Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-06 / 236. szám

V k I l9ő<. október 6. TOLSÄ MÉG*EÍ ttEP^JSAÖ VISSZHANG Van orvosság a selyem kultúra fellendítésére Nem kell Pár héttel előbb Csodaszer Tolnával szomszé­dos megyében jár­tam. Sárbogárdon ültem vonatra. Elfoglaltam helyemet és arra gondoltam, amikor 40 évvel előbb, a selymesek Mekkájából, Szekszárdról, akkori működési helyemre utaztam. Rég múlt idő. Most már nyugalomban vagyok. Az emlékek visszavisznek a múlt­ba. És hatnak! E gondolatok közben szomszé­dom kezében újságot látok. Tol­na megyei Népújságot. Az egyik oldalon ez a felirat olvasható: ..Egy gyár a létéért küzd..." A cím felkeltette figyelmemet. El­kértem és elolvastam. Megtud­tam, hogy a Tolnai Selyemfonó­gyár sanyarú helyzetét panaszolja a cikkíró. Lakhelyemre érve, so­kat gondolkoztam a címen. Hát valóban panaszra kell nyíljon az író ajka, a tapasztalt mostoha állapotok miatt? Elég őszintén és jó alátámasztással ismertette az egyetlen hazai selyemgombolyítö mai állapotát. írásából azt vet­tem ki, veszélyben a selyemkul­túra ügye hazánkban. Már az első sorok elevenembe vágtak. Ahogy folytattam az olvasást, nőtt érdeklődésem. Végül is el­kértem az újságot. Mivel nem vagyok már aktív dolgozója az intézménynek, még­is érdekel sorsa. A kötelező pa­rancs arra késztetett, hogy ala­posabban vizsgáljam meg az is­mertetett hiányosságokat és azok­ra válaszoljak. A cikk írója, mint az orvos, a betegséget állapí­totta meg. Az okokat csak rész­ben érintette. Az én feladatom a hiányok feltárása és egyben a gyógymód ismertetése. Mert van orvosság. Nem kell ehhez csoda­szer, csupán a valóság helyes is­merete, akarat és több felelősség. Ismerem a megyében tényke­dők munkáját, eredményeit. Elég, ha utalok Hídjára és Szedresre. Ekkor előttem áll a két Bezerédj markáns alakja. Semmivel sem halványabb á tengelici Csapó Dá­niel szereplése és még sok másoké. E nagy tudású gazdasági szakem­berek ültetvénye pusztulás előtt áll? Lehetséges? Igen; mert akik felelős helyen vannak és „köte­lességük lenne a nemzeti erő legkisebb forrásait is megnyitni, s a hazai iparnak csak egyik me­zejét is parlagon hagyni bűn” — ahogyan azt vallotta Széche­nyi István 184Ö-ben „Selyemről” c. munkájában —, tétlenek vol­tak eddig, sőt azt mondhatnám, várták az intézmény csendes ki­múlását. A gyógyításnak lehető­sége kezükben van. Az új gaz­dasági irányítás módot ad a javí­tásra. -Csak szív kell és lélek, valamint több felelősségérzet! Mert ebben eddig nagy volt a hiány. Azzal kezdem, amivel Jantner János befejezte írását: „a selyem­fonalra szüksége van a riépgazda- ságnak, tehát az országnak, a tol­naiaknak is az lenne előnyös, ha megoldást találnának a gubóter- melés növelésére”. Egyszerű lec­ke és nem megoldhatatlan. Hova is tartozik a tolnai gyár? A Könnyűipari Minisztériumhoz. Még közelebbről a Magyar Se­lyemipari Vállalathoz. Tehát el­sőben e két szektornak kellett volna keresni a módot, hogy a gubótermés ne csökkenjen, ha­nem növekedjék. Mit mondott a vállalat vezérigazgatója ez év februárjában a kamerák előtt? „Minden jel arra mutat, hogy az itthon termelt mennyiségen felül jelentkező szükségletet grege for­májában import útján szerezzük be. Pillanatnyilag nem is gondo­lunk arra, hogy a nagy költség­gel járó selyemtermelést korsze­rűsítsék.” Azt tudta, korszerűsí­tésre szükség van, de inkább hozzunk be fonalat. Ehhez valuta kell. Ezt a pénzt szívesen vennék a termelők munkájuk ellenérté­keként. A gubó nem cikk a vi­lágpiacon. Nem adják el. Inkább fonal alakjában lehet selyemhez jutni. Egy kilogramm grege ára már 20 dollárra szökött fel! Szép kis összeget lehetett volna meg­takarítani. Mert valóban volt im­port és lesz is. Kár! Ha a termelés kisebb nehéz­séggel végezhető el, a termelő­nek számottevő összeg a keres­mény. Kis tenyésztés után 1000— 1200 forint, gyakorlottabb termelő már három-négyezer forintot is keres a gubókon. Sokan egy év­ben többször is vállalnának te­nyésztést. A tenyésztés mellék- foglalkozás, nem fő munka. Ideje május közepétől június közepéig terjed. Nem gátolja a mezőgaz­dasági munkában való részvételt. Aki pedig rászorultsága miatt ter­melne, el se kezdje, mert ott va­lami baj van a munkakészséggel. Jól kínálkozó foglalkozás csök­kent munkabírásúnknak. Ezt kö­vetik a Szovjetunióban, ahol 30 millió kiló selyemgubót termel­nek. Termelők: az állami gazda­ságok, kolhozok és az egyéni ter­melők. Nem a ráutaltság ösztön­zi őket a termelésre, hanem a jól felfogott köz- és egyéni érdek. A szomszédos Romániában .. is azonos a helyzet, 1 200 000 kilo­gramm gubót termelnek. Említ­hetem még a bolgár, a jugoszláv és a lengyelországi termelést. Mindenütt vannak kutatóintéze­tek. Csehszlovákiában nem fog­lalkoznak termeléssel, mert csak a csallóközi rész alkalmas a ter­melésre, a többi nem rr.egEelelő éghajlatú. Amikor hazánk fekvé­se, talaja és éghajlata felette al­kalmas a termelésre, mi ne hasz­náljuk ki a jó lehetőséget? Ez szinte nem engedhető meg. Nem vagyunk^ annyira gazdagok, hogy egy régi és szükséges kultúrát megszüntessünk. Új alapokra A szál gombo- helvezni lyítása, bár ap- -------------ralékos munka, j avítható. A régi 6b éves gép­parkot kell felújítani és máris csökkenthető a ráfordítás. Tett-e intézkedést ennek érdekében - a vállalat? Miért maradt el az ész­szerű változtatás? Megkísérelte-e a vállalat a szükséges nyeranyag felvásárlási árának emelését, ami egyik gátlója a termelés növelé­sének? Nem, mert erről csak az új gazdasági irányításban volt hajlandó gondoskodni. Tehát ne csodálkozzunk azon, ha csökken a termelés, mert az sem törődik vele, akinek emiatt gondja van. Át kell csoportosítani a munka­erőt, mert az egyetlen selyem- gyárnak nincsen elegendő nyers­anyaga, gombolyításra való szá­raz selyemgubója elegendő. A műanyagok csak kiszorítják a használati területről a selymet, de nem szüntetik meg felhasz­nálását. A technika és a gyógyá­szat számottevő igényt támaszt. Ejtőernyő- és szigetelőhuzalok se­lyemből készülnek. Találó az a megállapítás: „és itt csak azért kevés a fogyasztás, mert egysze­rűen nincs több hemyóselyem”. Ha nincsen, termeltetni kéül Nem kevés hátrányt jelentett a sok átszervezés és az újabb_ és újabb irányítószerv. Jelenlegi gazdája a HERBÁRIA. De a cikk írója azt állapítja meg, hogy fon­tosabbnak ítéli a vállalat a gyógynövénnyel való foglalko­zást, mert az jövedelmezőbb. Mi­vel gazdája a selyemnek is, köte­lessége arról is megfelelően gon­doskodni. Ezt annál is inkább megteheti, mert a Selyemtermeltető Válla­lat megszüntetése számára elő­nyös volt. Rangban egy fokot előrelépett, mint vállalat. Érté­kes telepeket vehetett használat­ba (Békéscsaba és Tolna gübó- raktár). Átvette a szekszárdi kí­sérleti intézetet, melyet megszün­tetett és annak egyik részét hely­beli vállalatnak adta át. Ezért cserébe új telepet kapott ipar­vágánnyal. Baján, Szolnokon és Nyíregyházán kisebb telephez ju­tott. Az elsőt lebontotta, ahol szárítóüzemet létesít A felvásár­lásnál használatos szereket a földművesszövetkezeteknek adta át és végül a dolgozókat a me­gyei MESZÖV-őkhöz osztotta be. A HERBÁRIA volt az irányító és a MESZÖV-ök a termeltető szerv. A termeltetést végző dol­gozók gyakran kettős beosztás­ban dolgoztak, pedig nagy szük­ség lett volna arra, hogy csupán a selyemtermeltétést szervezzék és ellenőrizzék. A régi szakemberek elhaltak, vagy nyugalomba mentek. Pót­lásról nem a szükséges módon történt intézkedés. Az önálló se­lyemosztályt megszüntették. Lét­száma ötről kettőre csökkent. Az elhalt dolgozó munkakörét sem töltötték be. Pedig szükség volt rá. Képzelhető, hogy a két fő­nyi dolgozó mit tudott szakmai vonatkozásban produkálni. A bel­ső ellenőrök többsége gyógynövé- nyes volt. Minő segítséget adhat­tak a selyem vonatkozásában. Az utakról kitermelt fák helyett ne­hezen létesültek az epresek. Ha van, soknál a föld nem jó minő­ségű. Silány a takarmány. Sok községben nincs eperfa és epres, tehát termelést sem végezhetnek. Még az a jó, hogy dr. Gubicza András, a köréje csoportosult ku- latók szép munkát végeztek az MTA tihanyi biológiai kutatóin­tézetében. Javaslatuk csak késve valósul meg. Kár, mert nagyon jó selyemhozamú gubót sikerült kísérleteik alapján termelésre ki­jelölni. így fest a helyzet az irá­nyító vállalatnál. Mi lenne a teendő? Szükséges, hogy a kormány és az érdekelt minisztériumok kövessenek el mindent, hogy a hazai selyem- kultúra éppúgy virágozzék, mint a többi szocialista államban. Kö­zelebbről mit tegyenek? Szerez­zenek érvényt a végre nem haj­tott 164/1952. számú Népgazda­sági Tanács határozatnak. Lehető­leg önálló vállalat lássa el az irányítást a SZÖVOSZ keretében, vagy a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium égisze alatt. A felvásárlási ár emelésével ér­dekeltté kell tenni a termelőt a termelésben. A kutatásokat a vál­lalat keretében végezzék, mint önálló kutatócsoport. Epreserdők létesítése, feljavítása. Uj selyem- termelési törvény létesítése. Ta­nulmányutak szervezése szocia­lista államokba, tapasztalatszer­zés végett, azok hazai felhaszná­lása érdekében. Záros határ- öt évvel ez- időn belül elött’ 1962-ben Készülődés november 7-re tárcaközi bi­zottság foglalkozott a rendezés- seL Egységes álláspont akkor nem alakult ki. Úgy határoztak, hogy „záros határidőn belül össze kell hangolni a nézeteket és ki kell alakítani a minisztérium állás­pontját”. Mert az eltérés inkább a minisztériumon belül jelentke­zett, mint a többi résztvevőknél. A nézeteket eddig nem hangol­ták össze. És miért? Erre az a tolnai képviselő adhat feleletet, aki az elmondott interpelláció utárí a miniszterrel a folyosón beszélgetett. Ami a cikk írójának fáj, en­gem is és az országban még so­kakat éget. Reméljük, hogy az új irányítás lehetővé teszi a kérdés gyökeres megoldását. Lelsz se- lyemgubó-termeiés és lesz 70—100 tonna szárazgubó, ami érdemessé teszi a feldolgozást és a gyár nem küzd a további létért. Az egyet­len állati selyemfeldolgozó üzem nevének megfelelő munkát vé­gezhet... Bízzunk benne! CSERMELY JÁNOS ■ ' mywgdíjás Dekorációs részleget is működtet a Tolna megyei Festő és Mázoló Kisipari Termelőszövetkezet. Jelenleg ők is az 50. évfordulóra készülnek. Solymár Ottó, a részleg vezetője gipsztáblákat készít. Közéleti portré A régi elvtársah ' és a fiatal diplomás Tgy szólítják: főnök elv- társ. Az idősebbek is. Szeretet, tisztelet és meg­becsülés jut ebben kifejezés­re. Zsigovits Ferenc gégészmér­nök azon mezőgazdasági szak­emberek közé tartozik, akik fiatalon, az egyetem elvégzése után nyomban bekapcsolód­tak a termelőszövetkezetek országos méretű megszilárdí- tási munkájába. Zsigovits Fe­renc nemzedéke a legjobbkor, az átszervezés időszakában je­lent meg a közélet porondján. Egyrészről hasznos segítőtár­sai lettek a régi elvtársaknak, másrészről a hatvanas évek alkalmat adtak rá, hogy egy különleges korszakban edződ­jenek meg, s az elméleti tu­dást pótolhatatlan értékű gya­korlati tapasztalatokkal egé­szítsék ki. Szerencsés ez a nemzedék, mert a hatvanas évek első fe­lében benne élhetett az új­szerű paraszti konfliktusok sodrában, minden nehézség nélkül építhetett ki elvtársi és baráti kapcsolatokat azok­kal az emberekkel, akik 45 óta állják a sarat, s elegendő élményanyagot szerezhetett a további feladatok sikeres meg­oldásához. Ez volt az az idő­szak, amikor a fiatal diplo­mások az élet erősen lüktető sodrában tanulták meg a régi elvtársaktól az ügyszeretet. Zsigovits Ferenc rövid ideig a Várdombi Gépállomáson dolgozott, majd „behozták” a megyéhez és kinevezték a Gépállomások Megyei Igaz­gatósága főmérnökének. Még harmincon jóval innen fejest kellett ugrania a mező- gazdasági gondok és problé­mák mély vízébe. És ebben a mély vízben nem merült el, jól megtanult benne úszni. Olyannyira, hogy elvtársai és munkatársai segítségével a megye egyik mezőgazdasági vezetőjévé nőtte ki magát. A vezetéshez szükséges emberi E* erények kifejlesztéséhez azok­tól kapott legtöbb és legérté­kesebb segítséget, akikkel fő­mérnökként, szinte minden­nap találkozott, tárgyalt, vi­tatkozott;r a járási pártbizott­ságok, a járási tanácsok mun­katársaitól, a termelőszövet­kezetek vezetőitől, a gépállo­mások igazgatóitól, szakembe­reitől és dolgozóitól. Ezek az emberek így vagy úgy, de ha­tást gyakoroltak rá, formál­ták, csiszolták, sőt edzették. Zsigovits Ferenc markáns egyéniség, nagy iramban dol­gozik, tudása legjavát adja a köznek, de tény, hogy nagy formáló hatást gyakorolt rá az idősebb elvtársak sokolda­lú segítsége. Az a kommunis­ta közeg, amellyel az elmúlt évek során teljesen azonosult. ?z adott kellő erői ahhoz, hogy megyei igazgató­ként munkatársaival sikere­sen végezze el a gépállomá­sok átszervezését. Energilzus fellépése, határozottsága ösz­tönző hatást gyakorol környe­zetére. Őszintesége közismert. Viszonylag zökkenők nélkül sikerült a gépállomásokat gépjavító állomásokká átszer­vezni. Az új követelmények­nek megfelelően, ezenkívül még új gyártmányokkal is kezdett foglalkozni az a har­minc valahány fiatal mérnök, akikkel a még szintén fiatal főnök elvtárs „töltötte fér az elmúlt években a gépjavító állomások hálózatát. Nem hibátlan ember 6 sem. Megvannak a maga gondjai, s mindennap szembe kell néz­nie saját hibáival is. Időn­ként túlságosan türelmetlen, ingerült, szóval ember, aki igyekszik erősíteni jó tulaj­donságait és nyesegetni pró­bálja a rosszakat. így, ezzel együtt Zsigovits Ferenc, a fiatal szakember ma már a megye elismert gazdasági ve-j zetői közé tartozik. / — ír —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom