Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-11 / 8. szám
4 Spot vä wr.VFí vPpűJSAG 1868. január l£ SA>VjAAá RÁD TÖ- P RÖK, AZT MONO* I, JA A SEREGEK 'jURA, ÉS FÜSTTÉ \Iégeteaa szekeI REIT. OROSZLÁN | KÖLYKEIDET KAW) k EAAÉSZTI /V\£&...» . HÄ8UM KÖNYVE Sem a történet, sem a benne szereplő személyek nem kitaláltak. Sajnos mindez igaz. Nekem csak annyi dolgom volt velük, hogy összeszedtem különböző újságokból a tényeket. HL f. Finom mosollyal hozzátetted — Mint láthatja, nem vagyunk sem fajgyűlölők, sem nácik! Josette Lia, amikor ismét kilépett az utcára, ismét látta a nagy nyüzsgést, ismét átgondolt mindent, úgy érezte, hogy ezen a nagy, jóllakott testű társadalmon remegések futnak keresztül. * A bíboros nem akart hinni a szemének. Még egyszer, alaposan megvizsgálta a levél címzését. A levél kétségtelenül neki szól. Ezt a levelet nem borítékban küldték. Kinyomtatták. Es a címe: „Plettenberg gróf nyílt levele Doepfner bíboroshoz*’. „Eminehpiás Uram! Május 2-án, vasárnap a televízió Dachau hói emlékünnepséget •' közvetített a volt koncentrációs tábor áldozatainak emlékezetére. Ebből az alkalomból eminenciás uram tartott istentiszteletet. , — Valóban így volt! — állapította meg Doepfner bíboros, és tovább olvasta a levelet: Az ünnepség, amelyre az országból és külföldről a tábor sok, volt foglyát meghívták, nem az egyetlen hasonló emlékünnepség volt. A legutóbbi években sok hasonlóra került sor. Eminenciás Uram! Felhívom a német nép figyelmét arra a tényre, hogy immár húsz éve állandóan a német — értsd: hitlerista — bűnökről beszélnek, megemlékeznek a nemzetiszocializmus áldozatairól, a hitlerista bűnösöket üldözik és elítélik. (Időközben 80 ezret!). Eközben hivatalos részről, tehát sém az egyház, sem az állam részéről sohasem említik azokat az iszonyatos bűnöket, amelyéket Németország volt elADOLF II. a főguberáló ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZALAI JÁNOS idején helyesen nevezte a „nácít- lanítást” Németország elleni inkvizíciónak, és mondotta, hogy szégyenfolt ez a német történelemben, mivel bíróság elé állít embereket politikai meggyőződésükért! Ezt, eminenciás uram, még a nemzetiszocialisták sem tették, amikor hatalomra kerültek! És még valamit, Eminenciás Uram! Az ég bosszújáért kiáltó, felháborító és minden igazságérzetet lábbal tipró tény, hogy Rudolf Hess birodalmi minisztert azzal az indoklással ítélték el, hogy a béke ellensége volt... Nyomatékosan kérem tehát, hogy eminenciás uram éljen nagy befolyásával és ne engedje, hogy kizárólag népünket — és múltját kárhoztassák! Érje' el, hogy mielőbb egyszer s mindenkorra amnesztiát adjanak a „háborús bűnök” és „hitlerista bűnök” címen folyó ügyekre... (Folytatjuk) KÉPRECÉNYVÁJ.TOZAT: SARLÓS ENDRE • GvAíxdgosoA: ÍWAAeAT Ato"JOJJON, ACKET&V BGY KIF MEGtE- PETÉ-FT KéFI ' T\>NK NEKIK.M V/GY VEFEAA EFR£, AaOKÖDIK. LÄAA, udtrONKL AAAGV/NK- NAK EGY TANKOT*. fcREDJ ONNAN. NE Ny0l3 A TANKOMH02. Saafoó László; ORVTÁMADÁS A tiszti klub állandóan tele volt angol és itt „vendégeskedő” amerikai tengerésztisztekkel. Egy október végi napon egy fiatal amerikai tengerésztiszt, bizonyos Anderson kapitány, éppen erről vitatkozott angol kollégájával, Ross őrnaggyal. Miután megbeszélték a világ- politikai helyzetet, Anderson elmondta, hogy rövidesen Pearl Harbourba indul. Fenn is akadt a szeme az angol tisztnek fecsegő amerikai kollégája szavain. Meg is korholta ezért, aztán a beszélgetés átcsapott arra, hogy mennyig hír szivárog ki az angol és az amerikai haderőtől. — Fecsegnek, nagyon fecsegnek az emberek — szögezte le ' > u őrnagy. S az imént ön is vétett, mert tudomásomra hozta, hogy hová készü— 61 — lődik csatahajójával ... Ha én most hírszerző lennék, könnyen megállapíthatnám, hogy innen, Singapore-ból, nem véletlenül rendelik át az önök egységét Pearl Harbourba, ami nem kis távolság... Az amerikai tiszt meghökkent az őrnagy szavain, de elismerőleg tudomásul vette, hibázott. — Tényleg nem szabad fecsegni... mondta 6 is. — Különösen itt... — folytatta Ross őrnagy. — Ha én lennék a japán kémfőnök, egyszerűen beépítenék egy jó kémet ebbe a klubba. Biztosra veszem, hogy minden katonai vagy tengerészeti eseményről értesülne... Olyanokról is, amelyek nemcsak itt, a gyarmaton történnek, hanem távolabb is ... Például az önökéről. Anderson kapitány már jó néhány hete Sin- gapore-ban