Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-28 / 23. szám
1968. jaíiuár 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 FIGYELŐ Kártérítési per Nagy várakozás előzi meg a Szekszárdi járásbíróság Ítéletét. Erre kedden, január 30-án kernt! sor. Érthető a felfokozott várakozás, hiszen a maga módján egy teljesen újszerű ügyről van szó, és a bíróság ítélete ebben a vonatkozásban, a jövőt tekintve, abból a szempontból is sokat nyom a latban, hogy az érdekeltek megismerik a kérdésben a jogi felfogást és a várható joggyakorlatot az igazságszolgáltatás oldaláról. De kezdjük az elején: Három szekszárdi közös gazdaság, a Garay, a Jóreménység és a Béri Balogh Ádám Tsz termelési szerződést kötött a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattal napraforgóra. Értelemszerűen a népszerű kraszno- dári napraforgófajtára kötötték meg, részben írásban, részben szóban a szerződést. A Garay Tsz idejében megkapta a vetőmagot, ám a Béri Balogh Ádám Tsz röviddel a vetés előtt jutott hozzá. De az előzetes megállapodástól eltérően, a gazdaságok nem krasznodári, hanem peredovik és vibnik fajtákat kaptak. El kell mondani ezekről az utóbbi fajtákról is, hogy kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek, de „nem tudtuk, sőt talán a Terményforgalmi Vállalat sem tudta, hogy menynyire perohoszpóraveszélyesék” — mondja Heimann Ferenc, a Béri Balogh Ádám Tsz elnöke. Úgy kerültek tehát ezek a vetőmagfajták a szekszárdi közös gazdaságokban köztermesztésre, hogy senki nem győződött meg arról, alkalmasak-e ezek a fajták az itteni, mélyen fekvő talajokra. A három közös gazdaság vezetőit akkor érte a meglepetés, amikor a kitűnőén beállott kelés után a növényzet kezdett valósággal visszafejlődni. Később dr. Kuraik Ernő professzor leiratban hívta fel a közös gazdaságok figyelmét a szükséges tudnivalókra, sőt ebben a tárgyban szakcikket is publikált, A három szekszárdi tsz ennek következtében 1967. július 22-én szakemberekből álló bizottsággal a kérdéses területen határszemlét végeztetett, hogy mondjanak véleményt a legilletékesebi ek. A legilletékesebbek csak azt tudták megállapítani, hogy a peronosz- póra károsítása elképesztően nagy. S ennek részben az időjárás, de nagyrészben a szekszárdi talajviszonyok az okai, mert a megye más gazdaságaiban kitűnő termést ígér e két fajta, (kitűnő termést is adott). A közös gazdaságok azzal a kéréssel fordultak a Gabona felvásárló és Feldolgozó Vállalathoz, hogy nyilatkozzon, mi történjék a napraforgóval. Erre az elnökök szerint még ma sem kaptak választ. A szóban forgó napraforgófajták átlagtermése messze alatta maradt a korábbi évek átlagtermésének. A Garay Tsz-ben mindössze 4,5 métermázsa, a Jó- reménység Tsz-ben 3,15, a Béri Balogh Ádám Tsz-ben 2.6 métermázsa termett. Más években ezek a közös gazdaságok nyolc-tizenegy métermá7sás átlagterméseket értek el, tehát kézenfekvő, hogy tudnak napraforgót termini. Á három tsz verető! tiev vé’ik tehát, hogv saját hibájukon kívht károsodtak. Ezért kártérítési pert kezdeménveztek és összesen 821 ezer for*nt kártérítést követeinek a vállalattól. Az utolsó szót majd a bírósági ítélet mondja ki, január 30-án délelőtt, fél 12-kor. Akkor dől el, hogy jogosnak tartják-e a közös gazdaságok követelését, vagy sem. — ir — Teljes létszámmal... Titkári értekezlet Szekszárdon Szombaton délelőtt, a városi tanács nagytermében értekezletet tartott az MSZMP Szekszárdi Járási Bizottsága. A járás egyetlenegy alapszervezeti párttitkára nem maradt távol a szombati értekezletről. Tájékoztatót Tóth József, a járási pártbizottság megbízott első titkára tartott. A napirenden a pártszervezetek időszerű tennivalói szerepeltek. Ezen belül, különös figyelemmel foglalkoztak az új gazdasági mechanizmus bevezetésének néhány elvi kérdéséhöz, vagy inkább mikroszkóphoz hasonló műszer a Nágel-féle ano- manoszkóp. — Legyen szíves belenézni. Milyen színt