Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-06 / 236. szám

4 TOT,VA MÉGYÉÍ NfüPŰJSiG 196". október 6. [ Sporthorgászat | Csuka és horgászata tos a villantózáshoz több vil­NABOWKbrm^ ^„lARÉ RÁD TÖ­RÖK , AZT /VVONtv JA A SEREGEK* URA, éS FÜSTTé \ ÉGETE AA SZEKE- ' REIT. OROSZLÁNT KÖLY KEIDET KAW) E/AESZTI AAEG..." T*J| A fOLVOSÓ TEIJS VOLT páfí- ú! FIAKtCAO, F^LesÉOEf<KB.L\ - • O tcjdjsc. A -TC>/eGM SZÓVAL.,YVHiTACJ^e, ŐV 3A-& AAfHŐA/ TÉSRE AZAZ. FELA\E/vrÉS-i fíj= tajzt roáz/YT, buazztatla/v ■ L«A<LA'CTL\GO*iA2A HIVAT-. ^tucoz vA <». ■ t T ­lep: 'IGEN.DE CSAK K^THCS­[nap haladékot KIÉRJE (C, A/WKS- Ei-KÉSZOl- A -SZiN­Jdarab — 'A . AKA3DÄ „^'A/ALÉA/rej/v»; lze-') LEJVT7<£2&V\. &- AJBíX, CAiTTJQAA aaécz /OOs- S2.C/cEi/\A£r vocr) f=£Z-£JÉGe/Y\A/£/<£. TAJ^tAtOiJAT OS _ r*Z£TJV£AA. l'GY HA^T r*ÉG OOtßOZJVQAA AűBLtJ elváltak . _ TéNVT ELTITKOLTA — AZ ÖN édesapjának /VMNT É RT&S O LTOnK HAVI HATVANI NYOLC- <1 OOlLA'ROS NYUGDIJA VAN. á5 ÖN AAÉGI5— í Szivárvány a képernyőn A csuka legjellemzőbb tu­lajdonsága a hatalmas fej és az erős fogazat. A fej a törzs­höz viszonyítva hatalmas, ki­szélesedik. A száj a fej teljes szélességében nyílik. Egyik ra­gadozó halunk sem rendelke­zik ilyen erős fogazattal mint a csuka. Nemcsak színével, hanem testformájával és úszó­inak nagyságával is alkalmaz­kodik a vízhez, amelyben ól. Éppen ezért a csuka nagy el­terjedését magyarázza a víz minőségéhez való alkalmazko­dása. összes folyó és állóvi­zeinkben megtalálható. A ku- bikgödrökben éppúgy, mint a folyóvizekben. Nagyon gyor­san nő. Ennek magyarázata, féktelen falánksága. Mindent megeszik. A kishalat éppen- úgy mint ,->z egeret, békát, vízbeeső madarat. Kedvelt ívóhelye a sekély parti részek, árkok, árterüle­tek. Általában ott, ahol a víz sekély és hamar felmelegszik, ott ahol bőven van vízinö­vény. Korán ívó hal. Sokszor már a jég alatt lerakja ik­ráit, megelőzve minden hal­fajtát, és amikor a többi ha­lak kikelnek, a kis csukák kedvükre lakmározhatnak be­lőlük. Legutóbbi időkig a csu­kára nem volt méretkorláto­zás. 1963-tól kezdve azonban előírták, hogy a legkisebb ki­fogható csuka hossza 30 cm. Horgászata olyan, mint a táp­láléka, változatos. Tekintettel arra, hogy a legfalápkabb ra­gadozó és mindent megeszik, sokszor még saját fajtáját is, ez megkönnyíti a horgászatát. Fogható élő kishallal/ béká­val. egérrel, villlantóvaí. Fogá­sának legegyszerűbb és legel­terjedtebb módja a súlyozott hármas horog használata, ame­lyet úszóval partközeibe dob­nak. A hármas horogra élő kishalat tűznek és várják míg a csuka bekapja. Várnak, míg jól benyeli és bevágnak. Leg­biztosabb csukafogási módszer. Másik módja a csukafogásnak az, amikor nem várunk a csu­ka érkezésére, hanem mi ke­ressük meg. Partközeiben könnyű fel­szeretéssel, élő kishallal, végig cserkésszük a vizet. A víz fel­ső harmadában tapogatjuk át a kishallal. A csuka különö­sen kedveli a bedőlt fák kör­nyékét, tökleveles részeket, mélyebb nádasszóleket, bok­rok alját. A fenti két módszer­nél élvezetesebb a csuka vil­lan, tóval való fogása. Ajánla­lantót vinni, mert a kudos he­lyen kell elsősorban a csukát keresni. Csukát általában partközeiben találjuk meg. A villantót vezessük egészen a partig. Többször is dobjuk ugyanabba az irányba, mert előfordul, hogy a csuka a har­madik, vagy a negyediK dobá­sunknál vág csak rá a vil lan­tóra. Ha azt tapasztaljuk, hogy a csuka nem vág rá a kana­las villantóra, próbálkozzunk forgóvillantóvál. Ha ez sem hoz eredményt, akkor a vil­lantót egyszer gyorsabban, egyszer lassabban vontassuk. A csuka nem mindig szereti, ha gyorsan kell „futni” a vil­lantó után. A megakasztott csuka látványosan védekezik a horgon. Szaltózik a levegő- gen. igyekszik megszabadulni a horogról. Ilyenkor kell leg­inkább vigyázni, mert ha a zsinór meglazul, a csuka köny- nyen megszabadul. Ajánlatos fémelőkét alkalmazni, hogy a csuka szája széle ne vágja el zsinórunkat. Levél a sporthorgászhoz A ködös vasárnapi reggel megelevenedett a Duna gátja, a községtől 1 km-re elterülő csamonyi vízpart, ahol a Ger- jeni Horgász Egyesület felnőtt és ifi tagjai vettek részt a halfogási versenyben. Nem pi­szefogási verseny volt. Ezt bi­zonyítja a mérlegelési napló, amelyben a 12 csuka mellett szerepelt még süllő is. Ered­ményes volt a verseny. Bár erről leginkább Bédika Sán­dor horgász tudna beszélni, aki három csukával — köz­tük egy 2.10 kg-os — vitte el a pálmát Endrédi Mihály elől, aki 1,34 kg-os csukájával a második helyre sorolt. A 3. helyet Horváth Ferenc vívta ki magának. A legnagyobbat mégis csak Genye Isrtván horgász fogta — sajnos díjazásra nem kerül­hetett sor — Bán József sze­mélyében, aki a lázas munka, szákolás közben a vízbe esett, s csak nagy üggyel-bajjal le­hetett a síkos, meredek par­ton Genye Istvánnak kivon­szolni. A díjkiosztáshoz természe­tesen az ifik is felsorakoztak. Elsőnek Házi József, n^ísodik- nak Asztalos István vette át az orsót, illetve a horgászbo­tot. MAGÓ JENŐ a HE elnöke. Az egyik moszkvai tv-üzem és a Rádióipari Tudományos Kutató Intézet munkatársai elkészítették a „Rubin—401-es” nagyképemyős, színes adások vételére alkalmas tv-készüléket. A készüléket Filip­pov mérnök. o laboratórium ve­zetője mutatta be. A kapcsolási rajzon 15 félveze­tő trióda és 24 lámpa található. A „bekapcsolva” feliratú gomb lenyomása utáni percben megje­lenik a „színes csíkozatú szignál’’, majd a „tv-csatornára hangolás”, a „Fénycső” és a „Színtelített­ség” jelzésű kapcsolók könnyed elfordítása után fehér, sárga, zöl­deskék, zöld, bíbor, vörös és kék csíkok jelennek meg. Ezután vá­lik láthatóvá a kép. A színes kép — mint ismeretes — három szín, a vörös. a kék és a zöld színek segítségével nyer­hető. A színről információt adó rádiójelzéseket nz úgynevezett színességi blokk fogja fel, majd továbbítja a képcsőbe. A „színes” készülék képcsövének, ellentét­ben a „fekete-fehér” készülékek­kel — nem egy, hanem három elektronágyúja van, amelynek sugara a vörös, a zöld, és a kék lumminátorhoz kapcsolódik, s ezen keresztül a képernyőre jut. A francia—szovjet rendszerű színes tv-nek számos előnye van az USÁ-ban és Japánban alkal­mazott rendszerrel szemben. A tv-adások megbízhatóak, a relé­állomások működése egyszerű. A kutatóintézet főmérnöke közölte, hogy az USÁ-ban és Japánban alkalmazott színes tv-rendszer a reléállomások iránt rendkívül igényes és a legkisebb technikai hibáknál eltűnik a szín. A szov­jet—francia rendszer a fekete­fehér reléállomásokat használja fel a színes adások továbbítására. Többen felvetették, hogy át- alakíthatóaki-e a régi készülékek a színes adások vételére? Sajnos nem! — hangzott a válasz, azon­ban a közönséges tv-készülékeken vehető a színes adás — természe­tesen fekete-fehér képen. Joós a háttérfüggöny mögött sétálva verset magolt. Annyit bíbelődött a szöveggel, hogy jó- szerint át sem tudta élni a vers hangulatát Pe­dig éppen a versek következtek. Ákos kiszaladt a nézőtérről, néhány perc múl­va visszatért és leült a legszélső székre. Szemei furcsán csillogtak. Sárkány hadnagy bejelentette a csasztuska- brigádot. A nagyon népszerű és közismert Ma­gyar twiszt dallamára énekeltek apró epizódo­kat a katonaéletből. Ilyeneket: — Hajnal előtt fél órával — Twiszt Megyünk reggeli tornára — Twiszt Szaladgál a kiskatona, Jancsi, meg a Miska koma, — 106 — S nyakunkon az ügyeletes tiszt... Twiszt! Nyakunkon, az ügyeletes tiszt — Twiszt! Általában az egész műsort a katonák írták, még a táncjátékokat is. Igazán minden elisme­rést megérdemeltek. Ákos többször kiment a teremből, de néhány perc után mindig visszatért. Az utolsó jelene­teken már ő is mosolygott. A tánc alatt az égők többsége „elromlott”, és a félhomályban parázslóit a szerelem... * Az alakulat könyvtárosa igencsak elcsodálko­zott, amikor az ügyeletes tiszt éjfél körül fel­keltette. — Gyerünk, gyerünk, öltözködni! — hallotta félálomban az utasítást. — Valami polgári alkal­mazott könyvtáros van itt a HM-ből. Azonnal rovancsot kell tartani. Holnap jön egy bizott­ság és szigorúan becsukják azt a könyvtárost, akinél valami nincs rendben! Miután úgy-ahogy felöltözködött és macska módjára megmosdott, az „ellenőr” már a könyv­tárban várta. A kartotékokat kérte. Néhány per­cig nézelődött, rámutatott egy-két hibára, majd eltávozott — Folytassa csak az elvtárs! — szólt vissza az az ajtóból. — Holnap alighanem jön a bizott­ság és tudja milyen szigorúak, ha valahol nem stimmelnek a dolgok. A könyvtáros magában káromkodott. Semmit sem értett az egészből. • Alig egy óra múltán Elek főhadnagy a2 alez- — 107 — redes irodájában ült. Hét könyv feküdt előtte az asztalon. Egy Faragónál, egy Ákosnál, egy Val­ternél, négy pedig Joósnál volt kint. Lábas már hosszabb ideje nem vett ki könyvei olvasásra, Nagy Andris meg talán olvasni sem tudott. A rejtjelező tiszt sorra vette a könyveket és a jelkulcs alapján kiírta a megfelelő betűket. Elő­ször a lapszámok szerint ment végig, majd visszafelé, a könyv utolsó lapját elsőnek véve is sorrendezte a műveletet. Miután ezzel elkészült, csoportosítani kezdte a betűket, megpróbált minden betűsorból értelmes szöveget összerakni. A telefon csöngött. Valaki jelentette az alez­redesnek, hogy a katonák bevonultak a kimara­dásról. Ákos honvéd többször átment a presszó­ba egy-egy pohár konyakra. A végén csaknem berúgott. A rejtett levélszekrénynek még a kö­zelébe se ment senki. Az alezredes tovább foly­tatta a rádióközlemények tanulmányozását. A szobára csend nehezedett, csak a papírlapok zizzenése hallatszott. — Elek elvtárs! — szólalt meg kisvártatva az alezredes — jöjjön csak és nézze mit találtam magának! Rádióközlemények! A főhadnagy csillogó szemmel figyelte az elébe tolt papíron a számcsoportokat. — Mikor adták ezt? — Felváltva, havonta és hetenként. Szóval először egy hónap az időköz, aztán egy hét, aztán ismét egy hónap. — Mikor esedékes az új adás? — 108 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom