Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

♦ 1967. szeptember 1. TOLNA MEGYEI NEPCJSAG Minden községben lesz vezetékes víz 1980-ig? ZŰRÉT Az ivóvízellátás az ember ősi gondjai közé tartozik. Nem vélet­len, hogy a települések általában ott alakultak ki, fejlődtek, ahol az emberek jó ivóvízhez is tud­tak jutni. Megélhetési szempont­ból ennek a jelentősége semmi­vel sem kisebb, mint az élelmi­szereké. A technika fejlődésével párhuzamosan újabb és újabb módszereket kezdtek alkalmazni a víznyerésre. Napjaink technikai szintje megannyi korábban elkép­zelhetetlen lehetőséget nyújt. A nagy folyamok meglehetősen szennyezett vízét megfelelő be­rendezéssel alkalmassá tudják tenni emberi élvezetre. A régi kerekes, gémes' kutakat fokoza­tosan kiszorítja a szivattyús kút. Ám a vízellátás mégis világszerte nyomasztó gond. Európa gazdag vidékeinek éppúgy megvan a ma­ga ivóvíz-ellátási gondja, mint a sziklás Balkánnak, vagy a vizek­ben egyébként bővelkedő Kárpát­medencének. Tolna megye ezen beliÄ is a vízgazdagabb területek közé tartozik, száz kilométer hosszúságban hömpölyög határá­nál a Duna. keresztül szeli a Sió, a Sárvíz, a Kapos, de falvaira jellemző emberemlékezet óta, hogy minden udvarban ott a kút. Ám mégis nagy az ivóvízellátási gond: a magye vezetőinek, szak­embereinek sokat leéli törniük a fejüket, hogy mit is lehetne ten­ni, és természetesen sok millió forintot kell áldozni a célra. A régóta használatban lévő ku­tak Vize mind jobban elszennye­ződik, gyakran ki is apad. A na­gyobb települések vízigénye meny- nyiségileg is nagyobb annál, mint hogy a hagyományos kutak el tudnák látni. Arányiak az épí­tési költségük is magas, arról nem is beszélve, hogy a kulturált háztartás igényeit már nem elé­gíti ki. A lakások többségében ugyan' még nincs vízvezeték, de ezt ma már mindenképpen termé­szetes igénynek kell tekinteni. Igen ám, csakhogy ehhez nincs elég víz. Azaz... Tolna megyéből elindult egy nagyszerű kezdemé­nyezés: a törpevízmű-társulásod rendszere. Az elsők megalakulása óta már csaknem egy évtized telt el, így meglehetősen sok tapasz­talat áll rendelkezésre. A leglé­nyegesebb, amit minden fórumon elismernek, s amit a korábban kétkedő szakemberek sem rágal­maznak már, a törpevízmű-rend- szer kiállta az idő próbáját, el­terjedőben van az egész ország­ban. Tolna megye természetesen! nemcsak a kezdeményező volt, y hanem példát adó a fejlesztési ütemében is. ,A Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság területéhez tartozó Fejér és Veszprém megye például nagyobb, mint Tolna, de Tolnában mégis több ilyen táreu- lás alakult, illetve törpevízmű épült, mint ezekben. Fejérben 11, Veszprémben 17 társulás alakult eddig, Tolnában pedig 26. A megye vízvezeték-hálózata a háború előtt lényegében Szek- szárd városra korlátozódott. Ma már nemcsak a városiak, hanem a falusiak jelentős része is víz­vezetéken keresztül kapja a vi­zet. A múlt évben készített fel­mérés szerint, ami az 1965. év végi állapotot tükrözte, a falusi lakosság 36 százaléka kapta víz­vezetéken keresztül a vizet. A falvak társulati alapon épített vízvezeték-hálózata a szekszárdit kivéve, meghaladja a 360 kilomé­tert. Ma már nem csak a nagyobb hanem a kisebb községekben is építenek törpevízművet. Igaz, a kisebb községek sok tekintetben hátrányosabb helyzetben vannak, ám az erőfeszítés itt is meghozza a gyümölcsét. A