Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-27 / 22. szám

4

V

TOT VA WT'OVT't Vt>Pn«4G

1968. Január 27.

\^„IAAE KÁDTO- " RÖK , AZT MOND;

JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTé égeteaa szekereit, oroszlán kölykeidet karó

KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE

A21AN KBSÖB3 B S2^kíZ£ tala'lt;

CH/Z/ST/AM rUZGt ODA SA'/V T/KÁC ZT.

7Veje22-£. 6£ Az. *

IVAÍST, c3«AAE_STER.

Vegeta — felárral

Gyümölcspálinka — „vízkeresztség” után ss§ Ilyen narancs még nem volt! se Tejcsokoládé felárral

Szegeden az autóbusz-megállótól nem messze, feltűnő tábla hívja fel a figyelmet: Csak kizárólag olyan külföldi áru értékesíthető, melynek eredetét a vámpapírokkal igazolni tudják. Ellenkező esetben az árut elkobozzák.

A tábla szövege nem zavarja az árusokat. Igaz, hogy nem a tábla közelében, 50 méterrel odébb az autóbusz-megálló lepkeszárnyai alatt bonyolítják az üzletet.

— Kakaót tessék venni, valódi.

— Mennyibe kerül? — kérdezem. minden vásárlási szándék nélkül.

— Huszonöt forint csomagja — és ezzel máris mutatja az ízléses csomagolású kakaót. Gyorsan „fejszámolást” végzek. A huszonöt forint kedvező ár, sőt gyanúsan kedvező. Megnézem közelebbről: nettó 0,5 kilogramm. Visszaadom a csomagot, de az asszony nem tágít.

— Ha nem akar kakót venni, akkor vegyen pengét, csomagja húsz forint. — És nyújtja felém a csomagot.

Továbbsétálok. Nincs vásárlási szándékom, viszont tetszik a nyüzsgés, az alkudozás. Néhány méterrel odébb nagy csoportosulás. A negyvenöt év körüli férfi pénzt vesz át és zsebébe süllyeszti. A mellettem álló nőtől megkérdezem:

— Mit. adott el?

■— Egy olasz gyártmányú .szivacskosztümöt, és csak 350 forintot kért élte.

A férfi meghallhatta beszélgetésünket, mert megkérdezte:

— Érdekli magukat? Ha igen, inához egy hétre ismét itt leszek, hozok többet is, válogathatnak. Van gyümölcspálinkám, az nem érdekli magukat? És ezzel előhúz nagyméretű szatyrából egy literes üveget. Színes, mutatós rajta a címke, azonban legelőször a dugó állapotát nézem: nincs egészen benyomva meglátszik, hogy bontott. Gondolom, már átesett a „víz- keresztségen”. A mellettem álló hölgyet azonban mindez nem zavarja. Amikor látja, hogy a beígért 50 forintért nem kapja meg, kiolvassa érte a hatva® forintot.

— Van narancsom is — ajánlja tovább az áruját az illető.

— Tessék nézni, ebben a zacskóban egy kiló van.

— És mennyit kór érte?

— Huszonöt forintot. De uram, ez egy olyan narancs, amilyen ebben az országban még nem volt.

Nem kerülök a nagy szavak hatása alá és így odébbmegyek néhány méterrel. Női nylonharisnyákat árulnak. Párja 30 forint. Az illető nem is csinálhat rossz üzletet, hiszen nemrég Belgrádban láttam nagy áruházak kirakatában toronymagasságban felhalmozva leértékelt harisnyákat, magvar pénzben 10— 12 forintért. Gondolom, ezek is abból a minősévből valók.

Egv húsz év körüli lány nylonkendőt árul, mint mondja „ajándékáron”, harminc forintért. Lehet, hogy tényleg olcsó, de nincs rá szükségem. Viszont megkérdezem, nincs-e Vegetája? Feleségem gyakran vásárol a jugoszláv gyártmányú ételízesítőből. Szekszárdon a Népbolt üzleteiben 8 forint csomagja.

— Tessék, a Vegeta. De van finom húslevestasakunk is. Hányat adbeíck? — kérdezi a lány

— Mennyi az ára?

— Tíz forint.

— Ne vicceljen, hiszen itt akármelyik üzletben kap nyolc forintért.

Az lehet, de ez jobb.

Nem látom értelmét a vitának, odébbállok.

— Valódi feketebors, ha érdekli, — mutat egv papírzacskót felém egy másik nő. — Tíz deka van benne, uram. és mindössze tizenöt forint. Érdekli?

Kezembe veszem a csomagot. Megítélésem szerint nem nyom többet 5—6 dekánál. Na, de mindegy. Visszaadom.

Visszateszi a szatyorba, közben látom, hogy ott csokoládék lapulnak meg.

— Miiven csokoládéia van?

— A legjobb minőség, szín- csoko’ádé.

— Mennyiért adja ezt a táblát?

— Ez tíz forint, és ez a másik — egv húszdekás csomagot mutat —, húsz forint.

Tisztában vagyok a csokoládé árával, dehát a gyerekek mindig iobban örülnek annak, ami külföldi. ezért kérek pgv tábla ét-, és evv tábla tejcsokoládét.

— Tessék — nvújtia át. — Huszonkét forintot kapok.

T1SZT, ES AAéGS£ MEGYEK &YAIOG... DE EL KELL tOnníÖÓA ' (NMEN... MA nr találnak A HALDOKLÓ HC aaelleh; neaa sokat teketőqia'inaic S JL VELEAN ••• I

— Deháit az előbb azt mondta, hogy tíz forint,

— De a tejcsakoiádé tizenkettő.

Egye fene, két forintért nem vitázom, leszurkolom a huszonkét forintot.

— Van remek hat színű go- lyóstóllam, nem érdekli? — kérdezi.

— Mutassa.

Tényleg jól néz ki, megnézem a gyártmányát: Made in Italy.

— Mennyi az ára?

— ötven forint.

Nézegetem a ceruzát és elhatározom; meglepem vele a fiamat. Mutatós ajándék, hat

színben ír. Már a zsebembe nyúlok, amikor mögöttem megszólal egy férfi:

— Uram, megengedi, egy pillanatra? — és ezzel már nyúl a golyóstollért. Zsebreteszi és a másik kezével közben $nár adja az ötven forintot

Nagyot nyelek, de nem szólok. Mérgemben indulok tovább, de elém áll egy férfi:

— Uram, ha látott szép arany karórát! — És ezzel elővesz a zsebéből egy apró női, aranyszínű karórát. Mivel nem kapok a kínálkozó alkalmon, nem állja meg szó nélkül:

— Nem tudja, milyen alkalmat mulaszt él. Ez az óra itt

maguknál legalább egy ezres. Tőlem megkapná háromszáz forintért.

— Van órám, köszönöm. — És ezzel továbbállok.

A fejem mái- zúg a sok ártóit az alkutól, jólesik beülni a kocsiba. Alig hagyom el Szegedet gyomrom követelőzni kezd. De sebaj, itt a zsebemben a csokoládé.

Kibontom az egyik csomagot Barna Na, talán a másik csomag a tej csokoládé. Most ér e meglepetés.

Az is étcsckoládé.

Most már azt szeretném tudni, melyikért fizettem két forint felárat..

— has —

Féltékeny éjszaikai lovagok többször le akarták szúrni és ritkán ok nélkül. Ezeket atyai gyengédséggel 6 maga vitte ed a legközelebbi fkötó- zőhelyre.

Ilyen volt Galamb.

Sem a kormányos, akit Rongy Eleknek hívtak, sem a vitorlamester nem ismerte a fenti előzményeket, ami még nem lett volna baj, de a két tengerész elhozta az étterembe a kövér Yvette-et. egy kedvükre való hölgyet, aki nyolcvan kiló volt ugyan, de teljesen babaarcú. Yvette állandóan tapsolt Galambnak, aki éppen szerepelt. Már éz nem tetszett a kormányosnak. De később a kövér Yvette példátlan szem- j telenséggel kivett a vitorlnmester tenyeréből

— 7 —

egy teljes ötfrankost, és odadobta ennek a jött- ment komédiásnak.

— Hej! Pojáca! Add vissza az ötfrankost! — mondta a vitorlamester a kocsma közepére lépve.

Legnagyobb csodálkozására a színművész átnyújtotta a pénzt.

— Parancsoljon, öregem. Csak ne izgassa fel magát, mert unokafivéremet így ütötte meg a guta egy alkalommal. Metzben volt vegyes- kereskedő a szerencsétlen.

— Még pimaszkodsz?! Nesze!...

A többit leírtuk. A vitorlamester olyan pofont kapott Galambtól, hogy lenyelt egy negyed font bagót, a kormányost pedig addig verte, amíg ez komolyan nem kérte, hogy hagyja már abba. Ebből az alkalomból be is mutatkozott, hogy ő Rongy Elek.

Most együtt ittak a sarokasztalnál, és a kormányosit már az sem zavarta, hogy a kövér Yvette (aki teljesen bábaarcű volt) nem vette le a szemét Galambról.----Csodálkozom — mondta a kormányos, tülökké dagadt orrát időnként egy pohár vízbe mártva —, hogy ilyen randa mesterséget választottál. Aki ekkora pofont tud adni, az előtt nyitva a világ.

A vitorlamester meggyőződéssel bólogatott. Koronatanú volt.

— Nagyon* szép a mesterségem — védekezett Galamb —, a filharmónia és a balett manapság komoly hivatásnak számít.

— Az ilyen embernek tengerre kell menni! Tengerre! Nem gondoltál még rá, hogy matróz légy?

Galamb elkomorodott.

— Az is voltam.

— 8 —

— Nagyszerű! Ha megfelelsz a feltételeknek, beáll hatsz a Brigittára. Vannak papírjaid?

— Nincsenek.

— Akkor megfelelsz a feltételeknek. Akarsz Velünk jönni?

Yvette hirtelen közbeszólt:

— Ne menjen, Galamb úr! a „Brigitta” rövidesen él fog süllyedni. Rozoga, vacak vitorlás. Kimondom őszintén, ha a matróz urak nem veszik sértésnek, csak a legelszántabb csirkefogók vállalnak szolgálatot rajta.

— Ne hallgass Yvette-re. A „Brigitta” nagyon jó hajó — mondta bizonytalanul a kormányos. Yvette elsápadt a felháborodástól.

__— Ezt nekem mondja? Nekem akar maga hajókról mesélni, miután húsz éve barátkozom a Világ lengerésztestülétével ? Azt mondtam, hogy n „Brigitta” el fog pusztulni, rohadt a bordázata, és fél hüvelykkel mélyebbre süllyed a hatáság által előírt merülési vonalnál.

— Ez igaz — vallotta be a vitorlamester —, de végre is az emberek nem a nyugalmas, biztos öregség miatt szállnak hajóra. Jössz, Galamb vagy nem?

— Csakugyan olyan veszélyes jármű? — kérdezte tűnődve Galamb. A kormányos sóhajtott és vállat vont.

. — Mivel jelen van a hajók anyja, bevallom őszintén; a „Brigitta” nem pályázhatna a kék szalagra, ha családos ember volnál, nem is hívnálak.

Köszönöm, Mivel van családom, elfogadom a meghívást, és jelentkezem a Brigittára

De biztos, hogy nincsenek papírjaid?

— Egy szál sincs.

Ezt majd ig-zolnod kell. A kapitány régimódi ember, és köti magát bizonyos formaságokhoz. Mehetünk.

— 9 —