Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-27 / 228. szám
4 ' Tfittf A WFnTft VPPŰ.TSAG 196". szeptember 2t éf A JAPA'*/0*:.--/*Z EíLEAf- SBG AT /VUMTHA 0O/WOS J> (D'/ZÖS^éT LELTE. VOUV/\ ASSA/V, «OGV AAWOí(J /A Bj VASA'RAJAPÓT VA'iASZ70rJm, TA 7^'WVOA^/ /V/VV/Aj^ljíg J] eye-... y\z &tZOö<30r*J é . ^l &Säi3S2et-p , MAA... CALIFORNIA«,CAMFOQ- NlA'BANf CSUPA ILYEN ALAK- SJ^.1. taxa'lkozik Aez EAA0E&. HCUO FlOlC ■TRENDBEN VAjs!(TO<VV. /v'^RADOK. NÉHÁNY . .HÓNAP, NEM NAGy IDŐ Találkozás IJeggeí megbeszélte felesé- meredt rá. ö dadogva mente- ® gével, hogy délután mo- getőzött majd udvariasad fel- ziba mennek. Germi egyik víg- ajánlotta a hátsó ülést, s szólt a játékát adták, s tudta, hogy Eta sofőrnek, a hölgyet vigyék haza. rajong az olasz filmekért, ötkor A nő az úton egy szót sem szólt, kellett találkozniok a mozi előtt, az ülés sarkába húzódott. Ujpes- ben az üzemben viszont el- ten lakott. Amikor megérkeztek, maradt a szokásos heti tekeparti, és fizetni akart, a taxis nem lu- így jó félórával korábban érke- dott a százasból visszaadni. Vál- zett. Egy ideig szórakozottan né- tani sem lehetett, mert a kör- zegette a kirakatoltat, de fárasz- nyéken már minden zárva volt. tóttá a délutáni csúcsforgalom ö már kezdte unni a dolgot, kavargó forgataga, az eső is szi- Hagyja, kérem, mondta a nótáim kezdett; ezért úgy döntött, nek, majd én kifizetem. Tilta- hogy a közeli presszóban meg- koziott. Végül megállapodtak, iszik egy duplát, s mire átfutja hogy másnap találkoznak és a a délutáni lapot, Eta is megjön, nő akkor visszaadja a pénzt. S Az ajtóban egy pillanatra meg- ez a húsz-egynéhány forint, a állt; a kopott, valamikor bor- találkozás a börtönbe juttatta, dóra kárpitozott helyiségben \kkor már ötödik éve volt ^ a felesége Eta. Együtt nőttek fel, gyermekkoruk óta becsülték és szerették egymást. Csendben, elégedetten boldogan éltek. S amikor megszületett Putyi, úgy érezte, az élettől mindent megkapott, nem vágyik ontott úisáoot és szokása szerint többre- A gyárban is szerették, becsülték, talán jobban is, mint vágni lehetett a füstöt, a parányi asztalok melleit, a hangulatvilágítás bágyadt fényében alig kivehetően, heringként préselődtek az emberek. Már-már visszafordult, amikor a sarokban észrevett egy üres asztalt. Leült, előhúzta zsebéből az összehajtoaz utolsó oldalra, a bűnügyi rovatra lapozott. „Bíróság előtt a késes merénylő” — olvasta a vastagbetűs címet.' Mielőtt a tudósításba mélyedt, felnézett: az asztalok között rohangáló, tálcáját billegető pincérnőt kereste. , , . i m°t ró»««™ »<« sraLrs üíSítt kellett volna; szemébe mondták, hogy olyan esztergályos, mint ő, csak évtizedenként születik. Jól keresett, mindenük megvolt. Most sem tudja megmagyarázni önmagának sem, miért ment el három-négy asztallal meglátta Adélt. távolabb nyi bizonyos, hogy nem a pénzért. Akkor hazudott először ■ Etának: azt mondta, vissza kell I dősebb, kopaszodó, telt ar- mennie a gyárba. A presszóban cú férfival ült: kurta, fiús már várta a nő. Egy hét múlva haján hetyke kis kalappal. A felment Adélhoz. Észre semvet- férfi a kezét simogatta és kap- le, hogy egyik napról a másikra kodva-hadarva magyarázott va- mar Adél jelentett mindent. lamit. Adél a konyakért nyúlt, már felemelte a poharat, amikor talán megérezte a tekintetét, s ő is felnézett. Hűvösen, bosszúsan, alig leplezett, merev gőggel, mint akkor két évvel ezelőtt, amikor először találkoztak. .. .Azzal kezdődött, hogy Horváth, a művezető megbetegedett. Szerette az öreget, valamikor tőle tanulta meg a szakmát. Egy délután kiment hozzá. AlaRÖK, AZT MONDJA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTÉ ßEVERLY HAEL Mits-ee K022ÉÍC. THOMAS CAHOO/V A HELYZET; HOGY KÖZLEGÉNYKÉNT VO NULOK. BE A HADSEREGBE. t1 gy alkalommal Adél olyas- mit mondott, hogy az ügyes ember könnyen szerezhet pénzt. Először nem értette, mire gondol. S másnap meglopta----------------------------------------------------------------------------------— ■ ■ __- ■ a gyárat. Ö, a gyár büszkesége, .... _ , . „ , az aranykezű esztergályos, alkat- gyárkapun, es kiverte a veritek, na tőlük. Senki egy célzást 9evn ladjon-e tovább. És ekkor nem Nem, nem és nem, gondolta, in- tett, s ez mindennél gyötrelme- segíthet, nem adhat tanácsot jórészt vitt el. S egy hét múlva tetten érték. Tíz hónapot kapott. A börtönben csavargók, szélhámosok, bűnözök között döbbent rá, hogy tönkretette az éle- posan elbeszélgették az időt. Az tét. A tárgyalás után ügyvédje üzem akkor éppen fontos export- fülébe súgta Adél üzenetét: ne munkán dogozott, s az öreg min- számítson rá. nem kíván megbédenről tudni akart. Este féltíz- lyegzett emberrel élni. Azt kikor jött el. Pocsék idő volt, kö- vánta: bárcsak ne kellene innen dös, latyakos december este. többé kimennie. Egy napon beGondolta, taxival megy haza, szélőre hívták: az öreg Horváth Eta már nyilván idegeskedik, s hívta. Azt kérdezte, mi. a szán- múlva dolgozni ment. Lehajtott még Putyit is szerette volna éb- déka, mit akar tenni, ha kisza- fejjel osont az öltözőbe, majd le, ren találni. Jó húsz percig csa- badul. Ö akkor azt mondta, hogy tangóit az utcán, amíg taxit ta- a gyárba nem megy vissza, bár- odajött Horváth: — Sürgős munlált: még futnia is kellett, hogy hová inkább, csak oda nem. Pea sofőr észrevegye. Csak amikor dig visszajössz, mondta az öreg, már lehuppant mellé akkor vet- mert nem adjuk ki a munkaié észre, hogy megelőzött vala- könyvedet. Úgy gondolkozz! kit. Egy nőt. Lihegve, kipirult ... Elment, s ő hetekig vergő- rettegett, de nem történt semmi arccal állt a kocsi mellett. Sötét dött. Százszor, ezerszer elképzel- Társai és barátai úgy viselkedkább éhenhal. Aztán mégis azt sebb, keservesebb volt, mert iga- barát, feleség, — egyedül kell mondta: igen. Visszamegy. Érez- zán ekkor értette meg: kik ellen döntenie. Ö is eljutott az elága90 r*t>n ?/• n híva lamn+Tnan on/ir\+ n ~L.álrn+ „• -J _z__•_ i n . j . z e csak a bizalmatlanságot, a megkülönböztetést, a megvetést, — hiszen megérdemelte. Kedvezménnyel szabadult: a börtön előtt Eta várta. Kézenfog- ta és hazavitte, mintha a gyereke lenne. Otthon csak annyit mondott: — Én mindent elfelejtettem, felejtsd el te is. Egy hét vétett, kiket bántott meg. Hónapokig tartott, amíg megnyugodott, s kezdett úgy élni, mintha az a találkozás sohasem történt volna meg. Öt nem hibáztatta: csak magát. Tudta, hogy tulajdonképpen ö sem rossz ember, s nem rossz férj, csak még meggondolatlan. A olyan embereket állított mellé zásig, neki is döntenie kellett, és rossz irányba ment. A lecke, amit az élettől kapott, kegyetlen volt. és soha többé nem felejti, nem felejtheti el. pincérnő most lépett az asztalhoz. Intett, hogy sors semmit sem kér, s felállt a székről. Amíg az ajtóhoz ért, tarkóakik fontos dolgaiban helyette ján érezte a sötét szempár füra műhelybe. -A géphez később gondolkodtak: barátait, majd késző pillantását, tudta, Adél fi* Etát, a feleségét. Jó volt így él- gyeli őt. Nem nézett vissza. AM ka — mondta — igyekezz vele! — nie, nyugodtan, felelősség nélkül, utcán zuhogott az eső, az embees otthagyta. Egész nap, egész Csakhogy van egy nagy igazság, héten várta azt a szót, azt a pil- amelyet előbb vagy utóbb min- lantást, amelytől bent annyira denkinek meg kell tanulnia, azt, hogy az életben mindenki eljut egyszer az útelágazásig, ahol dön- mozi felé. rek a falhoz, a kapuba húzódtak> Nem akarta, hogy Eta egy percet is várjon rá. Kalapját h szemébe húzta és futni kezdett a szeme leplezetlen bosszúsággal te azt a percet, amikor belép a tele vele, mintha el se ment völ- tenie kell; jobbra, vagy balra ha-k —s Elég lenne egy telefon... Ez nem a mi emberünk. Ezt ők küldték.... Végre kell hajtani, mert szagot vesznek. Nem szabad, hogy csalódjanak bennem. Végrehajtani, végrehajtani... és jelenteni — zakatolt a gondolat fejében a vonatkerekek döccenésének ütemére. Az állomáson csak néhányan szálltak le a vonatról, köztük a szúrósszemű újságos is, aki egyenesen a váróterembe sietett. „Szóval ők küldték...” — gondolta Valter és körülnézett. Az állomás már üres volt, a vonat füstje a távoli domb mögül szállt az égnek. ^ Bizonytalan léptekkel indult el a felüljáró irányába. Már messziről, számolta a talpfákat... Öt... hét, nyolc, kilenc! Megállt, lehajolt és remegő ujjakkal kibontotta a cipőfűzőjét. Lopva — 82 — hátrapillantott. A váróterem ablakában ott állt a szúrós szemű ember. Egészen az üveghez nyomta az orrát, úgy figyelt. Ügyelve, hogy a köpenye takarja, átnyúlt a sínen, és keresgélni kezdte az előkészített helyet Az üreget befújta a hó. Ügyetlen, kapkodó mozdulatokkal kaparta ká a havat a talpfa mellől és végre rátalált a kis fészekre. Belehelyezte a dobozt és nagyot sóhajtva felegyenesedett. Elindult a felüljáróhoz. Azonnal ráismert a megjelölt oszlopra. Előkotorta zsebéből a krétát, gyorsan felrajzolta az illetlen figurát az oszlopra. Kínos lassúsággal sétált el a legközelebbi sarokig, és miután befordult az utcába, szinte futva indult a laktanya felé. • A katonai elhárítás központjában a munka lázas üteművé fokozódott. Az alezredes erélyes hangon osztogatta utasításait, hol személyesen, hol telefonon. — Menjen át a helyi rendőrségre, és hívjon onnan — utasította a megfigyelőt. Miután az néhány perc múlva ismét jelentkezett és részletesen beszámolt Valter tevékenységéről, az alezredes rövid gondolkodás után megkérdezte: — Mikor halad át a sínen a legközelebbi vonat? — Három és fél óra múlva. — Figyelje a helyet. Ha addig nem mutatkozik senki, a vonat áthaladása előtt vegye ki a csomagot... Lehet, hogy robbanóanyag. Küldök — 83 — segítséget kocsival. Tűzszerészt is. Ha elvinnék a csomagot, felváltva ragadjanak rá Letartóz- tatni nem szabad! Az akciót ön vézetT! Végeztem! Ezután a speciális alakulat elhárító tisztjét hívta fel. Leadta neki a Valterra vonatkozó rejtjelzett táviratot. ,,— Ha egy órán belül nem vonulna be, kezdjék meg a körözést!” — fejeződött be az utasítás. Az alezredes cigarettára gyújtott, majd egy főhadnagyot rendelt az irodájába. — Bartha elvtárs! ön átveszi a nő figyelését. Minden lépésről tudnunk kell. Három óránként jelentést kérek. Miután a főhadnagy távozott, az alezredes Pikót hivatta, és utasította, hogy szánjanak ki a Wesselényi utcába. Minden felhasználhatót szedjenek ki a menyasszonyból és Valteméből. Valtemé a háztartás dolgaival foglalkozott, amikor Pikóék becsengettek. A kisírt szemű asszony annyira meglepődött, hogy még csak hellyel sem kínálta őket. — ön özvegy Valter Endréné? — Igen — rebegte ijedten. — Az állambiztonsági szervektől jöttünk — tért azonnal a tárgyra Pikó. — Kérem,, hogy kérdéseinkre az igazságnak megfelelően válaszoljon. Elsősorban a fia érdekében... A mama ájuldozott az ijedtségtől. Falfehéren remegett Kati is, akit időközben áthívtak Valterekhez. — 84 —
