Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-15 / 218. szám

tfOTtfÄ MEGVET NEPtJSAG 1967. szeptember iS. Ablak a nagyvilágba Van egy üzlettípusunk, Szek- szárdon éppúgy, mint Budapes­ten, ahol összesűrítve árulják mindazt, ami jellegzetesen népi, külföldiek számára sűrítetten „magyar”. Mi mindent őrzünk ezekben az üzletekben! Virágok színét, fel­hők könnyedségét, a tűz melegét. Mindazt, ami megszületett szép­ként a lélekben, aztán szőttesre hímezték, agyagból égették, fára vésték. Játékos fantáziával formált csikóbőrös kulacsok, hasas Mis­ka kancsók, faragott kicsi böl­csők, szádák, párnák, női blúzok. Ott bújnak, ott pompáznak az üveghátterű polcokon, a tört fény sokszorozva veri vissza alakjukat. Jön a vásárló, bizonytalanul belép és egyre tétovázik, amikor eléterítik a szebbnél szebb futó­kat, pehelykönnyű batisztgarni- túrákat, ezer színnel hímzett ka­locsai térítőkét. Melyiket válassza ? A lengyelek Steig fazekas cse­repeit emelik, forgatják. A néme­tek függönyanyagot, csipkét, hím­zéseket csomagoltatnak az ottho­niaknak. Az olaszok a könnyű batiszt hímzések iránt érdek­lődnek. A szlovákoknak nincs kü­lön kedvencük: mindent megven­nének. Gyűlnek a népi szőttesek, sár­közi kerámiák a külföldi ottho­nokban. Az angol házaspár büsz­kélkedve mutatja fényképén a népművészeti tárgyakkal díszített „magyar szobá”-ját. Még a csi­kóbőrös kulacs hiányzik a gyűj­teményükből. Az amerikai asz- szonyka hímzéssel díszített blúzt vásárol, és mesél a tavalyi nem­zetközi napról, ahol a jelmez- versenyt magyar népviselettel nyerte meg. A külföldiek számára kuriózum, nekünk élő valóság, nagyon is féltve őrzött kincs, amelyet ezek­ben az üzletekben árulnak. Kony­háink falán sokszor ott a mázas tányér, cifra kancsó. Az előszo­bákat otthonossá varázsolja a né­pi szőttes. Szobasarkoknak ad utánozhatatlanul meghitt hangu­latot a hímzett párna. Vacsora- asztalt tesz ünnepélyessé egy művészien hímzett abrosz. Az otthonunk díszei A mi lakásainkba beleolvad, megszokott helyén él a népmű­vészeti tárgy. Beleilleszkedik a környezetbe, önálló testként, de ! harmonikusan. Nekünk nem kell külön magyar szobával őrizget­ni népünk alkotásait, nemcsak színek, díszes térítők jelentik szá­munkra a magyarságot. Valamiről azért mi sem feled­kezhetünk meg. Ez az üzlet, a Népművészeti és Háziipari Bolt: kirakat a nagyvilágba. Sokan vannak, akik innen kapott aján­déktárgyak útján értesülnek elő­ször arról, hogy valahol Európá­ban magyarok is élnek. A szép­ség szívesen látott vendég: meg­találja az utat a szívekhez. Olyan követ a népművészetünk, amelynek nem kell megbízólevél. Ajánlás helyett ott van szín és forma gazdagsága. Aki szorgalmas látogatója az ilyen boltoknak, annak látnia kell, hogy a háziipari szövetkeze­tekben dől gozók már többet tesz­nek annál, amit megszoktunk, nem várják, hogy kérjük az újat, állandóan kísérleteznek, hagyo­mányos díszítési módokat alkal­maznak új formákon, és az örö­költ formákat hasznos alakban frissítik fel. Kitűnő példa erre a minden­napos használatra is szép koktél­kötény, a batiszt reggelizőgami- túra, a modem díszgyertya, fafa­ragásra emlékeztető díszítésével, a kerámia ívókészlet. A szekszárdi üzletbe évről év­re visszatérnek a külföldiek. Vannak, akik már ismerősként és vannak, akik Balatonról, Pécs­ről hozták a hírét: itt vásárolja­nak, mert mindent kapnak, amit szeretnének. Az üzlet vezetője, Váradi Imréné már télen a nyá­ri csúcsforgalomra gyűjtöget. Az idényben mozdulni is alig lehet a szép boltban, s bár nyitva tar­tási ideje meghosszabbodott egy órával, késő este is volna vevő. Nyáron elvétve hallani magyar szót, szinte minden idegen „sou- venir”-t keres. Majd nyár végén, mikor a bolt­vezető összeszámolja a csúcsidő- szak forgalmát, maga is meghök- ken az eredményen. Augusztus­ban például a tavaszi forgalom­nak mintegy háromszorosát bo­nyolították le. A szekszárdi törzs­vendégek szerint nincs is óhajtott áru, amelyet előbb-utóbb nem kapnak meg az üzletben. A bolt dolgozói nem hiába ügyelnek ki­alakult jóhírükre, tudják vevő­körükkel együtt: ennek az üzlet­nek a kirakata a nagyvilágra nyílik. MOLDOVAN IBOLYA _ LC * KÉPREGÉNYVÁlTOZAT: SARLÓS ENDRE »jj^ G&etchtH — /g y hívtak. AZ ASSZONYT— REGGEL ELfV\£A/r Hl VATALAÍ&A.. A PROPAGANDA fW NISZ - TÉR/VAABAN DOLGOZOTT. CHRISTIAN KÖRÜÍNéZEír A cakaísj&an. a szobák. TÉ/TE VOLTAK FOSZTO­GATÁSBÓL jza'naaazó iouwkkal. V>^IAAÉ RÁDTÖ- RÖK -AZT óaond- 'tS,É JA A SEREGEK 1 URA, ÉS FUSTTé .VÉGETEAA szeke- Gj REIT. OROSZLÁN ‘ KÖLYKEIDET KARO A EMÉSZTI AAE&... "A VETTEGV ÚJSÁGOT SQE- J Üt r A KÖZELI KÁVÉHÁ2- 'ßA. DIADAL/7TAS C/KJCEK KÖZÖLTÉK., HOOVAZoec I szók ezeeszA'AA adtát AAEG AAAGí/KATJ A/éAAEí I SZÁZADOK. ZÁSZLÓALJA !| KÁT VERNEK SZJÉT \ Északon.. . és svuk \ DEnütt oyözecaaí EC&nyo/wjlág." Bapatoaa!... a I0Ö2GAZOASAÍ3 S2AKEAŐBERE * E2EK0C?1- A tAG>- GYAKBtíL NYO/WON ^ KÖVETHETNé A NéPAET ' térhódítást euró- PA'BAN és AFRIKAbaN.. A VA'ROS, AAAELV KÖRÖIVET­\tb az öraaestert; a pagyo- GÓ EGYENRUHÁK. SOKASAM, TROLIBUSZOK, A GYŐZFOYLSS fZA’O/ÓH/REK -AAfMOeSZ KÖ - XOÖSNRK ÉS TA'VOl/NAK., \ tÖN7~ /=FL OfRfST/AAT SZ&W0OÍ. Talajhasznosítási térképek Külföldiek is érdeklődnek a magyar talajvdzsgá/ati módsze­rek iránt, sőt szakkönyveket kér­nek az Országos Mezőgazdasági Kiállításon ügyeletet tartó szak­emberektől. Szabó Tibor, ai Or­szágos Mezőgazdasági Minőség- vizsgáló Intézet mosonmagyaró­vári talajtani osztályának mun­katársa elmondta, hogy ez a munka Magyarországon nagy múltia tekint vissza és nap­jainkban egyre jelentősebb. Évente körülbelül 200 ezer hol­don végzik el a talajvizsgálatot, amelynek alapján ezekről a te­rületeikről taiöjhasznosítási tér­képeket készítenek, továbbá ta­lajjavítási kartogramot és mű­trágya kartogramot. Tehát kimu­tatják, hogy az egyes táblákon a talaj milyen hatóanyagokat tartalmaz, milyeneket nem és ennek alapján mennyi műtrágya kell a különböző hatóanyagok­ból, hogy teljes értékű legyen a föld a termesztés szempontjá­ból. Másrészt pedig ahhoz is jó ez a felmérés, hogy fölöslegesen ne adagolják azt a hatóanyagot, amelyből amúgy is elegendő van a talajban. Elsősorban állami gazdaságok­ban végezték eddig a rendkívül hasznos ^ munkát. Nemsokára egymillió holdra tehető a vizs­gált terület nagysága. Jelenleg igen nagy vizsgálat folyik a ti­szai második vízlépcsőnél, 100 ezer holdon. Szabó Tibor, a genetikus ta­lajtérképek hasznosságára utal­va, igen szemléletes példákat említett, Hollandiában a legma­gasabb a gabonatermés és ehhez jelentősen hozzájárul, hogy auto­mata laboratóriumot használ­nak, ami naponta 1500 talaj­mintát dolgoz fel. Hazánkban a legmagasabb búzatermést a Bi­kái! Állami Gazdaságban taka­rították be egy tábláról, holdan­ként több mint 40 mázsát. Ez a gazdaság már használja a gene­tikus üzemi talaj térképet, évek óta ennék alapján dolgozik. — Valószínűleg... — hagyta jóvá meggyőző­dés nélkül a hadnagy, gondolatai azonban más­felé kalandoztak. — Na jó — mondta. — Ne­kem mennem kell... Értekezletre várnak. A szolgálatvezető elvtárs folytatja a foglalkozást! A katonák vezényszó nélkül is vigyázzba me­redtek. Az őrmester a távozó tiszt után futott. — Miről beszéljek nekik, hadnagy elvtárs? — kérdezte. — Mit bánom én! — csattant fel ingerülten Sárkány. Semmi kedve nem volt a magyaráz­kodáshoz. — Maga végzett tanfolyamot... Be­széljen az elsősegélynyújtásról. A szolgálatvezető megnyugodva ballagott visz. sza a katonákhoz. — 52 — A hadnagy lerugdosta csizmasarkáról a havat és némi töprengés után bekopogott a parancs­nokhoz. Óvatosan akart kopogni, illedelmesen, éppen ezért túlságosan halkra, rövidre sikerült a jeladás. Ez aztán még inkább bizonytalanná tette a fiatal tisztet. Az őrnagy — valamikor eléggé ismert ököl­vívó — Sárkány zavarát látva, hellyel kínálta és melléüit a kis asztalhoz. — Mi újság, Sárkány elvtárs? — kérdezte, miközben rágyújtott. A gyufaszálat egy jól irány­zott dobással a kályha nyílásába röpítette. A szemük összevillant, és mindketten elmosolyod­tak. A feszültség eloszlott. A hadnagy azonnal rátért a lényegre, röviden beszámolt Ákos gyakorlótéri feleletéről. — Hiába. Ha egyedül maradok, akkor sem tudom elhinni, hogy Lábas ölte volna meg Faragót, — fejezte be a jelentést. Az őrnagy előredőlve az asztalra könyökölt és két tenyerét halántékára fektette. Bal szeme mongolosan kesikenyre szűkült. Érdeklődéssel figyelte a kályhában parázsló brikettet. Nagy sokára szólalt meg, de csak ennyit mondott: — Nézze... — de aztán nem folytatta a mon­datot. Látszott rajta, hogy erősen töpreng. A hadnagy szaporán pislogott, már kevésbé bízott benne, hogy a parancsnok állást foglal. Az őrnagy a kályha felé fricskázta a cigaret­tavéget, de ezúttal nem találta el a nyílást. — Ez csak nyolcas köregység volt — jegyez­te meg, majd átmenet nélkül hozzátette: — Sok minden lehetséges. Elmesélek önnek — 53 — egy esetet. Még f iatal század par ancsnok voltam és egy nyáron üdülőben töltöttem a szabadsá­gomat, Jószerint még meg sem barátkoztam a környezettel, amikor táviratot kaptam, hogy azonnal vonuljak be. Elképzelheti, hogy örültem. Mit volt mit tenni — vonatra ültem és bevonul­tam. A zászlóalj parancsnok a következőkkel fogadott: Az egyik katonám, még név szerint is emlék­szem rá, a Hajzer vasárnap este az étkezdében fegyvertisztítás közben átlőtte a lábát. Gondolja csak el, vasárnap este és az étkezdében. Véletle­nül lőszer került a fegyverbe. Véletlenül! Az öreg csúnyán legorombított, amiért ilyen álla­potok uralkodnak a századomnál, és azon mele­gében a nyakamba sózott öt napot. Ahogy visz- szatértem a mozigépész-tanfolyamról — ezt füllentettem az asszonykámnak — csak nem hagyott nyugodni az eset. Sem azelőtt, sem az­óta nem voltam fenyítve. Hajzer a kórházban feküdt, a holmiját a szolgálatvezető a raktárban őrizte. Lementem az étkezdébe, élőhozattam a helyszínen talált holmit, odahívattam a vasár­napi őrparancsnokot, és utasítottam, mindent rendezzen el úgy, ahogy az esemény után találta. Egy kicsit töprengett, aztán szépen ösz- szerakott mindent. Volt ott átlőtt csizma, véres riapca, töltényhüvely, géppisztoly, zsebkendő, újság, meg mit tudom én már, hogy mi, de de egy nem: a fegyvertisztító felszerelés. És ez az esemény hatása alatt nem tűnt fel senkinek! — magyarázta egyre nagyobb hévvel az őrnagy. Sárkány feszülten figyelt. — 54 —;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom