Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-27 / 22. szám
1968. Január 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Emberek a télben Becsapva érzem magam r $ (Folytatjuk.) SZEKULITY PÉTER Következik: Szóltam többeknek ként kézi erővel forgassák át a islandi. A tojásokat a Tamási tojásokat, ezt a munkát is, — Tsz-társulástól kapta az állomás, anélkül, hogy az ajtót kd kellene ugyancsak a tamásiak vitték el a nyitni _, gép végzi. kikeltetett, több mint harmincÁ z új gépek — és természete- ezeT naposcsibét Is. sen kezelőik is — jól vizsgáztak. Jelenleg New-hampshire tójá- Az első idei keltetés keüésj át- . sok vannak a keltetőgépekhen, a laga 80,7 százalék volt, ami kikelő naposcsibéket elsősorban nemcsak elfogadható, hanem ki- a lakosságnak szánják Terven felül 400 ezer égetett tégla A döntő fontosságú kérdésekre oda sem tud Ügyeim, mert ür'ikké fxxt forgatja a fejében, mikor darálhatja le a magáét, s ha szót kap, úgy dolgozik, akár az imamalom. AKI MINT „KÍVÜLÁLLÓ” hallgatta végig a faddi Lenin Tsz vezetőségi ülésén a vitát, s nem azért ücsörgött a nagyteremben, hogy utána szépeket mondjon, annak az a benyomása, hogy a vezetőségi tagok egy része a legdöntőbb kérdésekben nem alkalmas a helyi paraszti közvélemény formálására. Ebből kóvetkez’k, hogy az elnök meg az elnökhelyettes éppen akkor marad egyedül, amikor a legjobban szükség volna a nagyszámú, majdnem 30 főt számláló pártvezetőségi és igazgatósági tagok egészséges meggyőződésből fakadó kiállására, segítségére. Végighallgattam az egyik választott vezető felszólalását. Az új tsz-nyugdí j- törvénnyel hozakodott elő, amely 1067. január 1-től van érvényben. A következőket mondta: akik a nyugdíjtörvényt csinálták, azoknak megvan a jó fizetésük, oly mindegy nekik, hogy mennyi lesz a paraszti nyugdíj. Az asztalnál ülők fáradtan, kissé unottan hallgatták végig, bizonyára nem először hallják és nincs már lelkierejük vitatkozni vele. Csakhogy. Ha „sima” szövetkezeti tag nem érti még az új tsz-törvény történelmi jelentőségű tényét, akkor ne csodálkozzunk. Mondjuk el neki, nincs még egy ország a világon, ahol a miénkhez hasonló nyugdíjtörvénye lenne a parasztságnak. Ebben tőlünk sokkal fejlettebb és gazdagabb államokat is megelőztünk. De még most sem teljes, most sem tökéletes. A párt és a kormány felelős vezetői többször beszélnek erről. Valamennyi újságolvasó embernek illik tudni például, hogy vezetőink elmondják, a parasztságot érintő szociális és társadalmi juttatások bővítése nem befejezett tény. hanem egy folyamat. Megkezdődött több mint tíz évvel ezelőtt és folytatódik még sok évig. AmiKor az ország ereje engedi, akkor ismét lépünk egyet. Továbbá: a szövetkezeti tagok esetében a 65. életév betöltésétől kezdődik az egyéb feltételek megszerzése esetén, a nyugdíjkorhatár. Az utolsó munkában eltöltött éveket veszik alapul a nyugdíjösszeg megállapításakor. Első hallásra ez sérelmesnek látszik. Csakhogy ne feledjük, a nyugdíjasokat a dolgozó lakosságnak kell eltartani. Ha a tsz-tagok nyugdíjkorhatárát a hatvanadik évtől állapították volna meg, akkor ez annyit jelentene, hogy 1970-ig a szövetkezeti gazdák 50 százaléka nyugdíjba vonul és a másik 50 százaléknak kell viselnie az eltartással járó összes terheket. Fele-fele alapon. De ezt egyetlen társadalmi réteg sem képes elbírni. Felvetődik, miért éppen az utolsó évek számítanak a nyugdíjösszeg megállapításánál? Azért, mert nincs a világon olyan dúsgazdag ország, amely a nyugdíjasainak ki tudja fizetni annak az összegnek a 60—70 százalékát, amit ez a nyugdíjas fiatal korában ereje teljében kc-resett. És még valamit: az átlagos életkor növekedése miatt, ami az ingyenes orvosi ellátás stb., stb. egyenes következménye, van szocialista ország, ahol a nyugdíjkorhatárt tavaly kitolták, mert az orvosok megállapították, hogy az emberek többsége a nyugdíjaztatás után abba betegszik bele, hogy nem dolgozhat. Látszólag túl naay feneket kerítek egy felszólalásnak, amely csak töredéke az összes felszólalásnak. Igen, töredéké, de hangu’r'keltés rz-r-nontiából sokkal súlyosabb kárt okoz. mini amennyi ideig tartott. Ha egy Nehéz helyzetben a tamási sajtüzem — Megnőtt a tej és a tejtermékek iránti kereslet és ez nekünk azt jelenti, hogy termelésünket fokozni kell, hiszen az új gazdaságirányítási rendszerben a piac diktálja a termelés ütemét, — mondja Kincs János, a tamási sajtüzem vezetője. S hogy szavait igazolja, így folytatja: — Míg 1967. januárjában 18 hektoliter tejfelt gyártottunk, addig most január 15-ig már 20 hektoliterre volt szükség. De még ennél is keresettebb cikk lett a túró. A múlt év januárjában 2000 kilogr ammot szállítottunk a kereskedelemnek, míg most fél hónap alatt elfogyott ugyanez a mennyiség. Ezek után önkéntelenül felvetődik az emberben a kérdés: ismerve az üzem adottságait, fokozható-e a termelés a kívánt ütemben? Mert a kereslet. mint ahogy azt az elmúlt három hét tapasztalata bizonyítja, szinte ugrásszerűen megnőtt. A lakosság egyre több tejet és tejterméket igényel. — Az egyik szemem sír. a másik meg nevet. Mert ha mint szakember né" ni a kérdést, feltétlen jóleső érzéssel nyugtázom a tej és a tejtermékek forgalmának fellendülését. Ma már köztudott dolog, hogy az egészséges táplálkozáshoz elengedhetetlenül hozzátartozik a tej és a tejtermékek rendszeres fogyasztása. Az üzemvezető szemszögéből nézve viszont el kell ismernem, nehéz helyzetbe kerültünk. Kinőttük az üzemet. S ezt most, az új gazdaságirányítási rendszerben, minden eddiginél jobban érezzük. Tavaly rekordmennyiségű tej érkezett az üzembe. Több mint 130 ezer hektoliter. Az idén pedig már 131 ezer hektoliterrel számolnak az üzem vezetői. Hasonló arányban keli növelni a sajtgyártást is. A tavalyi 87 vagonnal szemben — ebből mintegy 60 vagon exportminőségben — az idén 90 vagon sajtra van szüksége a kereskedelemnek. S ez, ha látszólag nem is nagy volumenű termelésnövekedés, mégis az ilyen kis üzemben, mint a tamási sajtüzem. nem kis gondot okoz. — Lehetőségeinkhez képest mi is igyekeztünk a piac igényeinek minél jobb és tökéletesebb kiszolgálására. így például létszámbővítéssel elértük, hogy üzemünkből ma már poharas tejfelt, illetve kétféle csomagolásban túrót szállítunk a kereskedelemnek. Napi forgalmunk rohamosan növekszik. Jelenleg mintegy 1000 pohár tejfelt é$ 250 kilogramm túrót — félkilogram- mos és egykilós csomagolásban — szállítunk az üzletekbe naponta. A kiszerelés gépesítésén is gondolkoztunk, azonban helyszűke miatt nem tudjuk megvalósítani. Az üzem kedvezőtlen adottságai gátat seabnak a korszerűsítésnek és az ezzel járó termelésnövelésnek. Ez pedig intő jel kell, hogy legyen a szakemberek számára. Az üzem zsúfoltságát még fokozza, ha például Budapest néhány napra lemondja a sza- kályi üzemtől a tejszállítást, akkor a szakályiak is ide hozzák be a tejet. Ez pedig elég gyakran előfordul, különösen a nyári időszakban. De előfordul ennek az ellenkezője is, amikor Tamásinak is be kell segíteni a főváros tejellátásába. Ez a jobbik eset. Még néhány évig nem lesz probléma, a felvásárlással és a feldolgozással, de nc.gy-öt év múlva, figyelembe véve az üzem körzetének nagyságát, nem győzik sem az átvételt, sem a feldolgozást. Ezt az időszakot kell felhasználni, a tejtermelés várható v.övekcdéséagy új üzem tervezésére és kivitelezésére. Sz. L. tsz-vezető 1968-ban így beszél az új tsz-nyugdíjtörvényről, akkor az nem más, mint demagógia. Tőle más fontos kérdésben sem lehet elvárni, hogy a közvélemény egészséges formálója legyen. Ma már elviselhetetlen teher a vezető testületekben az az ember, aki csak azért öli meg csirájában a termékeny vitát, mert vagy nem látja, vagy nem akarja látni tisztán és világosan a dolgokat. Az igazi döntő fontosságú kérdésekre oda se tud figyelni, mert örökké azt forgatja a fejében, mikor darálhatja le a magáét, s ha szót kap, úgy dolgózik, akár az imamalom. Mint sima szövetkezeti tag megteheti. De mint felelős, nem. Azért nem mert ha a közösség sorsáért felelős testületekben mindenki csalr a saját vélt igazát mondogatja eze-nszer-tízezerszer, akkor ott nem gyakorolják, csupán játsszák a szövetkezeti demokráciát Altkor ott rengeteg a meddő szócs éplés, a tudálé-koe okoskodás. A vezetőségi ülésen is volt erre példa. Egy tudálékos felvetés miatt fél óráig tartott a „mesedélután” egy olyan dologról, amit fél perc alatt tisztázni lehet. ha megnézik, a vonatkozó jogszabályt. Hát nem vagyunk mi időmilliomcBok. VOLT MÉG EGY FURCSA vetülete a demagóg ízű felszólalásnak. Hiányérzet kínozna, ha merő udvariasságból elhallgatnám. Nem tudom a nem függetlenített vezetők közül kik kommunisták, de azt tudom, hogy egyikőjük sem érezte magát indíttatva vitába szállni a demagógiával. (A községi párttitkár kivételével, aki nem tsz-tag.) Lehet, hogy fáradtak voltak az elvtársak, de azt észre kellett venni, hogy nem veszik át a stafétabotot sem az elnöktől — amikor megfelelő politikai érzékkel tőle kellett volna átvenni —, sem a vezetőségi tar goktól, amikor tőlük kellett volna átvenni. Amikor a fizetett szabadság ürügyén vita folyt arról, hogy van-e munka, vagy nincs munka, Szűcs Ferenc elnökhelyettes tárgyi bizonyítékként mej- lobogtatta a munkavállalási lapokat. Elmondta, összegezték ki hány napot akar 1968-ban a közösben dolgozni; és kiderült, hogy még hétezer munkanapra volna szüksége a gazdaságnak. Hát mos: van munka, vagy nincs’ munka? Hivatkozott a nád vágásra: „Itt még a vezetőségi tagok is azt mondják: — munkát. Ugyanakkor a nádvágást idegeneknek kellett kiadni” — mondta. Szerintem most érkezett el as & pillanat, amikor a jelenlévő kommunistáknak át kellett volm venni tőle a stafétabotot és vitái provokálni, arról, hogy ki válogat, miért válogatnak, milyer maradi előítéletek dominálnak é.' így tovább. Szóval provokáld kellett volna jó értelemben i testületet, hogy végre egyszei nyersen, kíméletlenül, de állapítsák már meg —, hiszen a vezetői- dolga megállapítani — hogy tu lajdonkáppen mi van. Szűcs Fe renc elvtárs jószándékkal méí megjegyezte: „Az asszonyoknál meg kell tanulniuk a nádpalló készítést”. Az. egyik asszony az mondta, meg is tudnánk tanulni ; Ezzel be is fejezték. Gyakorlati lag tehát elhallgatták az egészet éppen ezért számítani lehet rs hegy az emberek továbbra is az mondják, amit eddig mondtak ■ dolgoznánk, de nincs folyamato : munka. Úgy valóban rvinos, hog . 1 ;vétel nélkül mindenki kedvér - való elfoglaltságot kapjon, d úgy van, hogy aki akar. az dolgozhat. Miután a kívánatos vita itt elmaradt, elsiklott a nem függetlenített vezetőségi tagok észrevételezése is. Közülük néhányan elmondták: helyenként a brigádvezető beszélte le az embereket arról, hogy több munkanapot vállaljanak. Bizonyára ezért jött ki a hétezres mínusz munkanap. A brigádvezetők valószínűleg óvatosságból cselekedtek így. De mint részkérdést, ezt is érdemes lett volna megbeszélni, hogy egyik vezetőségi tag se érezze: amit meg akarnak hallani, azt meghallják, amit nem akarnak meghallani, azt nem hallják meg. Az ilyen felfogás könnyen hiányérzetet és indulatokat szül. Emiatt aztán nehéz szemrehányást tenni, amikor a nem függetlenített vezetők is úgy tesznek néhányszor, hogy amit meg akarnak hallani meghallják, stb. Ebben a kérdésben mindenesetre imponáló biztonsággal mutatott pozitív példát Hornok István, a gazdaság elnöke: A SZAKVEZETŐK és a beosztott vezetők jogait, kötelességeit, , felelősségét szintén rögzíti az új alapszabály-tervezet. Idetartozott és ezzel kapcsolatban hangzott el egy nagyon súlyos, a szakveze^ . test elmarasztaló kijelentés. Szó - szerint így: becsapva érzem ■ magam. Nem függetlenített ve- ' zetőségi tag mondta, s itt már ■ jó, hogy kizárólag a tagok fejé■ vei gondolkodott. (Más helyen, a • fizetett szabadság kérdésénél en• nek az ellenkezőjét mondtuk.) ; De hogyan reagált a kijelen- i tésre az elnök? Új gépok — új baront fi faj fák Uj gépekkel kezdte egy hónappal ezelőtt az idényt, a tolnai baromfikeltető állomás. Leszerelték a „kiszolgált” és elavult gépeket, helyettük a leg- kouszerűbb, tízezres Gergely-féle keiitetőgépeket állították fel. Ezeknek a gépeknek a kezelése sakkal egyszerűbb, automatikus berendezés szabályozza a hőfokot, a levegő páratartalmát, nincs szükség arra, hogy időnmondoittan jó. Mint Puxler Adómtól, az állomás vezetőjétől megtudtuk, nemcsak a gépek újak az üzemben, hanem az a baromfifajta is, amivel indultak. A Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben kinemesített G—33-as tojóhibrid hathónapos korára eléri a 2—2,2 kilogrammos súlyt, évi hozama 210—230 darab barna héjú tojás. A tyúk Sassex, a kakas RhodeA Paksi Téglagyárban tegnap beszállították az égető kemencékbe az utolsó adag nyers téglát. Ennek kiégetésével a gyárban befejeződik a tégláégetés. Ebben a szezonban a tervezett 9,6 millió téglával szemben, kereken tízmillió téglát égetnek ki. Jó ütemben halad a következő szezon nyersanyagának kitermelése is, amelyet egy tíztagú brigád végez, s a szezon kezdetére mintegy 18—20 ezer köbméter földet termelnek ki.
