Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-26 / 253. szám

i I ?T Á szovosz labdarúgó-kupáért Tolna megye a második helyen Ami a tudósításokból kimaradt A SZÖVOSZ-kupáért a negyeddön­tőt Székesfehérváron játszotta Tolna, Baranya, Borsod és a Fejér megyei MESZÖV-ök csapata. Az első mér­kőzést Tolna megye, a kupa védője, Baranya megyével játszotta. Tolnai MÉSZÖV—Baranyai MÉSZÖV 2:1 (1:0). Székesfehérvár, 100 néző. Vezette: Nagy (Székesféhérvár). Tol­na megye összeállítása: Szlavicsek — Katus, Kovács, Auvalszky, Papp, Fi­lep, Újvári, Soós, Fertőszögi, Ludas, Barna. Nyomasztó fölényben játszott a Tolna megyei csapat, csak a hely­zetek kihasználása nem sikerült. A gyors Ludas többször már csak a kapussal állt szemben, mégis csak a 38. percben, egy kapufáról visszapat­tanó. labdával sikerült a vezetést megszereznie. A II. félidő 5. percé­ben újra Ludas eredményes. A ba­ranyaiak szépítő gólja a 40. percben 11-esből esett. Bírálat: Az eredmény nem tükrözi a két csapat közti kü­lönbséget. Jók: Szlavicsek, Katus, Auvalszky, Filep, Soós, Ludas. Borsod—Fejér 3:3 (1:2). A döntőbe jutást 11-es rúgással döntötték el, így lett Fejér megye a döntő résztvevője. Döntő; Fejér—Tolna 1:0 (1:0). Vezette: Kovács (Székesfehérvár). A tolnai csa­pat az előző napi összeállításban ját­szott. A 4. percben esett a mérkőzés egyetlen gólja. Egy nyesett labda az 5-ösön álló Szlavicsek mögött átszállt, s már csak beljebb tudta segíteni. Nagy harc indult, az egyenlítésért, Tolna nagy fölényben játszott; Fertő- szögi, Ludas, Filep, Barna, sorra ki­hagyták a -százszázalékos gólhelyzete­ket. ugyanakkor a helyi játékvezető hármas Ludas és Soós buktatásáért járó jogos ll-est nem adja meg. Bí­rálat: Szerencsétlen mérkőzésen vesz­tett a kulturáltan játszó Tolna me­gyei csapat, ugyanakkor a hazai já­tékvezetők „besegítettek” az ered­mény „tartásába”. Jók: Katus, Soós, Barna, Papp és Ludas. Az 1967. évi SZÖVOSZ Kupa vég­eredménye: 1. Fejér megye, 2. Tolna megye, 3. Baranya megye, 4. Borsod megye. A bátaszéki Kiss Eszter, vasárnat» Tol­na megye NB I B-s atlétaválogatott­jaként sűlylökésben 11:18-as eredmény- nyel első lett. A FIATALOK HELYTÁLLÁSA Karászi Kálmán, á DVSE fiatal játé­kosa, amikor vasárnap elindult ha­zulról. még nem tudta, hogy milyen feladat vár rá. Nagy volt a meglepe­tése, amikor Galambos edző közölte vele: nem a második, hanem az első csapatban kell pályára lepnie. Dicsé­retére legyen mondva, hogy kezdeti elfogódás után nagyszerűen illeszke­dett a bsapatba. és első NB II-cs mérk'<rTésén nemcsak lelkesen, hanem 1ól is játszott. Bizonyítja ezt, hogy a pécsi védők több esetben is csak sza­bálytalanság árán tudták szerelni, az első gól előkészítésében pedig jelen­tős érfiemevet szor^ett. Hasonló el­ismerés illeti a másik két fiatal, Ko­vács és Szőcs játékát is. A harmadik gólt például Szőcs olyan mesterien „ragasztotta” a pécsi kapuba, hogy az rutinos játékosnak is dicséretére vál­na. A negyedik gólt megelőzően ismét a kis .balszélső került kecsegtető hely­zetbe, és a védőknek már nem volt más választásuk, csak a szabálytalan­ság. Mérkőzés után egyöntetű volt a szurkolók véleménye, hogy a ^áröm fiatal játékos tökéletesen helyettesítet­te a második csapatban’ szereplő Egye- det, Mártont és Tassit. A DÓZSA KISIKLÁSÁRÓL Sokszor egy sportteljesítményhez nem elegendő a fizikai felkészítés, ha az nem párosul megfelelő lelki feiké- rzítéssel. Ezt igazolta a Szekszárdi Dózsa vasárnapi kisiklása, amely azt jelenti, hogy kiesett a bajnokjelöltek sorából. Sokan kérdezték Szekszárdon is, a megyében is, hogyan történt meg az„. hogy a Dózsa éppep. az egyik utolsó narancshéjon elcsúszott, még­hozzá olyan körülmények között, amely­nek nem lett volna szabad meg­történnie. Már 10 perccel elmúlott a kezdési idő, de a játékvezetőt nem lehetett látni. Egyesek már a játékve­zetőket okolták a késedelemért, ami­kor kiderült, hogy korántsem ők a hibásak a késésért, hanem a mohácsi csapat. A mohácsiak ugyanis Honvéd nevű balszélsőjük igazolását otthon felejtették és csak egy sportköri tag­sági könyvvel akarták igazolni a csa­pathoz való tartozását, amit a játék­vezető nem fogadott el. A mohácsiak motorra kaptak és elindultak haza az igazolásért de éltek azzal a jogukkal, hogy 30 perc várakozási idő után kezdjék a mérkőzést, mert csak 1L játékost hoztak magukkal. A várako­zás nem tett jót a Dózsának és az a körülmény, hogy 10 emberrel kezde­nek csak a vendégek, elbizakodottá tette a csapatot. Nemhiába hangzott a lelátón: Dózsa, ébresztői Könnyelmű­en, könnyedén kezdték a mérkőzést. A vendégek az 5. percben gólt értek el, amit a Dózsa ‘85 perc alatt sem tu­dott kiegyenlíteni. Jellemző, hogy csak a 37. percben tudta a csapat az első komoly gólhelyzetet kialakítani a mo­hácsi kapu előtt, ugyanakkor a két előretolt mohácsi csatár sokszor meg­kavarta a Dózsa öt védőjét. Pedig sem­mi mást nem kellett volna tenni 1:0 után, mint a két előretolt csatárt szo­rosan fedezni és a számbeli fölényt a mr bácsi kapu előtt biztosítani. Enél- kül is számos gólhelyzete volt a szek­szárdi csapatnak a második félidőben, amikor szinte végig a mohácsi térfé­len folyt a játék, de ezekből egyet sem volt képes kihasználni az ideges csapat. És még egyet a közönségről is. Töd- ben hangoztatták, hogy ilyen körülmé­nyek között a Dózsa nem érdemelte volna meg az NB II-be jutást. Véle­ményünk szerint az a szekszárdi kö­zönség sem érdemel NB Il-es csapatot, amely ilyen flegmán, minden biztatás nélkül nézte csapata vergődését, sőt a kétségkívül gyenge napot kifogó já­tékosokat bekiabálásokkal még tovább idegesítették. „ILYENT MEG NEM LÁTTAM” A Bonyhádi Vasas vasárnapi 2:2-es eredményéről Losonci István, a csa­pat edzője érdekes dolgokat közölt: Huszonnyolc éve, hogy elkezdtem a labdarúgást, de ilyet még nem láttam. Nyolc-tíz biztos gólhelyzetet hoztak össze csatáraink, és végül örülnünk kellett a 2:2-nek. Kaposvár olyan gól­lal egyenlített ki. amilyent nemcsak én, de azt hiszem sokan nem láttak. Hátvédünk, Wáener II. egy támadás alkalmával az oldalvonal felé, a- ka­putól vagy 30 méterre rúgta el a lab­dát. Az ottlévő kaposvári fedezet tel­jes erővel a labdába rúgott, ami a kapu felé tartott. A 11-es ponton a bonyhádi kapunak háttal állva tartóz­kodott egy másik kaposvári játékos. Már nem volt ideje az éles lövés elől elkapni fejét, és így a labda telibe ta­lálta. így természetesen a labda irányt változtatott és védhetetlenül vágódott a bonyhádi kapuba. Valamennyien megdöbben ten álltunk, de velünk együtt meglepődtek a gólszerző kapos­váriak is. Ami még érdekesség: a II. félidőben ez az egyetlen lövés ment kapunkra. GRATULÁLUNK! Aligha lehetett volna boldogabb em­bereket találni vasárnap Szekszárdon Mozolai Jánosnál, Szabó Miklósnál, a Szekszárdi Dózsa edzőinél. Harsányi Lászlónál, a megyei TS minőségi sportelőadójánál és annál a kis atléta­csapatnál, amely vasárnap délelőtt a Budapesti Vasas Izzó és a Győri Dózsa elleni NB I B-s viadalon a kettős győ­zelmet kiharcolta. Indokolt volt is ez az öröm, hiszen az NB I B-ben 9 résztvevő közül a 2. helyen végezni, amikor a cél csak a megkapaszkodás volt, bizony nem lebecsülendő telje­sítmény. Ez a siker annál is inkább értékes, mert az atlétikát nem kényez­tetik el különleges kedvezményekkel! Sőt, ha valaki az élvonalba akar ke­rülni, azért alaposan meg kell dolgoz­nia, soks-zor heti 4—6 edzéssel is! És odafenn a csúcson megmaradni csak az képes, aki vállalja továbbra is a lelkiismeretes edzések sorozatát. Itt nem lehet lazítani, mert a versenyző helyett más nem produkálhat. Kissé korai lenne a siker kiharcolóit egyenként is értékelni, aztán a siker fényében keresni a csapat sebezhető pontjait, ezt majd megtesszük később. Most csak gratulálunk a nagyszerű sportsikerhez az edzőknek és a ver­senyzőknek. Asztalitenisz Link (Sz. Vasas) nyerte a Tizek Bajnokságát Szekszárdon került lebonyolításra az 1967. évi asztalitenisz felnőtt férfi „Ti­zek Bajnoksága”. Ez a verseny két­ségtelenül a sportág legrangosabb, és a versenyzők részére a legnagyobb megterhelést jelentő verseny. Amíg a kieséses rendszerű, egyéni verse­nyen legfeljebb 2—3 jobb képességű versenyző találkozik, itt az egész évi eredményeket figyelembe véve, a 10 legjobb találkozik, és 2 nap alatt közei 10 órán át döntik el a helyezé­seket. Ä megyei szövetség az idén — a csapatbajnokság során mutatott jó já­tékuk alapján — több fiatal verseny­zőt is meghívott. A fiataloktól, akik képesek a korszerű játék valamennyi formáját játszani, jó eredményeket és rangos helyezést várt. Sajnos a fiatal versenyzők nem váltották be a reményeket, mert különösen Eber­hard! lassú pötyögtetős játékot játsz­va. nem állította nehéz fela'dat elé a rutinos, idősebb versenyzőket. A, bajnokságot az előző évek ha­sonló versenyeihez — ismét Link Fe­renc. a Szekszárdi Vasas versenyzője nyerte, játszm a veszteség nélkül, vala­mennyi ellenfelét nagy fölénnyel 2:0- ra legyőzve. Link ezen a bajnokságon nem tudta igazi tudását kijátszani, mert az ellenfelek nem késztették erre. A 2. helyezett Juhász István (Du­na föMvár) rendkívüli szívósságának köszönheti a jó helyezést. A dombó­vári Péter István 3. helyezése is a kellemes meglepetések közé tartozik, amit szintén kiváló küzdőképességé­nek tulajdoníthat. A további helyezettek között lé­nyeges tudásbeli különbség nem volt. több keresztbeverés során alakultak ki a további helyezések. Talán azt kell még elmondani, hogy a két utol­só helyezett fiatal versenyző tudása jelenleg még nem érte el a többiek szintjét, náluk pillanatnyilag több jobb játékos van még a megyében. EREDMÉNY: 1. Link Ferenc (Sz. Vasas) 18:0 9 gy. 2. Juhász István (D. Spart.) 16:7 8 gy. 3. Péter István (DVSE) 13:7 6 gy. 4. Bandi János (Sz. Vasas) 14:9 6 gy. 5. Papp István (Nagykónyi) 12:10 5 gy. 6. Inotai Árpád (Sz. Vasas) 11:11 4 gy. 7. Barsai Gyula (Nagykónyi) 8:12 3 gy. 8. Eberhardt János (Sz. Vasas) 6:14 2 gy. 9. Schmidt Ferenc (Sz. Vasas) 4:16 2 gy. 10. ifj. Jánosi György (Sz. Vasas) 2:18 0 gy. Középen TJnk Ferenc, balról Péter István, jobbról Juhász István. ROSSZ ELŐJELEK Nehéz körülmények között szü­letett meg a zalaegerszegi tartalék- csapat ellen a szekszárdi öklözök győzelme. Elsőként azt említsük meg, hogy négy NB H-es versenyző is szerepelt a találkozón a zalaegerszedi csapatban, de ezek vereséget szen- v'edtek. Az összkép azonban még­sem bíztató. Egyrészt azért, mert az erőbokszot alkalmazó vendégek el­len versenyzőink ném találták meg a helyes küzdőmodort. Más esetek­ben pedig erővel nem bírták. Ez Őszintén szólva nem is csoda, hi­szen a területi CSB-n ez volt a Dó­zsa első és utolsó mérkőzése is. Ezt megelőzően még barátságos mérkő­zésre sem került sor, pedig no­vemberben megerőltető küzdelem­sorozaton kellene az NB II-be ju­tást kiharcolni. Nem bíztató az sem, hogy a hazai mérkőzésen a Dózsa sem a papír- súlyban, sem félnehézsúlyban nem tudott versenyzőt kiállítani. Az is aggodalomra ad okot, hogy a jól kezdő Eigenbrót és bizonyos mér­tékben Pánczél is teljesen elkészült erejével, pedig például Eigenbrót első menete még a legkényesebb igényeket is kielégítette. Nem sok választ el bennünket az osztályozó rajtjától! Ha ezen a mérkőzésen keresztül ítéljük meg az esélyeket, akkor egyáltalán nem reményt keltő a helyzet. Lényegé­ben biztos pont csak jSliesz, Hor­váth és Tóth. A hátralévő időben kell megtalálni azt a másik három versenyzőt, akire építve a csapat valóban kiharcolhatja a feljutást. Különbén az osztályozókon is azt kell várni, hogy az ellenfeleknél nem a technika, hanem a küzdeni tudás és küzdeni akarás fog majd dominálni. Ha nem tudunk ilyen küzdeni tudó versenyzőket szoritóba küldeni, akkor a Dózsa kevés re­ménnyel indulhat az osztályozóra. A KAPUS IS GÓL'f LŐTT A Simontornyai BTC NB Il-es fér­fi kézilabdacsapata vasárnap ját­szotta idei utolsó bajnoki mérkő­zését. A simontornyai játékosok — mivel nem volt tét —, könnyen vet­ték a küzdelmet és így Komló több esetben veszélyeztetett. Volt a mér­kőzésnek néhány olyan mozzanata, mely tapsra késztette a közönséget, ilven volt Temesvárinak az egyik gólja, melyet rendkívül ügyesen, a kimozduló kapus mögött ejtett a hálóba. Ami kézilabdában is ritka­ság, még a simontornyai kapuvédő. Nagy Béla is gólt lőtt. A komlói ka­pus elhagyta a kapuja előterét és csapatának támadását figyelte. Ami­kor Nagy Béla a labdát megszerez­te, a kínálkozó gólszerzési lehetőséget felismerte, kifutott , és erős lövése átszállt a komlói kapus felett, majd a hálóban kötött ki. Ez volt a si- montornyaiak . 18. gólja, melyet a közönség nagy tapssal jutalmazott. SZÁZHATVANADSZOR AZ NB II-BEN A Szekszárdi Vasas NB Il-es női kosárlabdacsapata vasárnap Sziget- várott, a már NB I-be jutott, biz­tos bajnok, Szigetvár ellen mérkő­zött. Mivel a mérkőzés esélyese Szigetvár volt, így a szekszárdiak nyugodtan kezdtek. Ügyes támadá­sokkal ll:2-re vezettek már, és csak a félidő második felében tudott a hazai csapat Szekszárd fölé kere­kedni. A II. félidő első felében is Szekszárd volt jobb, és a 10. perc­ben Szekszárd még ki is egyenlített. A bajnokcsapat azonban, kihasznál­va magassági előnyét, fokozatosan elhúzott és biztosan nyerte a talál­kozót. A mérkőzés után a sziget­váriak elismerőleg nyilatkoztak a szekszárdiak játékáról, és részt vet­tek abban a rövid ünneplésben, mellyel a szekszárdiak játékostársu­kat köszöntötték. Harangozóné 160. NB TI-es mérkőzését játszotta. MI TÖRTÉNT SIMONTORN YÄN ? Simontomyán, a Paksi Kinizsi el­leni labdarúgó-mérkőzésen, néhány perccel a befejezés előtt, a simon- tomyai Csuti belerúgott a paksi Wolfba. A játékvezető ezért a si- montomyai csapat játékosát kiállí­totta. Addig, amíg a játékvezető a kiállítással volt elfoglalva, néhány néző beszaladt a pályára, és közü­lük az egyik Wolfba rúgott. Egy másik néző — Szabó nevezetű — Vilmányiba rúgott először hátulról, majd amikor az szembefordult, hasba. Vilmányi összeesett, de akkor már a közönség nagy része a pályán ♦tartózkodott. A rendezők nem tud­jak rendet teremteni, így a paksi •sapat edzője az öltözőbe küldte a tikosait, majd néhány perc múl­va kiment és mível a nézők még akkor is a pályán voltak, közölte a játékvezetővel: játékosait tettleg bántalmazták, ezért nem folytatják a mérkőzést. Hétfőn a sérült játé­kosokról látleletet vetettek, hogy a tönténteket ezzel is igazolni tudják a labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottságánál. A HAZAI JÁTÉKOSOK KÖZBELÉPTEK Tamásiban végig nagy iramú és izgalmas, de csak közepes színvona­lú mérkőzésen, a Dombóvári Spar­tacus továbbra is megőrizte Őszi ve­retlenségét. A kiesés ellen elszán­tan küzdő hazaiak kemény harcot folytattak és nem sok hiányzott, hogy a botrány kitörjön. A hazai csapat a vendégek nagyobb tudását azzal igyekezett ellensúlyozni, hogy több esetben sportszerűtlen eszközö­ket használtak. A játékvezető csak későn nyúlt a fegyelmezéshez, a kiállításhoz. A mérkőzésen különö­sen sok gólhelyzet maradt kihasz­nálatlanul. Először Dombóvár ért el gólt Poór lövéséből, de a partjelző szabálytalanságot látott és ezért a játékvezető nem adta meg -a gólt. A második félidőben Tamási is a hálóba juttatta a labdát, de les cí­mén a játékvezető ezt sem adta meg. A helyzetek alapján bármelyik csa­pat megszerezhette volna a győzel­met. A mérkőzés után a nézők el- özönlötték a pályát és a játékvezető­ket csak a hazai játékosok erélyes •ízbelépése mentette meg a bántal­mazástól. HÉT KAPUFA FORNÁDON A fornádi csapat vasárnap tarta­lékosán szerepelt Tengelic ellen. A fornádi balszélső, Kovács II. szopi- baton tartotta esküvőjét, melyen va­lamennyi játékostársa részt vett. A pályára lépő csapatból Kovács Il-n kívül Hadobás és Délceg is hiány­zott. A három kulcsjátékos hiánya megérzödött a fornádi csapat telje­sítményén. Bár Tengelic győzelme megérdemelt, de érdemes meg­jegyezni, hogy a II. félidőre fel­javult Fornád mezőnyfölénybe ke­rült és hét esetben a kapufát talál­ták el a hazai csatárok. NAGY iím A jj OSZTÁLYBAN A megyei II. osztályú labdarúgó- bajnokságban is nagy küzdelem folyik a bajnoki címért. Vasárnap Pálfán Kölesd volt a vendégcsapat,. A bajnokságra esélyes kölesdiek az 5. percben már 2:0-ra vezettek és — joggal — mindenki biztos kölesdi győzelmet várt. A szerencse azonban elpártolt Kölesdtől, mert végül is 6:4 arányú vereséget szenvedtek a lelkes, hazai csapattól. Mezőnyben teljesen egyenrangú volt a két csa­pat, és 90 percen át éles küzdelmet vívtak. Mindennek ellenére, mind­két részről a fegyelmezettség és sportszerűség jellemezte játékukat. A kölesdi csapat ezzel a vereségé­vel továbbra Is a bajnoki táblázat élén maradt. az ugyancsak 22 pontos Várdomb és Decs előtt. A kölesdiek szerint — a sorsolást fi­gyelembe véve —, bajnoki esélyeik megcsappantak, azonban így is bíz­nak, hogy sikerül magasabb osztály­ba, a megyei B-be feljutni. A kó- lesdi csapat még az esetben is, ha a második helyen végez, számításba jöhet feljutás szempontjából, mivel a megyei B-ben kisebb átcsoporto­sításokra, létszám-kiegészítésre le­het számítani. ÉRDEMES KÉSNI!? Vasárnap ismét több csapat késé­séről érkezett hír. Úgy látszik, öcsény és Decs késése most már rendszeres. Faddon a tartalék hazai csapat Ocsény ellen csak 55 percet tudott játszani, mivel a II. félidő 10. percében sötétség miatt a játék­vezetőnek le kellett fújni a talál­kozót. A decsdek viszont Kant ~sra érkeztek, késve. A Játékvezető sze­rint a decs! csapat késése közel két­órás volt. Véleményünk szerint a labdarúgó-szövetségnek kellene eré­lyesebb intézkedést hozni. A jelen­legi módszer nem jó. Helyesebb len­ne, ha minden körülmények között lejátszatnák a íélnőttmérkőzést. és amennyiben az idő rövidsége miatt ifjúsági mérkőzésre nem jut idő, a vétkes felnőtt csapat eredményéből esetenként két büntetőpontot vonná­nak le. Ez esetben gondoskodnának arról, hogy időben odaérjenek. Ve- . gyük például a Fadd II—Ocsénv mérkőzést. Ml hátránya van Oesény- nek, hogy késve érkezett? Úgyszól­ván semmi, sőt, előnye származik, hogy 0 S gól helyet! így mind­össze négygólos vereséget szenvedett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom