Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-12 / 293. szám

< 7 4 fnrwA megyei nEpüjsäg Í96Í december i:?.’ f C«fí/Sr/AA/ MA.SA/AP Fmj^ŐTÖTT fCA/SJSA^ | ve&r aészr 1 |8$Sf*!2^*fc r?s*i^7z&Siév A AflAS/C/A FWAS’- WAK f/aEO^M4Ä AAA/KOtZ TAÍ/OSA- *02. äxzr, Azo/v- A/AZ- K£/SéA£Aa(f2- JA'KSZA 0ATTAA/-, ’ ~7AAz ... fúVl^ T ßOSSJXTT A'UÜNK.^ eaéOrA katona'­áfiír... féáfíBAK/ÉA\- ö ©eriEK í A MA6UK I íÉterE diíasa A A. fOmReRmeK NI if «a ifi p deú^ ftcrtsdjek foiVúíhCK , FINNORSZÁGI ÚTINAPLÓ (3.) Ami az utcáról nem látszik szesz, 5 liter bor és 8 liter sör vásárolható, már akinek van pénze, mert drága. Tehát a ma­gas árakkal védekeznek egy­részt, másrészt a szeszt csak a lakóhely körzetében lévő Alko- boltban lehet megvenni, ahol jó­részt ismerik a vásárlókat. ezzel kapcsolatban egy viccet. Egy anyának hármas ikrei vol­tak. Amikor felmentek az isko­lába, kérdi a tanító néni az egyi­ket, hogy hívják. Érces hangon mondja nevét a gyerek, aztán a Szalad velünk a kocsi, s a vo­lánnál Pekkola Paavo a tenger­parti villanegyedre mutatva mondja, .hogy itt a telket csak a nagyon gazdagok tudják meg­fizetni. Ő maga szobafestő, je­lenleg betegszabadságon van, de megteszi, hogy kivisz bennün­ket ahhoz a finn családhoz, ahonnan meghívást kaptunk. Mi­lyen egy finn lakás, hogyan oszt­ják be a jövedelmet, hogyan él­nek. szórakoznak, de csak az ut­cáról, meg a hivatalos program keretében nem ismerhető meg. Helsinki Kaarela nevű negyedé­be megyünk, itt a háború után osztottak olcsó telket, közben a környék beépült, s most a telek munkásembemek megfizethetet­len. Pedig munkások lakják ezt a vidéket, vagy kisvállalkozók. Magyar babák a vitrinben Takaros finn faház, két desz­ka között fűrészpor szigeteli el a téli hideget. Olajkályhával történő etázsfűtés, a pincében a finn lakás elengedhetetlen tar­tozéka a fürdőszobát helyette­sítő szauna. A kályhát itt vil­lany fűti. Szép tágas nappali szoba, modern bútorokkal és a vitrinek tele magyar- népművé­szeti tárgyakkal. Liza Tauno, azaz Erzsiké a magyar állam ösztöndíjával öt évig Pesten ta­nult, ahol magyar—történelem­szakos tanári oklevelet szerzett, így tökéletes a tolmácsolás. A háziasszony mindjárt jiávé- val kínál. Ez aféle nemzeti ital, évi 9 kiló volt 1966-bán az egy főre jutó fogyasztás, ezzel 3—4 helyen áll Finnország a világ­ban. A kávét nem pörkölik any- nyira, ezért az íze. savanykás. így szokták. Helsinkiben magyar­ízű presszókávét csak a magyar nagykövetségen ittam. A földszinten három szoba, konyha, étkező, az emeleten újabb két szoba. Tágas faház, most 50—60 ezer forintba kerül­het ilyen.- Ha valaki sajátot akar, ugyanúgy meg kell kop­lalnia, mint nálunk. De érde­mes, mert az állami és magán­lakások bérleti díja magas, A szakmunkás-átlagbér 900 már­kájából gyakran csak a lakás 250—300 márka. *A házigazda szintén betegállományban van. Nos az első kérdés, hogy mennyi a táppénz? A fizetés 60 száza­léka. Magas a jövedelmi adó — gyermektől függően 20—30 szá­zalék is lehet, ezenkívül 26 év után a házasságot nem kötő fér­fi és nő különadót fizet. A nyug­díjkorhatár férfiaknál 65, nőknél 63 év. A népi nyugdíjösszeg 20 —240 márka között van havonta. A munkanélküli biztosítás 1962. óta kötelező és évente 150 na­pig járhat. Mivel