Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

8 TÓI N A MEGYEI VPPŰ.ISAO 1961. szeptember 3, Hallotta a szerkesztő úr? Ratna Dewi, a hatalmától meg­fosztott Sukarno elnök japán felesége állítólag válik. Már be is adta a válópert. A vdidst a következőkkel indokolta: nem látja biztosítottnak férje jövőjét. Jogos a kételkedés, én mégis arra a nagy rúgásra gon­dolok a hír hallatán, ami nemrég történt Southampton '.'árosban. A helyi labdarúgócsapat egyik védőjátékosa ijedtében akkorát rúgott a labdába, hogy ezzel a rúgással ’ ilágrekordot állított fel. A labda átrepült a stadion le­állóján, és egyenesen egy induló hajóra pottyant, amely egyenesen Ausztráliába szállította. Itt kirakodás közben veitek észre a labdát, amelyen rajt volt a klub címe. Hát igy rúgott egy védőjátékos kétségbeesésében akko­rát Southamptonban, hogy a labdát csak Ausztráliában ta­lálták meg. Hogy némelyik embernek mekkora rúgása van, és ráadásul mekkora szerencséje is? Erről jut eszembe, hogy nemrég Johannesburgban jár­tam és Harry Sam., oltani étteremtulajdonos engem is meg­hívott egy különös jubileumi ünnepségre. Saját magát ünne­pelte abból az alkalomból, hogy három év alatt tizenötször törtek be hozzá, és a napokban lőtte le ötödik betörőjét. Jó céllövő volt. Legalább olyan jó, mint Manuel Sanchez spanyol polgár, aki hét éven keresztül mint teljesen vak, koldult a terre- hermosai városháza előtt. A napokban azonban lebukott. A szomszédos városka céllövőversenyén első díjat nyert és ezt megírták az újságok is, sőt mi több, a fényképét is közölték. Persze nemcsak ilyesmit közölnek az újságok. Közölnek mást is Isztambulban láttam például egy újságot. Különös ",iság ez, mondhatnám azt, hogy folyóirat, olyasmi, mint a Magyar Mezőgazdaság, olyanoknak készül, akik szeretik magukat továbbképezni, jobban el akarják sajátítani a szakmát. Ez az újság zsebmetszőknek készül. Szerkesztője egy huszonöt évi gyakorlattal rendelkező nemzetközi hirü zsebmetsző, aki árnyékolt térképekkel ismerteti az egyves- kezűekkel a legalkalmasabb városrészeket, ezenkívül rész- ’■'tes és' beható különtudósításokat .közöl az európai és közel- keleti nagyvárosokban található „munka"-lehetőségekröl. Magyarország nem szerepel a térképen. Ez legalább olyan érthetetlen, mint az, amivel a na­pokban a milánói rendőrségen fogadtak. * — Van egy magának való hírünk, Johannes! ■ — Mi? — Letartóztattunk három fiatalembert, akik nőnek öl­tözve üzletszerű kéjelgést folytattak férfiakkal, és esetenként ■W 000 lírát is megkerestek. — Hogyan? A rendőrség erre nem adott választ. Most törhetem a fejem, hogyan lehet női ruhába öltözve, férfiaknak, férfiak­kal kéjelegve 30 000 lírát keresni? Ezt nem értem. Azt viszont értem, hogy miért nem nősülnek a skóciai <igglegényklub tagjai. Az észak-skóciai Nőtlenek Klubjának legutóbbi közlönyét mutatták nekem, amelyben szó szerint a következő olvasható: „Egyedül érzi magát? Szeretne meg­nősülni? Ilyenkor gondoljon arra, hogy szíve választottjának súlya elenyésző mennyiség ahhoz az ételmennyiséghez ké­pest, amennyit életében elfogyaszt. Mert a legszerényebb nő is életében bekebelez tíz ökröt, öt borjút, nyolc disznót, 4500 kiló krumplit, 10 000 tojást, 30 tyúkot, 4000 kiló cukrot, 2000 kiló gyümölcsöt, 6000 kiló kenyeret és 2000 liter tejet”. És csak a legszerényebb. És mi van akkor, ha ennél szerénytelenebb feleségre akad a skót? Rossz belegondolni. Mondhatom, hogy ezzel a cikkel halálra ijesztették a pén­züket féltve őrző skót agglegényeket. Mint, ahogy halálra ijesztett az egyik szekszárdi isme­rősöm. Képzelje, a napokban, amikor találkoztunk, azt kérdezte tőlem, hogy mit gondolok, miért vonják ki a forga­lomból a régi ötvenfilléreseket? Én nem tudtam válaszolni, mire ő: r — Mi van a régi ötvenesen és mi az újon? — A régin egy kalapácsos munkás, az újon az új Ér­zsébet-híd. De mi köze ennek a forgalomból kivonáshoz? \ — Sok. A két ötvenfilléres pontosan azt mutatja, hogy az emberek nálunk csak akkor mehetnek nyugdíjba, ha nini az a régi ötvenesen látható ember, ők is egyenként lelépítének egy olyan hidat, mint amilyen az új ötvenesen látható. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Húsz éve szöktették ki ßormannt * Az Odessa-szervezét műhelytitkai A történelem legsikeresebb menekítő szervezete a kez^ jö­vőben ünnepli legnagyobb vív­mányának 20. éviorduloját. Húsz évvel ezelőtt csempészte ki ugyanis Európából Martin llor- rrwnnt, Hitler helyettesét, az 1. számú életben maradt náci há­borús bűnöst, amikor a Nyugat valamennyi hírszerzője nyomo­zott utána. Az ünnepség;t Nauders tiroli falu közelében fogjak tartani, nem messze attól a helytől, ahol Eormann átszök.V.; Olaszország­ba. A Vendégeit magas rangú Gestapo-tisztek, az Odessa tit­kos vezetői lesznek. (Az elneve­zés az „SS-tagok szervezete" né­met nevének rövidítéséből szár­mazik.) Az Odessa, amelyet eredetileg Himmler birodalmi állam-bizton­sági hivatalának ,,6. osztálya" fi­nanszírozott, eszelte ki, hogy mi­ként szöktessék meg a világ leg­erélyesebben körözött embereit Anglia és Amerika biztonsági szolgálatának orra előtt. A szer­vezet a háború utolsó napjaiban óriási vagyonokat csempészett, ki Dél-Ameri kába, a Közép-Kelet­re és Spanyolországba, hogy a vezető nácik biztonságban élhessenek ,Adolf Eichmann, akit az izra­eliek állítottak bíróság elé és vé­geztek ki, ugyanezen az úton menekült, mint Bormann. Egyéb­ként három ilyen útvonal volt. Az Odessa vezetői ma úgy vé­lik, hogy a jelenleg 67 éves Bor­mann t nem fogják elkapni, no­ha nemrégiben megállapították, bogy a brazíliai Parána államban tartózkodik, közel a paraguayi határhoz, ahol sok volt náci te­lepedett le. Bormann, ellentétben Bieh- mannal, aki a zsidókat gyilkolta le, főként sok százezer honfitár- és haláláért felelős, és ez veze­tett a hivatalos bonni kiadatási kérelemre. De dr. Witscnthai szerint — aki rábukkant Dich- mannra — Bormann most ismét eltűnt. Dr. Wiesen thalnak komoly bi­zonyítéka van arra, hogy Bor- marin, miután 1945-ben megszö­kött Berlinből — az észak-né­metországi Schleswigbe tartott, hogy Dönitz admirális főhadi- 67.ál kására érkezzen, akit II.tier utódjának nevezett ki. Amikor az angol és az amerikai csajo­tok útözönlöttek az észak-német síkságon, hogy az Elba partján csatlakozzanak a szovjet csapa­tokhoz, Bormann látta, hogy a játszma elveszett. Más név alatt, osztrák papírokkal menedéket talált egy hadifogolytáborban Flensburg közelében, nem mész- sze a dán határtól. Az Osztrák Vöröskereszt Ha­zatelepítési Bizottságának ide lá­togató egyik tagját — olyan em­bereket keresett, akikei hazavi­het Ausztria nyugati megszállási övezetében levő otthonukba — 1945 vége felé egy napon r eg- szólította egy síró német lány, aki a német hadsereg egyenru­háját viselte. „Vigye magával a bátyámat“ — könyörgött. Az ál-fivért, Bör- mannt, aki hivatalosan „osztrák menekült" lett, betették a leg­közelebbi csoportba és „haza” szállították. Azon a télen belekezdett koc­kázatos szökése első szakaszá­ba a tiroli Alpokon keresztül. Egy ideig Olaszországban rejtőz­ködött egy kolostorban, majd hosszabb időn át Spanyolország­ban tartózkodott, mielőtt csak­nem két évvel később, az Odes­sa segítségévéi Dél-Amerikába szökött. Az Odessa eddig két vereséget szenvedett: Adolf Eichmann el­rablását és Franz Stangl nád háborús bűnösnek, a treblinkai haláltábor volt parancsnokának kiadatását. . Az Odessának még mindig vannak szervezetei Nyugat-Né- metországban, a Közép-Keleten és Dél-Amerikában, kapcsolatai és informátorai a nyugatnémet minisztériumokban. Egy tucat ország rendőri és biztonsági szol­gálatai útján időben értesítik a körözött vezető nácikat, arról, hogy le akarják tartóztatni és ki akarják adni őket. Az Odessa világszerte működő hálózata anyagi segítséget nyújt azoknak a náciknak, akiket el­fogtak és támogatja családjukat, mialatt ők börtönben vannak. Ismeretes, hogy számos ország­ban fedezik a nácik ügyvédi költségeit, nyugdíjat folyósítanak az özvegyeknek és taníttatják a nácik gyermekeit. (Egy osztrák embercsempész, aki biztonságos helyre vezette Bormannt, még mindig rendsze­res fizetést kap.) A szervezetnek azért sikerült olyan embereket, mint Bormann és Eichmann kicsempésznie, mert kialakult körülöttük a „rokonszenvezők“ hálózata, amely az Európa-szerte élő arisz­tokrata . családok segítségével kapcsolatot teremtett a nemzet­közi jóléti szervezetekkel, ame­lyeknek módjukban állt személy­azonossági igazolványokat kiad­ni a „menekülteknek”. Az UNRRA adta ki például az egyik személyazonossági igazol­ványt, amelyet Bormann mene­külése első szakaszában, az oszt­rák—német határon használt fel! Hudai püspök, az osztrák szár­mazású magas rangú római ka­tolikus főpap, hamis névre szóló vatikáni útlevelet állított ki. amely még egy olyan kaliberű szökevénynek, mint Bormann is, kellő „álcázást” nyújtott ahhoz, hogy észrevétlenül átjussék a biztonsági szervek hálóján. (Hudai püspök nem,rejtette vé­ka alá, hogy rokonszenvezik a nácikkal, noha kitért a válasz­adás alól, amikor azt kérdezték tőle; tudott-e Eichmann és Bor­mann kilétéről, amikor átnyúj­totta nekik azokat az értékes okmányokat, amelyekkel Dél- Amerikába menekülhettek?) A nyomozók, noha túlságosan későn, azt is felderítették, .hogy az egyik római katolikus intéz­ményben volt egy Friedé nevű német ezredes, akinek az volt a feladata ,hogy továbbsegítse a szökevényeket Dél-Amerikába és Közel-Keletre. 1945 óta a titkos ügynökök, ál­lambiztonsági tisztviselők és amatőr nyomozók egész hadse­rege próbál Bormann nyomára jutni. Dr. Fritz Bauer frankfur­ti főállamügyész 10 000 fontot ajánlott fel annak, aki elfogja Bormannt. The Sunday Times Százötven kilowatt a háromszázból A legjobb megoldás : a földalatti vasút Nagyvárosok forgalmának leg­jobb megoldása mégiscsak a met­ró. íme a meggyőző bizonyítékok: Párizsnak 1 500 000 gépjárműve és 2 055 kilométer hosszú metró­ja van, csúcsforgalom idején az automobil 60—70 perc alatt, a metró viszont 20 perc alatt futja be a francia fővárost. Számos nagy világváros meggyőződött a földalatti forgalom előnyeiről és megkezdte újabban a metrók kibővítését (Moszkva, London, Buenos Aires, Chicago és Párizs); New York követi a példájukat, íme néhány érdekes adat a vi­lág metrójairól: legrégibb vona­lak: Isztambul (1876), London (1890), Budapest (1895), Glasgow (1897). Legnagyobb hálózat: New I York, 380 km, London 348 km. ! Évi legtöbb utasa: New York ] 1 360 000 000, Párizs 1 225 000 000. | Moszkva 1 100 000 000. Földré­szenként: Európában a vonal- Készül a 300 kilowatt teljesítményű Kossuth-adó. Az Eletkro- hossz 900 km, és évenkén’ ! mechanikai Vállalat műhelyében már befejezték az első 150 wat­4 100 000 000 utas, Amerika 539 tos egység munkálatait Az „erősebb” adó 1968-ban országszerte km vonalhossz és 2 000 000 000 utas, Ázsia 106 km vonalhossz és 800 000 000 utas. megjavítja a vételi viszonyokat. Képünkön: az új adó egy rész­lete. (MTI-fotó — Fényes Tamás felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom