Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-27 / 228. szám

1 19CÍ. szeptember 2". TOLNA MEGVET NEPOjSAtJ s Különös, ősi ritmushoz hason­ló mozdulatokat végez a há^i szövőszéken dolgozó nő. Külső szemlélőnek ismeretlen összhang­ban rándul a karja és a fapedá­lokon két meztelen talpa. Len­dület, és kedv lüktet a mozdu­latokból, de aki először lát ilyen munkát, visszaretten: milyen ne­héz! A jobb kar, mert többnyire az . dolgozik, megvastagodik, az évek során. A lábikra izmosabb lesz az átlagosnál és a szem előtt néha összefutnak a sorok. Ezerkétszáz szál. Emelkedik, süllyed, köztük siklik a vetélő, villognák' a Színes fonalak, für­gén rebben a kézi — Soha, soha nem tudnám megtanulni! — sóhajtok. Fehér Lászlóné elmosolyodik: én is ezt hittem tizennégy éves korom­ban.. A munkahely Decsen. a Sárközi Népművé­szeti és Háziipari Szövetkezetben dolgozik Fehér Lászlóné, a nép­művészet "mestere. 1957-ben el­nyerte av népi iparművész beso­rolást, 1961. óta Viseli a népmű­vészet mestere kitüntető címet. Saját . tervezésű, saját szövésű mestermunkáiért kapta. A szövetkezet, amikor megala­kult, 18 taggal kezdett. Otthon­ról hozott szövőszékkel, kézi gombolyításű orsókkal, akadozó anyagellátással. Szaporodnak a nehézségek, de hogy hogynem, mindenki vállalja az előreju­tásért a küzdelmet: a 18 fő 30, majd 50 taggá szaporodik és a kezdetben bizonytalan jövőjű egyesülés erős, megbízható ke­reseti forrássá válik. Az elmúlt évben a szövetkezet nyolcmilliós tervet teljesített. Jelenlegi dolgozói létszáma meg­közelíti a 600-at, és 14 község­ben vannak tagjai. Mindennap akad egy-két munkára jelentke­ző. A hajdani szövőnő ma a be­mintázó részleg vezetője, művé­szeti vezető, ezenkívül főmeós, párttitkár, ügyel a munkaelösz- tásra, s ha elromlik a gép, segít a javításánál, mintát tervez... Mindenkinek, közvetlenül: ő a „Katica”. „A lányom gyógyszerész“ Tizennyolc éves, már asz- szony. Kéthónapos korában meg­hal a kisfia. A férje nem is lát­ta: a fronton volt. Kislánya azonban kárpótolja sok minde­nért: gyógyszerészt nevel belőle. A gyógyszerész kislány maga is tud szőni. A hozományát maga szőtte. Huszonöt lepedő elnyűhetetlenek. Jutott belőle a kislánya háztar­tásába. is. Törölköző, szakajtóru­hák. — Még akkor mi is otthon sütöttük a kenyeret. Ma már sokan nem is tudják, mi az a szakajtóruha. Az emlékek töredezetten ke­rülnek elő a feledés homályából. Ami nem halványul: a szövetke­zet jelenlegi épülete 70 holdas gazdáé volt, és rendkívül elha­nyagolt állapotban került a tu­lajdonukba. A népművészeti ház — mert az épület első részét már azzá alakították — belső szobájában, díszhelyen ül egy baba. Hajszál pontosan régi sárközi népvisele- tű a ruhája. A baba, az üvegvitrinben a hímzett, csipkével díszített régi ruhadarabok, főkötőmaradvá­nyok, híines tojások, mind-mind a hagyományokat őrzik, az ősi népművészet díszítő elemeit. Mo­tívumaikból merítenek a szőtte­sek díszítéséhez. A kincses szekrény Van a bemintázóban, cifra faragással, sok színű festéssel egy régi szekrény; amelynek a homlokzatára rápingálták a haj­dani tulajdonos nevét. Ebben a szádafüggönnyel díszített üveg­ablakos szekrényben gyűjti Fe­hér Lászlóné a szövetkezet fenn­állása óta szőtt, , legyártott dara­bok mintáit, és