Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-01 / 258. szám

I T me&sa aaatpuchba énve NápAET SOFŰK.T KAPTAK TO "- vA'sßA' eev pilótát its eor n| pAPCKocnvEzerÖT t/r/ ­-r/Kesvt ... TBieMuu —’%Jk A 6VO/ZSAM KjQUANÓ KO CSIBA*/ A HADNAGY A - zdna/al mcAcuor. a SOEÖPr CH&JSTlAM 'i rr A'UUTJVIK. M£Q <3ket. ennélto­k.VA.*ee NtAA 3\J\­JÁNAK­Tőrwff frecYfi wEPűJS/iö 196s?. novernber fl Ismerkedjünk az új törvényekkel A bér és a juttatások A Munka Törvénykönyvét át­hatja az az alapelv, hogy aki többet nyújt a vállalatnak, a népgazdaságnak, az többet is kapjon. Az eddigiekben ismer­tetett rendelkezések között is már egy sor olyan intézkedés szerepel, amely érvényre juttat­ja ezt az elvet. Leginkább azon­ban a munka díjazásával és a különböző juttatásokkal foglal­kozó előírások adnak rá módot, hogy a vállalatok a fenti alap­elvet érvényre juttatva különb­séget tehessenek a dolgozók kö­zött és felszámolják az egyen- lősdi szemléletét és gyakorlatát. A törvény központi irányelv­ként csupán annyit mond ki, hogy a díjazás rendszerét a vég­zett munka mennyisége, minősé­ge és társadalmi hasznossága fi­gyelembevételével kell meghatá­rozni, egyébként pedig biztosítja a helyi szabályozás lehetőségét. A vállalatok maguk választhat­ják meg a különböző ösztönző bérrendszereket és bérformákat. Maguk dönthetik el, hogy adott munkakörben és munkahelyen a termelés mennyiségének a növe­lésére, a minőség javítására, anyagtakarékosságra vagy lét­számmegtakarításra kívánnak ösztönözni. így a vállalatoknak sokféle lehetőségük lesz a ki­emelkedő munka kiemelkedő el­ismerésére. A díjazás szempontjából a leg­lényegesebb a részesedési alap felhasználása, amit a kollektív szerződésben kell majd szabá­lyozni. A részesedési alap nagy­sága mint ismeretes, a vállalati gazdálkodás eredményességétől függ. Felhasználásában azt az elvet kell érvényesíteni, hogy azoknak a teljesítményét hono­rálják a legjobban, akiknek a munkája leginkább hozzájárul a gazdasági eredmény, tehát a ré­szesedési alap növeléséhez. A kollektív szerződés rögzítheti majd azoknak a körét, akik a maximális nyereség elérése ese­tén átlagosan 80, 50, illetve 15 százalékos részesedést kaphatnak évi keresetük alapján. Az új szabályozás alapján a vállalatok a béren kívül a dí­jazás egyéb formáival, különbö­ző juttatásokkal is elismerhetik a dolgozók munkáját. E jutta­tások forrása is a részesedési alap, s a vállalatok a kollektív' szerződésben dönthetik el, hogy a részesedési alapból mennyit fordítanak a közvetlen egyéni dí­jazásra és mennyit közvetett juttatásokra. A vállalat például köteles a dolgozó üzemi étkez­tetéséről gondoskodni, s a része­sedési alap terhére hozzájárulhat az üzemi étkeztetés megszerve­zéséhez és színvonalának javítá­sához. Ugyanígy a részesedési alap terhére meghatározott ösz- szeget fordíthat gyermekintéz­mények létesítésére, lakásépítési akcióra, üdülők fenntartására. Hogy melyik juttatást és milyen formában támogassák, azt a dol­gozók kollektívája dönti el, s az ennek megfelelő intézkedéseket, a kollektív szerződésben kell rög­zíteni. Természetesen csak olyan intézkedéseket lehet a kollektív szerződésbe bevenni, amelyek­nek anyagi fedezetét a vállalat gazdálkodása biztosítja. A kollektív' szerződésekben a juttatások szempontjából is érvé­nyesíteni lehet azt az elvet, hogy a nehéz, egészségre ártalmas munka, a szociális helyzet, a munkában töltött idő alapján differenciáljanak. Lehetőséget adhat például a kollektív szer­ződés arra, hogy az egészségre ártalmas munkakörökben na­gyobb kalóriájú étkeztetést biz­tosítsanak. Előnyben lehet része­síteni a sokgyermekes család­anyákat, vagy a szociális szem­pontból különösen rászorulókat, a nyugdíjasokat. A kedvezmé­nyes üdülés juttatásánál indokolt különleges figyelmet fordítani azokra, akik nehéz fizikai mun­kán, vagy egészségre ártalmas munkakörben dolgoznak, s job­ban lehet érvényesíteni a kiváló munka megbecsülését is az üdü­lési beutalók kiadásánál. A munkahelyhez való hűség, a munkában töltött hosszú idő elismerésére a Munka Törvény- könyve továbbra is fenntartja a jubileumi jutalmat. E jutalom adományozásánál több egyszerű­sítésre és könnyítésre ad lehető­séget. A folyamatosság követel­ménye itt is érvényét veszti, s csupán a munkában töltött évek számítanak együttesen ahhoz, hogy valaki a 25, 40, illetve 50 éves jubileumi jutalmat megkap­ja. A nyugdíjazás évében esedé­kes jubileumi jutalmat már a nyugdíjazáskor ki kell fizetni, s a 40, illetőleg 50 év után járó jutalmat akkor is ki kell fizetni, ha valakinek a nyugdíjazáskor csak 35, illetve negyvenöt éves munkaviszonya van. Ez a ren­delkezés elsősorban a dolgozó nőknek kedvez, hiszen többségük az 55 éves nyugdíjkorhatárt el­érve nyugdíjazását kéri, s így 40 éves munkaviszonnyal nemigen rendelkezik, ötvenéves munka- viszonnyal pedig nem csak a nőknek, hanem a nyugdíjba me­nő férfiaknak is csak viszonylag kis hányada rendelkezik a nyug­díjazáskor. Ez a könnyítés is kifejezi a munkában töltött dol­gos élet különleges megbecsü­lését. S. E. JA A SEREGEK ' URA, ÉS, FÜSTTÉ ÉGETEAA SZEKE­REIT. OK ŐSZ lÁMt KÖLYKEIDET KARC EMÉSZTI AAEG...". Most mind a két szekszárdi üzletben kapható — újságol­ták a 38—40-es cipőt viselő nők egymásnak a hírt. Aki rríár vett, a felfedezés örömé­vel mutogatta és próbáltatta a nem is drágán, 178 forintért vásárolt, félmagas sarkú, kis bőrszalagos, elegáns cipőket. Néhány nap, de különösen egy hét múlva lelohadt örö­mük. Amikor a munkahelyen papuccsal cserélték fel az új cipőt, nem győztek restellked- ni. Lábukon feltűnő, fekete folttal illetlenkedett a mogyo­ró- és füstszínű harisnya sar­ka. Ilyen áron nem akartak feltűnést kelteni. Ráadásul a bőrön tartósnak bizonyult a fekete festék, a súrolás, kefé­lés csupán halványított rajta. Egyszeriben elszállt a vásár­lás öröme. — Hiába mosom, a harisnyá­ból nem jön ki a fekete szín. A nylont pedig nem lehet ki­főzni, se kefélni. Derűre ború — Restellem elvinni a ha­risnyát a szemfelszedőhöz. Még azt hiszi, nem mostam ki rendesen — panaszkodtak egymásnak az egy hete öröm­től repeső asszonyok, a színét eresztő bélés miatt. A cipőt gyártó üzemben fele­más bélést ragasztottak a 178 forintos árukba. Elől, kéthar­mad részben szürkét, (mely színét tartó), de a hátsó, a sarki részen fekete bélést ka­pott. Miért? Nehezen érthető, miért fo­gadta el a minőségi ellenőr a termelőnek tán jelentéktelen­nek tűnő, de a vásárlónak mindennapos bosszúságot je­lentő hibát. A kellemetlenség csak a használatban derült ki, de a gyártóknak észre kelleti volna venniök. Csupán veszett fejszének a nyele, ha méltányolják a ha- risnya-szemfelszedők, hogy a tisztára mosott, fekete sarkú nylonharisnyák nem a kedves megrendelő hanyagságából let­tek és maradtak tarkák, á-i -é Jolika sok válogatott helyen megfordult az utóbbi napokban, most mégis némi iszonnyal közeledett a bódéhoz a mérges gazok között. Éppen egy lovat nyúztak a gyöpmester portá­ján, dögszaggal és zöld legyekkel volt tele körülöttünk a nehéz nyári levegő. De a Lant Hercege tisztán és kiborotválkoz­va jött elénk, akár egy máltai lovag. Spanyol grandnak is nézhettük volna, ahogy meghajolt előttünk: — Tulipán Artúr vagyok, művésznevemen a Lant Hercege. Dalolok a szerelemről, a honról, a jóságról, a békéről és mindenről, ami emberi. Kegyeskedjenek meghallgatni legújabb versemet, amelyet ma reggel írtam, miután felébredtem a nádirigók édes füttyszavára. — Köszörülte a torkát, mint a nagy versmon­dók március tizenötödikén, aztán rákezdte: Merre illansz, te kis madár? Álmom után repülsz talán? Lel'd meg napos delelőkön, Fürdesd még szép mezőkön, « — 31 — Lányok mosolyában mossad, Nyugovóra visszahozzad. Azonnal gratuláltam neki, szolid elegan­ciával, mint Gusztáv svéd király a Nobel-díja- soknak. Jolika zavarban volt, úgy látszik még mindig nem szokott hozzá a zsenik társaságá­hoz. A Lant Hercege szikáran és méltóságtelje­sen invitált bennünket: — Hölgyeim és uraim, fáradjanak szerény otthonomba. A kánaáni bőséget ugyan megta­gadta tőlünk a sors, de vagyoni helyzetünkhöz képest mégis szeretnénk önöket megvendégelni — Szunyogh Elek lámpalázzal küszködött. Fut­kosott, mint pók a falon, állandóan körbejárt egy mosófazekat, amelyen egy szál deszka volt, a deszkán rózsaszínű selyempapír, - a selyempa­píron szárazkolbász, baracklekvár, zöldpaprika, paradicsom, só és kenyér. — Parancsolja na:k egy kis tízórait — rebegte Szunyogh Elek, utánozhatatlan jódlizó hangján. Jolikában nőttön nőtt a riadalom. De azért elfogadta a tízórait. Közben megbeszéltük, hogy a talicskát is elvisszük, mert Elek ehhez csökö­nyösen ragaszkodott. A Lant Hercege kikísérte barátját a kocsihoz és szándékosan olyan lég­kört teremtett, hogy nem tudtunk védekezni a megilletődöttség ellen. Kinyitottam Eleknek a kocsi vörös keresztes ajtaját, de még nem akart beszállni. Pityeregve levette csákóját és várt. A Lant Hercege elszántan küzdött gyenge­ségével. ügy tett mintha mii ott se lennénk. Csak Elekhez beszélt, meg-megbicsakló hangon. — Jobb így egyetlen Elekem! Nem vagy — 32 — többé koldus. Ha ezentúl énekelsz páratlan hangodon, nem kell az alamizsnára gondolnod. Miattam ne aggódj. Még elég fiatal és egészséges vagyok, szeptemberben töltöm be a hatvan at. Ugyanúgy mint eddig, járom a kocsmákat és ahová beteszem a szent lábamat, ott a művé­szet templomává válnak a szennyes lebujok. Mivel bocsáthatnálak legméltóbban utadra? Hajdanában az volt a szokás a fényes keleti fejedelmek udvarában, hogy évenként egyszer összeültek a legjobb dalnokok és a fejedelem színe előtt rögtönözték műveiket. Légy hát most fejedelem, és halld hű szolgád rögtönzött zengzetét: E megrázó percben Bánat szaggatja rímeim. A lant zokog, Húrjain gyász borong. Elmész hát, te hű, Kipottyansz sorsodból, Mint varrónő kezéből a tű. Elmész hát, te jó, Mint parton maradott elől A vissza nem térő hajó. De halld ím. a bölcs vigaszt: Szíved azért mégse fájjon. Kenyered lesz messze tájon. Dalból fonok ősz fejedre Búcsúzóul koszorút. . Ez legyen drága kincsed. Űzze el a borút. Amíg koszorúm veled, El nem hagy hű szeretet. — 33 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom