Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-06 / 288. szám
4 TfiriCff WRGTBÍ NÉPÚJSÁG tWl december 8: SZLOVÉNIAI ó<zín^öLtök wwwwwwvw E kis kitérő után el kell mondani a magánvállalkozásokkal kapcsolatban azt is, hogy nem egyszer vita alakult ki a magán- vállalkozók és egyes állami vállalatok között. A magánvállalkozók ugyanis több , esetben elvették az államitól a munkát. Ilyent én nem tapasztaltam, de a következőt azt a saját szememmel láttam. Defektet kaptunk. A gépkocsivezető bevitte a gumit az állami szervizbe. Ott azt mondták, hogy majd holnapra kész lesz. Igenám, de tovább kell menni, és pótkerék nélkül ez nagyon kockázatos. Ezérf bevitte egy maszekhoz. Mire megebédeltünk, kész volt a gumi. Ez a példa azt mutatja, hogy van munkája az államinak is, különben miért csak másnapra tudta volna elvállalni a gumi megjavítását, de van munkája a maszeknak is. Lehet választani. És lehet versenyezni. Ezekbe a dolgokba nem szól bele az állam, ameddig tisztességesek, ameddig nem veszélyeztetik a társadalom érdekeit* ameddig nem veszélyeztetik a 6Zocial izmus vívmányait. Egyébként ezt a nagyvonalúságot más esetben is tapasztaltam. Ljubljanában nagyon sok olyan fiatalt láttam, akiről hátulról bizony nem nagyon lehetett volna megállapítani, hogy fiúk, vagy lányok. És, ahogy megfigyeltem, az emberek nem törődtek ezekkel a fiatalokkal, nem forgatták utánuk a fejüket, nem bámulták meg őket. Egyszerűen tudomásul vették, hogy nekik ez tetszik és kész. Legfeljebb megmosolyogták őket. A kirakatokban láttam beatles inget is. Irdatlan nagy gallérral. Vásárolni ilyent senkit sem láttam, de annál több olyan embert, aki megállt a kirakat előtt és nevetett az ing láttán. Láttam olyan fiatalokat is, akik, „Mao- Ce Tung” ruhát hordtak, ezzel akartak feltűnni. Sőt láttam idősebb nyugatnémet urat is, aki ugyanilyen ruhában szállt be legújabb típusú Mercedesébe. Az előbbit, a fiatalokat természetesnek vettem, az utóbbin mosolyogtam. Egy újságíró kollégám elmesélte, hogy nemrég az egyik városban akadt egy túlbuzgó rendőr, aki megnyiratott egy hosszú hajú fiatalembert. Ez az eset az egész jugoszláv sajtóban nagy port vert fel. Kiderült, hogy ez a hosszú hajú fiatalember az egyik egyetem legkitűnőbb tanulója, országosan is jól ismerik. A lapok és a közvélemény elítélte ezt a túlbuzgóságot. Azt mondták: nem ez az állam fő feladata. A fő feladat: több és jobb jövedelmet biztosítani a dolgozóknak, jobb élet- körülményeket teremteni, meggyorsítani a társadalom fejlődését. Mindenütt, minden köztársaságban. Mert jelenleg még elég nagyok a különbségek az egyes köztársaságok között. Nem mindenütt jút minden negyedik emberre gépkocsi, mint a Szlovén Szocialista Köztársaságban, és nem mindenütt egyforma a jövedelem sem. És nem mindenütt van elég munkaalkalom. Probléma a munkalehetőségek biztosítása, hisz Jugoszlávia a felszabadulás előtt iparilag nagyon elmaradott ország volt Bár sok új üzemet építettek, mégsem győzik elhelyezni az embereket. Ezért mintegy három- százezer jugoszláv munkás külföldön helyezkedett el. Ez is szokatlan nekünk, de szokatlan az is, hogy a munkanélküliek gondját segéllyel enyhítik. A kormány e különbségek felszámolása érdekében sokat tett, és sokat tesz a jövőben is, mert Jugoszláviában nemcsak minden köztársaság, de minden ember is egyenrangú. Szlovéniában például, a Muravidéken körülbelül 10—14 ezer magyar él. De még ezt a kis magyar csoportot is számon tartják. Az itteni magyaroknak van magyar nyelvű hetilapjuk, a Népújság és napi félórás magyar nyelvű műsort sugároz nekik a mura- szombati rádió. Itt említem meg, hogy Jugoszláviában hamarosan megkezdik a magyar nyelvű tv- adást is. Azokon a helyeken, mint például Lendván, ahol több magyar él, mindenütt, mindent két nyelven, magyarul és szlovénul írtak ki. Magyarul beszélnek a hivatalnokok, ha szükséges, magyarul adhatja elő, ha kívánja valaki, a panaszát, magyarul védheti magát a bíróságon. (Folytatjuk) SZALAI JÁNOS ÉOETEAA SZEKEREIT. OROSZLÁN-« KÖLYKEIDET |<AK0 l/TOWO MAPJAAf zahopO cevelet t'/pr petE-siÉ&ÉssEP- ■ hIxjí.- téc&TEAA ES&S& \S£ZfZrs rrr P-Oc-O öaa s r CA’ZAX? A SZÍV 'Sf<ErVAZ12-, NEAA £í£AAE. A HÁBORÚ . f2Esr£&<7, HA JÖN A CA'Z-, A ÍCfS ßSZOMZ.- ÁCAPU. y/£JZ?SZA/c. A PöBBrr is ^IKOCOÖAA t'/zoÁC' hzjAe ' csöhsdc -• /A MIT MOND A $ ? .az évi rendes szabadság kiadásáról L. J. munkaügyi problémája-* val kapcsolatban szerkesztőségünkhöz írt tanácskérő levelére a következőket válaszoljuk; Az évi rendes szabadságot az egész évre élőre elkészített szabadságolási terv szerint keli kiadni. Ha a dolgozót év közben más vállalathoz helyezik át és a dolgozó az előző vállalatnál szabadságot egyáltalán nem vett igénybe, azt az új munkahelyén kell megkapnia. Ha a dolgozó munkaviszonya év közben szűnik meg és a dolgozó szabadságát még nem vette igénybe, szabadságának a munkában töltött teljes naptári hónapokra eső arányos részét meg kell váltani. Ha azonban a munkaviszonyt a dolgozó szünteti meg éspedig a jogszabálynak meg nem felelően, vele szemben a fegyelmi elbocsájtás- hoz fűződő követélményeket kell alkalmazni és egyik ilyen követelmény az, hogy a dolgozónak a rendes szabadságra vonatkozó joga csak 12 hónap eltelte után nyílik meg. Tanácskérő levelében csupán annyi szerepel, hogy ön szeptember 1-gyel munkahelyet változtatott. Ebből a közléséből nem állapítható meg, hogy Önt áthelyezték-e, ön szüntette-e meg a munkaviszonyát a jogszabálynak meg nem felelő módon, vagy pedig az ön vállalata szün-. tette meg az Ön munkaviszonyát esetleg jogellenesen. Ha munkaviszonyát ön szüntette meg a jogszabálynak meg nem felelően úgy csak 12 hónap eltelte után nyílik meg ismét a joga a rendes szabadságra, amely az egy év eltelte után automatikusan jár. Arra a kérdésére, hogy évi rendes szabadságának kiadását munkaadója átviheti-e a következő évre és annak december 31-ig való kiadását a munkaadó megakadályozhatja-e egyértelműen igennel kell válaszolnunk, a 9/1964. Mü. M. sz. rendelet 14. § (3) bekezdése ugyanis a következőképpen rendelkezik: „Ha a dolgozó szabadsága az év végéig nem volt kiadható, mert az év utolsó hónapjaiban halaszthatatlan, határidős feladatokat kellett ellátnia, vagy helyettesítése előre nem látható súlyos akadályokba ütközött, szabadságát a Szakszervezeti Bizottság egyetértése esetén a következő évre át lehet vinni. A következő év március 31. napjáig azonban a szabadságot ki kell adni.” Dr. Deák Konrád csop. vez. ügyész wZde4o**' lka másik kontinensről — Egy olyan szép nő, mint Candy Mossier, jobban vonzza a barátokat, minit a kutya a bolhát — mondta Patton houstoni seriff, mégis vállalta, hogy teljesíti Hill őrnagy kérését. Persze Miamiban sem volt tétlen a rendőrség. Hill kiterjesztette a nyomozást Mossier vállalkozásaira is. Főképpen egy bérautó-vállalat vonta magára a detektívek érdeklődését. Kiderült. hogy a vállalat gépkocsiállományából egy fehér Chevrolet hiányzik. Az autó floridai rendszámmal van ellátva. A detektívek azt is kiderítették, hogy két nappal a gyilkosság előtt Candy Mossier utasítást adott a vállalat embereinek, hogy küldjenek egy kocsit a repülőtéri szállodához, mert a család egyik barátja odaérkezik és autóra lesz szüksége. Az utasítást teljesítették, egy fehér Chevrolet autót küldtek a szállodához. A rendőrség megtalálta a kocsit a repülőtér parkolóhelyén. Hill őrnagy ezt összefüggésbe hozta a házfelügyelőnő vallomásával, aki azt állította, hogy — 10 — a gyilkosság hajnalán valaki világos színű, floridai rendszámú autóval elhajtott a ház elől. Közben befutott egy fényképküldemény Patton houstoni serifftől. Számos képet küldött Candy Mossier barátairól, köztük egy igen jóképű fiatalemberről. — Melvin Lane Powers a neve, Candy Mossier unokaöccse, s a szóbeszéd szerint több van köztük egyszerű rokoni kapcsolatnál — írja Patton a kép hátlapjára. A Houstonból kapott képekkel felszerelve, a detektívek végigjárták a vendéglőket, éttermeket és bárokat Mosslerék lakása közelében. — Ez az alak nálunk járt 30-ára virradó éjjel — mondta a Stuffed Shirt Lounge bár mixere Candy unokaöccsének képére mutatva. — Megivott két whiskyt, s magával vitt egy üres Cola- limonádéspalackot. Powers tehát Miamiban volt a gyilkosság éjszakáján. S a bárból magával vitt egy üres limo- nádéspalackot... ! Ebben nincs ugyan semmi különös, mert Amerikában bevett szokás, hogy az autósok italt kevernek maguknak útközben, s ehhez üres palackra van szükségük. Csak az furcsa, hogy a meggyilkolt milliomos lakásán az asztalkán szintén egy üres Cola-limonádéspalac- kot talált a rendőrség. Hill és emberei nem tudták megállapítani, mikor érkezett Powers Miamiba, de azt kiderítették. hogy öt órával a gyilkosság felfedezése után jegyet váltott a repülőtéren és Houstonba repült. — n — Az őrnagy újabb adatokat kért Powersról Houstonból. Patton közölte vele, hogy a 22 éves fiatalembert gyakran látták nagynénje társaságában — néha valóban félreérthetetlen helyzetben. 1963-ig Powers jól fizetett tisztviselő volt Mossier egyik vállalatában, akkor a milliomos, máról holnapra menesztette, egyszerűen kidobta. Azóta lakókocsikkal kereskedik. Az összegyűjtött adatok alapján július 3-án az államügyész magához hívatta Hill őrnagyot. — Itt a letartóztatás! parancs Melvin Lane Powers ellen. Utazzon azonnal Houstonba. Patton rögtön letartóztatja Powerst, s talán sikerül idehoznia. Már kértem kiadatását Texas államtól, de nem szabad időt vesztegetni. Mosslert ma temetik. A temetés után Candy rögtön Houstonba repül a gyermekekkel, s ha ott lesz, mindenáron megakadályozza majd Powers ideszállítását. Sok pénz és körmönfont ügyvédek állnak a rendelkezésére. Hill a legközelebbi géppel elutazott és még aznap este a houstoni rendőrség letartóztatta Powerst, Mosslerék houstoni villájában. — Rendben van, elcsíptek — mondta letartóztatása után, az első kihallgatás alkalmával. — Tudom, hogy láttak Miamiban, nincs értelme tagadni, hogy ott voltam. De mást nem mondok. Nem is vallott többet. Miután Candy ügyvédével beszélt, még első vallomását is visszavonta. S az ügyvéd megakadályozta kiadatását, úgyhogy Powers Houstonban maradt. — 12 —
