Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-22 / 224. szám

4 fOLSS MEGYEI NPPÜJSAO 1961. szeptember 22, Hope tűi y//<R.T. RÁ NEM VESZNEK BE. HE GEK VANNAK ATO- ®OÖ/V\ÖN. TY/BERKVJ TE SZEM Tsé<3ES ASTEM. EZÉRT MEAn HtVTA'L F~EL EGÉSZ MAP ARRA ___—« V XRTAM\ .mm i«*!fggg rád to­yS" RÖK , AZT AAOND; | JA A SEREGEK ' "JURA, ÉS FÜSTTÉ-;égeteaa szeke- ( Reit. OROSZLANí kölykeioet karc .« EA'lÉSZTI /V\EG...". KÉPREGÉNYVÁlTOZAT: SARLÓS ENDKE Forgókapocs a fenékólmon A horgászat eredményesebbé téte­lére rendkívül sok apró változtatást, „trükköt” eszelnek ki a horgászat „tudósai”. Ilyen például a fenékólom elhelyezésének Ids megváltoztatása. A pontyhorgászok újabban egyre finomabb. könnyebb és karcsúbb úszókat használnak; egyre kisebb ól­mokat fűznek a zsinórra és halfogó törekvésük k- ha van ponty a víz­ben — sikerrel jár. Látszólag több a kapás, ez azonban csak látszólagos, hiszen a ponty nem vizsgálja meg tüzetesen a felszerelést, mielőtt rá­harap az illatos főtt kukoricára, vagy málégombócra. A könnyű szerszám­mal nem azért fogunk többet, mert jobban kap rá a ponty, hanem azért, mert a finom felszereléssel a csali legkisebb érintését is megérezzük és erre azonnal bevághatunk. A ponty inkább kiváncsi, mint mohó, általában csak kóstolgatja a csalit, játszik vele. A finom szer­szám jobban jelzi ezt a kóstolgatást — látszólag tehát több a kapás. Ne­héz kézségnél a ponty ellenállást érez, amikor le akarja nyelni a zsák­mányt, ezért inkább kiköpi. Mindez természetesen csak az úszós horgászatra vonatkozik. Más a hely­zet a fenékólmos horgászatnál, itt ugyanis a legtöbb horgász még min­dig kitart a nehéz, legalább öt de- kás ólomnál és a vastag zsinórnál. Pedig ilyenkor is „több” a kapás, ha könnyebb az ólom, vékonyabb a zsi­nór. A könnyű ólmot és vele a fel­csalizott horgot az áramlat önműkö­dően oda sodorja, ahol rendszeresen összegyűlik a haltáplálék. A vékony zsinór nem fekszik félkörben a fe­néken, „tőgyei” tehát a legkisebb érintést is megérezziik és több ka­pásra vághatunk be. Mivel a bot és a csali közötti zsinór szinte egyenes vonalban fekszik, a bevágás biztosan eljut a horoghoz. Nem árt azonban kissé átalakíta­nunk fenékólmos szerszámunkat, hogy a legkisebb érintést is érzékel­jük. A fenékólom általánosan elter­jedt formája ugyanis nem tökéletes: hosszú furata fékezi a belefűzött zsi­nórt. Különösen akkor, ha az ólom furata nem egyenesen fekszik ahhoz az elképzelt vonalhoz, amely a hor­got és a horgászt összeköti. Márpedig a fenékólom legtöbbször ferdén, ke- re'sztbep, vagy éppen háton fekszik fel a fenéken. így a finom kóstolga­tást nem érezhetjük a zsineget tartó ujjunkon. Egyszerű fogással viszont kiküszö­bölhetjük ezt a nehézséget. Annyit kell csak tennünk, hogy forgóka­poccsal ellátott drótfület rögzítünk az ólom furatához és a zsineget a forgókapocs szabad fülén át bújtat­juk. Bárhogy is fekszik az ólom, a legkisebb érintést is észleljük. Az így felszerelt horgászeszköznél a ho­rog és a horgász között a zsinór min­dig nyílegyenes^ a bevágás tehát si­keres lesz! Levél a Sporthorgászhoz A Tolna megyei Népújság Sporthorgász rovatának. A Tolnai Horgász Egyesület 1953-ban a faddi holt Duna mellett, tagjai részére, épített egy horgásztanyát a zsilip utáni kanyarban. 