem. 4 mi társadalmunk berendezkedése elegendő gn randa arra, hogy ne higgyem. Különben is, Komlós János szavaival élve, jósolgatás helyett először próbáljuk ki az új gazdasági mechanizmust, s utána majd ráérünk azon meditálni, hová vezet, hol mit kell igazítani rajta. Majd negyedszázad telt el a felszabadulás óta, nincs okunk tehát attól félni, hogy nem elég fejlett az emberek erkölcsi érzéke, szociális igazságérzéke. Fejlett. S vannak emberek, akik számára kényelmetlen is, hogy ennyire fejlett, Indokolt-e tehát attól tartani, hogy az erősebb majd gátlástalanul eltapossa, lehengerli a gyengébbet? A negyvenes évek első felében erdőmunkásként énj azt tapasztaltam, hogy a közösség a törekvő gyengébbet mindig kész segíteni Soha nem közösítettük ki magunk közül az idősebb, vagy a gyengébb fizikumú embert. Ha nem bírt fejszézni, azt mondtuk neki: erlggy gallyazni. Láttuk rajta, hogy akar. Az is igaz viszont, hogy nem sokáig volt maradása, mert élőbb-utóba elkergettük a semmirekellőt, akinek ugyan meg volt a testi ereje, mégis mindig azt nézte, hol lehet lógni. Mi azt mondtuk: barátom, le. is út, fel is út,, a mi kontónkra ne lopd a napot, mi nem dolgozunk helyetted. Hát nem teljesen ésszerű ugyanezt országos méretekben is kimondani? Még ann\/it: meglepő talán, de tény, hogy mindig olyan embert kellett eltanácsolni, akinek megvolt a munkához az ereje, tehát tudott volna dolgozni, a többiekkel lépést tartani, ha. akar. Miután nem fűlött hozzá a foga, elkergettük. Szentül hiszem, az új gazdasági mechanizmusban ez az egészséges munkásszemlélet nyeri vissza isméi a jogát, éppen a ssodalizmus hasznára és javára. Ami pedig a szocialista erkölcsöket illeti, azok szabályai ellen hosszú ideig éppen azzal vétettünk, hogy hajlandók voltunk a nap lapók helyett is dolgozni. Nincs okunk félni attól sem, hogy az okosabb, a tehetségesebb emberek, tehát a racionálisabb elmék kiszorítják a gazdasági élet területéről a helytállni nem tudó embereket. De azért ez igen bonyolult kérdés. Tény, hogy a társadalom szempontjából az össznépi érdekek szempontjából félelem helyett annak csak örülhetünk, ha még inkább zöld utat kap a tehetség, a tudás. Biztos, hogy zöld utat kap, mert ez új gazdasági mechanizmus követelményei minden káderosnál lelkiismeretesebben leplezik le a gazdasági élet. áltekintélyeit, akik csak addig tudtak létezni, amíg mások gondolkodtak helyettük, s az új gazdasági mechanizmus minden személyzetisnél bátrabban igényli a követelményekkel megbirkózni tudó embereket. Támadható-e morális szempontból a gazdálkodásnak az a rendszere, amelyik a, maga eszközeivel mindenkor a nagyobb tudásnak kedvez? Nem támadható, mert a társadalomnak az az érdeke, hogy az adott gazdasági poszton, a lehetséges választás az új gazdasági mechanizmus kényszerítő hatáséra., a legrátermettebb emberekre essék. Ki hit szorít hi ? Ha as ember ü»ittA.1 nu »zum ni . doUltban SCfrbave_ SZi ismerőseit, barátait, akkor egyiknek-má- siknak a jelenlegi beosztásban nem sok jövőt jósol. De ha arra gondolunk, hogy a szocializmust örökérvényűen unokáink, dédunokáink számára is életképessé kell tenni, ha erre gondolunk, akkor kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy nelcünk bizony egy-két ember máris meglevő szocializmusa helyett sokkal előbbre való a szocializmus biztos jelene és jövője. .4 szocialista erkölccsel teljesen egybevág, ha így gondolkodunk. Nemcsak hazánkban, hanem mindenütt ez válik uralkodóvá, a szocialista világrendszeren belül, az emberek gondolkodásában. Szokatlan, szinte meghöklcentő bátorsári gal cikkeznek ezekről a kérdésekről a Szovjet- unióbern is a lapok. Egyik újságíró például cikket írt arról az asztalosról, aki szabadsága idején berendezést készített ingye-n. az egyik óvodának. A szerkesztő az írást nem közölte, a kéziratot azzal a megjegyzéssel adta vissza az újságírónak, hogy az ilyen asztalos helyett a racionális hősöket népszerűsítse. S ebben a szerkesztői felfogásban, valljuk be, nagyon sok figyelmet érdemlő igazság. Miért? Azért, mert az ingyenmunka