lát? — Félkör alakú zöldet... — Most? — Zöldet és pirosat... — Amikor egy színt lát, szóljon: most. A műszer oldalán két körbe- forgó számskála. — Ha tökéletes a színlátás, öt- ven-hatvan között kell mutatni. Színlátása normális, ötvenötös ... Egyik páciens látása eltér ettől. — Nézzük még a Coloptome- terrel... — A fehér és a sárga színt összetéveszti a zölddel... — Akkor mi lesz most? — Megkapja a fellebbezési papírt, amelyet a megyei rendőr- főkapitányságra kell beküldeni. — De hiszen motorom van? — Az meg is marad, ha gépkocsit vesz, azt is vezetheti. Csak hivatásos vezető nem lehet. A Nagel-vizsgálat a jő színlátókon kívül kiválasztja a. vörös színvakokat, a zöld színvakokat, a zöld színtévesztőket és a vörös színtévesztőket. A vörös színvak gépjárművezetésre teljesen alkalmatlan, a másik három csoportbeliek úrvezető-jogosítványt kaphatnak. — Ez ideig ketten estek ki vörös színvakság miatt. Bent, a folyosóról nyíló egyik kis szobában a reflexvizsgálat vei, a termelőszövetkezeti zárszámadásokon szükséges politikai- gazdasági elemzéssel, az új tsz- törvény tartalmi kérdéseivel és az 1968-as gazdasági év konkrét járási feladataival. Ismertette a járási első titkár a megjelentekkel a tagkönyvcse- re, a párttagsággal történt beszélgetések tapasztalatait. Részletesen kitért a konkrét pártmegbízatások, a beszámoltatás fontosságára. A tájékoztató befejező részében a pártmunka módszerének, stílusának kérdéseivel foglalkoztak. folyik. A vizsgáló készülék áll egy morzé-billentyüböl, amelyet a jogosítványra pályázónak a szabálytalan időközökben felvillanó fényre. majd a felhangzó kürtjelzésre le kell nyomni. At észlelés, és a cselekvés közötti időt a szerkezet papírszalagra rajzolja. Ha lassú a reflex, vagy szabálytalan, a szalagon vízszintesen futó vonalra rajzolt merőlegesről olvassák le. Kiderül, a reflexeim is szabályosak ... A reflexvizsgáló kezelője elmondja, ezzel a módszerrel köny- nyen kimutatható, hogy a páciens pihent, avagy huzamosabb, fárasztó munkát végzett. A kartotékon közben lassan gyűlnek a különböző vizsgálatok eredményei. Választ kell adni egyebek között arra is, fogyaszt-e valaki rendszeresen szeszes italt, feketét, mennyi cigarettát szív naponta, milyen betegségen, sérülésen, műtéten esett át, sőt, még apai, anyagi nagyapja, nagyanyja nevére is emlékeznie kell. Végül is a. kartotékon összegyűlik minden adat, és kiki megkapja az eredményt; hivatásos gépjárművezetésre alkalmas... gépjárművezetésre alkalmas ... alkalmatlan... Akik a fellebbezés jogával kívánnak élni, azokra még alaposabb, még szigorúbb vizsgálat vár. Hiába, nem adják ingyen a jogosítványt,.. Emberek a télben Szóltam többeknek Ezek a dolgok mind szépen odaillettek az alapszabálytervezetnek ahhoz a pontjához, amely a szakvezetők jogait és kötelességeit rögzíti. AZ ELNÖK A FEJÉT CSÓVÁLTA. Nem tetszett neki ez a túl diplomatikus válasz. Egy kár- tésítési üggyel kapcsolatban Szűcs Ferenc, a faddi Lenin Tsz elnök- helyettese írásos kérelmet terjesztett a vezetőség elé. A kérelmező a kártérítési összeg — 1400 forint — elengedését kéri. Arra hivatkozik, nem őa hibás, hanem a területfelelős, aki nem szólt neki idejében a megváltozott helyzetről. Jelen van a terület- felelős és amikor megkérdezik tőle hát mondja, hogyan volt, feláll és diplomatikus választ ad. „Szóltam többeknek.” De most az a kérdés, hogy szólt-e mindenkinek. Ezt sajnos nem kérdezte meg tőle senki és a kitérő válasz nyomán az elnök a fejét csóválja. Ebben az esetben úgy látszik már nem tartja érdemesnek az „osztozkodást”. Úgy tűnik, a fejlődés egyenes következményeként kezd a termelőszövetkezetekben is tisztá. zódni, kivel érdemes, kivel céltalan vitatkozni. S ennek megfelelően a vezetőség összetételét tekintve is kezdetét veszi a minőségi csere. A szóban forgó felelős, később tudom meg, már más módon is ószrevétette alkalmatlanságát és képzettség, felkészültség tekintetében már annak a vezetőségi tagnak sem lesz sokáig helye a vezetőségben, aki a nyugdíjjal kapcsolatban a demagógiát képviselte. A követelmények nagyok, egyre jönnek a képzett, felkészült, iskolázott parasztemberek. mások viszont „lelépni” kényszerülnek, mert erejüket meghaladó feladat a vezetői beosztás. Van idő, amikor a termelő- szövetkezet olyan, akár az ismeretlen tengeren járó hajó, amely meghatározott cél felé tart ugyan, de járatlan úton. S ilyenkor rengeteget jelent, ha van a parancsnoki hídon egy olyan kapitány, aki képes megérezni a. zátonyokat és képes jó irányba vinni, ismeretlen vizeken is a hajót. Egy ilyen jó szimatú kapitány Homok István is, a faddi Lenin Tsz elnöke. Hajójára, mióta a vezetőségi ülésen még inkább megismertem, nyugodtan fel mernék szállni. Még akkor is, ha némelyik tiszt, pontosabban szólva: vezető, zavarba hoz. Fel mernék szállni, mert az elnök bátor ember,, de nem vakmerő, gyakran kiszámíthatatlan, de ahol a közösség érdekeiről van szó, ott ridegen számító. Beszélt például a, melléküzemági, ezen belül az, ipari tevékenységről: , „Nézzék elvtár- sak, igaz, megvan rá a lehetőség. A lehetőségekből jó néhányat az alapszabály-tervezetbe is rögzítünk. Az egyik, oldalon van a.lehetőség, a másik oldalon az ipari tevékenység után, az aránytalanul magas adó és egyéb kötelezettség. Ezt is látni kell és vakon nem ugorhatunk bele semmibe.” — mondta; Tehát ; jó értelemben számító az elnök. Ahol a közösség érdekeiről van szó, ott mindig elnök. És tud egyik percről a másikra szigorú főnök is lenni. S ami még naigyon fontos, képes elviselni, hogy ne csak ő, mellette más is okos legyen, EZ A NEGYEDIK FOLYTATÁS a faddi Lenin Tsz igazgatósági üléséről. Eddig mindig más és más aspektusból számoltam be a tanácskozásról. Éppen ezért előre kell bocsájtani, nem keveredtem ellentmondásokba, ha most az írom, hogy alapjában véve a vezetőségi ülés bátor és szókimondó volt. Ha most azt írom le, hogy bátor és szókimondó volt, akkor ez egy újabb nézőpont, amiről az igazság jogán szintén be kell számolni. A politikai munkát végző ember számára tanulságos volt a felismerés, az, hogy az új alapszabály-tervezethez akkor illeszkedtek legjobban a felszólalások, amikor a szenvedélyes tenhi- akarás, a szocialista elvek maradéktalan érvényesülésének az óhaja hatotta át az embereket Amikor a belső tűz fűtötte őket akkor észre se vették, hogy hideg a kályha. Ezekben a percekben megilletődve gondoltam arra, hogy a téli napokban hazánk háromezernél több termelőszövetkezetében mindenütt összeülnek tízen-húszan parasztemberek, hogy törvényt alkossanak magukról, maguknak. Egyik elvtárs már a tanácskozás legelején szót kért Javaslom — kezdte —, vegyük bele az alapszabályba a legjobb dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülését Ezzel mindenki egyetértett, mint ahogyan maradéktalanul egyetértettek az öregekről, a betegekről való fokozottabb gondoskodásról. A továbbiakban a felszólalásoknak az a szála volt igazán pezsgő és eleven, amelyik ezt a pozitív hangót ütötte meg. Érdekes módon, néhányan, az úgynevezett „egyéb” bejelentések tárgyalásakor kanyarodtak vissza a minta- alapszabály tervezethez, és ilyenkor mindig fején találták a szeget. Az elnök ilyenkor tudta legjobb:® funkcionáltatni az elnöki beosztást, és ez nem véletlen, mert amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. (Ha- négyelemis szintűek a felszólalások, akkor rendszerint négyelemis szintűek a válaszok is.) Kicsinyes, káros kalmárszemléletet és politikai érzéketlenséget sejtek például a hízóvásárlási ügy mögött. -A felszólaló zátonyt jelzett, és az elnök felfogta, megérezte. A vezetőségi tag a gazdák nevében szólt. Elmondta, miben állapodott meg a tsz egyik vezetője a gazdákkal, s elmondta, hogy ezt a megállapodást nem tartják be, kilónként egy forinttal akarják megrövidíteni a hízót eladó tagokat. „Becsapva érzem magam” — jelentette ki határozottan. A termelőszövetkezet elnökének eszébe se jutott, nem odafigyelni, más irányba terelni, vagy éppen elhallgattatni ezt a kritikus felszólalást. Sőt, részletesen tájékozódott, majd kijelentette: az eredeti megállapodást visszacsinálni nem lehet. Azt a szakvezetőt felelősségre fogja vonni, aki így akar üzletelni a tagokkal és nem veszi észre, hogy az ilyen üzletelés nem haszon, de mindenképpen kár. Láttam az arcokon a megkönnyebbülést. Én is örültem. Tapasztalatból tudom, az emberek igaz- ságérzetére most egy jó irányba ható kérdés dőlt el, olyan, ami képes a gazdaság egész éves munkáját felborítani, ha kétbalkezes kezek és korlátolt agyak intézik. VissZaemlékszem: Hornok István nekitüzesedve ágált — még rám is rám pirított —, amikor szóba jött, hogy túl szigorú a fizetett szabadság 2509 munkaórás előfeltétele. Itt meg most miilyen engedékeny. Hasonló engedékenységet tanúsított egy másik kérdésnél is, amikor arról volt szó, hogy a családtagként dolgozó asszonyoknak a végzett munkanaplók után kifizessék-e a korábban megígért négy kilogramm kukoricát természetben, vagy sem. „Hogyan legyen? Úgy, ahogy a jegyzőkönyv annak idején rögzítette. A tagok nem tehetnek arról, ha a jegyzőkönyvet rosszul írták. Az adott szó kötelez. Amit megígértünk, azt meg kell adni. Elmondom az elvtársaknak, takarmányhiányos a gazdaságunk, de ezt a kukoricát mégis ki kell adni” — mondta. Megértettem az elnököt és egyetértettem vele. Jól gondolja meg a vezetőség. hogy a gazdaság erejéből mire futja, jól rágja meg, amit ígért, de amit megígért, akkor azt adja meg, s ne az ígéreteket szívja vissza, hanem szívja a fogát, vagy szidja a hebehurgya- ságát. Sokain eltanulhatnák ezt a koncepciót, merít van még felelőtlen ígérgetés, s utána visz- szaszívás bőven. A DERŰ SEM HIÁNYZOTT a vezetőségi ülés hangulatából. Az egyik felszólaló a főállattenyésztőt korholta, miszerint a főállattenyésztő nem akar törődni a háztáji állatállománnyal. Na, mondom, helyben vagyunk. / Nem is lenne igazi, vérbeli gazda- tanácskozás ez a vezetőségi ülés, ha nem hallatszana ki a „kórusból” némi kis szakén: ber- ellenesség. Néhányan mosolyogtak, de az elnök komoly maradt, s talán túl szigorú a főállattenyésztővel szemben, mert legyünk őszinték, egy ekkora gazdaságban nem na evőn lehet elvárni. hogy a fő-állattenyésztő a háztáji állatállománnyal is törődjék. (Más közös gazdaságokban jól bevált a háztáji aero- ríómus alkalmazása). Sok (j^töré adott okét a szalma. Kevés van belőle. De, hogy milyen átkozottul nehéz néha a vezetők dolga, azt éppen ez a szalma-kérdés bizonyította. Nem tudtak kitalálni semmit, megállt a tudomány. S éppen a szalmánál... Késő délután, korgó gyomorral indultunk ebédelni. Az elnököt, alig, hogy kilépett az utcára, nyomban „lefogták” az Állami Biztosító emberei. Csak egy aláírást kértek tőle Az elnökhelyettest meg már hárman várták a szövetkezeti házban, a folyosón. Végre, nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy kanalazni kezdtük a levest. Az elnök hozzám fordult: „Miért hallgatsz? Ne hamukázz, mondd meg őszintén, milyen volt?”. Milyen? Érdekes, tanulságos és dögfárasztó. Az elnök nevet Holnap lesz az igazi, a bérszabályzat kerül terítékre. Tovább el fog tartani, mint a mai. Dögfárasztó? Lehet. Biztos, mert egy faddihoz hasonló nagyüzem vezetőségi ülésén nem babra megy a játék. S aki nemcsak azért van ott, bogy időnként felnyűjtsa a kezét, hanem azért van ott, hogy azonosuljon a gondokkal, a problémákkal, annak sokszor nehezebb dönteni, mint kéit napig nádat vágni. Éz minden, amit el tudtam mondani. S ne vegyék tőlem rossznéven a faddiak,, ha ne- talántán túl nyers voltam. Jól tudom, azt hiszik, nekem, a „kívülállónak” volt azon a vezetőségi ülésen a legkönnyebb. Csak kritizáltam. Ne higgyék, mert nem vagyok kívülálló. Apám sertésgondozó, öcsém takarmá- nyos. SZEKULITY PÉTER /