állomásozott, s nem volt nap, hogy be ne tért volna az angol tiszti klubba. Így aztán elég jól kiismerte magát, s megismer*: nemcsak hárem 'jó réhányat az itteni alkalmazottak közül is. Most, hogy az őm-ty felhívt • -e -> ''-veimét, körülnézett. Csendes és ügyes szolgák suhantak az asztalok között. Valamennyien malájok, kínaiak, illetve japánok voltak... Anderson egyetértőén bólintott: — Igaza van. Ez egy jó terep lehet a japánok száméra. e’sósorban? A főnöküket, Shawant. Túlságosan szolgálatkész... — 62 — — Ö; ez speciál teljesen ki van zárva! — tnondta Ross. — Ezzel az eggyel nem értek egyet... Van nekem is egy olyan érzésem, hogy valaki dolgozik itt a japánoknak, de szerintem semmiképpen sem Shawan. ’.. Már évek óta itt van... Szerintem, ha nem lenne itt, a klub talán már nem is működne. Nagyobb angolbarát, mint én magam — nevetett az őrnagy, — cs rendkívül használható. — Ő fogadja fel mindig a szolgákat igaz? *— vágott közbe Anderson kapitány. — Igen ... Ö itt a főnök ... Rendkívül vigyáz, hogy senkit se csapjanak be a számlával, és szinte- becsületbeli kötelességének tekinti, hogy mindig legyen elég skót whisky a raktárban. Másról kezdtek beszélgetni, de Ross őrnagynak mintha bogarat tettek volna a fülébe. Az őrnagy hirtelen visszatért az eredeti témára: — Tegyünk egy próbát. Rendezek egy vacsorát néhány barátomnak. Jól meg fogom válogatni .őket és előre megmondom nekik, hogy vacsora közben beszéljenek olyasmiről, amiről egy lelkiismeretes tiszt egyébként nem beszél. Persze, csak légből kapott dolgokról. Aztán majd fioyelni fogjuk a pincéreket, meglátjuk, lesz-e olyan közöttük, aki gyanúsan viselkedik. Játsszuk el jó? — Nekem mondja, őrnagy? — kérdezte Anderson. — Ezt csak ön játszhatja el, hiszen ön ismer itt mindenkit. — 63 — lenségtó követtek el a német nép ellen; azok, aádk Németországra pusztító háborút kényszerítettek. Ennélfogva az egész világ felnövekvő ifjúsága körében az a hamis benyomás alakul ki, hogy csak a német fél követett él bűnöket és minden ellenségünk .gentleman’ volt. Az ellenség által elkövetett bűnök ilyen nyilvánvalóan tudatos — ignorálása arra vezetett, hogy kizárólag Németországot ítélik el, ami annál is groteszkebb, mivel Németország soha nem akart semmiféle háborút, legkevésbé világháborút... Eminenciás Uram! Ha az egyházi hatóságok hallgatólag elismerik azt a szerződést, amely népünket egyoldalúan hibáztatja, s ha jóhiszeműen ismeri is el, tekintetbe véve az Üdvözítő szavait a régi ellenségek bűneinek megbocsátásáról: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek —, Istennek ez az igéje elsősorban éppen saját népünkre kellene, hogy vonatkozzék! A kereszténység gyakorlatilag mindaddig halott lesz, amíg nyilvánosan tisztelettel nem adózik annak a sok millió védtelen német gyermeknek, asz- szonynak, férfinak és öregnek, aki például az angol—amerikai bombatámadások iszonyú poklában veszítette életét, vagy vált olyan nyomorékká, hogy mindmáig nyomorúságosán tengeti életét! Eminenciás Uram! Miért nem emlékeznek meg a német püspökök ... a német csecsemőkről, akik anyjuk karjában fagytak meg a menekülés közben... a számtalan német férfiról és asz- szonyról, akik éhenhaltak a szövetségesek koncentrációs táboraiban?! Az ő vérük Isten trónusához kiált elégtételért! Sokáig részletezhetném még i eminenciád előtt a német Golgota szörnyű tragédiáját! De elég volt ebben a levélben, (összesen mintegy húszmillió német ember esett áldozatul ennek a Némettépni az egészet, aztán meggondolta magát, néhány lépést tett a szobában le-fel. és ismét leült. „ ... Mindehhez járul még egy túlzás, amely hamisan vádolja a német népet: hatmillió zsidóról beszélnek, akiket mi, németek, állítólag elpusztítottunk volna!... ... Az a nézet, hogy a volt hitleristák elleni perek „megtisz- títóan” hatnak, teljesen téves. Eredményük csak az, hogy sok vádlott, aki, mint tudjuk, többnyire kényszerítő parancsra cselekedett, most kénytelen olyasmiért szenvedni, amiért már hosszú évek óta megszenvedtünk. Az ítéletek pedig egy speciális törvény alapján születnek, amelyet kizárólag erre a célra hoztak. bár a becsületes és bátor Bucher igazságügy-miniszter annak idején ezért mondott le tisztségéről... Eminenciás Uram! A tiszteletre méltó Frings bíboros annak ország elleni — igazságtalan háborúnak!” A bíboros felállt. Olyan mozdulatot tett, mintha össze akarná
