Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-18 / 194. szám

4 rOTNA WFÖTFT VFPÜ.TS \CS 1967. augusztus 18. A Nagy Lászlók igazsága A termelési tanácskozás majd- ■■ nem érdektelen, ségbe fulladt. Az előadó szavaira alig figyeltek. Csak a hozzászó­lásoknál kezdtek az emberek mozgolódni. Fiatal, markáns arcú munkás áll fel. A normáról beszél. A norma mindenkit érdekel. Az anyagellátásról, a szerszám­hiányról és az állásidőről is be­szél. — A családot nem érdekli, hogy mi van itt a gyárban. A boltos, amikor fizetni kell, nem azt kérdezi, milyen szervezett itt a munka. Nem érdekel senkit, akinek nekem kell szolgáltatásért fizetni, hogy egy műszakban száz munkadarab helyett csak ötvenet, negyvenet tudok készíteni, s ezért a munkáért kevesebb pénz jár — mondotta Nagy László. A termelési tanácskozás most érte el azt a „hőmérsékletet” ami­kor már mindenkit érdekel a „téma”. — A normás az irodából dol­gozik. Megállapítja, hogy az el­készítési idő erre, meg arra a munkadarabra egy perc. Ez i-end- ben is van. De ki veszi fel a mellékidőt? Egy perces munka miatt hat-nyolc perc is eltelik, így nem lehet keresni — foly­tatta és leült. A termelési tanácskozást a cso- magolóban tai’tják. — Ma csak harmincat tudtunk csomagolni — mutat a tei-em szé­lén sox-akozó árukra Mái'kus Fe­renc — elromlott a gép, tíztől egyig javítgatták. Nincs tartalék- alkatrész. Hát hogy lehet így ter­melni, kérem szépen? A „kérem szépen” az ipari ta­nulók körében nevetést fakaszt. Pisszegetik, csendesítik a vihán- coló fiatalokat. — Bejövök reggel, el akarom kezdeni a munkát — folytatja Márkus — hát nincs ez, nincs az az alkatrész. Rossz a kezdés, nem jó a folytatás sem. — Odajött hozzám a komám, azt mondja, add már azt az al­katrészt, mert állunk, kivette a kezemből — mondja Simon Lász­ló. — Most panasznapot tartunk? Tartsunk. Tarthatjuk, a mi pa­naszunkról van szó, a mi ügyünk­ről. Akkurátusán rágyújt, azután — folytatja: — Négy nap előretartás kell, négy nap, uraim és szaktárcáim. Előre­tartás nélkül nem megy, semmi nem megy. A nagycsarnok olyan, mint az iskolák zsibongója. — Szaktársak, hangosan és csak egyenként. Mondom, szaktársak, csak egyenként. — A művezető próbálja a tanácskozást parla­mentáris mederbe terelni. Korcsmáros, a hegesztő nyújtja a nyakát, aztán mondja, folyvást, mintha betanulta volna: — Nincs hármas vágó, ami van, az meg rossz, így nem jól van emberek... Nahát, ezt akartam csak monda­ni. Megint csönd, majd annál na­gyobb sustorgás, halk beszéd. A termelési osztály vezetője, Kiss Gyula áll fel. Uj ember, nemrég került a vállalathoz. Min­denki feléje fordul. Bemutatkozik, megmondja, hogy új ember a vállalatnál, de ismeri a problémákat. Többen felállnak, jobban megnézni. — Ha majd mindenki felelőssé­get tud érezni a kibocsátott áru­ért, akkor már jobban mennek a dolgok. Most kezdtük a rendcsi­nálást. Igazuk van, sok még a hiba. De már mennek a dolgok. A hetven darabos napi termelés magáért beszél. Nincs szerszám, meg ami van, az rossz? Adunk jó szerszámot. Odakoppintunk az illetékesnek. Túlterhelik az esz­tergályosokat. mindenki paran­csol nekik? Megmondjuk a műve­zetőnek. te vagy a felelős, irá­nyítsd úgy az embereidet, hogv keressenek, dolgozni tudjanak. A tei-vünket teljesítjük. Megvan hozzá az erőnk. Együtt kell dol­goznunk, jobban, mint eddig. Minden nap jobban. Egy-két ember tapsol, az­**J rt" minden­ki tapsol. Korcsmáros szak társ megint szót kér. — Lopják a szei-számot. Itt jelentkezzen, aki lopja... Többen nevetnek, majd bolond lesz az jelentkezni, aki el­viszi a Korcsmáros szerszámját, hogy dolgozni tudjon. Még meg­büntessék? Kovács Ferenc méltatlankodik a meo-munka felületességén, az egyik dolgozó védőitalt kér, az­tán vége is van a termelési ta­nácskozásnak. — Ne kínozzuk egymást, embe­rek — mondja Héjus, az szb-tit- kár. — Ha nincs mondanivalónk, menjünk szépen haza. Szinte egy perc alatt kiürül a nagy munkacsarnok. Leülünk az asztalhoz. Héjus, az szb-titkár, meg Baka, a párttit­kár, fejüket ingatják: — Nem volt jó tanácskozás, a beszámoló is gyenge volt... • Ezekben a napokban a Vasipari Vállalat lakatosüzemében már sokkal szervezettebben, jobban megy a munka, mint a múlt hé­ten. összehasonlíthatatlanul más­képpen, mint egy hónapja. A Nagy Lászlók igazsága ér­vényre jut.- Pi ­RÁD 70- W* RÖK , AZT MOND; I JA A SEREGEK ’> URA, ÉS FÜSTTÉ égeteaa szeke­( REIT. OROSZLÁN | kölykeidet karc I EMÉSZTI AAE&. " KEPREGENYVÁLTOZAT: SARLÓS ENDRE HOGY IS AAONC7TA A HADNAÖ/? \AZ Oj korszak haj MALA . Yy _ ­A FRANCIA A/WPOlGa'R. SAGRÓl, AMIKOR. KJTÖR.T A WA'GORÖ. Brandt tizedes let&m... A VÉR NEAA VA'uK.-HOGY? AAOST ITT va ­Gyünk San az összes szajha'k ötó-g»' /VAÉRE. CHRIS- J§" TlAN, A VÉGÉN ^4! /VM EL FOGJUK ElJ?' . VESZÍTENI EZT Jf'V eor A HAGOROT.. 1 7// If éfj seoAACvzu vagyok. A 2 Oj tcO&S 2AK. HAJ/VA LA'/V.-.TtZ évET éuTEAA FPÍAJVCJAOR. S-2AÍ50AAf. NOfZAAAtVO'ABAA/, A TE/V - GE/ZPAfZTTOA/ FEJTEGETEM. HYAZAVTA.. fC. AAEGCSISJAlTAAA hajz­AAr/VC VA'SZ/VAT /S. és KE20TEM. &EEUTM /7T... , k/a'íc/ta'sa/aa VOí tak. NéAA E TOfZSZA'OBAAJ KJ f S7EAA A'lCt'r/YAT/VAAA A K(= , PEtAAET. ,,/YO/V O&JEKT/V' EESTés2E77 A /VA'C/KL OE- Lt<AOEÓJSNEK A/EVEZfK. Hívásra elvégzi.,. Képzelje el: hirtelen szüksége van valamilyen külföldi lap anyagának pontos fordítására. Próbálkozzék a szótárral? Ren­geteg időt venne igénybe. Dehát akkor mit tegyen? Tárcsázza fel a megfelelő telefonszámot és né­hány perc múlva megkapja a kész fordítást. De telefonhívásra más segítsé­get is kaphat. Ha például hirte­len el kell mennie valahová, te­lefonját átkapcsoltathatja autó­jába, vagy abba a lakásba, ahol feltehetően tartózkodni fog. Ami­kor pedig telefonálni szeretne, a hívott szám pedig éppen foglal­tat jelez, nyugodtan visszateheti a hallgatót, és megbízhatja az automatát, hogy hívja fel önt, mihelyt a szám felszabadul. Az elektronikus automata tele­fonközpont tulajdonképpen nagy emlékezőtehetséggel rendelkező számítógép. Programvezérléses blokk szabad vonalat keres, el­lenőrzi, hogy a hívott szám fog­lalt vagy szabad, létrehozza a kapcsolatot. Ugyanennek a blokk­nak a segítségével automatiku­san ellenőrizhető magának a központnak a működése, sőt hiba esetén az automata a külön jel­zőberendezést is bekapcsolja. Ilyen automata központokkal már több országban kísérletez­nek, így a KGST-országok tudo­mányos kutatóközpontjaiban is. Az alapvető alkatrészcsoportokat a Szovjetunióban, az NDK-ba.n és Csehszlovákiában, a kisegítő maketteket pedig Magyarorszá­gon, Bulgáriában, Romániában és Lengyelországban gyártották. Májusban kísérletként oekcp- csoltak a berlini előfizetői háló­zatba egy elektronikus auUnnata telefonközpontot. A Szovjetunió­ban a távbeszélő tudományos kti- tató intézet leningrádi leányin­tézetében kidolgoztak és elkészí­tettek két alállomást. A munká­latod vezetője a következőket mondta az elektronikus automata telefonközpontok előnyéről: — A tranzisztoros alállomás olyan kicsiny, hogy akár egy la­kóház lépcsőházi előterében is elfér. Az alállomás közelebbvite- le az előfizetőkhöz lehetővé Jeszi a vonalak jobb