fejlesztés olyan ütemű, hogy 1980-ig sikerül a megye minden községében törpevízművet építe­ni vagy bekapcsolni a hálózatba. A megye évenként körülbelül 15 —20 millió forint értékű kivitele­zői kapacitást tud biztosítani ilyen célra. Ebből következik, hogy a községek vízművesítése 1980-ig megalapozott terv. törek­vés. A törpevízművek alapja a tár­sulás, vagyis a lakosság összefo­gása. Legtöbb helyen a község­fejlesztési alap sem lenne elégsé­ges ehhez, de más erőforrást sem tudnának biztosítani, így az ösz- szefogás nagyon is nélkülözhetet­len. Az a lényege, szervezeti mód­ja, hogy amikor a vízműben köz­vetlenül érdekelt családok 51 szá­zaléka* aláírta a társuláshoz való csatlakozást, és kötelezte magát a megfelelő költségek viselésére, s ez az 51 százalék kimondja a társulás megalakítását, ez kötele­ző érvénnyel bír a lakosság má­sik hányadára is: ennek alapján a másik 49 százalék is köteles megfizetni a ráeső költségeket. Az anyagi hozzájárulás mérté­ke különböző, aszerint, hogy mi­lyen nagy az összköltség. Az egyik helyen olcsóbban, a másikon drágábban lehet megépíteni a törpevízművet. Tolnanémedin 1000 Szakályban 1050 forint az egy családra jutó hozzájárulás mér­téke. Tolna és Mözs közös vízmü­véhez 3000 forinttal kell hozzá­járulni, a decsihez pedig 3100 fo­rinttal. Mindezt nem egy összeg­ben kell kifizetni, mert a bank megelőlegezi a költségek nagy részét. A társulás gondolata az egyik helyen népszerű, a másikon ke­vésbé, az egyik helyen gyorsan könnyen megy a szervezés, a má­sikon évekig húzódik. A decsi társulás is több éves vajúdás után jött létre. Általában mindenütt meg kell küzdeni a maradisággal ahhoz, hogy az emberek a jobbat, a korszerűbbet válasszák, s azért áldozzanak is. A gyakorlat egyértelműen iga­zolja, hogy a törpevízművek épí tése érdekében a legjárhatóbb út a társulás. De az évek során bi­zonyos ellentmondások is felszín­re kerültek. Ezek ugyan csak részterületeket érintenek, de az idő előrehaladtával a súlyuk egy­re nagyobb. A közelmúltban az egyik megyei tanácskozáson is felvetődtek. Fábián Imre, a me­gyei tanács építési, közlekedési és vízügyi vezetője beszélt róluk, sürgetve az intézkedéseket. A következőről van szó: A tár­sulások létrejönnek, s amikor fel­épül a vízmű, rendszerint felosz­tanak. Ez azt jelenti, hogy nincs gazdája a további fejlesztésnek, márpedig mindenütt utcák épül­nek, vagy a régi falunegyedekben lenne kívánatos a bővítés. A ta­nács a községfejlesztési alapból nem tudja fedezni a költségeket, de nem is lenne indokolt. Ha az egyik rész saját hozzájárulás alapján kapott vízmüvet, sértő lenne, ha a másik részen az egész falu pénzét fordítanák erre. Ha a társulás nem oszlik fel, van szerv, amelyik érdemben tud intézkedni. A hálózatot üzemeltető Víz- és Csatornamű Vállalat ugyanis csak az üzemzavarok elhárításáról és az elhasználódott részek pótlásá­ról köteles gondoskodni. Ha to­vább is működik a társulat, ak­kor van olyan szerv, amelyik be­szedi, illetve beszedeti a pénzt azoktól a családoktól is, amelyek a vezeték megépítése után épít­keztek, és jelenleg csak élvezik a vezeték előnyeit, de költségei­hez nem járultak hozzá. Tolna megyében mér öt társu­lás feloszlott, pedig jó lenne in­tézményesen állandósítani mun­kájukat, működésüket, ha egyszer megalakultak, munkához láttak. BODA FERENC A Szekszárdi Állami Gazdaság decs-szőlőhegyi telepén megkezdő­dött a csemegeszőlő-szüret. Elsőnek a Chasselas szedéséhez láttak hozzá. Foto: Bakó Jenő Napirenden a szolgáltatás Ülést tartott a tamási járási tanács vb Tegnap délelőtt Vidóczy Lász­ló elnökletével ülést tartott a ta­mási járási tanács végrehajtó bizottsága. A vb elnökének be­számolója, a vb két ülése közöt­ti feladatokról szóló napirendi pont után a járás iparigazgatási helyzetét és a községek szolgál­tató ellátottságát tárgyalták meg. A kisipari szövetkezetek tovább­ra is fokozott mértékben igye­keznek a lakosság igényeit kielé­gíteni. Ennek érdekében szükség esetén újabb részlegeket indíta­nak be, illetve a meglévők lét­számát növelik. Ennek ellenére lakosság egyre nö­vekvő igényeinek kielégí­tésében főleg a javítás, szolgál­tatás terén hiányosság tapasz­talható. Különösen az építőipar területén fordulnak elő olyan rendellenességek, hogy a meg­rendelőnek hónapokig kell vár­nia, míg olyan szakmunkást ta­lál, aki az épületen lévő kisebb javítási, tatarozás! munkálatokat elvégzi. A lakosság részéről fokozott igény jelentkezik a kisebb épí­tőipari feladatok ellátására, ház­tartási kisgép, rádió, tv és a gátűzhelyek javítása tekinteté­ben. Az építőipari kapacitás hiá­nya azonban sok esetben gátolja a nagyobb átalakítási és felújí­tási munkálatokat. — állapította meg a ^végrehajtó bizottság. A következő napirendi pont­ban a járás lakosságának gázel­látásáról és a gázcsere-telepek, működéséről tárgyaltak. A leg­utolsó népszámlálás statisztikai adatait figyelembe véve 16 048 család él a járásban és 21,8 szá­zalékuk rendelkezik propán-bu­tán gázpalack készülékkel. A já­rási tanács által kiutalt 500 ké­szülék bekötését a vállalat csak júliusban kezdte meg, melynek nagy részén még most is dolgoz­nak. A bekötési munkákat a ren­delkezés és a kiutalás szerint július 1-re be kellett volna fe­jezni. A vállalat a bekötési lema­radást azzal indokolja, hogy idő­közben átszervezték a vállalatot. E napirendi pont után a bejelen­téseket tárgyalta meg a végre­hajtó bizottság. vatalosan megállapította: „Egy állványozót, Damyik Jánost, megölt a tüntetők egy eltévedt golyója.” Megállapította, hogy munkakönyvében az utolsó be­jegyzés 1 1929. november 16. Megállapította még — hivata­losan —, hogy az elhunytnál egy üres tarisznya volt, pénz­tárcájában 4, azaz négy fillér. Csak vasárnap reggel tudták meg Galgahévizen a vasutasok­tól, hogy a község lakossága egy emberrel kevesebb lett. Mihók Rozália fekete kendőt kötött, és sógorával beutazott a városba, megnézni a férjét. De nem engedték, hogy lás­sa: ehhez rendőri engedély kell. Elmentek a főkapitány­ságra. Mikor temetni vitték a szülő­falujába, Budapestről Galga- hévizig, az út tele csendőrrel. Pedig a koporsót nem is a fő­úton hozták; kora hajnalban, titokban indult el a hullaszál­lító a mellékutakon — talán éppen arra, amerre néhány nappal azelőtt szegény Damyik János a városba indult. Még a határból is bejöttek a kint dól- gozó parasztok a temetésre. Szuronyok gyűrűje fogta körül a gyászoló tömeget. Mikor az utolsó rög is a sír­dombon pihent, ment az özvegy a bérelt „lakásba”, összecsoma­golt, mindenüket hátára vette, s maga előtt engedve a gyere­keket, elindult a szomszéd köz­ségbe, anyjához. Hévízgyörkre. Mert ott kellett hagyniok a há­zat, amelyben laktak, most már egy percig sem hiteleztek nékik. Másnap este fogta Mihók Ró­zái a férje tarisznyáját — s akárcsak az ura — a csillagok feljöttével megindult az erdő­nek, Pestnek. Ment, keresni azt a Gazsó Mihály pallért, akitől Darnyik János is munkát re­mélt. Végigment a Kerepesi úton, s ahol csak állványok nyúltak a magasba, kérdezte az embereket: merre találhatja meg Gazsó Mihály pallért, aki őneki bizton munkát szerez. A kőművesek — az Aréna út vé­gén — nem engedték, hogy to­vább menjen: felvétették tégla­hordozónak. Közös kívánság volt ez: fel kellett Mihók Ró­záit venni. Kicsi volt a munka­hely — az élet — összébb hú­zódtak hát a szegények, helyet szorítottak az özvegynek. KŐBÁNYAI GYÖRGY A kenderszállítási szezon közepén Egy hét alatt 12 OOO mázsa header — Pincehelyről 10 OOO mázsa első osztályú — Három uszály Sükösdről Másfél hete kezdődött Tolna megyében a kenderkóró beszállí­tása. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek idén jó minőségű rostkendert adnak át a feldolgozó gyáraknak. Az időjárás kedvező volt a kender aratására, szárítá­sára. másfél: hét alatt beszállított, s minősített termésből már lehet következtetni az egész idei ter­mésre. Annak ellenére, hogy né­hány szövetkezet földjén a talaj­víz „megnyomta” a termést, jó átlagokat lehet tapasztalni. Harcon és Medinán az egyes táblák holdjairól ötven mázsa rostkendert is behordtak. /ómban egy harmincholdas kenderföldről 45 mázsás át­lagtermést adtak át a feldol­gozó gyárnak. A szekszárdi és furkópusztai kendergyár körzetében jól halad a kender betakarítása. Egy hét alatt csak a szekszárdi gyárba több mint tizenkétezer mázsa kenderkórót szállítottak a gaz­daságokból lovas kocsikon, vonta­tókkal. Sióagárdon több' mint két­ezer mázsa kendert kazalba rak­tak. A pincehelyi termelőszövetkezet szállította a legjobb minőségű kendert a Tolnanémedi Kender­gyárba. Összesen tízezer-kétszáz mázsa rost­kendert adtak át a szövetke­zeti gazdák a feldolgozó gyár­nak és ebből mindössze kétszáz mázsa volt másodosz­tályú, a többi elsőosztályú. Ilyen ki­váló minőségű kendert, ilyen nagy mennyiségben még egy kö­zös gazdaságból sem szállítottak a gyárba. A regölyi termelőszö- vetkeíetből tegnap kezdték a termés beszállítását, és érkezik vagonokban is a Baranya me­gyei termelőktől, Adonyból és Mezőkomáromból is kender a tolnanémedi gyárba. Naponta tíz vagon kender érkezik a némedi Vasútállomásra. A megye legnagyobb kender­gyárába, Dunaföldvárra vasúton, uszályokon és tengelyen érkezik az idei jó termés. Tegnap érkezett három uszály Sükösdről kenderrel rakottan. Ez ideig négyezer mázsa kórót szállítottak a gyárba vontatók­kal. Különösen a bölcskei Rákó­czi Tsz-ből beszállított kender minősége kifogástalan. Egyébként a gyárba érkező mintegy 150 ezer mázsa rostkender — ennyi szük­séges a feldolgozó üzem évi munkájához — jó minőségű, szép sárga, világos. A földvári gyár szállítóeszközök hiánya miatt hetvenezer mázsa kendert a termelő gazdaságoknál, illet­ve a hajóállomások közelé­ben kazaloztat, s ezt majd a tavasszal szállíttat­ják a feldolgozó üzemhez. A megye négy kendergyárába közel háromszázezer mázsa ken­derkórót szállítanak be. A szek­szárdi gyár körzetében szeptem­ber tizedikére, a furkópusztai gyárnál oedig szeptember végére fejezik be a kóróbeszállítási sze­zont. A dunaföldvári és a folna- némedi gyárak a késő őszig fog­lakoznak a kender beszállítá­sával, — Pj —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom