Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-15 / 218. szám
196*. szeptember 15. TOUT A lVTFGYFT NÉPÚJSÁG 5 Szakemberek, gépek közön (Tolna megyéből csaknem 1300 szakember jelentkezett a mezőgazdasági kiállítás szakmai bemutatóira.) A nagyközönség számára csak kilenc órakor nyíltak ki a kapuk, de reggel hét órakor már több százan gyülekeztek a főpavilon előtt; a növénytermesztési, az állattenyésztési, a gépesítési bemutatókra érkezett mezőgazdászok, technikusok, mérnökök. Köztük egy népes Tolna megyei csoport, a gépállomások ' megyei igazgatóságának apparátusa, a javítóállomásök igazgatói, főmérnökei. A kiállítás még a tapasztalt, a szakmában igazán „otthon lévő” szakemberek számára is kínál újdonságokat. Az összegyülekezett tömeg kisebb csoportokra oszlik, és szét- rajzik a kiállítás egész területére. Egyik csoport a gabona- és a kukorica termesztés komplex gépesítésével ismerkedik. Áz SZK-kombájn mindenki számára ismerős. Viszont újdonság a rászerelt kukorica- betakarító adapter, a Braud—4 — egy francia cég gyártmánya. Szovjet kombájnhoz francia szerkezet — lám, milyen lehetőség a nemzetközi együttműködésre. — A kombájn így négy sort vág egyszerre, t?api teljesítménye tíz-tizeinkét hold. A kukoricát lemorzsolja, viszont a szárat nem zúzza össze — halljuk a tájékoztatást. — Viszont a mezőgazdasági üzemekben gondot okoz még a nyers, nedves szem. tárolása — veti közbe valaki. — A szárítást meg lehet oldani a Farmer-berendezéssel — hangzik a válasz. — Igaz, kifogásolhatják, hogy a Farmer teljesítménye az adapterrel felszerelt kombájnéhoz viszonyitva kicsi. De ezen is lehet segíteni a malomgépipar MLH-típusú bő- fuvó • berendezésével." Az olajtüzelésű berendezés a Farmerhez kapcsolva, megháromszorozza annak teljesítményét. Egy másik csoportban Zsoldos László bonyhádi, Vörös Antal várdombi, Bozsó János gyöníká igazgató, Stella ®éla gyömki főmérnök a stuttgarti Solo-cég törpe traktoraival ismerkedik. Az ismerkedés bem érdektelen mert a három állomás, közösen kezdte meg alig két hónappal ezelőtt egy kistraiktor és a hozzá való munkagépek próbagyártását. A Solo kistraiktor viszont. már befutott... —Látjátok, v mennyived egyszerűbb, könnyebb ez a pótkocsi, mint a miénk... — Csak egy tengely és a hozzá hegesztett vonói'úci az egész alváz. — Ha mi is hasonlóan gyártjuk, lényegesen olcsóbban állíthatjuk elő... — Majd körbefogják, kérdésekkel ostromolják a cég képviselőjét. — Mennyibe kerül a traktor, mennyibe a pótkocsi? — Miért nincs felszerelve világítással? — Szabadon fut-e, vagy sem a motor hűtését szolgáló ventillátor? A válaszon meglepődnek. Á pótkocsi ára csaknem kétharmada a traktor árának. Igenám, mert amíg a traktor gyártását szinte teljes egészében gépesítették, addig a pótkocsit kézierővel állítják elő. A kézi munka viszont Stuttgartban is drága. És a traktor számos alkatrésze a fillérekbe kerülő műanyagból van; mint az üzemanyagtartály, a ventillátor. — Ha mi is ilyen gumikerekeket kaphatnánk, el lehetne hagyni a vaskereket... (Az első sorozat ugyanis vas- és gumikerékkel készül.) — A nyomtávot is csökkenthetjük, ha az erőátviteli része nem hegesztett lemezből, hanem öntvényből lesz... Hasonló benyomásokat szereznek a Holder-kistraktoroknál is. Könnyebbé tenni, amit lehet, egyszerűsíteni, hogy a Tolna megyei kistraktor is olcsóbb