Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-12 / 293. szám

I

1367. december 12.

rot.WA MEGYEI WEEtUSAO

II prémium és az igazság

Folytatjuk ?. Népújság december s-1 számában megjelent. Elosztás és ösztönzés cinül cikkünk gondolatmenetét. Ezúttal érzelmi oldalról próbáljuk megközelíteni a témát.

a férfi a vasútállomáson nekitámaszkodott a söntés- pultnak és panaszkodott:

— Kár ugrálni, nincs értelnie megmondani az igazat. Nekem is mindig azt mondták: csak bíráljon, Huszár elvtárs, bátran, következetesen, mert a bírálattal, a szókimondással segítjük elő a hibák kijavítását. Erre én a süket fejemmel a termelési értekezleten szépen be találtam olvasni a csoportvezetőmnek. Azóta lőttek a prémiumnak. Másban nem tud ártani, egyszerűen lefelejt a listáról és ez olyan, hogy ha kap az ember, akkor megköszöni, de ha nem adnak, akkor sem ugrálhat. Leshetik, hogy én még egyszer bíráljak.

Népes udvar vette körül a panaszkodó férfiút, s mindenki véleményt nyilvánított. Heves, sokoldalú Vita bontakozott ki a premizálásról, meg az igazságról.

Ez a kérdés elég gyakran téma. Hol így, hol úgy. Alkalom kínálkozott rá és ezt az egész imént idézett vasútállomási beszélgetést elmeséltem a MEZÖBER Vállalat igazgatójának.

Elgondolkodott.

— Hát- nem állítom, hogy a jutalmazásokat, a premizálásokat nem kíséri bizonyos elfogultság, néminemű szubjektivizmus. Mint igazgató, tapasztalatból tudom ezt. Bármennyire is iparkodik az ember tárgyilagos és elfogulatlan lenni, az emberi vonatkozásokat mégsem kapcsolhatja ki teljes egészében. Ez az érem egyik oldala. Áz a másik, hogy mindenképpen én magam is azon vagyok, lehetőleg érdem szerint kapják meg a dolgozók a jutalmukat, a prémiumukat. Ebben nagy segítséget kapok a szakszervezettől. Ennek ellenére mondom, előfordulhat melléfogás, amit aztán később, más alkalommal igyekszem korrigálni, jóvátenni. De van az éremnek egy harmadik oldala is, és amikor még nem voltam igazgató, akkor erre ritkán, vagy soha nem gondoltam. Miről van szó? Arról, hogy minden ember hajlamos saját magát túlértékelni. Es gyakran nem is a pénzben kifejezett különbség bántja az emberi önérzetet, hanem egészen más. Történetesen az, hogy miért különb a munkatársam? Bizonyára megfelelően érzékeltettem ezt a kérdést — mondta a MEZŐBER igazgatója.

N

'yon sokrétű és igen bonyolult ez az egész premizálási história. Állítólag megtörtént. Nem ellenőriztem, mert nem hiszem el, hogy a szuper öntudatnak ez a csodálatos esete megtörténhetett. Állítólag egy vállalati dolgozó a közelmúltban ezekkel a Szavakkal adott vissza a prémiumból kétszáz forintot:

— Igazgató elvtárs, ne vegye rossznéven, de munkámat, képességeimet a vállalatvezetés túlértékelte. Köszönöm a jóindulatukat, nem mondom, jólesett, hogy rólam se felejtkeztek el, de én csak háromszáz forintnyi elismerést szolgáltam meg. Igazságérzetem és önértékelésem azt diktálja, hogy az ötszázból kétszázat visz- szaadjak.

Ha ez az eset tényleg megtörtént, akkor a közfelfogás megítélése szerint egy ütődött emberrel van dolgunk. Olyan valakivel, akinek agyára ment a szerénység. Igen. A premizálás összegét méltánytalanul soknak tartani, pláne annak egy részét visszaadni, több mint ostobaság. Bezzeg a forintban kifejezett elismerés és értékelés nagyságát sértően kevésnek tartani hallgatólagosan mindenki által elismert, elfogadott, egyszóval bevett szokás.

Ügyannyira, hogy prémiumosztás után a folyosókon, a WC-ben a nresszókban. a kocsmákban és

a családi tűzhely melegében ezeket a kiszólásokat jegyezhetjük fel: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság”, „Hát igen, akinek isten a barátja...”, „Hidegen hagy az egész, méltóságon alulinak tartom, hogy csevegjek róla”, „A leghülyébb emberek kapták a legtöbbet”, „Kéz kezet mos, a főnök kiosztja a gázsit a haver feleségének, amott meg a főnök feleségének osztja ki a gázsit a haver. Na és, lehet ez ellen tenni?” „A nagy lóvét megint elosztották egymás között”. Sorolhatnánk még hosszú ideig ezeket a premizálással kapcsolatos kiszólásokat.

Ritka, akár a fehér holló, hogy valaki kijelentse: elégedett vagyok, munkámat igazságosan értékelték. Ilyen még talán nem fordult elő soha. De miért? A prémiumosztásnak miért velejárója a bevallott, vagy az eltitkolt meg- sértődés? Azért talán, mert hajlamosak vagyunk túlértékelni saját munkánkat, tudásunkat, vagy azért talán, mert a vállalatvezetés nehezen tudja magát túitenni a rokonszenv- és az ellenszenvhatásokon?

a

djuk át a szót az illetékeseknek, először is a szak- szervezetnek. Körösi István elvtársat, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa közgazdasági bizottsága vezetőjét kerestem fel kérdéseimmel.

— Körösi elvtárs bizonyára tapasztalta, ritkán fordul elő, hogy a legteljesebb egyetértés fogadja a prémiumosztást. Mindig akad néhány ember, aki részrehajlással, elfogultsággal vádolja a vezetőket és kijelenti, hogy többet érdemelt volna.

— így igaz. Elsősorban emberi tulajdonság. Mit tegyünk? Emberi tulajdonság.

— Megítélése szerint mindig igazságos, és mindig érdem szerint történik a jutalmazás?

— Ezzel a kérdéssel kapcsolatban hangsúlyoznám, hogy most nem az SZMT nevében beszélek, hanem szigorúan a magánvélet- ményemet mondom el. Ügy tartom, rengeteg a variálási lehetőség, s ebből következik, hogy nem mindig a lényeges, gyakran a mellékes szempontokat is figyelembe vehetik azok, akik meghatározzák.

— Azt akarja mondani...

— Durván fogalmazok, azt akarom mondani, hogy esetenként lehet vele bűvészkedni.

— A fizikai dolgozók gyakran sérelmezik, hogy túl nagy a különbség. Megítélése szerint jogos-e, avagy jogtalan ez a panasz?

— Szerintem jogos. Túlzott a differenciálódás. De ez a probléma másként is felvetődik. Ami a fizikai dolgozók premizálását illeti, úgy vélem, vannak vezetők, akik a meglévő adottságokkal, lehetőségekkel sem élnek megfelelően. Tapasztalatom szerint ott a legkevesebb a premizálás után a feszültség, ahol a célfeladatokat előre meghatározzák és ennek megfelelően, a pontosan mérhető, konkrét munkát, a túlteljesítést premizálják. Az a jó, ha ezt azonnal megteszik, s nem várják meg az év végét.

— Körösi elvtárs, még egyszer kanyarodjunk vissza a vezetők, műszaki és fizikai dolgozók premizálására. E téren van feszültség. De a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a vezető, ha több prémiumot kap. hát nagyobb a felelőssége is. Kár volna erről megfeledkezni.

— Én mégis inkább munkáspárti vagyok. A magam részéről azt mondom, jó, jő, nagyobb a felelősség, de ott már eleve több amúgy is a fizetés — mondotta Körösi István elvtárs.

ATakarékszövetkezeti

FF

szék házat avattak Öcsén y ben

|ltafánosan elfogadott vélemény, hogy a premizálásnak a teljesítményhez, a minőséghez és a mennyiséghez egyaránt kötött formája a legjobb. Nehe zebben képzelhető el a részrehajlás és az elfogultság, ha termelési tanácskozásokon előre megszabják és kidolgozzák a premizálás feltételeit. Nyilván könnyű ezt megtenni ott, ahol a termelés jellegénél fogva, a teljesítmény min den további nélkül mérhető, kimutatható. De még ezen belül is van sok munkakör, ahol az igazságos elbírálás szinte lehetetlen. Ilyen helyzetben kizárólag a vezetők kommunista elvszerűségére apellálhatunk.

A mezőgazdaságban például az állattenyésztőket a szaporulati, a hízékonysági, a takarmányfelhasználási terv teljesítése szerint premizálják. Előírják, hogyha eny- nyivel, meg ennyivel csökken a sertések hizlalás! ideje, az abrakfelhasználás, a malacelhullás stb., akkor ennyi, meg ennyi prémiumra jogosultak a dolgozók. Ez eddig rendben van. De még mindig kialakulatlan, hogy az állat tenyésztésben a tervtúlteljesítéshez mennyivel járult hozzá az állatorvos, vagy a takarmányos. őket legtöbbször gondolomra premizálják, vagy egyszerűen megfeledkeznek róluk.

A hivatalokban sem egyszerű érdem szerint jutalmazni. Helyenként, hogy ne legyen harag, még ma is azt csinálják, hogy testvériesen osztják szét a pénzt. Van vállalat, ahol eleve szabály, hogy az osztályvezetők kapják a legtöbbet, majd a beosztástól függően, a ranglétra legalján lévő előadók a legkevesebbet. A premizálás leggyalázatosabb módja, amikor a pénzt a talpnyalók kapják. Ahol ilyen még mindig létezik, ott ez a szakszervezet gyámoltalanságát is mutatja. Az volt aztán a premizálásnak a legabszurdabb módja, amikor a mezőgazda- sági üzemekben határidőre teljesítették a kenyérgabona-vetési tervet, s ezért a hivatalnokok egész serege kapott jutalmat, de akik a búzát vetették, azok nem láttak a pénzből egyetlen fillért sem. Mindez ma már a múlté.

nyelemre méltó és érdekes, amit a premizálásai kapcsolatban Tarjáni Lajos, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója mondott el. Náluk az építőiparban a teljesítménytől függően van olyan fizikai dolgozó, aki az idén eddig prémium és jutalom címén 2—3—4 ezer forintot vett fel. Egy fűtésszerelőnek például előfordul, hogy tíz' alkalommal is kitűznek 5—600 forint prémiumot. A feladat teljesítése esetén minden alkalommal jogosult az előbb említett összegre. Ahol a teljesítmény és a minőség a premizálás függvénye, ott sok vita valóban nem lehet.

Az Állatforgalmi Vállalatnál minden további nélkül előfordu1 az idén is, hogy prémium címén nem az osztályvezető, hanem a helyettes, vagy éppen az előadó kapja a nagyobb összeget. Szóval rengeteg ága-boga van ennek a kérdésnek, és nem volnánk igazságosak, ha nem írnánk le, hogy a gazdasági vezetők az elfogulatlanságra, az érdem szerinti jutalmazásra törekszenek. Mindenesetre ez a téma annyira közérdekű, hogy még visszatérünk a premizálás kérdéseire. A közeljövőben ankétot tartunk, vitavezetőnek Nagy Jánost, az Állami Gazdaságok Országos Központja megyei főosztálya vezetőjét kértük fel, aki erre a feladatra szívesen vállalkozott. Úgy véljük, az ankét mégjobban elősegíti majd a vélt, vagy a valódi feszültségek felszínre hozását és tisztázását.

SZEKULITY PÉTER

F

Tolna megye volt az úttörő a takarékszövetkezeti mozgalom megindításában, és most a fejlődés ütemét tekintve is az élvonalban van. A takarékszövetkezetek fejlődését, életképességét mutatja, hogy sorra épülnek az új takarékszövetkezeti székhézak. A hő- gyészi és a dunaföldvári után most a Bátaszéki Takarékszövetkezet őcsényi fiókja kapott új székhazat. Ezt mintegy 200 000 forintos költséggel létesítették saját erőből és a tsz segítségével A tetszetős épület a falu központját díszíti:

A vasárnapi avatásra nagyszámú érdeklődő jelenlétében került sor. Az avatóbeszédet Szabó Piroska mondta a MÉSZÖV igazgatóságának képviseletében. Jelen volt a járási pártbizottság képviseletében Mármarosi László, a járási tanács képviseletében pedig Baka József. Az Országos Szövetkezeti Tanácsot Botló Etel, a SZÖVOSZ takarékszövetkezeti főosztályát pedig Czomba Sándor képviselte.

Szabó Piroska avatóbeszédében a többi közt hangsúlyozta, hogy a takarékszövetkezeti mozgalom elsősorban azért ilyen népszerű, mert nagyon sok embernek nyújt segítséget, de a népgazdaság részére is hasznos, hiszen a takarékba helyezett pénz részt vesz a népgazdaság vérkeringésében.

Az avatóünnepélyen Varga Lajos igazgatósági elnökhelyettes, Pécsi Benő, a Bátaszéki Takarék- szövetkezet őcsényi ügyintézője, Egle Lajos igazgatósági elnök és Pólyák László ügyvezető mondtak beszédet. Őcsény község nevében Molnár Albert vb-elnök és Széki János tsz-elnök köszöntötték az ünnepély résztvevőit.

Az avatás alkalmából nyilatkozatot kértünk Czomba Sándortól, aki elmondotta, hogy az országban 590 takarékszövetkezet működik jelenleg, s körzetükbe 2000 község tartozik. A körzetükben élő lakosság száma eléri a 3,5 milliót, Az idén közel 2 milliárd forint kölcsönt adtak a lakosságnak.

Takács József, a MÉSZÖV takarékszövetkezeti osztályvezetője arról adott tájékoztatást, hogy a megyében a bátaszéki az egyik legjobban működő takarékszövetkezet, amelyhez tartozik Öcsény is. Jelenleg 4800 tagja van és 20 millió forint betéttel rendelkezik.

Teljesítette éves tervét a dombóvári kesziyüifzem

A Pécsi Kesztyűgyár Dombóvári Üzeme Tolna megye legfiatalabb üzemei közé tartozik. A termelés a múlt év második negyedében indult be. Az 1966- os esztendő á betanulás éve volt, a szakmával való megismerkedés és a közösségi élet kialakítása volt a cél.

1967-ben már komoly termelési feladatot kapott az üzem. A terv 147 000 pár sertésbőr- kesztyű gyártását írta elő. Az üzemvezetőség a dolgozók bevonásával termelési értekezleteken megbeszélte a feladatokat és úgy látta, hogy a tervet csak igen komoly és jól szervezett munkával teljesíthetik. Az első félévben voltak hiányosságok, voltak problémák, amelyek a termelést negatívan befolyásolták. Ezeket a hiányosságokat a II. félévben sikerült kiküszöbölni és ez az üzem termelését is előrelendítette.

A munka megszervezése folyamatosabb, komplettebb lett és ez nagymértékben befolyásolta a dolgozók hangulatát, munkához való hozzáállását. Ennek eredménye volt az. hogy a

harmadik negyedévben az üzem már I.—III. negyedéves viszonylatban is teljesítette feladatait. A jó eredmény eléréséhez nagy segítséget adott az üzem párt- szervezete, szakszervezete és KISZ-szervezete. A szocialista címért küzdő brigádok és mun- kiabrigádok óersany vállalásokat

tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. Ezek a vállalások már eredményesnek bizonyultak.

1967. december 8-án az üzem a 147 000 párás tervét 147 355 párra teljesítette, és ez azt mutatja, hogy dolgozóink becsülettel helytálltak ebben a gazdasági évben és amit az év elején vállalt az üzem, azt három héttel a határidő előtt teljesítette.

Úgy érezzük, hogy az üzem. gyökért vert Tolna megyében és dolgozóink is megtalálják számításaikat a kesztyűgyárban. Az 1967. év jó felkészülés ebben a fiatal üzemben az új gazdasági mechanizmusra, a nagyobb feladatok megvalósítására.

Murzsa András technológus

Községi népfrontbizottsági vezetők háromnapos tanácskozása Szekszárdion

Jelentős állomásához érkezik a jövő év elején népírontmoz- galmunk. A sokoldalú kül- és belpolitikai irányú munka mellett megkezdődött a Hazafias Népfront 4. kongresszusának előkészítése.

E nagy feladat jegyében tegnap déleiét háromnapos tanácskozás kezdődött a megye minden részéről összesereglett, több mint száz községi népfrontbizottsági vezető részvételével Szekszárdon.

Az első napon dr. Szily László megyei népfrontelnök nyitotta meg a háromnapos tanácskozást, majd Nyéki József, az országos központ munkatársa tartott előadást „A gazdaságirányítás reformja és az 196R. évi népgazdasági terv s a belőle adódó népfrontfeladatok” címmel.

Részt vett és felszólalt az első napi tanácskozáson Szabópál Antal a megyei tanács elnöke is. Elöljáróban a megyei párt- bizottság és a megyei tanács nevében elismerését és köszönetét

fejezte ki a népfrontbizottsági tagoknak akik a megnövekedett feladatokra a népfrontmunka sokrétű fellendítésével válaszoltak.

A továbbiakban az új gazdasági irányítási rendszer bevezetésével kapcsolatos tomegszer- vezeti, politikai munka feladatairól beszélt. Ezután gyakorlati példákkal ismertette a községfejlesztési feladatokat az új gazdasági reform keretei között.

Ma a résztvevők előadást hallanak „A falusi népfrontmunka Tolna megyében; új elemek és feladatok falusi népfrontbizottságaink munkájában” címmel. A holnapi előadás címe — mindkettőt Hunyadi Károly megyei népfronttitkár tartja — A nép- frontbizotteágok úijává'asztása. Felkészülés a Hazafias Népfront 4. kongresszusára.

Már az első napon, nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatják a résztvevők az előadást. Délután járásonként a közvetlen helyi feladatokat vitatták meg.