Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-28 / 23. szám
B TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1968. január 38. Kaptam egy levelet. És most egy levél közlésével kezdem az én levelemet. Végh Győző, Tamási Kossuth L. tér 10. szám alatti lakos kérdéssel fordult a szerkesztőségen keresztül hozzám: „Tisztelt Népújság szerkesztői! önökhöz fordulok segítségért. Ugyanis nekem nagy családi ügyem van. Azzal fordulok önökhöz, hogy a családi pótlékom kórul felmerült kérdésben tanácsot adni szíveskedjenek. A feleségem hatvanéves, a leánya huszonöt. Apám hatvanhat éves, én pedig negyvenegy éves vagyok. A mostohalányom fia kilencéves, az én fiam pedig most múlott hatéves. 1952-ben megnősültem és egy özvegyasszonyt vettem feleségül, akinek volt egy felnőtt leánya. Apám gyakran ellátogatott hozzánk, melynek eredménye folytán elvette a mostohalányomat. Ezek után a mostohalányom lett az anyám, az apám pedig a vejem. Apám feleségének született egy fia, aki természetesen mostohatestvére lett. Mivel mostohaleányom anyjának én vagyok a férje, így a feleségem lett az öreganyám. Tehát az ükanyám az apám felesége, úgy egyidejűleg vagyok a feleségem férje és unokája is. Azonban az én feleségemnek is született egy fia, aki az apámnak a sógora lett. így hát az én fiam neje az apám felesége, így nekem a saját fiam egyszemélyben a nagybátyám is, mert mostohatestvérem a fiam. Ezek szerint az öreganyámnak vagyok az öregapja. Kérdés, jár-e a fiamnak, illetve a nagybátyámnak családi pótlék?" A kérdését megértettem, kedves Végh Győző. Véleményem szerint jár. De azért, nem árt, ha ezt az első pillantásra bonyolultnak látszó ügyet személyesen elmondja a társadalombiztosítónak is, ahol szakemberek pontos, kimerítő választ tudnak adni. Kaptam egy másik levelet is. Egy tanácstalan anya írta, és azt kérdezte: „Hárl bátyám, maga nagyon sokat jár külföldön, biztosan mindenféle tapasztalata van, tud tanácsot adni nekem abban, hogy mit csináljak a tizennyolc éves leányommal, aki az utóbbi időben kimaradozik, és nap-nap után éjfél is elmúlik, mire hazavetödik. Sem a jó szó, sem a szidás nem használ neki. Mit tegyek, hogy esténként itt- honmaradásra kényszeritsem?” Fogas kérdés, de mégsem megválaszolhatatlan. Asszonyom, próbálja ki a svéd receptet! Hívja meg a leánya udvarlóját minden este vacsorára és tartsa ott reggelire is. A leánya egy ideig biztosan otthon éjszakázik. Mert előfordulhat, hogy később mégis elcsavarog, mert manapság olyan szépen beszélnek a fiatalok erröl-arról, hogy ennek a szép beszédnek senki sem tud ellenállni. A napokban is hallottam, amikor az egyik fiatal azt mondta a másiknak: „Allatian menő fej volt, az vili. De, amikor kibicsaklott, hogy smárol a krapek, kasául ejtették..." Pontosan így történt. Méghozzá magasról ejtették. De nem azért, mert smárolt, hanem azért, amiért nem halt meg Grigor Szpindzsarszki. Ezzel az emberrel nem találkoztam soha, csak a ' koponyájának a röntgenleletét láttam a rendőrség szófiai igazgatóságának a bűnügyi múzeumában. Ez a Grigor Szpindzsarszki elhatározta egy napon, hogy öngyilkosságot követ el, méghozzá különös módon, Kieszelte, hogy a fejébe egy nyolccentis szeget ver és ezzel vet véget az életének. Be is verte a szeget, de a leg- nagyobb meglepetésére nem halt meg. Négy nap múlva ismét bevert egy ugyanekkora szöget, de ezúttal is életben maradt. Ekkor letett öngyilkossági szándékáról. Elment a kórházba, ahol megoperálták. Az operáció után meghalt — tiidövérzésben. A múzeumban most őrzik azt a röntgenfelvételt, amely az ő koponyáját ábrázolja a két bevert szöggel. Hasonló precedensre nem emlékszik az orvostudomány, és sok orvosban ma is kétséget ébreszt az eset. Én nem kételkedek a dologban. Két okom is van rá. Van egy magyar mondás: „Szöget ütött a fejébe...”, tehát létezhettek valamikor ilyen szögbeverők. A másik: Szpindzsarszki nyugodtan a fejébe verhette a szöget, mert a szög csak akkor öl, ha nemesebb részt ér. Az ó fejében úgy látszik nem volt nemesebb rész, mint annak aki smárolt... Viszont nekem eszembe jutott valami és ez a valami szöget ütött a fejembe. Szekszárdim is működik alkoholelvonó, ahol régi módszerek alapján kezelik a pácienseket. Mivel egyik feladatom, hogy a jó módszereket összegyüjt- sem a világ minden részéből, hát most ennek is elegei teszek. Amerikában, az egyik ilyen intézményben úgy gyógyítják a pácienseket, hogy megfosztják őket a gyengédségtől. Az alkoholista negyven napon át üvegketrecben tölti idejét, ahonnét csak kivételesen léphet hi. Naponta bonyolult gyakorlatokat kell végeznie. Ha jól végzi ezeket, jutalmul választhat több pohár whisky és a szolgálatos ápolónővel való negyedórás csevegés között. Az eddigi tapasztalatok szerint mindenki a whiskyt választotta. Én tudom, hogy miért. A televízió miatt. Ugyanis a beszélgetést televízión figyelik az orvosok. És ki az a ''olond, aki úgy beszélget egy növel, hogy azt a televízió is ' özvetíti. Szerintem el kellene hagyni a televízióközvetítést. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: A Szovjetunió gyémántkincsei A J akut-földön bányászott drágakövek (Foto: V. Jakovlev — APN) Moszkvában, a Kremlben kiállították a Szovjet» unió drág&kőkin esett. Ezt a kincstárat 1922-ben hozták létre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom első napjaitól leltárba vették a volt cári udvar értékeit. Vannak köztük világhírű drágakövek, a XVII—XIX. századi orosz ötvösművészek alkotásai és a koronaékszerek. A Szovjetunió gyémántkincseí azóta állandóan gyarapodtak. Ide kerültek Jakutföld ritka nagyságú és szépségű gyémántjai, és a szovjet gyárakban készült mesterséges briliánsok. A Szovjetunió — tudvalévőén — a világ gyémántpiacának egyik legnagyobb szállítója. A fő helyet a legnagyobb szovjet gyémántkristályok foglalják el, köztük a „Marija”, amelynek súlya 106 karát. A terem közepén hatalmas üvegvitrinben száz nyers aranylelet, köztük a világ legnagyobb, 36 kg-os „Nagy háromszög” nevű aranyröge. Nagy érdeklődést keltenek a múlt századi kincsek. ötezer briliáns ékesíti a nagy uralkodói koronát, ezek körülveszik a mintegy 400 karátos vörös rubint. Brazil briliánsok közé dolgozták be a világ legnagyobb és legszebb, úgynevezett „ceyloni zafírját”, itt látható a legendák övezte „Orlov” és a „Sah” gyémánt. szerint — más helyre lehet áthelyezni, illetve alacsonyabb, vagy magasabb szintre emelni. Hatalmas mozgatható tengelyekre tetszés szerint ráerősíthetnek lakóházakat, gyárakat vagy szinházaBrecht-találkozú Berlinben Bert Brecht, a világhírű drámaíró születésének 70. évfordulója alkalmából nemzetközi találkozót rendeznek Berlinben, amelyre az öt kontinens 40 országából hívtak meg tudósokat, művészeket, kritikusokat. A február 9—16. között megrendezésre kerülő Brecht-vitát a Német Demokratikus Köztársaság művészeti akadémiája rendezi, s középpontjában a „Politika a színpadon” című téma szerepel. Érdekessége lesz a berlini Bnechí- vitának, hogy azon arab, ázsiai, latin-amerikai Brecht-kutatók is részt vesznek. A meghívottak között szerepel a Svédországban élő és nálunk is jól ismert drámaíró, Peter Weiss, a nyugat-németországi Günter Weisen bom is. A magyar művészeti életet Major Tamás képviseli a Brecht-talál- kozón. Parad’csomtermeszlés — iüggőágyhan Az ír Mezőgazdasági Kutatóintézetben új módszert dolgoztak ki a paradicsom terméshozamának növelésére: műanyagból készült függőágyakat tőzeggel töltenek meg, s a függőágyakat a melegházakban egymáshoz jó közel helyezik el, egymás fölé és mellé Ily módon holdanként 140 ezer tövet lehet elültetni. Növekedésgátló szerek segítségével a palánták törpék maradnak, & mindegyik nyolc termőágat hozhat. Az így kialakítod „paradicsomfal” bő termést és ízletes gyümölcsöket ad. A gólyák alszanak repülés közben A madárkutatók nemrégiben igen érdekes megfigyeléseket közöltek a gólyákról. Megállapították, hogy ezek a vándormadarak alva repülnek át az óceánon. Indulás előtt ugyanis nem tudják kipihenni magukat, mert már néhány héttel előbb valóságos utazási láz fogja el őket. Ilyenkor izgatottak, lesoványodnak. Útközben szintén nagyon keveset pihennek, s erőgyűjtésre csak a levegőben, repülés közben jut egy kis idő. A tudósok már régebben észrevették, hogy a madarak nem tartják mindig egyformán a nyakukat, és nem egyforma sebességgel mozgatják szárnyukat repülés közben. Hogy ennek okát megállapítsák, néhány gólya mellkasára különleges mérőkészüléket és mikrofont szereltek. Segítségükkel megállapították, hogy az életfolyamatok hol csökkennek, hol erősödnek repülés közben. Igen érdekes, hogy az alvó madarak soha nem térnek el az útiránytól. Ennek a titkát is megfejtették a miniatűr mikrofon segitségével. Kiderült, hogy a „hálószoba” a madárraj közepén helyezkedik el, azok, akik az élen és a raj végén haladnak, ébren vannak, és rövid hangjelekkel mutatják az irányt. Az alvó gólyák hallása élesebb, mint az ébren levőké, s ösztönösen követik a jeleket, amelyek jelzik a repülés magasságát, irányát, sőt még a szárnycsapások számát is. Tíz perc alvás elegendő a gólyáknak, hogy felfrissüljenek. Ezután felváltják a raj élén és végén haladó társaikat, és azok kerülnek a hálószobába. Interjú a jövővel Meg lehet-e akadályozni a városok növekedését? Kt. ENSZ adatai szerint kétezerben földünknek hat és fél, vagy hétmilliárd lakosa lesz. Az emberek mindinkább a városokba tömörülnek, terv nélkül épülő városok pedig kormos, szürke kő- és aszfaltréteggé változnak. A Szovjetunióban 50 évvel ezelőtt 20 millió ember élt városban, 1966-ban már több mint 126 millió, 1980-ban, a :zámítások szerint, 180 millió ember lesz városlakó. Meg lehet-e akadályozni a városok növekedését? Egyes szociológusok és építészek nemmel, mások igennel válaszolnak erre a kérdésre. Nyikolaj Szokolov szovjet építész szerint a jövő városa a fő útvonalak két oldalán íog elhelyezkedni. Az út mellett 2—4 kilométer szélességben tudományos intézetek, egyetemek, iskolák, kulturális és sportközpontok kapnak helyet. E mögött 20 kilométer szélességben a lakótelepülés fog elhelyezkedni. Egy másik építész, V, Lokter szerint a jövő városának igazodnia kell az élet ritmusához, a polgárok változó követelményeihez Mozgatható elemekből fog állni, egy-egy lakónegyedet — tetszés