rendszerint arra jó, hogy leplezzen valamit. Arra jó csak, hogy ne legyen illendő szóvá, vagy vizsgálat tárgyává tenni azt a munkát, minőséget amiért az asztalost fizetik. Többnyire arra jó csak, hogy Őt közösségi embernek higgyék, s ez a hiedelem számáru mintegy menlevél legyen ott, ahol valóban a tehetség, a tudás, a szorgalom legjavát kívánja a közösség. S mi itt talán nem ismerjük a szocialista embert imitáló „asztalosok” típusát? Dehogynem. Olykor-olykor még népszerűsítjük is őket. Ök azok, akik mindent elvállalnak, mindent megcsinálnak, csakhogy megszerezzék maguknak a különböző szerek jóindulatát. Hogy ne lehessen észrevenni: éppen, azért nem dolgoznak meg, amiért a fizetésüket kapják. Ezek ma a morál, az erkölc- égető, időszerű kérdései, és ezeken érdemes el gondolkodni, mert mi az erkölcstelenebb: r irgyenm-unlca,, vagy a fizetett semmittevés? SZEKULITY' PÉTER EGÉSZSÉGÜNK A gyógyító neretés Egy pillanatig se higgyük, hogy a nevetés, i derű, a mosoly gyógyító erejét ma fedezték feL Már a kínai és a hindu bölcsek tapasztalatai alapján megszületett a nevetés „életfilozófiája" és a . neveltetéssel történő gyógyítás. Eszerint a nevettető színészek játéka, a szórakoztató kabaré, stb. hatékony gyógyszernek tekinthető. A tapasztalati tények egész sora szól amellett, hogy a nevetés kiváló gyógyszer. Gondoljunk csak arra, amikor például rossz kedélyállapotban egy vidám dallam, vagy tréfa segített derűre hangolódni. A nevetéssel kapcsolatos, sok évezredes tapasztalatokat az elmúlt évtizedekben kísérletekkel Is alátámasztották. Mit mondanak a kísérletek? Cseh és olasz kutatók szinte egy- időben bizonyították: a gond, a feszültség, a szorongás mélyreható vérkeringési változásokat eredményez az emberi szervezetben. Ha megfigyeljük a nevető embert — és a kutatók tudatosan tették ezt —. azt észleljük, hogy pupillája kitágul, lélegzése mélyül, de főképpen lólégzése fokozódik, Megváltozik a légzés ritmusa is, mert az egyenletes, rövid légvételek helyett mély be- légzéeek és szaggatott kilégzések következnek. Ez a szaggatott kilégzés a nevetés .jellegzetes hangjával kapcsolva, különösen jótékonyan hat a borongó kedélyű emberre. Nevetéskor kipirul az arc és számszerűen, mérhető mennyiségben nő a veséken át- áraraló vérmennyiség. Az elmondottak ala-tián tehát egyáltalán nem csodálkozhatunk ezon, ha például egy Chaplln- fllm végignézése a borongó ember kedélyállapotára legalább olyan megnyugtató hatású, mint S-—3 nyugtató tabletta, ér. Sz. A. A védőoltásokról A fertőző betegségek a védőoltásokkal elkerülhetők. A leg- Ffyakrahöan alkalmazott védőoltások a tárr-adnlom érdekében kötelezőek. BCG-t a születés után l—2 nappal kapják meg.a csecsemők. Ez az oltás a tuberkulózis ellen véd. Azért fontos közvetlenül a születés után adni e védőanyagot, mert ilyenkor a csecsemők még nem estek át fertőzésen. Hathónapos korban tuberkulin- tapasszal ellenőrzik, eredményes volt-e a védőoltás. Egy adag 2—3 évig nyújt védettséget. Ha a tapasz negatív, akkor újra adnak BCG-t. Diftéria—t e tan usz—sza már köhögés elleni védőoltás háromhónapos korában esedékes a kisbabának. Ezt négyhetes időközökben háromszor megismétlik. Ennek a védőanyagnak úgynevezett második fokozatát 1^-17 hetes korukban egy alkalommal kapják a gyerekek, a er már majdnem teljes védettséget nyújt. Hatéves korban ezzel újra oltják a;: iskolakezdőket. A himlő régen rettegett, ember- pusxtltó betegség volt. Védekezésül 12^-13 hónapos korban oltják be a kicsinyeket. A Szabin-cseppeket a gyermek- bénulás ellen, kampányszerűen osztják, a betöltött három hónaptól négyhetes időközökben, három alkalommal, s három éven ét megismétlik. Hastífusz ellen U—12 éves. korban kapnak oltást a tanulók. A védöintézetek idejében értesítik a szülőket az oltások időpontjáról. A mamák Őrizzék meg a kapott oltási lapokai. Miért fontos ox alvás ? [ Egy rövidre szabott, alvás után i nézzünk a tükörbe. Sápadt, éá- [ radt arc tekint vissza ránk. Bő- i rünk petyhüdt, szemünk fányte- 1 len, fáradt tekintetű. Napköz- , ben figyelmetlenek vagyunk, a i munkánk sem megy úgy. mint | máskor. A fáradt, álmatlanaág- i tói vörös szemű nő különösen ! rossz, látvány, bármennyire csinosan öltözött ia. S, valljuk be, előbb-utóbb rájövünk: a nyugodt. egészséges alvás legalább i annyira szépít, , üdít, mint egy 1 hosszabb kozmetikai kezelés. Az üdítő alvás legfontosabb - feltétele a Jó levegő. Sokan lefekvés előtt még elszívnák egy cigarettát. A terjengő füst nem tesz jót alvó szervezetünknek, ezért erről lehetőleg szokjunk le. A szervezet pihenését segíti a beáramló friss levegő, éppen ezért lehetőleg nyitott ablaknál aludjunk, vagy lefekvés előtt alaposan szellőztessünk. Agyunk legyen megfelelő hosz- szú és kényelmes. Sokan három fej párnát is használnak. Ez nem egészséges, mert ülni nappal is lehet. Márpedig feltomyozott fejjel a szervez** nem pihen megfelelően, mert az izmok pihenése sem biztosított. Alvék közben a fej csak kissé legyen ’ magasabban. mint a test többi része. Nem véletlen, hogy ott, ahol a család valamelyik tagja alszik, csendre intik a gyerekeket, felnőtteket, ugyanis minden Seajt-« érzékenyen reagál az idegrendszer. .. a zavart alvás, vagy" az. álomból történt feh-jadás kárt. okoz. Jót tesz, ha lefekvés előtt minden esetben tetőtőltalpig lezuhanyozunk, és nem közvetlenül a vacsora után térünk nyugovóra. Az alvás tartama a húsz-harminc éveseknél 7—8 éra. Ennyi szükséges ahhoz, hogy a szervezet, az idegrendszer az alvás alatt regenerálódják. Gyermekeknél az alvási idő lehetőleg 10 óra legyen. Az alvás mélysége az el- alvás után másfél óréval éri el a maximumot. Három óra múltán „éberség" jelentkezik, majd ismét mély. hajnal felé pedig kevésbé mély az alvásunk. As egész heti, fokozott munka közepette az alvásból elcsent Időt nem pótolhatja a vasárnapi tízórás alvás és lustálkodás. Lehetőleg okosan osszuk be időnket. mert a rendszeres . éjszakai virrasztás, szórakozás as ideg- rendszert megviseli, s előbb-utóbb káros következményekhez vezet- hét. ér. Windermann .»ál Testünk higiéniájáról A ma embere igényű a higiéniai ér, testápoló szereket. A: IHatszerboltokban gazdag vilasz- télrát találni azoknak a tudományosan előállított szereknek, amelyek a nők, férfiak, gyermekek testápolásához szükségesek. Ma már nem fordulhat elő hogy a napi mosakodáshoz a mosószappant használlak hiszen lúgos tartalmú anyagai káros hatással vannak a bőrre. Melvette sokféle, a bőrnek- megfelelő oi- nereszap pan között válogatha- ;üut • A zsíros, pattanásos arcbőrhöz gyógyhatású a boraxos ' agy kéntejszappan. száraz könv- nyen hámló bőrűeknek a kék Vörös szappan felel meg a legjobban. Izzadást gátló a Timea pipereszappan. Pici gyermekeknek finom , kidolgozású a babi- .»zappan. s azoknak, akik néni szeretik az illatosított' mosdószappan, megfelel a zöld színű „Fenyő". A napi fürdéshez jót tesznek a különféle fürdőtabletták, - vagy íürdősók. A fenyő- és levendula, sónak egyaránt kellemes, frissítő hatása van. A fürdőtabletták között is megtalálhatók ezek az illatok, de forgalomba hoztak különféle pezsgőtablettákat és hab- fürdőt is. Fürdés után célszerű . hintőport használni a babi-bintöpor a cse- "temőápolás elengedhetetlen kelléke. A Kék-vörös hintőpor bőrnyugtató az ant-teteptikus ferfcő*- lenítő hatású. A száj- és fogápolás minden kuitúremher elengedhetetlen napi tevékenysége. A régóta ismert, mentholos Odol fogkrém a fog- kőlerakódást gátolja. A Sano- dent. a Dentoül fogkrémnek — •szagtalanító, kloro.CiUartalmával. vérzés* gátló hatása van. A napi fogmosás a fogak épségét, élettartamát növeli, ezért már a kisgyerekeket szoktassuk rá a fog- mosásra. A férfiaknak mindig gondot okoz a borotválkozás. borotva- szappan helyett könnyebben • kezelhető, higiénikusabb és a bo rotválkozás műveletét egyszerűsíti a borotvakrém. A Caola habzó, és nem habzó, valamint a vérsésgátié, cloro«lt tartalmazó ,tBarbamldu borotvakrém egyaránt táplálja a bőrt és üdít. A borotválkozás után jó hatású a férfiak részére készített, Pitralon és Karma areví’». A higiéniai tr*' ’ :r>ló sce^ek nem hiányozhatnak egyetlen családban sem. A. I* ..
