Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-06 / 288. szám
* 1967. december 6. rom MEGYEI VEPŰJSAG Túlzások és részigazságok Németkéren C urcsák ez emberek. A né- ■ metkéri Haladás Tsz kocsisa bejött a műhelybe, s úgy beszélt a keresetéről, hogy sajnálni kellett. „0,6-ot kapok. Mi az egy napra?” — kérdezte. Később a termelőszövetkezet elnöke így nyilatkozott: „A mellékesről bizonyára nem beszélt, azt nem mondta el, hogy az idén már eddig több mint 500 munkaegységei! szerzett”. Erről a tejeskocsis valóban hallgatott. Sőt erről társai is hallgattak, pedig bizonyára tudniok kellett, hogy jóval többet keres, mint amennyit mond. Ennek ellenére senki nem tartotta fontosnak a tejeskocsist a teljes igazság jogán kiigazítani, avagy figyelmeztetni. Más közös gazdaságban ezt ma már megteszik. Németkéren úgy látszik még nem forrt össze any- nyira a tagság, hogy az igazságot, a tárgyilagosságot, a közösség érdekeit egyformán értelmezze mindenki. Más alapállásból tárgyalják a tagok, ezen belül a tagok kisebb csoportjai, és esetenként más megvilágításban látják az igazságot a tsz vezetői. Pedig csak egyetlen egynek szabadna létezni. De meditálás helyett beszéljenek inkább a tények. Tolna megyében talán Németkér az egyetlen község, ahol a tagokat még mindig négy felé osztják, úgy, mintha a közös gazdaságban a gazdák érdeke aszerint különbözne, hogy ki honnét jött. Ez a négyfelé osztottság nemhogy elősegítené, inkább nehezíti az őszinte légkör kialakulását, az elvtársias viták kibontakozását. Épkézláb, határozat- képes közgyűlést időtlen idők óta nem tudnak összehozni. Ha komoly dolgokról van szó, akkor néhány ember kiskorú idétlenkedéssel megzavarja a rendet, a fegyelmet, szóval tökéletlenkedik. Ha szóba kerül bármilyen közösség érdekeit szolgáló javaslat, akkor a javaslatot az egyik csoport csak azért képes elvetni, leszavazni, hogy a javaslattevőnek még véletlenül se legyen igaza. Az értelmetlen gyanakvás még mindig korlátokat húz az őslakosok és a községbe települtek közé. sőt ezen belül a bizalmatlanság tovább osztódik, és ennek végtermékeként, sokasodik a túlzások, a részigazságok demagóg hangoztatása. Néhányan, tapasztalataim szerint, éppen az értékesebb emberek. teljes passzivitásba vonultak, úgy határolják el magukat a fárasztó és idegesítő demagógiától, hogy egyszerűen nincs véleményük. Magyalos-pusztán a gazdaság egyik majorjában dolgozik Orova Károly üzemanyagos. A vele folytatott beszélgetés alapján arra a végkövetkeztetésre kell jutni, hogy elhatárolja magát a tagoktól, s ezt tudatosan, szándékosan teszi. Különös ez a magánosság, de bizonyos szempontból érthető. Orova Károly igényes és művelt parasztember. Az átszervezés után évekig brigádvezetőként dolgozott. Mióta szövetkezeti tag, a rendelkezésére álló szabad időt továbbképzésre, önképzésre használja fel. Tanulmányozza és ismeri a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos rendeletek mindegyikét. Érti, hogy az állampolgárnak a társadalomban szűkebb körben, a termelőszövetkezeti közösségben nemcsak jogai vannak, hanem kötelességei is. Jól megkülönbözteti a reálist az irreálistól. És mindezek birtokában egyre jobban magába zárkózik, szinte így próbál védekezni. Hogy kik ellen? ö harag és indulat nélkül így fogalmaz: „Sok az értetlen ember”. Sok? Hát ezt a kívülállónak nehéz megállapítania, mert egy munkáskollektívában elviselhetetlen mennyiségű igénytelenség és korlátoltság tud egy emberben is összesűrűsödni. Tény, hogy a németkéri közös gazdaságban a legjobb a szellemi erők „bele- unása”, kifáradása figyelhető meg az egyik oldalon, a másik oldalon meg az látszik, hogy jó néhány ember még ma is azon a szinten mozog, amelyen mozgott évekkel ezelőtt a tsz-be lépéskor. Ezek az emberek újságot nem olvasnak, rendeleteket, a közösség életét és munkáját szabályozó törvényeket nem ismerik, nincs is bennük igény, hogy megismerjék, hogy többet tudjanak a világról, az országról, s benne a parasztember helyéről, szerepéről. Mégis ők a leghangosabbak. Felszínes és hézagos ismereteik miatt gyanakvók, szerénytelenek és mindentudók. Félelmetes az a biztonság, ahogyan pontot tesznek a mondat végére, s félelmetes az a fölény, amivel lekezelik a szövetkezeti élet írott és íratlan törvényeit, azt, amit ők tulajdonképpen nem is ismernek. S a jelek azt mutatják, hogy az Orova vágású emberek ebben a helyzetben nemhogy aktivizálódnának, inkább elnémulnak. A vezetőség hónapokig nem II" hív össze közgyűlést” — hangoztatja a túlokosok alapjában véve mégiscsak maroknyi csoportja. A többség ezekre a kijelentésekre a vállát vonogatja, és megjegyzi, valóban: jobban kellene tájékoztatni a tagokat. S itt kezdődnek valahol a féligazságok. Hiába hívják össze a közgyűlést, ritkán, egy évben, egyszer ha határozatképes. A tagok többsége mit mond? „Közgyűlés? Nem megyünk el, mert nincs értelme elmenni. Ha az ember megmondja az igazat, akkor néhány értetlen közbekiabál, vagy csúfolódik. Komolytalanná teszik az egészet.”, s ez sajnos igaz. És sajnos a tanulásra, a művelődésre fogékony szövetkezeti gazdákat passzivitásra készteti ez is. íme csak néhány példa a túlzások és a részigazságok bizonyítására. Horváth István éjjeliőr arról panaszkodik, hogy vele embertelenül bántak el, olyan helyre tették, ahol nem találja meg a számítását, holott betegsége után mást ígértek. Arról már nem beszél, hogy annak idején a megígért munkakört megkapta, de sajnos, képtelen volt helytállni, mert ími-olvasni nem tud. Mégis úgy panaszkodik, mintha igazságtalanság érte volna. Ifjú Farkasinszki Lajos párttitkárral kapcsolatban elhangzik, hogy miért kellett őt függetleníteni. A kritizálok úgy tesznek, mintha arról semmit nem tudnának, hogy ifjú Farkasinszki Lajos elvtárs a párttitkári tennivalók elvégzése mellett a melléküzemágak tevékenységlét is irányítja. Sőt miután elnökhelyettes nincs, elnökhelyettesi tennivalókat is végez. Rendszerint szóba jön a vezetők fizetése. Olyképpen beszélnek erről „a jól tájékozottak”, hogy a vezetők fizetése nincs összhangban a tervek teljesítésével. Ez nem felel meg a valóságnak. Az inkább, hogy a németkéri közös gazdaságban a vezetők jövedelme a hasonló nagyságú közös gazdaságokhoz képest viszonylag alacsony. Vagy ott van a foglalkoztatottság kérdése. Egyesek szívesen hangoztatják, hogy dolgoznának, de a vezetőség nem biztosít munkát. Itt is az a helyzet, hogyha van munka, akkor nem kell, ha nincs munka, akkor viszont követelik a hangoskodók. Tavaly a termelőszövetkezet vezetői, hogy biztosítsák a téli munkaalkalmat is, cukorrépaszállítást vállaltak a gyártól. Naponta 100— 120 forintot lehetett ezzel a munkával keresni, de a jelentkezőket szinte lasszóval kellett ösz- szeszedni. I tt most nincs szó arról, 1 hogy a vezetők munkája hibátlan ég minden vonatkozásban tökéletes. Feltétlenül nagyobb gonddal és több körültekintéssel kellene foglalkoznia a tsz-vezetésnek a jogos szociális jellegű problémák és gondok megoldásával, a jogos és a helytálló kérések teljesítésével. De mindenekelőtt nagyobb bátorsággal és következetességgel kellene leleplezni a demagógiát, még akkor is, ha ez bizony népszerűtlen feladat. A vezetői erély és határozottság bizonyára kilendítené a passzivitásból Orova Károly üzemanyagost, Rodenbücher József szerelőt, Tóth István esztergályost. Kovács János traktorost, egyszóval azokat az egészséges erőket, akiknek az aktivitására nagyon nagy szükség lesz az új gazdasági mechanizmus gyakorlatában. Nélkülük azt a részben vélt és részben valóságos megosztottságot sem lehet felszámolni, amelyet még mindig az ér- tetlenebb és képzetlenebb emberek tartanak fenn a termelőszövetkezetben. Sz. P. A jelölő gyűléseken hangzott el Közérdekű bejelentés: 1625 A szekszárdi járásban a gondos előkészítés eredményeként 23 116 választópolgár, a választójogosultak 57,9 százaléka jelent meg márciusban a jelölő gyűléseken. A megjelentek közül 1877-en szólaltak fel. A felszólalások többsége — 1625 — közérdekű bejelentésnek tekinthető. A lakosság javaslatait, közérdekű bejelentéseit, összesítették, rendszerezték. Az így rendszerezett 29 millió 688 ezer forint értékű 427 feladatot — amelyhez a lakosság 7 466 000 forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel — fontossági sorrendben állították össze. A költségvetési és költség- fejlesztési pénzeszközökre rangsorolt 427 feladat 41,4 százalékát — 177 feladat — tervezték ez évben megvalósítani. Ez ideig 74 problémát oldottak meg véglegesen, 35 kivitelezése folyamatban van. Milyen munkákkal készültek el eddig? Bátaszék, Fácánkert, Harc, Medina községekben 3200 folyóméter utat építettek, újítottak fel 430 ezer forinttal és 41 ezer forint társadalmi munkával, összesen 18 753 folyóméter járda épült 1 millió 136 ezer forint költséggel és 872 ezer forint társadalmi munkával Alsónyék, Bála, Bátaszék, Bogyiszló, Decs, Fadd, Fácánkert, Kölesd, Öcsény, Sárpilis, Szedres és Tolna községekben. Alsónánán, Bátaszéken, öcsény- ben és Tengelicen összesen hat hidat újítottak fel. Szedresen és Alsónánán 20 négyzetméter átjáró készült. Négyszáz négyzetméter parkosított területtel szépült Bátaszék és Fácánkert. A belvíz levezetése érdekében árokrend- szer-építés, felújítás Alsónánán, Harcon, Szedresen, Kölesden és Várdombon 5060 négyzetméter te- xületen. Az árokrendezésnél a lakosság 179 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Vízveze- 1 tékbővítés volt Bátán és Sárpilisen. Ezeken a helyeken 29 utat javítottak meg. Tengelicen 180 folyóméterrel bővült a villanyhálózat. Huszonhárom közvilágítási lámpát szereltek fel Bátán. Bátaszéken, Medina és Tolna községekben. Alsónánán orvoslakást újítottak fel. Felújítási hitelből jelenleg folyamatban van a bátaszéki új lakótelep vízrendezése, a faddi Dózsa György utca portalanítása és a tolnai Madách utca kövezése. A nem tanácsi feladatokból elkészült Bátaszéken a vízmű bővítése. A Vízügyi Igazgatóság az árvédelmi körgátat javította. Korszerűsítették a leperdi boltot, is. Bogyiszlón a Vízügyi Igazgatóság két hidat újított fel. Sió- agárdon megkezdték egy üzletház építését. Kölesden megkezdte munkáját a gázcseretelep. Jelenleg dolgoznak Szálkán, a Laj- vér patak felső szakaszának felújításán. A jelölő gyűléseken elhangzott felszólalások, javaslatok sorsáról az érdekeltek 572 válaszlevelet kaptak. A lakosság — ahol arra mód nyílott — nagymértékben kivette az általa javasolt munkák végrehajtásából a részét. A már felsorolt 1 millió 859 ezer forint összegű munkák elvégzésénél 1 millió 128 ezer forintnyi társadalmi munkát végzett a lakosság. Ez azt jelenti, hogy a szekszárdi járás területén jelenleg 94 forint 10 fillér az egy főre eső társadalmi munka értéke. Jelenleg 35 javaslat kivitelezése van folyamatban. Köztük: ütés járdaépítések, hídfelújítások, bölcsőde és autóbuszváró-építkezés. A még meg nem kezdett munkák késlekedését részben a megfelelő mennyiségű pénzösszeg hiánya, másrészt kivitelezői kapacitás vagy a tervdokumentáció hiánya okozza. Az országos átlag felett Újabb 36 lakást adtak át Magyar—ecuadori kereskedelmi megállapodás Quito (MTI) A Szarka Károly külügyminiszter-helyettes által vezetett magyar jószolgálati küldöttség latin-amerikai körútja során november 29. és december 4. között Ecuadorban tartózkodott, ahol megbeszéléseket folytatott dr. Julio Prado Vallejo külügyminiszterrel. dr. Galo Pico Mantilla ipar- és kereskedelemügyi miniszterrel, az országos tervhivatal és a központi bank elnökeivel, valamint a gazdasági és társadalmi élet több vezető személyiségével. A tárgyalások befejeztével a magyar—ecuadori kereskedelmi megállapodás aláírására került sor. i Műszaki átadás volt tegnap délelőtt Szekszárdon, a Gróf Pál iteában, elkészült ______ _______ , h áz. A kivitelező — az E'VM Tolna megyei Állami építőipari Vállalat — dolgozói határidőre feie-tőv ruhazást és most már szinte „hagyományosan”, minőségi és mennyiségi hiány nélkül adták át a- Éppen ezért a műszaki átadási eljárás a szokásodnál lóval f? VíTVSfi llllíl r> 75 ilh + f 1o nőm voll -.riio ,,. Hí. számú, i6 lakásos bérbe a beÉppen ezért a műszaki átadási eljárás a szokásodnál jóval gyorsabban zajlott* le/ nem voYt^vita nem lietíett hiányjegyzéket összeállítani. A tervező az építési napló utolsó oldalán tette meg bejegyzését, amely szerint a kivitelezés minősége meghaladja && országos átlagot.
