Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-18 / 194. szám
1967. augusztus 18. tot.íííí megyéi népújság 5 Épül Szekszárd szennyvíztisztítója és -levezetője 900 ezer forint évente — 40 ezer lakás, plusz ipari létesítmények — Szekszárd város szennyvízének tisztítása, elvezetése évek óta nincs megoldva. A harmincas években a Séd balpartján épített szennyvíztisztító és elvezető mű nemcsak túlterhelt, de korszerűtlen. Éppen ezért vált szükségessé a fejlődő város részére egy új, korszerű, magas tisztítási hatásfokkal dolgozó szennyvíztisztító és elvezető mű építése. A több mint 13 millió forintos költséggel épülő művet a múlt év őszén kezdték építeni és előreláthatólag p 'v végére készül el. Az új , -n iszapos rendszerű, előnye, hogy megfelelő is mellett biztonsággal i _ majd teljesíteni a kötelezően előírt magas tisztítási hatásfokot. E rendszer előnye még a nagyfokú rugalmasság, a terhelésváltozásokkal szemben. Ez pedig Szekszárd esetében igen jelentős — mondja Kiss József, az ÉVM Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetője, akinek irányítása alatt már épül Szekszárd új szennyvíztisztító és elvezető műve. A telephelyen, a vállalat mögötti területen, közvetlenül a Séd-patak mellett, Köles László építésvezető és Miskarik Ferenc munkavezető irányítja az építkezést. — A város fejlődésének figyelembevételével két ütemben épül a szennyvíztisztító és elvezető mű. Jelenleg az első ütemen dolgozunk. Ez 3500 köbméter szennyvíz tisztítását és elvezetését biztosítja naponta. Ugyanennyi lesz a második ütemben épülő egység teljesítménye is. így tehát végeredményben a szennyvíztisztító és elvezető mű összteljesítménye napi 7000 köbméter lesz. Ez pedig egyenértékű egy 40 ezer lakosú város, plusz az ott lévő ipari létesítmények szennyvízének MVH Paplan, hajókötél, hálózsák és szőnyegfonál készül a polyprepilén- ből, ebből az újfajta műanyagból, amelyet kőolaj-melléktermékekből állítanak elő. Az idén 400 tonna polyprepilén készül Magyar- országon, de rövidesen felépül egy 2500 tonna kapacitású új üzem is. Képünkön: Farkas Istvánná a Nyergesújfalúi Viscosa Gyárban bálázza a polyprepilént. (MTI-foto — Bara István felvétele.) tisztításával, illetve elvezetésével, — mondja Köles László építés- vezető. Az építkezés jó ütemben halad Jelenleg a műtárgyak — átemelő szivattyúház, iszapszikkasztó, elő- ülepítő, szellőztető, fertőtlenítő utóülepítő stb. — betonozásán, il let.ve süllyesztésén dolgoznak. — Jelenleg, négy brigád dolgo zik az építkezésen. Mind- a né gyen most küzdenek a szociális ta cím elnyeréséért. Nyéki Fe renc, Beszterczán György, Nyúl Lajos kubikos- és Simon Mihály ácsbrigádja odaadó és ■ lelkiismeretes munkával biztosítja, hogy a terveknek megfelelő időben készüljön el a mű egy-egy egysége. — mondja Miskarik Ferenc mun kavezető. A tervek szerint 1968. június 30-ra készül el az első ütemben épülő egység, amelynek üzemelte tése, ha csak részben is, mór se gít a város szennyvíztisztításának és elvezetésének gondjait enyhíteni. A szennyvíz fertőtlenítését nátriumhipoklorit oldattal végzik amely biztosítja, hogy a Sédpatakba már biológiailag fertőtlenített víz jut. A telepen egyéb ként 10—12 fő személyzet fogja irányítani a munkát, amelynek összköltsége éves viszonylatban több mint 900 ezer forint lesz. Igen helyesen és előrelátóan úgy tervezték a szennyvíztisztító és elvezető mű berendezéseit hogy azok döntő többségben mindkét ütemben megfelelő kapacitással rendelkeznek. Vagyis második ütem építése során már lényegesen kevesebb műtárgyat kell újonnan megépíteni. Egy város kulturáltságának nem kis mértékben fokmérője ; szennyvízelvezetés biztosítása. El1 mondhatjuk, hogy ha nagy áldozatok árán is, de hamarosan meg. oldódik Szekszárd város szennyvíztisztítása, illetve annak elvezetése. És ezzel egy évek óta meglévő gondot tesznek le vállaikról a vá ros vezetői. Minden bizonnyal i lakosság legnagyobb megelégedé- síére. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ A második műszak este tíz órakor fejeződik be. Előtte és utána mozgalmas a gyár környéke. A műszakot kezdőknek éppúgy, mint a műszakról hazafelé igyekvőknek, sietős a dolguk. A mozielőadás is tíz órakor ér véget. A moziból hazafelé tartók nem sietnek. Csoportokba verődve beszélgetnek, betérnek a cukrászdába. Vannak, akik megállnak a hídon, s a korlátra támaszkodva néhány percig elidőznek. — Most már nem érezni a fenol szagát. Lehet, hogy holnap reggel kijövök horgászni — mondja az idősebb férfi a mellette támaszkoló fiatalabb- nak. Egy ideig még beszélgetnek arról, milyen kár, hogy a víz szennyezésével tönkreteszik a halakat; aztán ők is elballagnak. Tizenegy óra felé teljesen elnéptelenednek a simontor- nyai utcák, a bőrgyár környéke. A gyár felől három, tizen- hat-lizenhét év körüli fiatal: két fiú, s közrefogva egy lány nndalgott. A híd felé tartottak. Nem lehetett sürgős dolguk. Beszélgetés közben meg-meg- ílltak. Hangosabban beszéltek és az esti csendben tisztán ki lehetett venni, hogy miről. Inkább a lány beszélt. — Azt hiszitek, nem merem megtenni? Mibe fogadjunk? A fiúknak nem tetszhetett a lány vállalkozása. Hangjukat halkabbra fogták, s mintha le akarták volna beszélni valamiről. Este a Sió-hídon — Ne tedd. Félek, hogy nem sikerül és akkor mi lesz? — mondta a magasabbik kísérő. — Mi az, talán megijedtetek? — kérdezte a lány csú- fondárosan. — Nem erről van szó. De mi lesz, ha balul üt ki a dolog? Ki vállalja a felelősséget? — Úgy látom, beijedtetek. Nembánam, én akkor is megteszem és aki mer, az utánam jön — mondta a lány, s egy ugrással a Sió-híd tartópillérén termett. — Ne bolondulj. Gyere visz- sza — kérlelte az alacsonyabb termetű „lovag”, mire a lány félvállról így válaszolt, — Azért sem megyek. Gyere utánam, ha mersz. — Utána megyek. Nem hagyhatom magára, mondta az alacsonyabb növésű és a pillér ívén felfelé sétáló lány után igyekezett. U titár sammal együtt szó nélkül, s lélegzet-visizafojtva figyeltük a veszélyes vállalkozást, a Sió-híd másfél, két emelet magas ívén sétáló fiatalokat Nagyokat fohászkodtunk, s arról beszéltünk, milyen fájdalom érné a szülőket, ha valamelyik lezuhan. Legnagyobb megkönnyebbülésünkre az ív közepén szerencsésen túljutottak, s a lefelé ívelő részen már a nadrágféken tették meg az utat. Szerencsésen földet értek, de mi történik, ha valamelyik elvéti a lépést. Felelőtlenségükkel milyen szörnyű fájdalmat okoznának a szülőknek! Erről akartunk velük beszélni, s utánuk mentünk. Valószínű észrevették a szándékot, hirtelen nagyon sürgős dolguk akadhatott, mert gyors léptekkel a gyár felé vették útjukat, s eltűntek.- U i.j_ ' -fi -é YüggglnlAIMl© j r I Birkapaprikás vacsora a közösből — Ami van és ami nincs — Vasárnap is árulnak halat ? — A szemtelenség spanyolviaszkja A szerkesztőségünkbe érke- gólnak az illetékesek, az új- zett levelekből most néhány ságolvasók. Itt van elsőnek olyant választottunk ki, amely- egy újdonsült decsi lakos leben a kereskedelemmel kap- vele, aki több problémára is csolatban írt cikkeinkre reá- reagál: „Nem vagyok nyelvész, de szemet szúrt decsi sétámon valami. Többnyire baj van a reklámhelyesírással. Reg nem jártam Decsen, most a megszépült Kossuth Lajos utcában az fmsz-székházban látom új létesítmény van. Mutatós üvegtábláján ez áll a bejárat fölött: „önkiszolgáló élelmiszer és háztartási cikkek”. Betértem hát, hogy megnézzem milyenek is ezek az önkiszolgáló cikkek, de csalódás ért. Mindössze egy jól berendezett önkiszolgáló élelmiszerboltba léptem, ahol némi háztartási cikket is árusítanak. A csodálatos cikkek tehát, amelyek kiszolgálják magukat csak a hazug táblán vannak, berni a vevők szolgálják ki magukat. Somi Benjáminná elvtársnőnek üzenem, hogy „Gondoljanak a holnapra” című cikke olyan elkeseredést váltott ki a megbírált tsz-veze tőség bői, hogy megjelenése után újabb birkapaprikás-vacsora következett, persze a közösből.” A levélíró észrevétele valóban figyelemre méltó. A reklámszövegekkel kapcsolatosan sok panasz merül fel. A reklámszövegek helyesírására, helyes magyarságára nagyobb gondot kellene fordítaniuk a gyártó cégeknek. Somi elvtársnőnek küldött üzenetét is nyilvánosságra hozzuk. Csupán egy. kérdést fűznénk hozzá: Milyen eszközökre van szükség ahhoz, hogy a decsi tsz vezetősége „elkeseredés” helyett, megszívlelve az újság és a közvélemény bírálatát, változtasson munkamódszerén? „Ez sincs, az sincs, semmi sincs” című cikkünkre a Tolna megyei Népbolt Vállalat reagált. Hogy válaszuk menynyiben helytálló, azt a vásárló- közönség tapasztalatai alapján döntheti el: „Műanyagboltunkban szakajtó valóban nem kapható, miután a cikk iránt a kereslet olyan minimális, hogy ebben az évben eddig összesen 10-et értékesített a bolt, ezt is csak leértékelt áron. A műanyagboltban vasalódeszka kapható, a jelenlegi egyfajta vasalódeszka a napokban két újabb fajtával bővül. Bár valamennyi érintett bolt a Chemotox szúnyoglrtót a nagykereskedelmi vállalattól megrendeli, azonban az illetékes nagykereskedelmi vállalat ezeket az igényeket nem tudja kielégíteni. Hasonló a helyzet a nyugányak tekintetében is, június hónap óta a nagykereskedelem a megrendelt nyugágyakat boltunkba nem tudja leszállítani. Bútorboltunkban huzamosabb idő óta hatféle választékban 40— 45 garnitúra konyhabútor található. Ugyancsak kapható a bútorboltban fotelágy, bár jelenleg ebből csak egy típus van raktáron. Csavaráruból a legutóbbi két évben a legnagyobb erőfeszítés mellett sem tud vállalatunk az áruellátás helyzetén javítani. Sajnos ezek az áruhiányok nem szekszárdi specialitások, mert ha így lenne, akkor aránylag könnyen meg lehetne szüntetni. A ténylegesen . fennálló áruhiányok elismerése mellett viszont meg kell jegyeznünk, hogy a panasz „az utolsó betűig igaz legyen, a leírtak korrigálásra szorulnak.” A Halértékesítő Vállalat bu- lőbb nyitva tartást” című cik- dapesti központja „Megfele- künkre reagált. „Tudomásunk szerint az üzleti nyitva tartással kapcsolatban kifogás a vevők, vásárlók részéről eddig nem merült fel. Szekszárdon is — mint az ország egyéb városaiban — a szombati munkaidő általában 2—3 óra között befejeződik; éppen ezért azonban, hogy a vevők igényét ki tudjuk elégíteni, a szombati nyitva tartást 17 órában állapítottuk meg. Ez év hátralevő részében a vevők hal iránti keresletét ki tudjuk elégíteni. A vasárnapi nyitva tartás kérdéséllel már foglalkoztunk, és amennyiben a technikai feltételeket biztosítani tudjuk, úgy rövidesen a piacon vasárnap .7 reggeli órákban a fogyasztók rendelkezésére fogunk állni.” Ha sikerül megoldaniuk a vasárnapi nyitva tartást, annak a vásárlóközönség nevében is csak örülhetünk. Azt pedig, hogy a jelenlegi hétköznapi nyitva tartás megfelelő-e, döntsék el maguk a vásárlók. Augusztus 13-án jelent meg „A zacskó ára, avagy megtanulunk-e kereskedni?” című cikkünk, amelyre hosszú, gúnyos hangú levelében Steindl István reagál Bátaszékről. Idéznénk levele záró mondatait: „Kár, hogy a cikk a Nép bolt bírálatán kívül nem tett javaslatot a probléma megoldására. Ezen morfondíroztam, amikor egy remeknek látszó ötlet jutott az eszembe. Mi lenne, ha... mi lenne ha ... Nyakamon kidagadtak az erek, halántékomat kiverte a veríték. A nagy feltalálók, Edison, Koch, Irinyi lehettek hasonló lelkiállapotban, amikor rádöbbentek halhatatlan felfedezésükre... Mi lenne, ha a Népbolt a Népújságba csomagolva árusítaná a kenyeret? Már-már azt hittem hogy feltaláltam a spanyolviaszkot... Steindl István levele további része becsületsértő kitételeket tartalmaz, — ezeket nem tartjuk érdemesnek arra, hogy reagáljunk rájuk. A megoldást egyébként sem segítik elő alantas indulatok, rágalmak. Az élelmiszer csomagolását és árusítását ugyanis higiéniai rendszabályok írják elő, a megoldás tehát kézenfekvő-: a kereskedelemtől joggal várják el a vásárlók, hogy ezeket betartsa. Levélírónknak az olcsó szellemeskedés helyett inkább erre kellett volna gondolnia.