kihasználását. Mivel a tranzisztoros alállomá- sok gyártási technológiája a rá­dióelektronika legújabb módszere­in alapszik, a legtöbb rádiógyár­ban foglalkozhatnak gyártásukkal. — Várjon kérem, még nem fejeztem be. Más­nap, azaz ma reggel noha nem én voltam soros takarításra, elmentem Ellivel Haarmann laká­sára. Öt éppen akkor hivatta Wegehenkel bor­bélymester, akinek a szomszédban van a mű­helye. Haarmann gyakran jár hozzá, nemcsak borotválkozni, hanem egyébként is. Kihasznál­tuk az alkalmat és átkutattuk a lakást. Az asz­talfiókban megtaláltuk a berlini fiatalember ci- garettaszipkéját és pénztárcáját. A lépcsőfeljáró alatti faliszekrénvbe is benéztünk. Egy nagy fazék állt ott, tele húsdarabokkal. A fazék Wegehenkeléké, már többször láttam Haarmann lakásán. Két darab húst magunkkal hoztunk — itt van, vizsgálja meg. Talán emberhús... Ha a két prostituált történetesen nem Müller detektívnek mondja el észleleteit, az ügy talán más fordulatot vesz, és a fenevadat már akkor — 37 — letartóztatják. Müller azonban gyakran igénybe vette Haarmann besúgó-szolgálatait, s hitetlen- kedve hallgatta a fantasztikusnak hangzó törté­netet. Mégis elvezette a két lányt dr. Alex Schack- witz rendőrorvoshoz, s átadta neki a húst. Az orvos elmulasztotta mikroszkóppal meg­vizsgálni. Az orrához tartotta és nevetve így szólt: — Szaglóérzékem ma nem működik ugyan, mert náthás vagyok, de a vak is láthatja, hogy bárányhús... Ennek alapján Müller teljesen fölöslegesnek találta, hogy eljárjon az ügyben... Mindez csak a tárgyaláson derült ki, ott bon­takozott ki Fritz Franke megdöbbentő sorsa. Paul Schmidt nevű barátjával Berlinből Han­noverbe utazott. Voltaképpen Hambui-g volt uta­zásuk célja, ott akartak munkát keresni, de Hannoverben kiszálltak egy napra. Haarmann a pályaudvaron megszólította őket. Schmidtet el­helyezte egy éjszakai menedékhelyen, Frankét magával vitte a lakására... Schmidt másnap megszólította a pályaudvaron — ugyanis azt hitte, hogy Haarmann rendőr- tisztviselő, mert előző nap annak mondta magát — és megkérdezte, hol van a társa, Fritz Franke. — Továbbutazott Hamburgba — volt a vá­lasz. Közben Franke holtan feküdt Haarmann la­kásán. Amikor Dörnchen Mrutzek olyan halál- sápadtan az ágyban látta, már halott volt. Nap­— 38 — közben azután Haarmann feldarabolta 3. holt­testet. Közben, mint a tárgyaláson kiderült, Hans Grans is járt a lakásban, még mielőtt Haarmann eltüntette a holttestet. Ekkor tudta meg, hogy Haar mann gyilkolt. Esze ágában sem volt a rendőrségre menni. — Mikor jöhetek vissza? Mikorára készülsz el vele? — kérdezte Haarmannt, azután sarkon- fordult és elhagyta a lakást. Hallgatásáért megkapta Fritz Franke nadrág­ját és kabátját^ AZ ÜGY NEM RÁM TARTOZIK Franz Huch hannoveri gyógyszerész Roland nevű tizenöt éves fia a tengerre, a kereskedelmi tengerészethez vágyakozott. 1923. május 23-án este szülei hangversenyen voltak. Kihasználta az alkalmat, becsomagolt némi ruhaneműt, pénzt vett magához és nekivágott a nagyvilágnak. Csak az ugyanabban a házban lakó iskolatár­sától, Alwin Richtertől vett búcsút. — Mondd meg szüleimnek, hogy elutaztam... A megdöbbent szülők rögtön hazatérésük után, a vasúti rendőrőrszobára siettek és elő­adták az esetet. Lonski rendőrbiztos rájuk mordult: — Csak nem képzelik, hogy egy el csavargóit suhanc miatt az egész rendőrséget mozgósítom... Art sem engedte meg a kétségbeesett apának, hogy az őrszobáról felhívja a bremeni és ham­burgi vasúti rendőrséget. — 39 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom