Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
iSMií. december 31. TOLNA MEGYEI NEPtJSAG llllllllllllllllllllllllllllllllllllllHlllllll VILLÁMINTERJÚ HIÁNYCIKKEK a motozóban ide minden asszony betér, 5 mielőtt elhagyná, a gyárat. Kö- E telességszerűen teszik, nem 3 tereferére jönnek. Középütt, a portásfülke és 5 a fŐrendész irodájának szom- — sxédságában van a motozó. E KIcsinylte szobában, rendezett - környezetben várják a mű- s szakváltás után néhány percre 2 betérő dolgozókat. i Foglalkozásával ellentétben ~ mindig mosolyog Szabó La- s josné, a simontornyai bőrgyár ~ „motozóasszonya". § — Miért ne lennék jókedvű? E — kérdez vissza, kissé megle- 3 petten. Igaza lehet. Valószínű, 3 hogy csak a külső ember, az 3 idegen furcsállja. A motozóasszonyok délelőtt, 3 délután és éjszaka váltják = egymást, igazodnak az üzem 3 hárommüszakos munlMbeosz- 3 fásához. — Miből áll a motozó mun- 3 kája? — Megnézzük a szatyrokat, 5 táskákat és hát... végigtapo- £ gátjuk őket, mielőtt lelépnek ~ a gyárból. Természetesen, hoz- — zám csak a nők jönnek — ne- = vétve mondja. — Berzenkednek-e ellene? £ — Nem mondhatom. Úgy 3 ideállnak, mint a parancsolat. 3 Tudják, hogy muszáj és nincs 2 mit húzódozni — feleli. £ — Na és az újak? — Ök sem. Kioktatják rá £ őket a régiek. Véletlenül sem £ ■ kerüli el egyikük sem ezt a ~ kis szobát. { — Milyenek tapasztalataik? £ Találnak-e gyári értékeket a £ motozás során? £ — Aááá ... Én egy éve esi- 3 nálom. Néha egy-egy olló a £ zsebben marad. Az is ritka. “ tényleg csak feledékenységből történik. £ — Bőráru ? 3 — Egyáltalán nem fordul elő ma már. Nincsenek arra sem az irodisták, sem a munkások £ rászorulva. Hogy is mondjam? íjj Öntudatosabbalc már manap- ~ ság. De őszintén szólva, feles- £ leges is lenne. Mire menné- £ nek? Eladni nem tudják, de 3 elkészíttetni sem érdemes, “ mert ma már drágább a esi- £ náltatás, mint az új cipő. — Vannak-e haragosai? 3 — Nem mondhatom. Csak 3 az elődöm haragszik. Neki in- 3 nen el kellett mennie és rám £ őrről ezért. £ — A kívülálló furcsa be- “ osztásnak tekinti az önét. Szí- 3 vesen végzi, vagy szeretne má- “ suit dolgozni? £ — Engem nem zavar. Ki- £ lene éve dolgozom a gyárban. ~ Ide helyeztek, szívesen vettem, s Tudják a gyáriak, ha nem én, 3 hát más csinálná. Ök is tér- 3 mészetesnek tartják, senki £ nem neheztel — fejezi be vá- £ laszát. £ Derűs kedvű, nevető szemű, vidám természetű, mint a móléit emberek többsége. Szabó La josné, a simontornyai bőrgyár motozóasszonya semm [ ]különöset nem lát az ő beosztásában. Kötelességszerűe■» dolgozik, panasz nem hangzV el, sem ellene, sem tőle. H. E. iiiiiiiiiiiiiHUiimimiiiiiiiiiiiiiiiii» Polcokon lenne a helyük, és itt hevernek egy kupacban a szekszárdi MÉH-telep egyik raktárában. Egy helyen kucorognak, össze-visz- sza keverve: saller, olajszűrő, kormánykerék, rendszámtábla-megvilágító, kilométeróra-spirál, tömítő gyűrűk,. szegecsek, rézanyák szénkefék. Én csak eny- nyit látok. Gyenes István, a kendergyár vontatósa, akinek Super Ze- torja kint áll az úton, majdhogy át nem öleli az alkatrészkupacot. — Tudja, hogy