azokat a régi népművészéti szőttesdarabokat, amelyek,; padlásról, régi háztar­tások kiselejtezett darabjaként kerültek ide. Van olyan, gyárilag készített selyemszalag is a gyűjteméhy- ben, amelyet . régen fillérekért árultak, s ma száz forintért ad­ja méterét, akinek még van. Megveszik, mert kell az itt lét­rehozandó népművészeti mú­zeumba. A mintákat, a számozott szőt­teseket gondosan őrzik, fényké­peken is megörökítik, mert szük­sége lesz rá az utódoknak. Fe­hér Lászlóné szerint: — Akkor is, ha én már nem leszek... A pesszimista kijelentés han­gulatát gyorsan eloszlatja, mert előveszi, a fiókból kockás papír­ra rajzolt szövéstervezeteit. Lát­tákra ismét, úgy érzem, soha nem érteném meg a szerkezeti összhangját, A tervező őszintén mondja: — Sokszor fakadtam sírva én is, amíg rájöttem. Egy idős néni tanított. Azt mondta, lányom így kell. A „lányom” meg ült, néha éjfélig is, és törte a fejét, hogyan is legyen? Ma már a legrégibb munkán is eligazo­dom, és a hagyományokhoz hűen tervezhetem az újat. De ez a legkedvesebb része al munkámnak. Itt állnak a szekrényben a szí­nes fonalak, legutóbb rózsaszínt is kaptunk, pedig ez nem a mi színűnk. Megpróbálok ■ azért va­lamit összehozni- ebből is, pél­dául ez a gyönyörű mercerezett kék különösen izgatja a fantá­ziámat, mert ebből soha nem szőttünk még... Csibészéin, párosgalamb, csillagrózsa Turkálok az ölembe gyűjtött szőtteshalomban. A fény felé emelem a stólákat, megvillannak az aranyszálak, kivirulnak a hó­fehér, lángpiros színek. — Melyek a Sárköz hagyomá­nyos színei? — Fekete-fehér, piros-fehér, fekete-nyers, kék-fekete... — A mintatípusok? — Párosgalamb. Négy oszlopos rózsa, kerekrózsa, koszorús ga­lamb, vasmacska, tölgyfalevél, gyöngyvirág, rozmaring, csibe­szem, vízfolyás — sorolja vég nélkül. Hosszas szemlélődésre a lát­szatra összeolvadó képből kivá­lik a galambforma, már megis­merem, milyen a csillagrózsa, és a csibeszem. A fantáziagazdag­ság most hökkent meg igazán. A népművészet mesterének haj szál vékony vonásokkal át­szőtt arcában kislányt» eleven­séggel ragyognák fel a szemek. — Örülök, hogy tetszik. Én (sokszor elkeseredem. Minden elkészült darabról úgy érzem, nem úgy sikerült, ‘ahogy kellett volna. De tavaly, mikor 76 új darabot mutattunk a Népi Ipar- művészeti Tanácsnak zsűrizés végett, csak négyet utasítottak vissza. A megrendeléseink is azt bizonyítják, hogy hosszú ideig szükség lesz még a ml mun­kánkra. Ha fáradt vagyok és kedvetlen, mellettem állnak az asszonyok, akikkel együtt kezd­tünk, tizenhat évvel ezelőtt. A mi szövetkezetünkben rajtam kí­vül négy népművészet mestere dolgozik. MOLDOVÁN IBOLYA JEGYZET Ahol már gyakorolják a mechanizmust Bár hivatalosan csak 1968. január 1-től lép életbe az új gazdaságirányítási rendszer, ennek ellenére napjainkban már egyre gyakrabban lehet találkozni olyan vállalatokkal, amelyek mintegy előgyakorlatként már most igyekeznek az új mechanizmus szellemében dolgozni. Ezek közé tartozik a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat is, ahol több olyan igen helyes kezdeményezéssel találkoztunk, amelyek mind-mind azt bizonyítják, hogy a vállalatvezetés ezt az előgyakorlati időt kellő alapossággal és lelkiismeretesen igyekszik kihasználni. Az első és a vállalat szempontjából talán legjelentő­sebb kezdeményezés, az önálló piackutatás. Több termékük­ről fényképes katalógust készítettek, s azokat megküldték szerte az országba, azoknak a vállalatoknak, amelyektől érdeklődés várható e termék iránt. így például a 12 reke- szes palackszállítóról készült katalógust megküldték az or­szág valamennyi borpalackozó vállalatának. És az ered­mény nem maradt el. Az első érdeklődők már megkeresték a vállalatot és az egriek már meg is kötötték több ezer palackszállítóra a szerződést. Legalább ennyire jelentős kezdeményezésnek számít az új termékek mintadarabjainak elkészítése. A vállalatvezető irodájában már ott sorakoznak az új termékek — camping- asztal, gyermekfürdőkád-állvány, fürdőszobaszekrény stb. — amelyeket majd az új gazdaságirányítási rendszer beve­zetésével párhuzamosan kívánnak gyártani. De az év hát­ralévő részében még újabb mintadarabok készülnek el, szélesítve ezzel a vállalat termékskáláját. S teszik mindezt a gazdaságosság legmesszebbmenő fi­gyelembevételével. Úgy, ahogy azt majd az új gazdaság- irányítási rendszerben tenni kell. Jelentősnek mondható a megyei nagykereskedelmi vál­lalatokkal kötendő szerződés, amelynek értelmében az üres­járat megszüntetése érdekében a jövőben a vállalat vissz- *irut biztosít a gépkocsinak. Ezzel tulajdonképpen mind­két vállalat jól jár, “hiszen megszünteti az egyébként igen költséges üresjáratot, ugyanakkor kedvezményes szállítási tarifát biztosít a dombóváriaknak. Arról nem beszélve, hogy ebben az esetben mindössze egyszer kell rakodni a válla­latnak, míg vagonnal történő szállítás esetében háromszor. Mint ahogy azt a fenti példák is bizonyítják a Dombó­vári Fémtömegcikkgyártó Vállalat igyekszik 'az előgyakor­lati idő jó kihasználására. Ez azonban nem mindenütt van így. Sőt. A Ferroglobus, amely a vállalatnak kiutalja a. vas­lemezt ez év hármadik negyedéig minden esetben duna­újvárosi lemezt biztosított, most nem kis meglepetésre, a harmadik, illetve a negyedik negyedre borsodnádasdi le­mezt utalt ki. A több száz kilométeres plusz távolság termé­szetesen a szállítási költségeknél is érezteti hatását. Arról nem is beszélve, hogy a dunaújvárosi lemezt, amelyet kö- tegekben szállítottak, géppel tudták kirakni, ezzel szemben a borsodnádasdit csak kézi erővel. Joggal teszik fel a kér­dést a vállalatnál: vajon a Ferroglobusznál ez jelenti az új gazdaságirányítási rendszerre való felkészülést? Nem hrsz- szük. A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál nem tit­kolt várakozással tekintenek az új gazdaságirányítási rend­szer bevezetése elé. Ez a várakozás azonban szorgos mun­kával, lelkiismeretes felkészüléssel párosul. Az előgyakorlat tehát jól sikerült, most már jöhet az igazi gyakorlat. SZ. b. IV égyen ülünk az asztal mel- 1 ’ lett. Esküdt Lajosné a szekszárdi járás Vöröskereszt-tit­kára néhány új kiadványt mu­tat. Az ifjú egészségőr kiskönyv­tárának kiadványait, órarendet, könyvjelzőt. — Ezekből szívesen vinnék ma­gammal, ha adnátok. Éppen is­kolalátogatásra megyek, s a gye­rekek nagyon örülnek az ilyen ajándékoknak — mondja Nagy­réti Miklósné, városi védőnő, a Vöröskereszt járási elnökségének tagja. Ajánlkoztam, hogy vele tar­tok. Szívesen fogadta. Első állomásunk a Garay téri általános iskola. A folyosón friss mészszag terjeng. •— Gyermekeink vigyáznák a rendre, a tisztaságra, bár még nem választottuk meg az osztá­lyokban az egészségőröket; — tá­jékoztatja a védőnőt dr. Martin ■Ferencné, az Ifjúsági Vöröskereszt tanárelnöke. — Lassan túljutunk az iskola- kezdéssel járó apró gondokon. Az igazgató elvtárssal megállapod­tunk abban, hogy osztályonként megválasztjuk az egészségfelelő­söket, aztán versenyt indítunk a „Tiszta, rendes osztály” cím el­nyeréséért — mtmdja Tancz Jó- zsefné igazgatóhelyettes. A védőnő látogatása tulaj- donképpen az elsősöknek szólt. Az igazgatóhelyettes kísére­tében az első osztályosok tantérz VÉDŐNŐ az iskolában mébe kopogtattunk, ahol harsány „jó napot kívánok"-kal fogadtak bennünket. — Vendégünk érkezett. Tudjá­tok-e, ki a vendégünk? — kér­dezte Gaál tanító néni a gyere­keket. — Igen. ’A védő néni — vála­szoltak kórusban. — Mit gondoltok, miért jött a védő néni? ■ — Azért, hogy megnézze a ke­zünket és a fogunkat. — Akkor szépen sorakozzatok fel a pad mellé. A védő néni megnéz benneteket. Megkapó volt az apróságok igyekezete. Kezecskéjüket maguk elé tartva mutatták tiszta kör­müket. Attila eldicsekedte, hogy van egészségügyi táskája, kéztör­lő, ivópohár, szappan és selyem­papír van benne. Erzsiké kezén apró szemölcsöt fedezett fel a védő néni. „Majd legyetek szí­vesek és küldjétek el az iskola­orvoshoz” — mondta Gaal Lász­lódéhoz fordulva. A védőnő meg volt elégedve az első osztályban tett „egész­ségügyi őrjárat” eredményeivel. Meg is lehetett. Tiszta az iskola és a gyerekeken is látszik a szü­lői gondoskodás. A következő a Béla téri Gyógypedagógiai Iskola. Itt már több dolga, vizsgálódni- valója akadt Nagyréti Miklósné- nak. A tiszta, egészséges környe­zettől meglehetősen elütött a gye­rekek testi ápoltsága, ruházata, lábbelije. Annuska ruhája szaka­dozott, köténye pecsétes. Jankó fülecskéjét eltakarta a hosszúra nőtt haj. Milán körmei gyászolva árulkodtak, A gyermekeket nem szabad megszégyeníteni egymás előtt, erre vigyáz a védőnő. Né­hány nevet feljegyzett Az isko­lában tett látogatást családlátoga­tás követi. Az említett esetekben ugyanis a szülőkkel kell foglal­kozni. Nagyrétí. Miklósné városi védő­nő havonta rendszeresen meglá­togatja a hatáskörébe tartozó is­kolákat. Szorosan együttműködik, a tantestülettel. Szereti hivatá­sát és bármiről legyen szó, ahol* csak tud, segít. Mint mondja, nem szereti a félmegoldásokat. Ezúttal sem elégedett meg a ta­pasztalatok rekonstruálásával. Megoldást keresett és talált Elintézte, hogy a gyógypedagógiai iskola rászoruló tanulói a hét egy meghatározott napján a KÖJÁL- fürdőben fürödhessenek. Annyira fellelkesedett az eredményen, hogy mint mondja, a másik dolog szinte magától ment. — A fodrász ktsz-ben járva elmondtam, mi­lyen problémával találkoztam. Anélkül, hogy külön kértem vol­na, az ifjúsági brigád maga vál­lalkozott arra: havonta egyszer rendbehozzák a gyógypedagógiai iskolások frizuráját. Az ilyen dolgok megkönnyítik munkámat. A védőnői munka sokoldalú Hogyan tud ennyi min­dennel foglalkozni? — kérdez­tem, mire így válaszolt: — Nincs különösebb magyará­zata, szeretem az embereket, ez az alapja mindennek. 8QZSQNYI ICNACNÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom