Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
0 Ás első Rajzokra gondolok, torzképekre, mint régebben mondták, nem Ka- rinthy-féle irodalmi karikatúrákra és paródiákra. A karikatúra komoly művészet; ha személyt tűz szerszáma hegyére, a jellemző vonásokat kell felismernie és helyes irányban, arányban eltúloznia, — ezáltal ad találó karakterképp; de gúny tárgyává teheti a közélet eseményeit is, és ilyenkor az éle, a szellemes ötlet adja fűszerét, esetleg fullánkját, mert a jó karikatúra mindig bírálat is. Divatja és művészete nálunk úgyszólván meg sem született a forradalmi időkig, utánuk rögtön az elnyomatás áldozata lett, s fejlődése Jankó Jánosig megállt. Külföldön, Angliában és Francia- országban a forradalom és a napóleoni háborúk alatt lábra kapott, később a politikai élet viharai s a forradalmi mozgalmak még jobban felvirágoztatták. Olyan mesterei támadtak, mint George Cruikshank, Gavarni s mind'en idők legnagyobb szatirikus művésze, Honoré Daumier, kik a rajztollat éles politikai fegyverré köszörülték. De német földön és nálunk a Szentszövetség cenzúrája elfojtotta a szati- rizáló kedvnek ezt a megnyilatkozását is. Széchenyiről láthatunk néhány inkább tiszteletet, mint gúnyt kifejező tréfás képet, amint „a pesti por és sár”-ban gázol, vagy mint „a nemzet napszámosa” különféle kézi munkákat végez. Magántársaságokban, művészi és írói körökben bizonyára születtek tréfás, karikirozó szándékú rajzok, de ezek javarészt dilettáns munkák lehettek, nem a nagyközönség számára készültek, s kevés maradt fenn közülük (pl. Pap Zsigmond rajzai Petőfiről és társaságáról Nagybányán, 1847-ben). Első „hivatásos” karikaturistánk Szerelmey Miklós, tulajdonképpen mérnökember volt, részt vett a 1830-iki francia forradalomban, bejárta a fél világot, s 1840-ben hazajött. Balassa Imre szerint Petőfi fedezte föl a Pilvaxban, leültette az írók törzsasztalához, ahol éppen Vörösmarty perorált a német balladaköltészetről, majd áttért a töltött káposzta méltatására. Eközben Szerelmey lekapta. Petőfi el akarta rejteni a tiszteletsértő rajzot, Vörösmarty azonban nem engedte, s nagy derűvel nézte: görbe, vékony lábakon járó hordóhasat ábrázolt, a fej bajuszosszakállas töltelék-göngyöleg, rajta babérkoszorú. Vörösmarty megdicsérte: „Jó! Helyes ábrázolat, jól kifundálva. Csak a ragya hiányzik róla. Szamár ember, aki megharagszik érte.” (Vörösmarty arca ugyanis himlőhelyes volt.) Ezt a rajzot nem ismerem, s nem tudom, Balassa honnan vette adatait. Szerelmeynek egy írókat ábrázoló csoportkarikatúrája azonban fennmaradt a „Charivari” (Macskazene) c. élclap közölte, sok más, közéleti tárgyú gúnyrajzával együtt. Ezekből kitűnik, hogy Daumier tanítványa volt, s nem egyszer a mester képeit adaptálta magyar viszonyokra, igen ügyesen. De nem volt csupán ügyes másoló, saját leleménnyel is rendelkezett. Erről tanúskodik ajz említett csoportkép is, mely a „Charivari” 1848. július 22-i 7. számában jelent meg. A lapot Lauka Gusztáv indította meg u. ez év júniusában „Dongó” alcímmel; már 1847-ben kísérletezett élclap alapításával, de nem kapott rá engedélyt, új lapját viszont a magyar kormány tiltotta be négy hátlappal utóbb, szeptemberben. A csoportkép „szerkesztőségi ülést” ábrázol, s szövege a következő: „Csak gondolkozzunk most azon, hogy miképp lehessen mennél előbb a kiadandó hírlapunknak oly hatalmas nevet adni, amely által egymillió előfizetőre számolhatnánk.” A karikatúrával Lyka Károly és Rózsa György foglalkozott (1949. és inagyar író-karikatúrák » 1951.), de rajta látható öt figura Táncsics Mihály (a nagy szakállú, közül — Petőfin és Pálffy Alber- szemüveges, kalapos figura; mint ten kívül — a többi hármat nem tudjuk, vakon került ki a börtöntudták kivel azonosítani,' s Rózsa bői) és Petrichevich Horváth Lá- szerint a kép talán a „Március zár (a púpos gnóm). A magyará- Tizenötödike” c. lap megindító- zatot a társaság tagjainak poliSzerelmcy Miklós: „Szerkesztőségi ülés” 1848. július 22. sára vonatkozó tárgyalást ábrá- tikai pártállásai nyújtják: Petőfi zol ja tréfásan. Ez utóbbi lehe- és Pálffy radikális köztársaságiak teilen, mert a „Március Tizen- voltak, Nyáry Pál mérsékelt, ké- ötödike” július 22-én már négy sőbb békepárti, Táncsics szocia- hónapja „ment". Magam „Az üs- lista, Petrichevich Horváth ókon- tökös csóvája” c. Petőfi-köny- zervatív, az arisztokrácia irodai- vemben közöltem a rajzot, s mi lakája. Ezt a társaságot képen könnyen megfejthetönek találtam, össze lehetett boronálni, de szer- Petőfi és Pálffy Albert kétség- kesztöségben nem,- — s éppen eb- telenül felismerhetők rajta, a másik három alak •szerintem: Nyáry Pál (a pamlagon ásít), ben rejlett az éle sava, a tréfa magva, a karikatúra nevettető komikuma. VÁRKONYI NÁNDOR PALOS ROZIT A: MIKOR Mikor a testem lelkem összetört És egy maradt meg: az alázat Fénnyé lett bennem a szomorú föld Árulása többé nem árthat Összetartozás Ha ettem érzem éhedet ha ittam szomjad éget A mindenség oly kicsi lett nem bújhatok előled Veled fázom az ég alatt velem viszed a terhet A sorsod inge rámtapadt lapockád bennem reszkeJ E végső összetartozás zátonyain követlek Könnyeinkből szabadulás csillagai születnek KALDI JANOS: A szálldosó kéz Nézd azt a szálldosó kezet, a szél-nyugtalan madarat; csapong ide-oda napestig a lakásban! Drága madárka, tűz-gyors fecske! A vízcsapra repül hirtelen, majd a főzőkanálra száll. Mintha itt lenne a kinti táj: egy falomb az ezüst-morajú délelőttből, egy villanyoszlop, s odébb egy árva tetővég talán, s egyikről a másikra repdesne szüntelenül az a madár! Ó, soha-meg-nem-álló, áldott csicsergő, fáradhatatlan énekes, száldoss csak hajnalfrissen, fiatalosan, kerüljön el a dérverés, a fagy parazsa, a reuma; csapongj, Aranyos, sok-sok évig, de közben: szállj le egy-egy Cocteau-regény lapjaira, ülj, pihenj egy ágvégen is, s nézd onnan: milyen gyermeki-hálásán kéklenek a távoli hegyek! Tolna megye « helytörténeti irodalma Magyarország történelmét tes- és földrajzi irodalmát Pataki Jó- tes kötetek sorában dolgozták fel zspf gazdagította 1936-ban és a kutatók. A művelt ember 1937-ben megjelent három köny- könyvtárából bajosan hiányozhat vével. Wallner Ernő néhány éve ezek közül legalább egy hosszabb- külön-külön feldolgozta Duna- rövidebb összefoglalás, hiszen földvár és Paks településföldraj- tagjgi vagyunk annak a láncnak, zát. A sajátos geológiai viszo- mely rajtunk keresztül az elődök- nyálról híres Paks már korábban tői az ezután eljövendő nemze- is vonzott kutatókat. így 1940- dékekhez vezet és miközben bí- ben Németh Imrét, zunk a jövőben, hasznos, sőt A megye mezőgazdálkodásáról, szükséges tudnunk azt, hogy a Tolna uradalomról, 1885-ben honnan jöttünk, milyen volt a jelent meg az első — német múlt. Ha azonban valaki az or- nyelvű — könyv. 1929-ben Balogh szág történelmét már megyei Péter ugyancsak német nyelven részletességgel, vagy éppen az jelentette meg a mezőgazdasági egyes települések múltjára kitér- munkásviszonyokkal foglalkozó jedő aprólékossággal óhajtaná munkáját. A népi halászatról megismerni, egynéhány életre Csalog József, a sárköziek XVIII lenne szüksége, hiszen gazdag —XIX. századbeli gazdálkoöásá- helytörténeti irodalmunk óriási ról Andrásfa^’y Bertalan írt. Az könyvtárat tölthetne meg. Ebben akkori — értékesítő szöveti; aze- az összeállításban sem vállalkoz- tek életét 1943-ban Kiss Elemér hattunk arra, hogy minden Tol- összegezte. Negyven év agrár- na megyei vonatkozású művet gazdálkodásának értékes összemegemlítsünk, hiszen néhai Hol- foglalója Kovalovszícy Miklóstól: ' lós László például csak a me- Tolnavármegye mezőgazdaságá- ; gyeszékhely környékének gom- nak* üzemi és termelési viszonyai hóiból egynéhány tízezret irt le. 1895/1935. 'Ez Tolna megyei vonatkozású század eleién tolftovelt ugyan, de korántsem helytörté- a szazaa elelen -elnyelt 3 egy szerző arra, hogy milyen , fontos az egyoldalúan mezőgaz- A megyénkről megjelent köny-j das ági jellegű megye iparosítása, vek sorát Kubinyi Ágoston 1857- Leopold Lajos: Gyárak nélkül, ben kiadott Szekszarder Altert- Egy pusztuló vármegye című hümer, azaz Szekszárdi régiségek \ könyve valóságos vádirat, míg a című műve nyitja meg. A megye j:Tolna & Baranya vármegyék történelmének nagy összefoglaló- nagyiparának feltételeiről” című- Mór kezdte meg. ben a kibontakozás útját szeret- Rovidebb lélegzetű tanulmányok megadni, a maga — kapita- jelentek meg 1929-ben Szilágyi dsta — felfogása szerint. Az ,19?6.7,baIl .H? U 3 Joz3ef toi- ipar őstörténetével Hangéi Flóra labol és kulonbozo^ sorozatok re- 1940-es disszertációja íoglalko- szeként. A megyéről készült leg- Zott: A szekszárdi céhek törté- frissebb összefoglaló írója Pe- nete a legfrissebb megyebeli recsi Ferencne aki az 1919— ipartörténeti munka (1960) Borai 1959 közti időt dolgozta fel. Ákos: A bonyhádi járás ipara. Gazdag viszont az egyes helyse- , , .. ,. , , . „ . , gek történelmi irodalma. Frak- A könyvtarak polcai őriznek női Vilmos 1879-ben a szekszárdi más> neh«fn , besorolható, me- apgtság történetével foglalkozott, f^1 vonatkozású könyveket is. Holub József a megyeszékhely- ^ °ss*a[ ne.vu ío11- nek a törökök kivonulása utáni forgató 1937-ben Tolnavarmegye első évtizedével, Csalog József és adattarat jelentette meg, amiben Kertész János - mindketten """denk! annyi helyet kaphatott 1941-ben - Szekszárd római ko- sajat kiválóságának ecsetelésére: ri múltjával. A Műemléki Fel- ~ f^any nyomtatott sort meg- ügyelőség az ötvenes években el- fizebett. Hosszú evek polgarmes- készíttette Szekszárd, Bonyhád és tere- ,Vel}del István. Szekszárd Paks műemléki és városképi varos monográfiáját adta vizsgálatát. .Kisebb - általában M“ müvek fontsabb megyehelybeli szerzők által írt - köny- ^‘eseményekkel foglalkoznak, vek foglalkoznak Bonyhád, Például F'ttler Béla. A tolnai Gyönk, Tolna, Decs és Rególy £una-ag elzárás; munkálataival, múltjával. A „helyi” szerzőség- Nov^c József Szekszárd varos nek csenoet sem szabad leki- nevét es eredetet magyarázta. Az cstoylő ^értelmet tulajdonítani. 18^-as paksi katasztrófára a ko- Többnyire tanáremberek - mint fabel! nemet1 nye vu forrasmun- Cziráky Gyula Dunaföldváron, ka alapjan lapunk hasábjain is vagy Kiss István Simontomyán visszatértünk mar. Magyarra for- — évtizedeket áldoztak községük ditott címe. _ „Borzalmgß kataszt- múítjának kiderítésére és nem r°£aa Dunán. Hozzávetőleg 250 egyszer testes köteteket alkot- emberelet szerencsetlen pusztu- tak. Kiss István: Simontornya lasakrónikája nem kevesebb,- mint A megye helytörténetének 375 lap. A legfrissebb helytör- egyik legfrissebb hajtása és egy- téneti munka szintén tanárem- ben az egyetlen fellelhető sport- béré, de sajnos csak sokszorosí- történeti munka 1965-ben jelent tott formában látott napvilágot meg, Novák Istvántól: Bátaszék két esztendeje. Szerzője: Szőke sporttörténete. ( Sándor, címe: Dombóvár. ^ Mint bevezetőben említettük, Közismert megyénk forradalmi korántsem teljes ez az összefog- múltja és az, hogy 1919-ben so- laló. ízelítő csupán a megye kan életüket áldozták a népha- gazdag helytörténeti irodalmá- talomért. 1959-ben jelent meg a ból, abban a reményben, hogy a „Tolna megyeiek a Nagy Októ- felsorolt műveket a jövőben még béri Szocialista Forradalomban” sok értékes munka követi majd. című mű, két évvel később Novák Józseftől: Dombóvár 1919-es hősei és mártírjai; 1964-ben pedig K. Balog János terjedelmes munkája: Tolna megye a Magyar Tanácsköztársaság időszakában. Egyebek közt a megye munkásmozgalmának nagyjaival is foglalkozik a „Tolna megye büszkeségei” című kis könyv és Pataki József lexikonszerű összefoglalása: Megyénk történelmi kiválóságainak rövid életrajza. A megye országszerte legnagyobb hírű tájegységét, a Sárközt, néhány éve Féja Géza járta be. Kitűnő munkája a Sarja- dás, csodálatos módon, épp a megyében keltett legkevesebb — legalább is hivatalos — visszhangot. A néprajz területén Hermann Egyed 1929-ben a bonvhádi németaikúakkal. Kovács Erzsébet pedig 1942-ben Sárpilis községgel foglalkozott, Katona Imre a Sárközről írt összefoglaló munkát. A megye népességtörténeti ORDAS IVÁN