Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-14 / 164. szám
t WlOJÄ «ffl VF.PÜJSAQ 1967. július 14. Országos halfogóbajnokság Dunaújvárosban Eredmények: Csapatban: 1. Soroksári I. B., 2. Győri és Győrvidéki I. B„ 3. Al- dunai I. B., 4. Nagy-Dunai I. B., 5. Alsó-Tiszai I. B., 6. Baranyai I. B., 7. Ipoly menti I. B., 8. Székesfehérvári I. B„ 9. Közép-Tiszai I. B., 10. Közép- Dunai I. B. Egyéni felnőtt: 1. Hobbler János Al-Dunai I. B. 4265 pont, 2. Dicsőffi Sándor Miskolc 3600 pont, 3. Horti János Soroksár 3495 pont, 4. Hajós Gyula Nagy-Dunai I. B. 3200 pont, 5. Forgó László Alsó-Tiszai I. B. 3170 pont. Egyéni ifjúsági: 1. Opris Sándor Soroksári I. B. 4340 pont, 2. Löké Mihály Győri I. B. 3255 pont, 3. Wächter György Közép-Dunai L B. 2850 pont. Tíz felnőtt és az első három ifiversenyző, továbbá az eddigi eredmények alapján kiválasztott 15 fős keretből választják ki a világbajnokságon hazánkat képviselő horgászokat. Kellemes hírek a Dunáról Az apadó Duna kellemes meglepetést tartogatott a „süllőzést” kedvelőknek. A Karászi és Bóni foki kőhányások közelében szép eredményeket értek el a horgászok. Nem volt ritka a 2—3 kg-os süllő sem. A múlt héten szinte minden nap érdemes volt süllőzni, nem hiába volt a nagy forgalom ezen a Duna-szakaszon. A keszegfogás művészete A magyar horgászvizek túlnyomó részében tekintélyes mennyiségben él a keszeg, de többnyire csak a halászok hálóit duzzasztja, mert a sporthorgászok méltóságukon alulinak tartják a különféle keszegfajok fogását. Pedig amellett, hogy kedvtelésnek, sportolásnak sem rossz a ke- szegezés, közhasznú is, hiszen a keszegállomány ritkításával jobb és táplálékban gazdagabb életkörülményeket teremtünk vizeink „királyának”, a pontynak. Sok országban már régen felismerték a keszegezés jelentőségét; a francia horgászok például nagy lelkesedéssel érdeklődnek a keszegfajok iránt, és „művészetté” fokozták a nálunk még oly sokak által lenézett „pecázást”. Versenyeket írnak ki a francia horgászok számára és a versenyzők közül nem egy 120— 140 darabos rekordot állít fel — óránként. Persze vannak olyanok is, akik ugyanazon a vízterületen tizet sem fognak ki; ez is a keszegezés „művészete” mellett bizonyít. Érdemes elsajátítani azokat a fortélyokat, amelyekkel a francia bajnokok eredményeiket elérték. Egész „arzenált” vonultatnak félj a finom A kezdeményezők: Tolnanémediben arat a Komarov brigád úszóktól és a láncolatosan felcsiptetett sőrétekkel súlyozott készségektől az agyaggombócokba gyúrt lisztes pépekkel való beetetésig. A próba után pedig a horgászok hamarosan ráébrednek, hogy keszegezés közben csaknem állandóan van kapás, nem unatkozhatunk egy percig sem, közben pedig gyakran még pontyot is tudunk fogni. A felszerelésekről annyit, hogy a hasas típusú úszó helyett megfelelőbb az orsóalakú, igen vékony és finom úszó, mivel az előbbi formája miatt — megkönnyíti a keszegnek a csali állandó le- rablását. Az utóbbi úszótípus az áramvonalas alak miatt könnyen merül, különösen ha nem egyetlen ólomgömbbel van súlyozva, hanem láncban felcsiptetett hasított sőrétekkel. Finom, nem túl rövid, könnyű botokra is szükség van, mert pontyozó szerszámmal keszegezni annyi, mint ágyúval vadászni verébre. Ha azonban az egészen finom készségre kap rá, akár csak egy 20 dekás keszeg, a fá- rasztás éppen olyan izgalmas lehet, éppen úgy hajlik a könnyű bot, mint pontyozó szerszámunkon egy kétkilós potyka. Amint már lapunkban is hírt adtunk róla, a Gyönki Gépjavító Állomás fiatalokból alakult brigádja, a „Komarov” brigád, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére felhívást intézett a megye közös gazdaságaiban dolgozó ifjú kcmbájnosbrigádokhoz az aratás minél gyorsabb és megfelelő minőségben való elvégzése érdekében. A megyei KISZ-bizottság csatlakozott a felhíváshoz, és jutalmat tűzött ki a legjobban dolgozó ifjú kombájnosok részére. A felhíváshoz, a kitűzött határidő szerint, július 15-ig csatlakozhatnak a megye közös gazdaságaiban dolgozó kombájnvezető fiatalok. Amikor a tolnanémedi határban az első próba járásokat végezte a Komarov brigád, a termelő- szövetkezet elnöke nem kis meglepetéssel jegyezte meg: mit akarnak ezek a gyerekek? Tulajdonképpen hasonló okok miatt született meg a Gyönki Gépállomáson dolgozó fiatalokban az elhatározás: mutassuk meg a felnőtteknek, hogy mi is tudunk aratni, méghozzá nem is akárhogyan. A „Komarov” brigád valóban fiatal: átlagos életkoruk alig haladja meg a tizennyolc évet. Vezetőjük, Kocsi József a legidősebb, de ő sincs túl a harmincon. A többiek majd mind a tanítványai. Ipari tanulók Kocsi József szakoktató keze alatt együtt dolgoznak a Gyönki Gépjavító Állomáson. A munkát már megkezdték, s amikor az eredmények felöl érdeklődtünk a Gyönki Gépjavító Kocsi József brigádvezető Állomáson, a főmezőgazdász és az igazgató is elismerően nyilatkozott roiulk. A brigád tagjai a kedvezőtlen idő miatt eddig csak négy napot arattak. A négy nap alatt elkombájnoltak 197 holdról 312,8 tonna gabonát. A legjobb teljesítményt Kocsi József érte el: 910 mázsát takarított be 58 holdról SZK—4-es gépével. Rátkai József a második brigádban 870 mázsát „Szedett le” 54 holdról, A KISZ-élet híreiből A tamási gimnázium KISZ- csúcsvezetőségének indítványára Tamásiban ötnapos nyári vezetőképző tanfolyamot szerveztek a középiskolai alapszervezeti KlSZ-vezető- ségl tagok részére. A hétfőn. Július 17-én kezdődő tanfolyamon mintegy harmincöt ifjúsági vezető vesz részt. A résztvevők megyei és járási ifjúsági vezetőktől hallanak előadásokat a középiskolai KlSZ-szerveze- tek feladatairól, az ifjúság körében végzendő eszmei, politikai, nevelési munkáról. Emellett módszertani klubfoglalkozást és bemutatókat tartanak. A tanfolyam ifjú hallgatói látogatást tesznek az eredményeiről, Jói gépesített gazdaságáról, jó ifjúsági munkájáról Ismert nagy- kónyi termelőszövetkezetben. s Társadalmi munka. A „Kongresz- szusi útlevéllel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségeire” elnevezésű politikai akció keretében központi park létesítését vállalták a koppány- szántói fiatalok. A taggyűlésen hozott döntésük értőimében elsősorban vasárnapi szabad idejükben dolgoznak a falu szépítésének elősegítésén. t Visszatérnek a tamási járási KISZ- bizottságnád a • KISZ-kongresszust megelőző járási küldöttértekezleten elhangzott javaslatokra és észrevételekre. Pénteken, július 14-én járási végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalják meg a küldöttek által szóvá tett javaslatok sorsát. Egyidejűleg számba veszik, mely kérdés kíván külön intézkedést és melyek azok a problémák, amelyekre Írásban, vagy szóban kell válaszolni. A napirend előadója Törő György, járási KISZ- titkár. Kiss Imre pedig 45 holdról 719 mázasát aratott. A fiatalok munkájának eddiei összáttagát tekintve, körülbelül 120 százalékos teljesítményt értek el, ami megfelel a vállalásban, feltüntetett követelménynek. Hasonlóképpen vélekedik a „Komarov” munkájáról a tolnanémedi termelőszövetkezet elnöke is: „Amíg az időjárás nem szólt közbe, addig nagyon jól dolgoztak a fiatalok, hiszen az őszi árpából 157, a tavaszi árpából 48, összesen tehát több mint kétszáz holdat arattak le igen rövid idő alatt, és igen jó minőségben. Múlt hétfő dél óta sajnos nem tudnak dolgozni, mert a búza akkor még nem volt kombájnérett. Amikor viszont megkezdhették volna a munkát, az időjárás szólt közbe. Egyébként tökéletesen meg vagyunk velük elégedve, a gépeik jók, ők pedig lelkiismeretesen dolgoznak.” A termelőszövetkezet párttitkárának is csak a szalmalerakással kapcsolatban volt kifogása, illetve kérése az ifjú kom- bájnosokhoz, a gyorsabb, szervezettebb munka érdekében. A „Komarov” brigád tagjai ottj értünkkor szálláshelyükön a helybeli iskolában lesték teljes készültségben az időt, hogy amikor valamennyire is javul, indulni tudjanak a gépekkel. Á kombájnok karbantartva, megtisztítva állnak, és — ahogy ők mondták — csak egy gombnyomás kell, és máris neki lehet indulni a táblának. Kocsi József brigádvezető egyedül az időjárástól fél. Ha az nem akadályozza őket, mindenképpen teljesíteni fogják az évforduló tiszteletére tett vállalásukat, amit egyben a KISZ KözpotwS Bizottság, a MÉBOSZ és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa által közzétett felhíváshoz való csatlakozásnak is tekintenek. Bízunk bertne, hogy sikerül elérni, amit ők, csak „úgy” maguknak tűztek ki célul: megmutatni a felnőtteknek, hogy a fiatalok is tudnak aratni. A legjobb mégis az lenne, ha nemcsak ők, hanem a felhíváshoz csatlakozott többi ifjúsági brigád együtt bizonyítana. (d. konyái A. ZUBOV— I.'PEROV — A. SZERGEJEV: FORDÍTOTTA: BÁNYÁSZ BÉLA Még nem volt 18 éves sem, amikor egy hegedűművész udvarolt neki, sovány, fekete, megnyerő arcú fiatalember. A mama elnéző volt a kialakuló regény láttán. A nem szigorú erkölcsökkel rendelkező asszony csak úgy mellékesen figyelte, hogy a lánya különvonult a hegedű- művésszel a lányszobába. Különben Anna Pet- rovnát nem lehetett komolyan venni, mint gyermeket nevelő anyát. Nem, ő nem ilyen — mint mondani szokta — meglepően unalmas tevékenységre született Meg aztán ideje sem volt: az állandó utazások, szereplések lekötötték. A nevelőnő szerepét a nagymama vállalta. Már jóval túl volt a hatvanon, de ő, a vidéki opera egykori kórustagja még ma is órákig nézegette magát a tükörben. Az öregasszony saját erkölcsi kódexéhez ragaszkodott, azt plántálta állhatatosan unokájába. A legfontosabb ezek közül ^Tépd-szakítsd a virágot, amíg nyílik!”. A szép, jó alakú, értelmes és eléggé művelt Natali könnyen megszerezte a fiatal és nem nagyon fiatal férfiak szimpátiáját. A hegedű- művész rövidesen átadta helyét a vállalkozó kedvű színházi adminisztrátornak. Ö felajánlotta kezét és szívét, Natali meghallgatta, majd elnevette magát — Hová tette az eszét, Viktor Alekszandrovics! Natali férje... Tudja ön, milyennek kell annak az embernek lennie, aki engem akar feleségül venni? És "becsukta az ajtót, otthagyta a férfit. A nagymama elégedett volt: Helyesen értelmezi az életet... • Albumába, amelybe a filmcsillagok fényképeit gyűjtögette, ki tudja honnan vette a leendő „pillangót” jól tükröző mottót: „A szerelem egy pillanat alatt megadhatja mindazt, melyet a munka sokszor száz év alatt sem juttat”. Nehéz megmondani milyen útra tér a lány, ha meg nem jelenik a -házban az elhunyt apa bátyja — Fjodor Sztyepanovics. Nagy tudós volt és akarata ellenére délről Moszkvába helyezték. A professzor, aki nagyon szerette testőrét; köteless égének tartotta, hogy gondoskodjon a családról, elsősorban is unokahugáról. Délen olyan hírek jutottak el hozzá, hogy testvére felesége hamar megvígasztalódott és életmódja egyáltalán nem vált ki megértést. Hallotta a professzor azt is, hogy a lányt hasonló módon készítik az életre. Moszkvai életének első perceiben meggyőződhetett róla, hogy a hírek megalapozottak. Akkor határozta el: az anyját az ég áldja, éljen úgy, ahogy akar, de a lányért felelek... Bátyám emlékének tartozom ezzel. A professzor gyakran meglátogatta Nataüt. Érettségi előtt állt, amikor a jövő került szóba. Szomorúan vette tudomásul: a nagymama hintette mag mélyen gyökerezett. Vasárnaponként Fjodor Sztyepanovics elvitte az unokahugát víkendházába. Azok közé az öregek közé tartozott, akik szeretik hallgatni a szél zúgását, a madarak énekét és gyönyörködni tudnak abban, hogy a napfény keresztültör a szunnyadó erdőn. Itt, a természet ölén, ahogy mondani szokta, került sor vasárnapi „prédikációira”. Nagyszerű elbeszélő volt, érdekesen beszélt kutatásairól, tanítványairól, akik munkájukkal és tehetségükkel erősítik helyüket az életben. A tudós elbeszéléseiből a lány érdekes, bátor, nagy dolgokat alkotó embereket ismert meg. És esetenként Fjodor Sztyepanovics nem alap nélkül hitte azt, hogy unokahuga egészen másként kezd a világra nézni.