micsoda érték ez az egész? Kezébe veszi a kilométeróra-spirált. Négy van belőle. — Rendszámtábla-megvilágító. Hiánycikk. Nincs. Ha az ember enélkül megy. megbüntetik. Szabálytalan. De mit tegyen az ember, reszkíroz, mert keresni kell. Bontogatja a gyárilag csomagolt valamiket. — Dinamóhoz használják ezeket. Másik gyári csomagot néz. ■— 1966-ban csomagolták — állapítja meg. — Még be is van zsírozva, hogy tönkre ne menjen. Hirtelen felkiált. — Idenézzenek! Szénkefék! Egész csomagok! f‘ Hátsó megvilágításhoz szükséges műanyag burát vesz -ki a vasak közül. Körülnéz. — Még összetapossák! — mondja és beleteszi egy dobozba. Nézem a kupacot, és Gyenes Istvánt, aki legszívesebben most összepakolná az egészet és vinné. — RS—09-es főtengely! — kiált fel. — Három hónapig állt egy gép emiatt a korábbi munkahelyemen. Nem lehetett hozzá szerezni. Most meg itt van, a szemétben! Kutat, felkiált, hol diadalmasan, .hol szitkozódva. — Hogyan szabad ilyent megtenni!? Hallom ami!, mond. de fülemben cseng a MÉH vezetőinek szava is, akik kérték: írjam meg, ők nem hibásak, ezt hozták, ők megvették. Kilóra. Persze nem ez az első eset. Az AGROKER is hozott már ide teljesen új gépet, négyet is egyszerre. Senkinek nem kellett, hát elküldték, talán azóta valamelyik kohóból már ki is folyt. Ezt már nem bírtam, kiszaladt a számon a kérdés, amitől én is meghökkentem: — Ha a műszergyár idehozná a becsomagolt új gépeit, maguk átvennék? — Igen! A Várdombi Gépjavító Állomás idehozta a szerinte már. szükségtelen alkatrészeket. Átvették. Kilóra. A legtöbbje Zetor-alkatrész. Nem Zetorra profilírozták a gép-' javítót, hát túladott az alkatrészeken. Lehetett volna másképp is értékesíteni? Igen, de ahhoz talpalni, kutatni kellett volna, meg rizikósabb ií. Ha eladják olcsóbban, esetleg később valaki kideríti, hogy valami vesztegetés van a dologban, mert elpocsékolták az alkatrészt. Ez így szabályos, nem tudják másutt értékesíteni, csak a MÉH-nél. Ez igazolva van! Egy vállalatvezető ismerősöm ’"éldával magyarázta a dolgot. Itt van egy írógép. Hibás, ki kell selejtezni. Ha nem veszi át a bizományi, akkor megy a MÉH- hez. Pedig esetleg ki lehetne javítani. Lenne rá vevő a vállalatnál is. Adna érte esetleg öthatszáz forintot is. De nem adjuk el neki. Még utóbb kiderítik. hogy biztosan többet ért az a gép. Ha a MÉH ötven förintot ad érte — az hivatalos, az igazolva van. Próbáltam megfejteni a titkot. Elfogadható magyarázatot sehogy sem tudtam adni magamnak. Még a vállalat nevét is megvizsgáltam: Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat. Az új áru se nem rpelléktermék, se nem hulladék. Akkor miért hordják mégis ’ide? Volt, aki azt a választ adta: ..Azért) hogy ne lehessen visszaélés. Mert előfordulhatna, hogy ezeket a, dolgokat és másokat is, amiket kiselejteznek, haszonnal továbbadnák!'’ Például úgy. mint a már említett írógépet — ötszázért és nem ötvenért. És ezt az írógépet még használhatná valaki, a MÉH- telepen. vagy rátalálnak, vagy nem. Ami odakerül, annak a sorsa bizonytalan. A MÉH-nél dolgozók nem ” érthetnek mindenhez, Sok odavitt alkatrészről meg más egyébről azt sem tudják, hogy mihez használják, mi a rendeltetésük. Az üres. használatlan nyomtatványok halmazáról is csak azt tudják: ezeket a nyomtatványokat valakik elkészíttették, táláé még a nyomdát is sürgettél;, hogy minél előbb kész legye: és most itt vannak. Várják r sorsukat. A zúzót, a papírmalmot ahol megkezdik azt az utat. ami egyszer már bejártak, míg tiszt'» fehér papír lett belőlük. Egyszer majd megjelennek ismét fehev papírként és akkor eljutnak ismét a nyomdába. Haszontalan körforgás! De mit lehetne tenni, hogy ezt a haszontalan körforgást megállítsuk, mert a szekszárdi MÉH- telep csak egy a sok közül, sok MÉH-telep van. És sok ezerbe, százezerbe, millióba kerül nekünk az ilyen selejtezés! Hová, kinek adják el felesleges készleteiket az üzemek, vállalatok, hogyan értékesítsék azt, amit már a bizományi sem vesz át; de lenne rá más vevő is. mint a MÉH? A felesleges készleteket már hirdetik, amelyek egyik helyen feleslegessé váltak, de előfordul, hogy az ország más részeiben ezek hiánycikkek. Csakhogy ezeknek a feleslegeknek nincs egy országos gazdája! Talán ezeket a felesleges készleteket felvásárolhatná a műszaki bizományi árú-. ház vállalat, amely a keresletnek megfelelően szétteríthetné az országban. Vagy, ha neki sem kell. akkor a vállalat, az üzem maga is elárverezhetné. Annak adhatná el, akinek szüksége van rá. Még a saját dolgozóinak is. Persze, gyanúsítás nélkül! Minden jobb volna a jelenleginél. Minden, ami valóban csak hulladékot, mellékterméket engedne a MÉH-telepre vinni. Ha valaki úgy meséli, talán el sem hiszem. Az NDK-ban, Karl- Marx-stadtban láttam egy sárga autót. Postakocsi volt. Nem volt kardántengelye. Akkor gyártották, amikor még lánc hajtotta a kereket. És az autót még néhány évvel ezelőtt Is használta a posta. De ugyanitt láttam faszéngázzal működő személygépkocsikat is, még a taxik között is volt ilyen, öreg jószág volt, de még ment. És a haláláig kihasználták. Ez is eszembe jutott- itt a raktárban. 4 MÉH- TELEPEN Itt meg Zetor-alkatrészek hevernek, A Zetorok még futnak^ java-korabeliek, és javakorban kell elpusztulnak, ha elpusztítjuk a hozzájuk való alkatrészt. — Micsoda pocsékolás! — sóhajtott Gyenes István. Ö tudja ezeknek az értékét! Valószínű azok is, akik leadták, kilóra. És mégis leadták. Volt szívük! Kallódó, pusztuló értékek ezek! — Ha most elvinnék egy alkatrészt. nagy , bajom ' lenne belőle! Megbüntetnének!mondta Gyenes István. Igen, megbüntetnék. Pedig nem tenne mást, mint kivenne egy használható valamit a szemétből. De nem ő veszi ki. Vár. Várja a főnökét, aki- ~ nek megmutatja ezt a raktárt, és akit rábeszél majd: vegyenek néhány alkatrészt kilóra adják most, néhány hónap múlva aranyért sem lehet kapni? Azt kellene valahogy elérni, hogy forintért is lehessen néhány hónap, sőt néhány év múlva is, egészen addig, amíg a gépek meg nem halnak. E feladat megoldását az illetékesekre bízom! Milliókról van szó, és ennek tudatában kell, méghozzá sürgősen. cselekedniök! SZÁLAI JANOS fl lAlW .Ta1«•*" litt]». (200) l