1959-ben, mivel a létszámnak az egy tanya kevésnek bizonyult, a jelenlegi KISZ-tábor területén felépítette a 2-es számú horgászta­nyát. 1956-ban az 1-es tanyát összedöntötte az árvíz. A tagság lel­kes munkával újra felépítette. A 2-es számú horgásztanya mellé épült a dombori KISZ-tábor; A horgászoknak az odajutás a kerítés miatt nehézségbe ütközött. A KISZ sem nézte jó szemmel a horgászok ott-tartózkodását, ezért a járási tanács utasítására a faddi tanács a horgásztanyát kisajá­tította és az egyesületet kártalanította. Dr. Binszky Istvánná, a járási tanács dolgozója ígéretet tett, hogy amennyiben az egyesület igényt tart egy helyre, úgy azt tá­mogatni fogja. A Horgász Egyesület vezetősége úgy döntött, hogy nem épít még egy tanyát, hanem a már meglévő 1-es tanyához épít hozzá. Ez azért is indokolt, mivel az egyesület anyagi helyze­te nem enged meg két gondnokot. Az egyesület kiszállíttatott többek között ,10 000 db téglát, mo­zaiklapot, palát, megvásárolt minden ajtót és ablakot, ami a tanya Megtudva ezt a járási tanács, átiratot küldött az egyesülethez; melyben értesíti, hogy a rendezési tervvel érintett területen kívül semmilyen építkezést engedélyezni nem tud. és az 1-es számú ta­nya is kisajátításra kerül. (?) Itt kezdődik az, amit emberileg nem lehet megérteni, sem pe­dig elfogadni. j Ugyanis az 1-es számú horgásztanya az egyesület saját telek- könyvezett területén fekszik. A távlati terveknek az építmény úgy esztétikailag, mind pedig hely szempontjából — mivel teljesen kü­lön lévő rész, megosztási vázrajzra sincs szükség — teljesen meg fog felelni. Csupán emberségen múlik, hogy ha a távlati tervek szerint va­lóban odaér az építkezés, akkor a rajzon csak fel kell tüntetni azt, hogy az már egy beépített terület. Talán joga van 350 embernek a területhez Meg Kell még jegyezni, hogy amikor a járási tanács kérésére át kellett volna telepíteni a 2-es tanya gondnokát az egyes tanyába, ami a tanácsnak lett volna segítség az egyesülettől, akkor a tanács kérte fel az egyesületet, hogy a tanyát hozza rendbe. Erről az egyesületnél van a faddi tanács költségvetése a tanya átalakítási es tatarozási költségeiről. , ... ..... Erre nem került sor, mert az egyesület vezetősége úgy aontott, hogy ha már áldoz, akkor olyan tanyát épít, amely minden tekin­tetben megfelel a követelményeknek. Erre az egyesületnek 80 000,— Ft áll rendelkezésére. Ehhez kéri az egyesület a járási tanács segítségét, hogy 350 tagja jogos kérése alapján, az építési engedélyt a tervrajz szerint adja meg. A tanács által felkínált terület azért sem felel meg men a horgászok kb 40—50 csónakja egyrészt zavarná az ott fürdozoket, másrészt a csónakok biztonsága sem lenne megfelelő. Nem is be­szélve arról, hogy a horgásztanyán tönénő járás-kelés éjjel zavarna a többi pihenni vágyó dolgozót. r wir 1 OjLÍVjHj rí Ei. ____ A TVOÖO AMA1T EtAAA.. A RÖMT- T AfVUTATCnr KJ "1 AA* *VO a kjét AAG-ZdW. A legkritikusabb életkor a negyedik év Hollinger doktor, chicagói se­bész egész gyűjteményt állított össze azokból az apró tárgyak­ból, amelyeket .gyerekek gyom­rából, torkából, nyelőcsövéből, tüdejéből operált ki. A különle­ges kollekcióban találunk fém­lemezeket, csavarokat, papírla­pot, fémszilánkokat, műanyag- darabkákat, pénzérméket, kul­csokat, ceruzát, sőt revolvergo­lyót is. A legérdekesebb az — jegyzi meg az orvos — hogy az esetek nagy többségében a tárgyak min­den baj nélkül keresztül halad­tak az emésztőcsatornán. Persze, ha ezeket a tárgyakat nem távo- lítják el idejében, súlyos komplikációkat okozhatnak. Ezt bizonyítja a sok éves megfigye­lés, amely szerint a kiskorúak elhalálozási eseteiben 6 közül egyet idegen tárgyak lenyelése okoz. Hollinger doktor szerint a legkritikusabb életkor a negye­dik év. A sürgősen megvizsgált kétezer gyermek 55 százaléka volt ebben a korban. I Csak erős idegzetűeknek I A New York-i Manhattanban állították ki a 25 éves Martha Meemouin telefonfülkére emlé­keztető szoborművét. A látogató beléphet az ..alkotásba”, ahol ta­lál is telefonkészüléket és köz­ben számtalan lélegzetelállító kalandban van része. A falak színt változtatnak. A tetőn elhe­lyezett tv-képernyő felemelkedik és a néző fintorait tükrözi, egy magnetofon visszajátssza hang­ját, egy másik berendezés sziré- nabúgást, szélfúvást, kutyauga­tást közvetít, s végül egy auto­mata ajándékozza meg a szobrá­szat kimerült kedvelőjét egy fényképsorozattal, amely ideges, kapkodó önmagát örökíti meg. Orosa Mihály PLA TE Váltéi* a kezét nyújtotta. A lány forrón, ke­ményen, sokáig szorította a fiú kezét, érezte rajta a vér lüktetését. — Ne menj még! — mondta alig hallhatóan. Beléptek a kapu alá. A lány kigombolta kabátját és annak két szárnyával ölelte magához a fiút. Egészen rá­fonódott. — Ki van otthon? — kérdezte szinte dadog­va Valter. A lány nem felelt. Csókra nyújtotta a száját. — Nincs fönn senki? — kérdezte ismét a katona. A lány a kapu felé nézett, miközben tagadó­kig rázta a fejét Úgy rohantak f«l a lépcsőn, mint a zergék a sziklákon. * Pikó századost ugyanezekben a pillanatokban kínálta cigarettával a parancsnoka. A nyomozó már beszámolt a tényekről, és ismertette a fel­tevéseit is. Sokáig hányták-vetették az ügyet, számtalan variáns lehetősége került szóba. Az alezredes minden részletre kiterjedően intéz­kedett. Pikó már távozni készült, de az alezre­des visszatartotta. — Várjon. Egy dologról még nem beszéltünk. Bekértem a boncolási jegyzőkönyvet. Olvassa! — és átnyújtotta a századosnak. A boncoló orvos és a bűnügyi orvosszakértő egybehangzóan állították: a gyilkosságot feltét­lenül művelt, az anatómiát alaposan ismerő sze­mély követte el. A döféshez nem volt különö­sebb testi erőre szükség. Az ilyen szúrás min­den esetben azonnal halált okoz. És még egy sor áll a papíron, feltételes hang­nemben, de új bekezdéssel kihangsúlyozva. Pi­kó azonnal maga elé képzelte a helyszínt, és a szeme összeszűkült... * Az őrnagy szokásos délelőtti ellenőrző kőrút­jára indult. Először az őrszobát szemlélte meg, majd a telefonközpontot, végül a konyhát, és körülnézett a helyiségben. — Hideg van — vetette oda a konyhaügyele­tesnek. — Fűtessenek be. Az étkezdéből a tornaterembe sietett és az ajtó előtt lerázta sapkájáról és zubbonyáról a — 70 — — 71 — havat. Bent Sárkány hadnagy szakasza tartott testnevelési foglalkozást. A katonák egy része a szereken dolgozott, néhányan pedig, páron­ként váltva egymást, a ring kötelei között ök­löztek. A katonák érdeklődését inkább ez a foglalkozás kötötte le, és az őrnagy azonnal el is rendelte, hogy egyelőre hagyják abba a szer­tornát. A katonák hálásan pillantottak rá. Kihirdették a meghívásos versenyt, és mind­járt a legjobb ökölvívó, Joós lépett a ring kö­zepére. Közismert volt nagy technikai tudása, és kemény, gyors balkeze. Ellenfél egyelőre nem jelentkezett, és már az őrnagy fejében is meg­fordult a csábító gondolat, hogy kesztyűt húz, amikor Nagy Andris szó nélkül bemászott a kötelek között. Sárkány hadnagy felcsavarta Andris kezére a bandázst, ráadta a kesztyűket, és gondosan elrejtette a fűzők végeit, nehogy sé­rülést okozzanak. Joós — noha balkezes volt — jobb alapállásba helyezkedett. Jobban érezte magát, ha megbízhatóbb balkezét tudta elől, bár számolt vele, hogy ebből a helyzetből nem használhatja olyan hatásosan a balkezét. Job­bos kesztyűjével az állát védte, míg könyökét — amennyire csak lehetett, a gyomra elé húzta. Nem kezdeményezett, várta, hogy ellenfele kitá­madjon. Andris megunta a pepecselést és Joósra rontott. A katonák ütemesen biztatták a bát­rabbat — 72 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom