Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-11 / 8. szám

1968. január 11,

TOLffff WEGYEI WEPPJSAG

Legfőbb baleseti ok

a gyorshajtás!

Megyénk közlekedése a múlt éri baleseti statisztika tükrében

Az új év első napjai — mint mindenütt — a közlekedésben is statisztikák, értékelések készítésével telnek el. Nem öncélú ez a munka, hiszen a tapasztalatok leszűrése arra szolgál, hogy tanulságokat vonhassunk le. S ezek hasznosításával a balesetek megelőzését, számuk lényeges csökkenését érjük el. Ennek megfelelően beszélgetett munkatársunk a közlekedésrendészet illetékeseivel, amelyeket az alábbiakban ösz- szegezzük:

— Általában mUyen tapasztalatokat hozott az összesítés a közúti balesetekkel kapcsolatban az 1966-os esztendőt összehasonlítva 1967-tel?

— Az összehasonlítás nem a legkedvezőbb. A balesetek száma általában — ha nem is vészes mértékben — nőtt. Ha százalékosan akarjuk ezt kifejezni, a növekedés 18 százalékot mutat.

— Hogyan viszonyul ez a szám a gépjárművek számának növekedéséhez?

— Sajnos nincs arányban. A gépjárművek számszerű növekedése ugyanis alig több mint kilenc százalékkal haladta meg 1967-ben a megelőző év szintjét, míg a balesetek növekedése ennek dupláját mutatja.

— Néhány adatot kaphatunk ezen belül a balesetek következményeire

vonatkozóan? .

— Nőtt a halálos balesetek száma 1966-hoz képest 25 százalékkal. Abszolút számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy 20-ról 25-re. De nem is a számok a lényegesek, hanem az, hogy öttel több család került nem egyszer kétségbeejtő helyzetbe, vagy az áldozat, vagy más hibájából. Huszonkilenc százalékkal emelkedett a súlyos sérüléssel végződő balesetek száma is. Egyedül a köny- nyű sérüléses balesetek aránya csökkent az 1966-oshoz mérten mintegy hét százalékkal.

— Mindezeken túl nem jelentéktelen az anyagi kár sem, amelyeket a balesetek okozói akár a társadalmi, akár az egyéni tulajdonban tettek. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a sérültek mennyi időre estek ki a termelésből, s ez milyen arányú csökkenést jelentett a népgazdaságban és a családok jövedelmében, akkor láthatjuk, miért fontos őrizni, vigyázni mindenkinek a közlekedés rendjét.

— Mivel okozták a legtöbb balesetet?

— A legtöbb balesetet személy- gépkocsival okozták az elmúlt évben. Az összbalesetek mintegy 28 százalékát. Ez ugyanilyen százalékú növekedést jelent 1966-hoz képest. Legnagyobb az emelkedés a motorkerékpárosok okozta baleseteknél. Negyvenhat százalékkal magasabb volt tavaly, mint az előző évben. De növekedett a teherkocsik és a vontatók által okozott balesetek száma is.

—. örvendetes viszont, hogy az autóbuszok vezetői által okozott balesetek száma 38 százalékkal csökkent. Pedig az Autóközlekedési Vállalat nem a legideálisabb körülmények között dolgozott. Régi, selejtezésre megérett kocsiparkkal oldotta meg a nem köny- nyű feladatát.

Éppen ezért minden dicséretet megérdemelnek, mert nemcsak műszakilag készítették fel a járműveket megfelelően, hanem különböző szaktanfolyamokon a vezetőket is.

— Hasonló csökkenés tapasztalható a fogatolt járművek okozta balesetek körében is. Ez annak tudható be, hogy elsősorban a 6-os út melletti községekben a közlekedésrendészet szervezésében a fogatosok is részt vettek KRESZ-oktatáson. Másrészt e probléma megoldásában felelősségüknek megfelelő magatartást tanúsítottak a közös gazdaságok

— Nem esett sző még a gyalogosokról.

— Mint balesetokozókról náluk is csak emelkedésről beszélhetünk. A halálos baleseteken belül például a gyermekeké megduplázódott. Igaz, ez „csak” azt jelenti, hogy kettőről négyre emelkedett 1966-hoz képest, a tanulság azonban mégis levonható, mert mindegyikben az áldozatok voltak a hibásak.

— Úgy hisszük, ha a tanulságok levonásáról beszéltünk, meg kell említenünk néhányat a baleseteket előidéző okok közül is.

— Feltétlenül. Legfőbb okként elsősorban a helytelen sebességmegválasztás, a gyorshajtás jelentkezik. Ebből adódott az elmúlt évben az összbalesetekből 77. ösz- szefüggés van itt a havas, jeges, sáros út, a ködös idő figyelmen kívül hagyása és az egyes gépjárművezetők kévés vezetői gyakorlata között. „Legjobb fék az óvatosság” — mondja a gépjármű- vezetők közmondása.

— Baleseti okok között szerepel ezután az elsőbbség meg nem adása, az előzés szabályainak megszegése, __ s az ittasság. Ez utóbbiról bővebben is szóljunk, hiszen a múlt évben 1966-hoz képest, az ebből eredő balesetek száma megduplázódott. Ha csökkenést akarunk e téren elérni — márpedig kell —, meg kell szüntetni, hogy szinte bocsánatos bűn legyen az ittasság. Meg kell érteni, nem az a „jó fiú”, aki elnézi, hanem az, aki meggátolja az italozást.

— Nagy feladat hárul az üzemek, vállalatok, gazdaságok illetékeseire is, természetesen a közlekedésrendészet beosztottjaival egyetemben. A magunk részéről eddig is megtettünk mindent a felvilágosítás, az oktatás, az ellenőrzés, s végső esetben a felelősségre vonás eszközeivel. Ebből ezután sem engedünk egy jottányit sem. S ha ez találkozik az illetékes beosztottak és vezetők még nagyobb felelősségérzetével és gyakorlati segítségével, jövőre kedvezőbb képet adha‘"nk a közlekedésben tapasztaltakról.

<*-«>

A bika hol itt tűnt fe^_ hol amott. Látták az erdöszé- len. aztán egyik tisztáson, amint az etetőből szénázott. Hallották csörtetését az ártéri sűrűben. Megtalálták egyik tisztáson a fekhelyét Hatalmas patáinak friss nyomait fedezték fel másutt, a nyiladékban.

Mire egy-egy puskás a nyomába szegődött volna, eltűnt, mintha a föld, vagy az erdő nyelte volna el.

Egyszer egészen a faluig beóvakodott. Néhányon körbe kerítették, hogy elfogják. Egy embernek a gyomrába öklelt, hatalmas szökkenéssel valósággal átrepült egy kerítésen, majd egy széles árkon és eltűnt az üldözők szeme elől.

Mintha csak incselkedni akart volna az üldözőkkel. „Itt vagyok, vegyetek puskavégre, fogjatok el — ha tudtok.”

Egy éjjel már majdnem puskavégre került.

Friss nyomai vezettek egy erdő- széli tanyához. Többen követték a nyomát. Éjjel volt már.

— Alighanem itt van az istállóban.

Bevilágítottak zseblámpával. Ott feküdt a sarokban. Amint a lámpa fénycsóvája rávetődött, már pattant is fel, mint a gumilabda. Az ajtóban álló puskás kezéből szinte kisodorta a fegyvert, amint vadul fújtatva kiszökkent. A lövés eldördült. A puskás tán csak inkább ijedtében lőtt, a lövedék a hatalmas állat homlokán csak a bőrt szakította le. Mire az üldözők észbe kaptak volna, elvágtatott, be a sűrűbe.

Másnap az erdészet egyik fogata poroszkált hazafelé a töltésen. alkonyi szürkületben. A fo- gatos egyszerre csak r'mültc rántotta vissza a gyeplőt.

A sűrűből f,'~s \7es tartással lépett ki előttük a bika.

Félelmetes volt, vérző homlokával.

Egy ideig farkasszemet nézett a kocsin ülőkkel, majd — talán megérezte, hogy félnek tőle — tovább ballagott.

Másnap a kocsin ülők zavartan mentegetőztek.

— Még hogy elfogni?

— Mi lett volna, ha felbőszül és nekiront lónak, kocsinak?

Már-már egy hónap óta izgalomban tartotta a környéket a bika. A favágók félve mentek ki az erdőre. Mi lesz, ha megtámadja őket?

A múlt szombat este egy erdész indult az üldözésére, a tsz- elnökkel és néhány taggal.

Három erdőrészt hajtottak már meg — eredménytelenül. A többiek már kifáradtak, azon tanakodtak, legjobb lesz abbahagyni a hajtást, ügy sem akadnak a nyomára. De az erdészt nem hagyta nyugodni a vadászösztön. Elindult ismét.

ő maga mesélte el, mi történt ezután:

— Friss nyomokra bukkantam, gondoltam, itt lesz valahol a sűrűben. Mondtam a gépkocsivezetőnek, haladjon csak a töltésen. Én meg beljebb, az erdőben megyek.

— Nem sokkal később megpillantottam. Tempósan törtetett a sűrűben, de nem jutottam lövéshez. Közben észrevette a hóban utánacsörtető sofőrt...

■— Valami pompás látvány volt, ahogyan a hatalmas állat ezután valósággal úgy osont, mint * róka, leszegett fejjel időnként félszemmel vissza-visszasandított üldözőjére. Engem nem vett észre.

— A sofőr egyszer csak lőtt, de nem talált pontosan. A bika méltóságteljesen megrázta magát, visszafordult.

— _ Elég messze volt tőlem, megtámasztottam a puskát egy fához, és lőttem. Láttam, platt lövés volt. Mintha rugók lökték volna előre, olyan vágtába kezdett.

— Tán harminc méterre tőlem szálerdőbe jutott. Ismét lőttem. Elbődült és térdre rogyott, majd oldalra dőlt.

— Kettőt-hármat a levegőbe lőttem, hogy jöjjenek a többiek. Kizsigereltük, az erdészet kocsiján beszállítottuk a tsz-hez.

— Én csak azt mondtam, a trófeát kérem, de ez ideig még nem kaptam meg. Pedig bizis- tenre mondom, ezt a bikát nagyobb élvezettel lőttem ki, mint tíz szarvast... Ha nem láttam volna, milyen óvatos ravaszsággal oson az üldözők elől, el sem hittem volna, hogy háziállat volt...

•

Egyik, Dunához közeli termelőszövetkezetből jártatás közben megszökött egy, éppen hízóba fogott bika. Egy hónapon keresztül járta az erdőt, és mivel nem volt hajlandó beletörődni sorsába, nem volt hajlandó visszakerülni az istállóba, erdei vadként került terítékre.

BL .

ARANYJELYÉN

ÚJÍTÓ

Aisbóth József, a Tamási Vegyesipari Ktsz dolgozója«. A Kiváló újító jelvény arany fokozatával tüntették ki. A kitüntetést a SZOT. a könnyűipari miniszter és a találmányi hivatal elnöke

adományozza azoknak, akik a mozgalomban kimagasló eredményeket érnek el.

— Hogyan lesz valakiből újító — kérdeztük az

aranyjelvényes Asbóth Józseftől.

—> A műszaki emberek kiváltképpen, de minden olyan egyén, aki magára ad valamit, szeretné, ha élete nyomot hagyna, ha valami jelentősről az emberek visz- szaemlékeznének rá. Az emberek előtt van életcél, valamit mindenki el akar érni — szóval érezni kell, hogy az ember valamit tett. Hogy nem feleslegesen tölti el idejét itt a sártekén.

— Mindenekelőtt azonban azt kell tisztázni, hogy érdemes újítani. Mert a mendemondák ellenére megbecsülik az újítót, anyagi, erkölcsi elismerésben részesül. Általában műszaki emberek „adják fejüket” újításra,, ..amepnyi- ben műszaki tudása legjavát fordítja arra, hogy szakterületén jól lássa el feladatát. Ez sok emberben feltételezhető, de kevesen válnak mégis újítóvá. Igen sok olyan ember van — én műszaki tisztviselőknek tartom az ilyeneket — aki műszaki tudását íróasztal mögé, aktákba rejti, nem folytat igazi gondolkodó munkát. Ez bűn. A fejlődés alapja az új keresése, alkalmazásai. Napjainkban az élet fő tényezőjévé vált a technika. Alkotná kelL Sokszor mondják az emberek, „nem tudok nagyot tenni,” de kicsit azt tud, és kis dolgot minden ember tehet, és ez a kicsi lesz a nagy műben egy kicsi kerék. A nagy előrehaladásban kicsit is tenni, nagy dolog, jó érzés. Az országban sok ezer újító évente több száz millió forint értékű hasznot hajt az államnak.

— Mi volt első újítása?

— Nem is emlékezem már rá. Tucatnál több is van, amelyet alkalmaznak. De a legjelentősebb az „Erősáram érin- tésvódelem vizsgáló készülék” —■ amiért az arany- jefvéinyi kaptam. Ilyen műszer még nem volt az országban. Én készítettem. Anyagiakban is megvolt az értelme. Hasonló műszert korábban Angliából hoztak be, tizenkét ezer forintért, az én műszerem három és fél ezerbe kerül Elbből több ezer kell a szakmában. A tárná-.

si ktsz-ben sok százat már legyártottak, használják az ország minden részén.

— Most milyen újításon dolgozik.

— Nehéz erről beszélni. Évekkel ezelőtt volt egy igen értékes újításom. Elmondtam valahol. A szerkezetet megvalósították, bevezették az egész országban a nagy- feszültségű vezetékeknél... Egyébként. is az idevonatkozó rendeletek is azt tanácsolják, akkor beszéljünk az újításról, amikor már elkészült.

— Mi a véleménye a sokat vitatott társszerzőkérdésrőL

— Az jó dolog. Az ember, ha elkészít valamit nem biztos, hogy tökéletes, több szem többet lát. Meg aztán az is a helyzet, hogy ha az embernek van egy olyan társszerzője, aki egyben alkalmas „úttiprónak” is, akkor előbb megvalósul az újítás, előbb kerül a népgazdaságban bevezetésre. Az már bűn, amikor a „társszerző” ellopja az újítást. Sajnos erre is van példa.

Sok jó ötletet, jó újításokat kívánunk az aranyjelvényes újítónak.

— Pl —

Felvételre keresünk,

villamosipari, vagy hőerőgépipari, gépipari technikumi végzettségű, ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező technikust vezető technikusi, vagy energetikust munkakörbe. Jelentkezni lehet a megyei kórház személyzeti irodáján, Szekszárd.

(80)

Tizennyolc új lakás

Tizennyolc lakásos bérház építését fejezték be nemrég Bonyhádion, & Perczel Mór utcában. Ezekben a na pókban szinte állandóan „foglalt" mindkét lépcsőház, a bejáratok elZtt egymást váltják a teherautók* Be* költöznek az új lakók,