Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-22 / 224. szám
1967. szeptember 22. TOtTJA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 éfHi MMi d (Uldiádé ? A muzeológus véleménye: ..régi falusi házak padlása olykor sok értéket rejt, amelyről talán maguk a tulajdonosok sem tudnak. Régi könyveket, évszázados használati tárgyakat. Nem egy élelmes ember ismerte fel a padlásokban rejlő üzletet.” * Iregszemcse. Régi település, s a mellékutcákban keresni sem igen kell azokat a házakat, amelyek már külsőre is sejtetni engedik korukat. Zrínyi utca 744. szám. Fehérre meszelt, gondosan „karbantartott" ház. A piciny ablak, az épület formája mégis arról tanúskodik, hogy nem mostanában építhették. Ideális padlás. A villanyt nem vezették fel, semmi értelme sem lenne. Festői összevisszaságban limlomok, legfeljebb a használatonkívüliségük alakít ki valamiféle sorrendet. Mert ami az idők folyamán szükségtelenné vált, feldobálták a padlásra. A kacatoknak ott a helye. TŐŰ ke és mosógépdobos Tőtike. Borvidéken ismeretes^ rendeltetése. Durván faragott, vastag fa háromszögön nyugszik. A ház gazdája. Selyem Károly cipészmester maga sem tudja, miért tartja még mindig. Használva legalább egy évszázada nem volt, ő a dédapjától örökölte. Faláda. Vastag, súlyos is lehet, de annyira beborítja a sok kagyertyát is használhatták, mert — valószínűleg erre a célra szolgáló — tartóbilincset is felfedezünk a mécsesen. , Könyvek. A felső gerendákon keresztbe fektetett deszkán egész halomnyi hever belőlük. A pesti rokonlány, aki a házigazdát látogatta meg, ujjongva fogadja a kincset, amikor megszabadítjuk az ujjnyi vastag porrétegtől. „Bőregér” — ez áll a címlapon, s az illusztráció sokat sejtető, valódi ponyvát ígér. Hasonló irodalmi értékű a „könyvtár” többi kötete is. Tízfilléres, pengős regények, rikító fedőlappal, hát„Bükőkapa”. Egész szakajtónyi van belőle, alaposan kikezdte már a rozsda. Ök „bükőkapának” mondják, más vidéken mácsonya- böködőnek ismerik ezt a szerszámot. Néhány rozsdás vasdarab, szakadt kerékpártömlő, torkot kaparó por, ezenkívül már semmi sincs a padláson. Hidegkémény és több semmi Damjanich utca 210. Bán Istvánná lakja. A falu legrégibb házai közé tartozik. Egyetlen ér„Látkép” a padlás egyik sarkáról... A kaptafák is felkerültek a padlásra. cat, hogy el kell rakodni mellőle, így legalább egy darabját láthatjuk. Valamikor fehérne- műs láda lehetett, színes cirádákkal, s a találgatást a faragott évszám teszi bizonyossá: 1850. Ezt is örökölte, s mivel semmire sem használja, hát maradt a padláson. Olajmécses. A sarokból halász- szűk elő, porlepte üvegek sokasága közül. Korának felbecsüléséhez szakember kellene, maga a ház gazdája sem tudja, hogy került hozzá ez a régóta nem divatos használati tárgy. Annyi biztos: egykori gazdái már a borzongató címekkel. A muzeológus bizonyára nem ilyen könyvekre gondolt. Mindenesetre az is jó, hogy ezek a kötetek a valódi helyükre kerültek: az ócska kacatok közé. Agyagkorsó. A házigazda kotorja elő valahonnan, öblös, nagyhasú kancsó, érdekes mintákkal. Teljesen ép, bár a többi tárgyhoz hasonlóan, ez sem örvend túl nagy megbecsülésnek. Kidobni nem akarják, a padláson pedig elfér. A cipészműhelyből lassan ide vándoroltak fel a mester kaptafái, s csak nagyon ritkán fordul elő, hogy valamelyikre szükség van. Azelőtt új cipőt formázott rajtuk. Persze akadnak a padláson olyan dolgok is, amiről első látásra megállapítja az lumber: csak mostanában kerültek oda. A mosógép doboza például jól megfér a tulipános láda közvetlen szomszédságában, s a gazdája hagyott cipők halmazán sem hat zavarólag egy isten tudja honnan idevetődött mokkacukros kartondoboz. Megroggyant kás — bükőkapa Batthyány u. 582. Szalmatetős, kissé megroppant ház, óvatos becslések szerint is eltelhetett másfél évszázad felépítése óta. A tulajdonos, Tüttő Lajos sem tudja pontosan megmondani a korát, csak annyit, hogy száz- esztendős biztos lehet, mert ő, de még az apja is ebben a házban született. Villany tíz éve van. — A padlás életveszélyes, nem tanácsolom, hogy felmenjenek — mondja a gazda — mi se nagyon merészkedünk fel, legfeljebb az elejére, A ház, pontosabban a tető így belülről még siralmasabb képet mutat. A mindenütt látható rések arról tanúskodnak, hogy az épület gazdája nem túl szívesen várja az esőt. Tavaszra tervezik a megjavítását, felfrissítik a szalmát, ami nem lehet sokkal „fiatalabb”, mint maga a ház. A limlomok, kacatok között első pillantásra semmi értékeset nem találni. A gerendán keresztbefektetve hosszú tarlógereblye porosodik. Szükségtelen holmi, apai örökség. Valamikor részes aratásnál dolgoztak vele. dekességet láttunk a padláson: az úgynevezett hidegkéményt, ami a konyha szabad tüzének füstjét volt hivatva elvezetni. Az egy évszázaddal ezelőtti lakás- és életkörülményekről tanúskodik... Mi van a padláson? A példa csak részben bizonyított, de olykor valóban történelmi értékű tárgyak. A mit sem sejtő tulajdonosok nem egyszer fillérekért túladnak a számukra értéktelen ..kacatokon”, s ezt valóban jól kamatoztatja néhány „üzletember”. Pedig a cél egészen más lenne: közkinccsé, mindenki számára hozzáférhetővé tenni a régmúltat idéző leleteket... D. Kónya József Foto: Bakó Jenő Hideg periódus közeleg ? A meteorológusok már évek óta sejtik, hogy Földünkön ismét hidegebbre fordul az időjárás, de a legújabb tudományos megfigyelések, mérések is erről tanúskodnak. A mérések adatait főként az Atlanti-óceán északi felében 15 éve működő mérőhajók szolgáltatták. A kutatók kb. 380 ezer ilyen adatot dolgoztak fel. Az óceán felületén végzett mérések adatai egyértelműen bizonyítják, hogy a hőmérséklet két szakaszban (1951—55 és 1961 —65) csökkent. A Föld éghajlata hosszú történelme során gyakran ingadozott. Több mint egymilliárd évvel ezelőtt már volt egy jégkorszak. de 600. majd 275 millió évvel ezelőtt ugyancsak támadásra indult a hideg. Egymillió éve annak, hogy a „jégkorszak”- ként ismert lehülési hullám, itthagyta nyomait: az Európában is oly gyakori morénákat. Ez a jégkorszak nem volt egységes: a jég többször is terjeszkedni kezdett, majd röviflebb- hosszabb időre visszavonult. Az utolsó jéginvázió 10 ezer éve bontakozott ki. Ezt váltotta fel egy meleg periódus (le. 500— 3000); ekkor Európa sokkal melegebb volt, mint napjainkban. Világosan bizonyítják ezt a melegkedvelő növények e korból származó maradványai. Régi feljegyzések, településmaradványok arról tanúskodnak, hogy a kora középkorban ismét meleg volt Európa időjárása, például a szőlő termesztési határa sokkal északabbra húzódott, mint ma. Angliában 1000—1300 között fejlett szőlőtermelés folyt. 1550-től újra hidegebb korszak következett, amely 100—200 évig tartott. A jég visszahúzódása óta ez hozta magával Közép-Euró- pába a legkeményebb fagyokat. Az erre következő melegebb periódust csak a múlt században szakította meg egy kisebb hideghullám, de a nyolcvanas években ismét tartás felmelegedés indult meg. Hatására olvadni kezdtek a gleccserek: az alaszkai nagy Muir-gleccser például évente 400 méterrel hátrált. Könnyebbé vált a hajózás az északi tengereken: a Spitzbergák kikötői a századforduló táján csak három hónapig voltak nyitva, de ötven évvel később már hót hónapig. A halászat is megváltozott: az eszkimók századunk elején még nem ismerték a tőkehalat, néhány évtized múlva viszont ez lett a fő táplálékuk. Más hálák, sőt a madarak is északabbra húzódtak. Megváltozott a növényzet is: Észak- Európában és Észak-Ázsiában o fahatár néhány száz méterrel feljebb húzódott, a Skandináv országokban, Szibériában nagy kiterjedésű földeket vettek használatba. Mindezt csupán alig észlelhető, az évi középhőmérséklet egy foknyi emelkedése tette lehetővé. A meleg periódus 1940-ben tetőzött. Mivel a hőmérséklet évről évre ingadozhat, a kutatók csak esztendőkkel később ismerték fel, hogy ismét általános lehűlés kezdődött. Több jel mutat erre. 1956. augusztusában a Grönland és a Baffin-sziget közötti tengerszorosban ilyenkor szokatlan jégzajlást figyeltek meg. Izland és a Labrador-fél- sziget északi részéről is jelentős jégképződést jelentettek. 1950 óta az Északi-tenger felett gya? koribbakká váltak az északi szelek. 1958 óta a sarki medence felett minden hónapban hidegebb volt, mint a korábbi évtizedekben. Az Atlanti-óceán és Európa északi övezete felett megritkultak a nyugati szelek, ennek pontosan megfelel az északi szelek gyakoribbá válása. A hideghullám tehát nyugatról kelet felé mozog az Atlantióceán térségében. Skandinávia magasságában csak most kezdi éreztetni hatását, nyugaton pedig már újabb lehűlés észlelhető. A meteorológusok kíváncsian várják, hogy vajon folytatódik-e az óceán vízének felületi lehűlése, hiszen egy tartós hőmérsékletcsökkenés minden valószínűség szerint Európában az eddig uralkodó nyugati szelek és ezzel az éghajlat megváltozását vonná maga után. A Bonyhádi Állami Mező- gazdasági Gépjavító Állomás felvételre keres festő, dukkózó szakmunkásokat. Jelentkezés a Gépjavító Állomás főmérnökénél. (253) Segédmunkásokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Városgazdálkodási V. Szek- szárd, Rákóczi u. 7. sz. (289) 4 DIÁK-GENIUS mmindössze négyoldalas, kis ívrét alakú újság a Diák-Génius, melyből egyetlen példány, az első évjolyam első — és alighanem utolsó — számát őrzi az Országos Széchenyi Könyvtár. A század első évének végén. 1901. december 15-én jelent meg Szekszárdon, azaz pontosabban „Szegzár dón", Árva J.-nek, o dr. Hangel-féle házban működő könyvnyomdájában. Ez a megyebeli ifjúsági sajtó első terméke, ezért érdemes néhány sorban ismertetni. Szerkesztői „szépirodalmi folyóiratnak” címezték. Redukciója Szekszárdon a Béta- széki út 100. sz. alatt működött és szokatlanul népes volt. A következő tisztség- viselők „jegyezték” a lapot: Főszerkesztő: Nagy Mihály. Segédszerkesztő: Ábrahám 1. Főjegyző: Takács Mihály. Aljegyző: Kisnándor N, és Tolnay B. A különböző „jegyzők” arra utalnak, hogy a Diák-Génius ön képzőköri sajtóorgánum lehetett, de mindenesetre szabályos lapengedéllyel működött és rendes előfizetési díja volt, negyedévenként 1 korona. önképzököri jellegére utal bevezetője is: „Isten segítségével megértük azt, hoy a D. G. a Tek. igazgató úr és a Tek. Tanári Kar becses engedelmével életjelt adhat magáról”. Felettébb tisztes szándékokkal: „Lapunk czélja: az ifjak szellemi erejének kidomborítása, fejlődésének előmozdítása, de nem ám az által, hogy műveinkből tanuljanak, mert hisz még nekünk is tanulni kell, hanem az által, hogy az ifjúságot serkenteni fogja a munkára az a tudat, hogy a nyilvánosság elé megy művé". Az első számban mindenesetre legelőbb a szerkesztő- bizottság tagjainak munkács- kái mentek a nyilvánosság elé. Verset írt a főszerkesztő és „Egy éj a kriptában” című, „igaz történet”-nek nevezett beszélyt ugyanő. Folytatásos elbeszélést kezdett a segédszerkesztő. Utóbbi betyárhistória és benne egy eredetiből lejegyzettnek tűnő nóta: „Haragszik a pusztabíró Becsületét bántja, Sokat járok udvarára, A szememre hányja. Nem járok én csikót lopni Isten, ember látja. Minek is van bíró úrnak Kökény szemű lánya”. Szerepel még a lapban néhány, valószínűleg fiktív, szerkesztői üzenet és egy Göre Gábor-os ízű stílusparódia, a városi rendőr kifiguráéása. A szerkesztők beköszöntőben hangoztatott reménykedése azonban füstbe ment. „.. .ha e sorok olvasásakor olyan hazafias, szent érzés szállná meg szívüket, mint a mienket, lapunk — ha most gyenge hajtás —, idővel nagy lombos fává fejlődne”. Nem fejlődött. Az első évfolyam első számánál többet nem siketült felkutatni belőle, ORDAS IVÁN