legyen — és versenyképesebb, mert az ország több gépjavító állomása is foglalkozik hasonló gép gyártásával. A tét nagy, hiszen mintegy tizenötezerre jelentkezik igény belföldön. Az igényt le lehet mérni az érdeklődők nagy számából. A bonyhádi kistraktorról az a vélemény, hogy tetszetősebb, kivitelben is jobb a többi hasonlónál. Megyünk tovább a különböző rendeltetésű gépeik között. Egy beton-körön ezüstszínű csávázógép jár körbe. Nagyon sokan figyelik érdeklődéssel, sertéskutrica, mint a miénk, nincs több... Már csak azért sem, .mert azt bronzéremmel díjazták. De a látnivalókat nem csupán a kiállítás kínálja, hanem a szakmai bemutató másik állomása, a Budapesti Gépjavító Állomás is. Elsősorban a kombájnjavító műhely, amelybe a „saját lábán” megy be a kombájn, majd sínen kerüli meg a csarnokot, amíg végigmegy a javítás különböző fázisain, majd készen gurul ki a másik ajtón. A budapesti * szakmabeliek készséggel bemutatnak, megmagyaráznak mindent, sőt, arra is készek, hogy a javításhoz, háziBonyhád. Várdomb, Gyönk közös terméke BK—1-es. kiállításon: mert a gép maga előtt felszedi, majd hátul elteríti a már csávázott gabonát. A csávázógép a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár ezüstéremmel díjazott terméke. A bölcskeiek örömmel „üdvöz- lik”, mert a díjból egy kis rész nekik is dukál. Egyes alkatrészei ugyanis a bölcskei javítóállomáson készültek — és készülnek jelenleg is. A nehézipar pavilonja mögötti színben a várdombiak, gyönkiek együttesen tréfálkoznak, ugratják a bonyhádiakat, de azok „visszalőnek”. — Szőlőprés sok van, de olyan lag készített szerszámok műszaki leírását»is átadják. Többen is kapnak az alkalmon... A pestiek ajánlatot tesznek új termékek gyártásának átadására is, amelyet ők kapacitáshiány miatt nem tudnak elvállalni. A feltételek kedvezők, olyan munkákról van szó, amelyhez hasonlókban már a Tolna megyei gépjavító állomásoknak is van tapasztalatuk. Ezért is van a kiállítás. Élményt, sok érdekességet kínál falusi és városi nézőnek, a szakembereknek viszont sok új mód-, szert, új tapasztalatot. BI. Kisiparosok, gondok.., A z év közepén 1847 magán- " kisiparost tartottak nyilván Tolna megyében. Egy évvel korábban 1841 volt a számuk. Jelenleg tehát stagnál a kisiparoslétszám. 1964-ben és lQöő-'ben volt bizonyos növekedés. 1964. augusztusában jelent meg a rendelet a másodállású iparjogosítványok kiadásáról. Ekkor nem érte el az 1600-at a megye kisiparosainak száma. A rendelet hatására volt egy kisebb emelkedés, de ezt gyorsan követte a stagnálás. Nemrégiben egy megyei koordinációs értekezleten már arról beszéltek, hogy az utóbbi időben mindössze nélíány miásodálláisos ipar jogosítványt adtak ki, azaz a rendelet sem hozta meg a kellő hatást. Ugyanis rohamosan nőnek a szolgáltatási igények, de az állami és szövetkezeti ipar mellett fokozott igény mutatkozik a kisiparosok munkája iránt is. Igen ám, csakhogy nincs elég. Van olyan kisközség, ahol semmiféle kisiparos nem működik, sok helyen pedig akad ugyan egy-két szakmában. de ez csak részbeni ellátottságot jelent, hiszen a cipész nem helyettesítheti az asztalost vagy a kőművest. A megyében körülbelüli 100 szakmában tartanak nyilván magánkisdparost. Ebből körülbelül 150 cipész, s közel 100 asztalos. Ezek az úgynevezett hagyományos szakmák Szerepük sok tekintetben háttérbe szorult. mert hiszen új bútort és új cipőt például kevesebben csináltatnak, mint azelőtt, mert egyszerűbb készen megvenni. De megmaradt a javítási igény, a kisiparosiétszám viszont meg ehhez is kevés, noha éppen e szakmákban vannak legtöbben. Nem beszélve a modern szakmákról, mint a rádió- és tvszerelő stb. Ezekből mindössze néhány magánkisiparos" található, márpedig rohamosan nőnek a javítási igények is a készülékek gyors elterjedésével párhuzamosan. Az állami és szövetkezeti szervek is rendelkeznek ugyan ilyen javítórészlegekkel, üzemekkel, az igények kielégítése ennek ellenére rossz, következésképpen magánkisiparosból is nemcsak, hogy elférne jó néhány a megyében, hanem egyenesen kívánatos lenne. Ha a szolgáltatási igényeket vesszük alapúi, nem kétséges, hogy tenni kellene valamit a magánkisiparos élet felélénkítésére. De mit? A törvény*» lehetőség adott. Még csak azt sem lehet mondani, hogy bürokratikus módszerekkel, adminisztratív intézkedésekkel gátolják őket. Ha néha-néha valamelyik szerv részéről van is ilyen törekvés, annak nem adnak helyt a megye vezetői, mert a szolgáltatási viszonyok megjavításának a kisiparosság is fontos tényezője. Mégsem rózisás a helyzet. Megkérdeztük Simon Józsefet, a KIOSZ Tolna megyei titkárát is, hogy mi az oka például annak, hogy még a másodállású jogosítványok kiváltási lehetőségével is ilyen kevesen éltek. „Nehéz erre választ adni — mondotta. — Az egyik leglényegesebb ok talán az, hogy nem eleget foglalkoznak a különféle helyi szervek a problémával. Az nem lehet cél, hogy a különböző munkahelyeket otthagyják a szakemberek és önálló kisiparossá váljanak, mert mindenütt kevés a jó szakember. Viszont a 6zabad idejét nagyon sok szakember hasznosíthatná a ma gán - kisiparban — legálisan — mert erre van törvényes lehetőség, csak élni kellene vele.” V an bizonyos ellentmondás " is a lehetőségeknél. A rendelet például nem teszi lehetővé, hogy Szekszárd városban működjenek másodóllásos kőművesek, pedig megdöbbentően rossz a városban az építőipari szolgáltatás. A ktsz-tagok általában sehol sem kaphatnak ilyen másodállásos jogosítványt, mert ez nem egyeztethető össze a ktsz-tagsággal. Ám ez vitatható. A tsz-tagok esetében szorgalmazzuk a háztáji gazdálkodást — vagy ha úgy tétszik, a maszkkal ást — mert az ellátás megkívánja. Ipari szolgáltatás terén semmivel sem különb a helyzet, miért ne lehetne lehetővé tenni, hogy szabad idejükben legálisan elvégezzenek kisebb munkákat, amikor illegálisan úgyis azt teszik. Persze ez sem, az sem oldja meg a probléma egészét. de minden apró-cseprő lehetőséget meg kell ragadni a lakosság ellátása érdekében. A szeptember 21-én összeülő megyei kisiparos küldöttgyűlésen is — az elmúlt négy év értékelése mellett — újabb lehetőségeket próbálnak találni a helyzet további javítására. BODA FERENC A parancsnok szemével... A munkásőrség betölti feladatát, népünk legjobbjai vesznek részt benne. Állandó készenlétben vannak, hogy a néphatalmat megvédjék. Munkájukról számos fényképes és írásos beszámolóban informáltuk már megyénk dolgozóit. Bemutattunk egyes munkásőröket, soroltuk egyes alegységek kiváló eredményeit. Most egész más oldalról szeretnénk megvilágítani tevékenységünket. A parancsnok szemével nézünk meg egy munkásőrt. Ehhez segítségül hívtuk Lukács Sándort, a tamási járási munkás- őrparancsnokot. — Mi a véleménye a munkásőrök tevékenységéről? — A munkásőrök sokoldalú tevékenysége mellett különösen értékesnek tartjuk az alegységparancsnokok és törzstagok munkáját — mondta többek között. — Külön ki kell hangsúlyoznom, hogy a testületben kifejtett szolgálatukkal, a néphatalom védelmét szolgálják és egyúttal pártmunkát végeznek. Azért is értékesnek tartjuk munkájukat, mert nemcsak a munkásőrségen belül, a tömegszervezetekben is a legtöbb társadalmi munkát végzik. Mentős ez a munkájuk azért is, mert önkéntes alapon, fizetség nélkül, nagy lelkesedéssel végzik, bármikor, amikor a szolgálat megkívánja, vagy erre parancsot kapnak. — Konkrétan a legkiválóbb munkásőrről szeretnénk érdeklődni, hogyan látja el munkáját? — Nehéz helyzetben vagyok — mondja — hiszen az alegység- parancsnokokat, vagy beosztottakat, szinte valamennyit felsorolhatnám. Nagy Lászlót említhetném Pincehelyről, Bodor Mártont Gyönkről, Hajdics Ferencet a Fornádi Állami Gazdaságból, An- dirkó Sándort Tamásiból, és sorolhatnám vég nélkül. — Egyet azért mégis említsünk meg név szerint. Munkáját elemezzük részletesebben. Anélkül természetesen, hogy a többiek tevékenységét kisebbítenénk. — Nem könnyű a választás, de talán Nagy László elvtársról beszéljünk. A munkásőrség megalakulásától részt vesz a munkásőrség munkájában. Jó munkája jutalmául szakaszparancsnokká lépett elő. Tudomásom szerint vállalatánál is megbecsült dolgozó. A Pincehelyi Vegyesipari Ktsz-nél gépkocsivezető. Párttag, a szövetkezetnek is közmegbecsült vezetőségi tagja. Többször részesült dicséretben és jutalomban. — Néhány szót a munkásőrségben végzett munkájáról. — Nyolcszor kapott dicséretet, többször jutalmaztuk is. Tavaly a közrend védelmében tanúsított kiemelkedő szorgalmáért megkapta a Közbiztonsági Érem ezüstfokozatát. — Ebből következtetve, nemcsak kimondott munkásőri, hanem általános falusi problémák megoldásában is közreműködik? — Természetesen, nagyon jó kapcsolatot épített ki a rendőrség körzeti megbízottjával, az önkéntes rendőrökkel és más társadalmi szervekkel. Személyesen is többször intézkedett, amikor a közrend és közbiztonság védelme megkövetelte. Közös akcióknál alegységére mindig számítani lehet. — S mint ember? — Nemcsak törődik beosztottjaival, de követel is tőlük. Gondjaikat, bajaikat, ha maga nem tudja elintézni, jelzi a járásnak — Csak azt mondhatom még: kiváló példa, hogy a fizikai munkás milyen sokat tud adni munkatársainak, az egész társadalomnak, ha szívvel, lélekkel teszi, amire egyébként önként vállalkozott. Nem kis része van abban, hogy munkahelye, alegysége évek óta a leg szorgalmasabbak között van. Alegysége tavaly nyerte el a század legjobb raja megtisztelő címet, — Ehhez tartozik — mondja befejezésül Lukács elvtárs —. hogy Nagy László magánéletében is példamutató, munkatársai becsülik. Maga mondta el, milyen segítséget kapott legutóbb is, amikor házát sürgősen javítani kellett. Jóleső érzéssel mondta el, hogyan segítették, támogatták. — Véleménye, esetleg hozzáfűznivalója van-e a „Parancsnok szemével” című íráshoz? — Csak annyi, hogy az üzemek, vállalatok, mezőgazdaságban és iparban csak nyerhetnek a hasonló emberekkel. S ahol még nem ismerték fel hasznát, nem árt jobban megbecsülni őket. segíteni munkájukat. A társadalom csak nyerhet vele. SZALAIENDRE