az élelmiszer drága, a családi jövedelemből erre a célra 70—75 százalékot is fordítanak. Ha ruhafélére kerül sor, ezt már a konyha is meg­érzi. Egy finn közmondás Syödä hyvin ja hykpeä usein, se on suomalainen tapa, azaz: Jól enni és gyakran fürdeni finn szokás — mondja egy köz­mondás. Ha a finnek is azt tart­ják, hogy sokat esznek, nem tu­dom, akkor melyik közmondá­sunk lenne a legtálálóbb a mi — sokszor mértéktelen étkezé­seinkre? A finn konyha az eny­he ízeket kedveli. A zsírt nem használja, olajjal és vajjal főz. Sokféle kenyér járul az étkezés­hez. Állítólag 130 fajta kenyér­félét gyártanak itt a pékségek. Reggel alig esznek valamit, ki­véve a szokásos kávét, vagy egy kis puuro-t, ami tejben főzött kásaféle. Az ebéd is vékony, az úgynevezett päivällinen — nap­pali étkezés, amit kora este fo­gyasztanak, ez a fő étkezés ná­luk. Tengeri ország lévén sok­fajta hal kapható. Szerintük fi­nom halászlét főznek tejjel, vaj­jal, borssal és hagymával. Nem olyan nagy szertartás náluk az étkezés, mint Magyar- országon. Minden üzletben első osztályú zöldségfélét — import — lehet vásárolni, ott van a boltokban a Hungarofruckt „Mis­ka” címkés őszibarackja is. Hogy is állunk a szesszel? Arról hallottam, hogy a múlt század elején a szeszfogyasztás valóságos népveszedelemmé vált, fogyasztásban elsők voltak a finnek Európában és ez éllen a prohibicióval, az 1919-bem be­vezetett szesztilalommal véde­keztek. De akkora ország hatá­rain, ’ mint Finnország, szinte lehetetlen volt a szeszcsempé­szést tartósan megakadályozni, pedig a szesztilalommal a szesz- fogyasztó európai népek között legvégére kerültek. 1931-ben tö­rölték el a szesztilalmat, azóta jegyre kapható a szeszféle. Minden 21 évet betöltött ál­lampolgárnak fényképes igazol­ványa van. A házigazda Kallio Tauni gépkocsivezető mutatja is amelyre naponta 2 liter erős Kiskocsmák nincsenek, a ré­szegek — mert ilyenek is van­nak — kiszorulnak az elhagya­tott parkokba. Ha a gépjármű- vezetőt rajtakapták, hogy veze­tés alatt szeszt ivott, kényszer- munkára ítélik. Hát így véde­kezik az alkoholizmus ellen ez a józan, mértékletes nép. Voltunk egy faluban, ahol a fiatalság olyan jó hangulatban táncolt, szórakozott, mintha köz­ben ittak volna. Pedig csak leg­feljebb tejet... Pedig a finnek is szeretik a jó erős szeszt. A há­második is. A harmadik azon­ban teljesen rekedt hangon vá­laszol. Kérdi a tanítónő, mitől olyan rekedt a hangja. „Mi hár­mas ikrek vagyunk — mondja a gyerek — s édesanyánknak csak két melle volt, ezért én mindig arra kényszerültem, hogy jegelt sört igyák...” Nos egész finnországi tartóz­kodásunk alatti vendégeskedés során sörnél mást, mi sem ifc- . tunk... Következik: ziasszcny mindjárt el is mondott nyék. Rácz Lajos Színek és élmé­, AZT MOND; JA A SEREGEK ‘ URA, ÉS FÜSTTÉ ÉGETEAA szeke­reit, oroszlán-l KÖLYKEIDET KARD Emészti meg." lka másik kontinensről A nyomozó hatóságoknak elég íráspróba állt rendelkezésre Candy Mosslertől, s az írásszakér­tők kétségbevonhatatlanul megállapították, hogy a szerelmes leveleket valóban a milliomos Jacques Mossier felesége írta — szeretőjének. Ez már olyan komoly bizonyítéknak látszott, hogy John Conally, Texas állam kormányzója — ugyanaz a kormányzó, aki a Kennedy elleni me­rénylet alkalmával megsebesült — elrendelte Melvin Powers kiadását. Ekkor közbelépett Percy Foreman, Candy Mossier ügyvédje, aki egyben Powers védője is volt, s azzal szerzett hírnevet, hogy ő védte Jack Rubyt, Oswald gyilkosát. Az ügyvéd tudta, hogy eljárás van folyamatban Powers ellen csalás címén, mert egyik ügyfelétől felvette egy lakókocsi árát, a pénzt elköltötte, de a lakókocsit nem szállította le. — Powerst nem lehet kiadni más állam igaz­ságszolgáltatási hatóságának, amíg a texasi bíró­ság nem tárgyalta le a csalási ügyet — állította Foreman, s a törvény neki adott igazat. Powers — 25 — egyelőre Texasban maradt, s Candy Mossier sem került elő, hogy a rendőrség kihallgathassa. Hol New Yorkban bukkant fel, hol Chicagóban, úgy látszik, keresztül-kasul beutazta az egész orszá­got. Néhjny héttel később Foreman ügyvéd újabb meglepetésben részesítette a közvéleményt. Bejelentette, hogy kliense, a szép Candy Ro- chesterben van, a világhírű Mayo-klinikán. — A jelek szerint leukémiában szenved — mondta az újságíróknak. — Apja nemrég halt meg ebben a betegségben. Attól tartok, hogy mrs. Mossier élete komoly veszélyben forog. Szemenszedett hazugság! — jegyezte meg Gers- tein államügyész, amikor erről értesült. — Szó sem igaz a dologból. Foreman csak hangulatot akar kelteni a közvéleményben védence mellett, mert tudja, hogy már nem sokáig halogathatja a tárgyalást. Az ügyésznek igaza volt. 1964. június 27-én, csaknem egy évvel Jacques Mossier meggyilkolása után Melvin Powerst Houstonból Miamiba szállították. Július 12-én ti­zenkét esküdt, zárt tárgyaláson úgy döntött, hogy engedélyezi a vádemelést gyilkosság és gyilkos­ságra való felbújtás címén, Melvin Powers és Candy Mossier ellen. Candy a klinika betegszobájában értesült er­ről. — Mit cselekszik most? — kérdezték tőle az újságírók. — 26 — — Amilyen gyorsan csak lehet, Miamiba repü­lök. Nem törődöm az orvosokkal, mondhatnak, amit akarnak. Miamiba repülök és a bíróság ren­delkezésére állok. Gerstein államügyész nem hitt a szemének, amikor másnap a fenti sorokat elolvasta a reg­geli lapokban. — Nem hiszem, hogy idejön. Hiszen tudja, mi vár rá — mondta Hill őrnagynak, egyben utasí­totta, hogy embereivel álljon készenlétben a re­pülőtéren, arra az esetre, ha Candy Mossier még­is elszánta magát, hogy bíróság elé áll. Július 22-én Candy Mossier megérkezett Mia­miba. A repülőtéren a riporterek és fotóriporte­rek légiója fogadta. És Hill őrnagy, néhány detektívvel. Letartóztatása után Candy Mosslert ugyanabba a fogházba szállították, ahol Melvin Powers vár­ta a tárgyalás kitűzését. Egy év óta ott látták egy­mást először. Beszélgetni nem volt alkalmuk, nem kaptak rá engedélyt. Candy Mossier bizta­tóan mosolygott unokaöccsére. Másnap a lapok közölték, hogy a bíróság rövi­desen letárgyalja az év legszenzációsabb bűn­ügyét, Candy Mossier és szeretője, Melwin Po­wers gyilkossági bűnperét. A főtárgyalás kitűzé­se előtt azonban Florida állam perrendtartása szerint előzetes tárgyalást kell tartani annak megáílap í'tásár a, indokolt-e a vádlottakat a fő­tárgyalásig vizsgálati fogságban tartani. Ezt az előzetes tárgyalást augusztus 5-én nyi­totta meg Harvie Duval bíró. — 27 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom