Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-22 / 276. szám
1361. november 22. rOl,NA MEGYFT NÉPf JSAG 3 Napirenden a „Mennyibe kerül?” Beszélgetés dr. Varsányi József tsz-elnökkel, a Tamásiban működd területi tsz-szövetség közgazdasági bizottsága vezetőjével — Varsányi elvtárs, folytatni szeretnénk a közgazdasági szemlélet kialakítását elősegítő •’ikiiek közlését. Legutóbb dr. Braun Mihállyal, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály helyettes vezetőjével beszélgettünk erről. — Nagy érdeklődéssel olvastam. — Gyakorlatilag tehát ezt folytatnánk. Gondolkodott-e már azon, hogy mi legyen a közgazdasági bizottság legelső teendője? — A közgazdasági szemléletet kell „bevinni” a termelőszövetkezeti közvélemény gondolkodásába. A tennivaló egyértelmű és világos, csak még nem tudom, hol kezdjük és hogyan kezdjük. — A közös gazdaságokban a tagokat legelsősorban a vezetőket mindig foglalkoztatta és érdekelte a termelési költségek alakulása. Talán ott lehetne kezdeni, hogy ne csak általában érdekelje őket ez a kérdés, hanem olyképpen, hoery hívják segítségül az üzemtant, az üzemszervezést, az üzemgazdaságtant, tehát az ökonómia tudományát. A Thaer és J. H. Thünen munkássága nyomán Lónyay Gábor már 1851-ben megírta az első magyar üzemtant művét. Hazánkban tehát a üzemtan gazdag múlttal és bőséges irodalommal rendelkezik. Van hová nyúlni. — Ez igaz. Ez nem is okoz gondot. Az a nehezebb, hogy a területi szövetség oldaláról miként közelítsük meg. Kicsit kényes természetű ez a dolog, mert senki nem . szereti, ha „háza táján” azt feszegetik, hogyan alakul a tej, a tojás, a sertéshús, a kenyérgabona, stb. önköltsége. Mindenütt vannak gyenge pontok. — Dehát ez nem presztizsügy. — Igen-igen, de mégis. Ma még a gyenge pontjainkra érzékenyek vagyunk. Ez alól,, én sem vagyok kivétel. — Ha így van, akkor felesleges volt életre hívni a közgazdasági bizottságot. — Én most csupán a kezdeti nehézségekről beszélek. Később ki fog alakulni. Növeli, a nehézségeket, hogy a területi szövetséget alkotó 42 termelőszövetkezetből talán 20 közös gazdaságban számítanak önköltséget. Ilyen helyzetben most még elég nehéz elindulni. Ennek ellenére arra gondolok, hogy össze kellene szedni a rendelkezésünkre álló adatokat, majd ezeket az összehasonlítás és az elemzés módszerével összegezni kellene, és megküldeni valamennyi ..termelőszövetkezetnek. A' közel jö- zőben ezt megtesszük és ez lesz a munkánk kiindulópontja. — Minthogy a szakáiyi Kapós-völgy« termelőszövetkezetben már évek óta számítanak önköltséget, az itteni adatokra szintén lehetne támaszkodni és ebből kiindulva, gyakorlati példákkal illusztrálva, igazolni, bizonyítani lehetne a közgazdasági szemlélet létjogosultságát. Egyébként. ha most arról lenne szó, Varsányi elvtárs, hogy egy nénes gyülekezet előtt fel kellene kelteni az emberekben az érdeklődést, akkor milyen példákra hivatkozva tenné ezt meg? .. — Nyilvánvaló, hogy saját termelőszövetkezetünkből indulnék ki, a Kapós-völgye Tsz-ből, amelynek az elnöke vagyok. Elmondanám, hogy az önköltségszámítás legfontosabb eleme a pontos alapbizonylatolás. Közölném továbbá, hogy a gazdasági döntések meghozatalakor nyu- godtabb, magabiztosabb a vezető, ha rendelkezésére állnak a megbízható és a pontos számadatok. — Közelebbről nézve, mit jelent ez a maga elnöki gyakorlatában? — Nagyon érdekes dolgokra jöttünk rá. Az önköltségszámítás tükrében állapítottuk meg, hogy nálunk a tejtermelés általános költsége, továbbá a munkabér és az amortizáció arányaiban magas. Nyüvánvaló, hogy ebből kiindulva a fő figyelmet arra fordítjuk, hogy miként csökkenthetők ezek az előbb említett költségek. — Arra kérem, menjünk végig valamelyik ágazaton. — Most nagyon sok szó esik a sertésprogramról, vegyük tehát szemügyre a sertéstenyésztést és hizlalást. Az önköltségszámítás tükrében itt könnyű szerrel rájöhettünk arra, hogy nálunk a takarmányozási hányad a nagyobb. A munkabér és az általános költség, továbbá az amortizáció a kisebb, a kevesebb. Közelebbről megnéztük, hogy mit lehet tenni a takarmányköltség leszorítása érdekében, pontosabban, a rendelkezésünkre álló adatok birtokában kényszerítve voltunk arra, hogy oda nyúljunk, ahova kell, tehát a takarmányköltségek leszorítására találjunk ki valamit, erre hozzunk megfelelő intézkedéseket. A teljesség igénye nélkül felsorolom, hogy milyen döntéseket hoztunk a takarmányköltségek csökkentése érdekében. Először: a 60—70-es hízófalkák helyett 20—30-as falkákat alakítottunk ki. tylásodszor;. szerfás épületeinket zsúppal, nádpalló- val annyira téliesítettük, hogy ne abrakkal fűtsünk, hanem ezek az anyagok tartsák a meleget. Harmadszor: feletettünk 20 vagonnyi csalánt, amelynek egyebek között kitűnő az étrendi hatása. Negyedszer: megállapodtunk a helybeli tejüzem vezetőjével, hogy folyamatosan biztosítsa a savót, ötödször: beszélhetnénk még a saját keverőüzemünk jelentőségéről is. — A közgazdasági szemléletnek tehát már az egyik eleme is egy célra irányuló, sok fajta össze*rttt intézkedésre sarkallta a termelőszövetkezet vezetőit. Mi lett ennek a konkrét gazdasági haszna? — Ez a lényeg, ez a legfontosabb, Az lett a gyakorlati haszon, hogy a takarmányköltségek csökkentek. Kezdetben azt néztük meg, hogy mit lehet tenni a takarmányköltségek leszorítása érdekében. Az intézkedések megtétele után az önköltségszámítás most már kimutatta, hogy az arányok kedvezően változtak, mert az egy kilogramm sertéshús előállításához korábban szükséges abrak 40 dekával csökkent. Mi az üzemben egy év átlagában 150 ezer kilogramm sertéshúst termeltünk. Ez annyit jelent, hogy 600 métermázsa abraktakarmányt takarítottunk meg azáltal, hogy az egy kilogramm sertéshús előállításához szükséges abrakmennyiséget 40 dekagrammal csökkentettük. — Ez a CŐ0 métermázsás megtakarítás érvnek is roppant mei'-vü- ző. Nyílt és hatásos válasz arra a kérdésre, hogy miért került ma any- nyira előtérbe a „Mennyiért termelünk” téma. — Nézze, ez nagyon igaz. Az is igaz azonban, hogy az üzemen belül még akkor sem egyszerű a szükséges intézkedések megtétele, ha a bizonyító erejű számok rendelkezésünkre állnak. Erről is beszélni kell. Itt van nálunk a kukorica. Óriási gondban vagyok, mert érzem, hogy ezzel a kérdéssel oda kell állni a tagok elé, de nem tudom, hogyan álljak eléjük, s miként bizonyítsam be, hogy jól felfogott érdekünk a jelenlegi helyzeten változtatni. Arról van szó, hogy a kukoricatermesztés során a mennyiségi előrelépés megtörtént, bekövetkezett. Néhány évvel ezelőtt még rendszeresen ismétlődött a takarmányhiány. Amikor ide kerültem, egyik évről a másikra sikerült eltüntetni a gazdák szorgalmával a 39 va- gonos takarmányhiányt. Azóta a kukorica termesztéssel egyenesbe jöttünk. A mennyiséggel igen, de a költségekkel nem. A kukoricát ugyanis 180 forintos napszámmal termeljük, pontosabban ez az összeg jön ki a munkabér tekintetében. Nos, ezt az állapotot fenntartani jövőre nem lehet. — Szerintem mégis az a döntő, hogy az üzem vezetői félreérthetetlenül és pontosan tudják, hogy a kukoricatermesztés területén most majd mit kelt tenni. Behozhatatlan helyzeti előny ez, olyan üzemekkel szemben, amelyekben a vezetők a költségek arányait, s megoszlását nem ismerik. A 180 forintos napszámbér, mint munkabér valóban aránytalanságokat és feszültségekei okoz. De az mégis pozitívum, hogy a vezetőség már tudja, hogy ennek a tarthatatlanságáról tavaszig a szövetkezet gazdáit meg kell győznie. — Remélem sikerül és bízom benne, hogy a területi szövetség közgazdasági bizottsága az elkövetkezendő időben sok megvalósítható ajánlással tudja majd segíteni a többi termelőszövetkezetekben is a közgazdasági szemlélet kialakulását — mondotta dr. Varsányi József sza- kályi tsz-elnök, a Tamásiban működő területi tsz-szövetség közgazdasági bizottságának vezetője. Sz. P. A kongresszusi verseny eredménye: másfélmiüiós túlteljesítés A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumára indított munkaversenyben a mezőgazda- sági üzemek teljesítményét még csak részlegesen lehetett értékelni, hiszen a vállalások nem csupán a november 7-i határidőre szóltak. Tehát a verseny még tovább folyik, tulajdonképpen az év végéig, a végső összesítésig. így tehát a naptári évforduló után két héttel a tolnai Aranykalász Tsz versenyvállalásának is csak néhány részlete értékelhető. A növénytermesztésben a kukoricatermés eredményeit még nem értékelték — most van folyamatban — viszont egyéb ágakból magasan túlhaladták a tervet. A kenyérgabona-termelésből kereken 77 000 forintos plusz bevételt terveztek — ezt közel másfélmillió forint értékkel teljesítették túl. A gyümölcs- termelésből 3 százalékos túlteljesítés volt a vállalás, ezt is csak az év végén lehet teljes egészében értékelni, de annyi már tény, hogy magasan a tervezett felett lesz a bevétel; jelenleg közel két és félmillió forint értékben. Az állattenyésztésben szintén az év vége ad végleges eredményt, de háromnegyed év alatt a tervezett bevételnek 83 százalékát érték el, ami pénzben kifejezve több, mint 6 300 000 forint. Hasonlók az eredmények a gépesítésben is; az egy normálholdra tervezett önköltséget 1 forint helyett a harmadik negyedév végéig 4,06 forinttal csökkentették. Az addig elvégzett 29 316 normálhold után a megtakarítás összege 119 000 forint. A tolnai Aranykalász Tsz a tervezett közel hétszázezer forintos többletbevételi tervet eddig 1 612 000 forintra teljesítette — és ez az összeg az év végéig még csak növekedhet. A szövetkezetnek tehát esélye van arra, hogy ismét előkelő helye legyen a termelőszövetkezetek országos termelési versenyében. Armatúra minden mennyiségben I Korszerű világító testek futószalagon Új gépek — korszerű technológia Minden igényt kielégítenek A Simontornyai Vegyesipari Ktsz-ben Bajcsi Géza műszaki vezető tervekkel ismerteti meg a látogatót: a labdagyár melletti ipari területre már elkészült az üzemház technológiai és kivitelezési terve. Jövőre már ott szerelik a szövetkezet országos hírű termékét: a fénycsőarmatúrákat. Addig itt a régi üzemben alakítják át úgy a termelési technológiát, hogy szalag- rendszerben tudják készíteni. Mert az igény nagy. Az országban három üzemben készítenek korszerű világító testeket. Egyre több új, korszerű üzem, kórház épül. Itt különleges, jó fénykibocsátású világító berendezésekre van szükség. Simontor- nyán készítettek már egyedi tervezésű berendezést, három darabból álló „szériát”, mert a vevő így kívánta. S megérkezett már a jövő évi rendelés is: tízmillió forint értékű fénycsővilágító berendezést kell a VILLÉRT-nek szállítani. S azért jön a rendelés, mert a simontornyai termék jó minőségű. A Szombathelyi Pamutfonó Gyárnak egyedi tervezés alapján, félmilliót érő berendezést szállítottak. S a gépek, amelyeket más gyáraktól vesznek, s itt állítják munkába, régiek, de a termelési technológia kors.zerű. A fénycsőtestek vejatékrendszerét bedolgozók készítik elő szerelésre. Az üzemben présgépekkel, szalagon termelik a lámpatesteket, és az összeszerelés is folyamatos... Bár a késztermék kiszállítását tudnák folyamatossá tenni! Sajnos, az opál üveg, máskor meg lakk hiánya miatt nem tudnak a szállítónak úgy kedvében járni, mint azt szeretnék. Az új stílus, amely a ktsz-vezetők munkájában fellelhető, munkát, elfoglaltságot, pénzt hoz a szövetkezetnek. — Az a célunk — mondja Bajcsi Géza — hogy a fénycső- armatúrák minden méretét, fajtáját gyártani tudjuk. Felszer- seámozás, üzemépület-átalakítás, a szakemberek biztosítása a reális alap ahhoz, hogy mondani merjük: minden igényt kielégítünk. Ha kell, még tervezünk is fénycsőtesteket, és néhány hét alatt szállítani tudjuk a terméket. A szövetkezetnek 1968-ra húszmilliót érő munkát ajánlottak fel, de tízre vállalkoztak. Erejükből csak ennyire futja. A világító testek, melyek Simontor- nyáról kikerülnek, bizonyára öregbítik majd a ktsz jó hírét. 500 hektár erdősítés a Tolna megyei tsz-ekben jövőre szabadon rendelkezhetnek kitermelt fájukkal a közös gazdaságok Tolna megye termelőszövetkezeteiben 500 hektár erdőtelepítést és -pótlást végeztek el az idén, az év elején létrehozott megyei tsz szakirányító és fásító erdészet szakmai irányításával. Nagyobb részt a paksi járásban fásítottak, közte a paksi Ezüstkalász Tsz-ben százhúsz holdnyit. Amint Vida László, a szakirányító erdészet vezetője érdeklődésünkre elmondotta, zömében akáccal és nyárfával, továbbá erdei és feketefenyővel ültették be a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területeket. Az első tervfeladatát teljesítette a tsz szakirányító és fásító erdészet, s a közös gazdaságok segítségével az erdőtelepítések ápolását is végrehajtották. Eleget tettek a tsz-ek fakitermelési kötelezettségüknek is: 11 000 köbméternyi rönköt, bányafát és papírgyártáshoz való fát adtak át rendeltetésének. — Mi történik a kivágott erdőkkel? — Mindinkább érvényre jut az a felismerés: a kitermelt fák pótlása, az erdők felújítása nélkül nem lehet erdőgazdálkodást folytatni. Az idén a tsz-ekben például a tervezett 86 hektár helyett 89,5 hektár kitermelt erdőt újítottak fel, s betervezik az elmaradt felújítások bepótlását is. — Mi várható 1968-ban a fa- kitermelés vonatkozásában? — 1968-ban, az új gazdasági mechanizmus első évében a tsz- ek szabadon rendelkeznek kitermelt fájukkal, saját maguk döntik el, hogy mit tesznek vele. Az erdőgazdaság közbeiktatása nélkül, közvetlenül átadhatják majd a papírgyáraknak, vagy a bányáknak, avagy feldolgozhatják házi üzemükben; ilyen fűrészüzemeket létesíthetnek. — A tíz évre szóló megyei tervben több mint tízezer hold ültetése, fásítása szerepel, zömmel a paksi járás tsz-eiben és főleg a tengelici homokvidék tájegységen. Az idei ősszel 210 hektár talaját készítik elő, s ebből 110 hektárt még most beültetnek: a nagydorogi tsz-ben 17, a német- kériben 13, a paksi Ezüstkalász Tsz-ben 80 hektárt. Ezek munkái megkezdődtek, az ültetések folyamatban vannak. A paksi tsz- ben 50 hektár fenyő-. 30 hektár nyárfatelepítés, a másik két tsz- ben nyárfatelepítés lesz — közölte Vida László erdészetvezető. (B. L.) Építkezés a faddi paprikatelepen A faddi paprikafeldolgozó üzem — mióta a Paksi Konzervgyárhoz tartozik —, valóságos fiók-konzervgyárrá vált. Nemcsak fűszerpaprikát dolgoznak fel, hanem a kis üzem egyre nagyobb részt vállal az „anyagyár” feladataiból. Míg korábban csak néhány őszi-téli hónapban folyt termelőmunka a telepen — amíg a fűszerpaprika átvétele és feldolgozása tartott, — most a szezon csaknem egy- időben kezdődik a paksi gyáréval és eltart a tél végéig. Készítenek itt különféle főzelék- és gyümölcskonzerveket és savanyúságokat, felhasználják a fűszerpaprika-szárító berendezéseket is különféle szárított áruk előállíAz ősz elején másfél millió forintos beruházás kezdődött az üzemben. Építenek egy zárt üzemcsarnokot, bővítik a szárítóüzemet. Ezáltal lehetővé válik, hogy a fűszerpaprika feldolgozásának időtartalmát jelentékenyen lerövidítsék. Jelenleg ugyanis a feldolgozás eltart januárig- februárig és a téli hidegek nagymértékben károsítják a nyersanyagot, tetemes tárolási veszteséget okoznak. A szárítókapacitás megnövelésével elejét veszik ezeknek a veszteségeknek, a beruházással jobb munkakörülményeket teremtenek a dolgozóknak. Lehetővé válik nagyobb mennyiségű egyéb szárított áru tására. előállítása is.
