Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-14 / 164. szám

t WlOJÄ «ffl VF.PÜJSAQ 1967. július 14. Országos halfogóbajnokság Dunaújvárosban Eredmények: Csapatban: 1. Soroksári I. B., 2. Győri és Győrvidéki I. B„ 3. Al- dunai I. B., 4. Nagy-Dunai I. B., 5. Alsó-Tiszai I. B., 6. Ba­ranyai I. B., 7. Ipoly menti I. B., 8. Székesfehérvári I. B„ 9. Közép-Tiszai I. B., 10. Közép- Dunai I. B. Egyéni felnőtt: 1. Hobbler János Al-Dunai I. B. 4265 pont, 2. Dicsőffi Sándor Mis­kolc 3600 pont, 3. Horti Já­nos Soroksár 3495 pont, 4. Hajós Gyula Nagy-Dunai I. B. 3200 pont, 5. Forgó László Alsó-Tiszai I. B. 3170 pont. Egyéni ifjúsági: 1. Opris Sándor Soroksári I. B. 4340 pont, 2. Löké Mihály Győri I. B. 3255 pont, 3. Wächter György Közép-Dunai L B. 2850 pont. Tíz felnőtt és az első három ifiversenyző, továbbá az eddigi eredmények alapján kiválasz­tott 15 fős keretből választ­ják ki a világbajnokságon hazánkat képviselő horgászo­kat. Kellemes hírek a Dunáról Az apadó Duna kellemes meglepetést tartogatott a „sül­lőzést” kedvelőknek. A Karászi és Bóni foki kő­hányások közelében szép ered­ményeket értek el a horgá­szok. Nem volt ritka a 2—3 kg-os süllő sem. A múlt héten szinte minden nap érdemes volt süllőzni, nem hiába volt a nagy forga­lom ezen a Duna-szakaszon. A keszegfogás művészete A magyar horgászvizek túl­nyomó részében tekintélyes mennyiségben él a keszeg, de többnyire csak a halászok hálóit duzzasztja, mert a sporthorgászok méltóságukon alulinak tartják a különféle keszegfajok fogását. Pedig amellett, hogy kedvtelésnek, sportolásnak sem rossz a ke- szegezés, közhasznú is, hiszen a keszegállomány ritkításával jobb és táplálékban gazda­gabb életkörülményeket te­remtünk vizeink „királyának”, a pontynak. Sok országban már régen felismerték a keszegezés je­lentőségét; a francia horgá­szok például nagy lelkesedés­sel érdeklődnek a keszegfajok iránt, és „művészetté” fokoz­ták a nálunk még oly sokak által lenézett „pecázást”. Ver­senyeket írnak ki a francia horgászok számára és a ver­senyzők közül nem egy 120— 140 darabos rekordot állít fel — óránként. Persze vannak olyanok is, akik ugyanazon a vízterületen tizet sem fog­nak ki; ez is a keszegezés „művészete” mellett bizonyít. Érdemes elsajátítani azokat a fortélyokat, amelyekkel a francia bajnokok eredményei­ket elérték. Egész „arzenált” vonultatnak félj a finom A kezdeményezők: Tolnanémediben arat a Komarov brigád úszóktól és a láncolatosan felcsiptetett sőrétekkel súlyo­zott készségektől az agyag­gombócokba gyúrt lisztes pé­pekkel való beetetésig. A pró­ba után pedig a horgászok hamarosan ráébrednek, hogy keszegezés közben csaknem állandóan van kapás, nem unatkozhatunk egy percig sem, közben pedig gyakran még pontyot is tudunk fogni. A felszerelésekről annyit, hogy a hasas típusú úszó he­lyett megfelelőbb az orsóala­kú, igen vékony és finom úszó, mivel az előbbi formá­ja miatt — megkönnyíti a keszegnek a csali állandó le- rablását. Az utóbbi úszótípus az áramvonalas alak miatt könnyen merül, különösen ha nem egyetlen ólomgömbbel van súlyozva, hanem láncban felcsiptetett hasított sőrétek­kel. Finom, nem túl rövid, könnyű botokra is szükség van, mert pontyozó szerszám­mal keszegezni annyi, mint ágyúval vadászni verébre. Ha azonban az egészen finom készségre kap rá, akár csak egy 20 dekás keszeg, a fá- rasztás éppen olyan izgalmas lehet, éppen úgy hajlik a könnyű bot, mint pontyozó szerszámunkon egy kétkilós potyka. Amint már lapunkban is hírt adtunk róla, a Gyönki Gépjavító Állomás fiatalokból alakult bri­gádja, a „Komarov” brigád, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulójának tiszte­letére felhívást intézett a megye közös gazdaságaiban dolgozó ifjú kcmbájnosbrigádokhoz az aratás minél gyorsabb és megfelelő mi­nőségben való elvégzése érdeké­ben. A megyei KISZ-bizottság csatlakozott a felhíváshoz, és ju­talmat tűzött ki a legjobban dol­gozó ifjú kombájnosok részére. A felhíváshoz, a kitűzött határidő szerint, július 15-ig csatlakozhat­nak a megye közös gazdaságaiban dolgozó kombájnvezető fiatalok. Amikor a tolnanémedi határ­ban az első próba járásokat végez­te a Komarov brigád, a termelő- szövetkezet elnöke nem kis meg­lepetéssel jegyezte meg: mit akarnak ezek a gyerekek? Tulajdonképpen hasonló okok miatt született meg a Gyönki Gépállomáson dolgozó fiatalokban az elhatározás: mutassuk meg a felnőtteknek, hogy mi is tudunk aratni, méghozzá nem is akárho­gyan. A „Komarov” brigád való­ban fiatal: átlagos életkoruk alig haladja meg a tizennyolc évet. Vezetőjük, Kocsi József a legidő­sebb, de ő sincs túl a harmincon. A többiek majd mind a tanítvá­nyai. Ipari tanulók Kocsi József szakoktató keze alatt együtt dol­goznak a Gyönki Gépjavító Állo­máson. A munkát már megkezdték, s amikor az eredmények felöl ér­deklődtünk a Gyönki Gépjavító Kocsi József brigádvezető Állomáson, a főmezőgazdász és az igazgató is elismerően nyilatko­zott roiulk. A brigád tagjai a ked­vezőtlen idő miatt eddig csak négy napot arattak. A négy nap alatt elkombájnoltak 197 holdról 312,8 tonna gabonát. A legjobb teljesítményt Kocsi József érte el: 910 mázsát takarított be 58 holdról SZK—4-es gépével. Rátkai József a második brigádban 870 mázsát „Szedett le” 54 holdról, A KISZ-élet híreiből A tamási gimnázium KISZ- csúcsvezetőségének indítványára Ta­másiban ötnapos nyári vezetőképző tanfolyamot szerveztek a közép­iskolai alapszervezeti KlSZ-vezető- ségl tagok részére. A hétfőn. Július 17-én kezdődő tanfolyamon mintegy harmincöt ifjúsági vezető vesz részt. A résztvevők megyei és járási if­júsági vezetőktől hallanak előadá­sokat a középiskolai KlSZ-szerveze- tek feladatairól, az ifjúság körében végzendő eszmei, politikai, nevelési munkáról. Emellett módszertani klubfoglalkozást és bemutatókat tar­tanak. A tanfolyam ifjú hallgatói látogatást tesznek az eredményei­ről, Jói gépesített gazdaságáról, jó ifjúsági munkájáról Ismert nagy- kónyi termelőszövetkezetben. s Társadalmi munka. A „Kongresz- szusi útlevéllel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évforduló­jának ünnepségeire” elnevezésű po­litikai akció keretében központi park létesítését vállalták a koppány- szántói fiatalok. A taggyűlésen ho­zott döntésük értőimében elsősor­ban vasárnapi szabad idejükben dol­goznak a falu szépítésének elősegí­tésén. t Visszatérnek a tamási járási KISZ- bizottságnád a • KISZ-kongresszust megelőző járási küldöttértekezleten elhangzott javaslatokra és észrevéte­lekre. Pénteken, július 14-én járási végrehajtó bizottsági ülésen tár­gyalják meg a küldöttek által szóvá tett javaslatok sorsát. Egyidejűleg számba veszik, mely kérdés kíván külön intézkedést és melyek azok a problémák, amelyekre Írásban, vagy szóban kell válaszolni. A napirend előadója Törő György, járási KISZ- titkár. Kiss Imre pedig 45 holdról 719 mázasát aratott. A fiatalok munkájának eddiei összáttagát tekintve, körülbelül 120 százalékos teljesítményt értek el, ami megfelel a vállalásban, feltüntetett követelménynek. Hasonlóképpen vélekedik a „Komarov” munkájáról a tolna­némedi termelőszövetkezet elnöke is: „Amíg az időjárás nem szólt közbe, addig nagyon jól dolgoztak a fiatalok, hiszen az őszi árpából 157, a tavaszi árpából 48, össze­sen tehát több mint kétszáz hol­dat arattak le igen rövid idő alatt, és igen jó minőségben. Múlt hétfő dél óta sajnos nem tudnak dolgozni, mert a búza akkor még nem volt kombájnérett. Amikor viszont megkezdhették volna a munkát, az időjárás szólt közbe. Egyébként tökéletesen meg va­gyunk velük elégedve, a gépeik jók, ők pedig lelkiismeretesen dolgoznak.” A termelőszövetkezet párttitkárának is csak a szalma­lerakással kapcsolatban volt ki­fogása, illetve kérése az ifjú kom- bájnosokhoz, a gyorsabb, szerve­zettebb munka érdekében. A „Komarov” brigád tagjai ottj értünkkor szálláshelyükön a helybeli iskolában lesték teljes készültségben az időt, hogy ami­kor valamennyire is javul, indul­ni tudjanak a gépekkel. Á kom­bájnok karbantartva, megtisztítva állnak, és — ahogy ők mondták — csak egy gombnyomás kell, és máris neki lehet indulni a táblá­nak. Kocsi József brigádvezető egye­dül az időjárástól fél. Ha az nem akadályozza őket, mindenképpen teljesíteni fogják az évforduló tiszteletére tett vállalásukat, amit egyben a KISZ KözpotwS Bizott­ság, a MÉBOSZ és a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsa által közzétett felhíváshoz való csatla­kozásnak is tekintenek. Bízunk bertne, hogy sikerül el­érni, amit ők, csak „úgy” maguk­nak tűztek ki célul: megmutatni a felnőtteknek, hogy a fiatalok is tudnak aratni. A legjobb még­is az lenne, ha nemcsak ők, ha­nem a felhíváshoz csatlakozott többi ifjúsági brigád együtt bi­zonyítana. (d. konyái A. ZUBOV— I.'PEROV — A. SZERGEJEV: FORDÍTOTTA: BÁNYÁSZ BÉLA Még nem volt 18 éves sem, amikor egy he­gedűművész udvarolt neki, sovány, fekete, meg­nyerő arcú fiatalember. A mama elnéző volt a kialakuló regény láttán. A nem szigorú erköl­csökkel rendelkező asszony csak úgy mellékesen figyelte, hogy a lánya különvonult a hegedű- művésszel a lányszobába. Különben Anna Pet- rovnát nem lehetett komolyan venni, mint gyer­meket nevelő anyát. Nem, ő nem ilyen — mint mondani szokta — meglepően unalmas tevé­kenységre született Meg aztán ideje sem volt: az állandó utazások, szereplések lekötötték. A nevelőnő szerepét a nagymama vállalta. Már jóval túl volt a hatvanon, de ő, a vidéki opera egykori kórustagja még ma is órákig nézegette magát a tükörben. Az öregasszony saját erkölcsi kódexéhez ragaszkodott, azt plán­tálta állhatatosan unokájába. A legfontosabb ezek közül ^Tépd-szakítsd a virágot, amíg nyí­lik!”. A szép, jó alakú, értelmes és eléggé művelt Natali könnyen megszerezte a fiatal és nem nagyon fiatal férfiak szimpátiáját. A hegedű- művész rövidesen átadta helyét a vállalkozó kedvű színházi adminisztrátornak. Ö felajánlot­ta kezét és szívét, Natali meghallgatta, majd elnevette magát — Hová tette az eszét, Viktor Alekszandrovics! Natali férje... Tudja ön, milyennek kell annak az embernek lennie, aki engem akar feleségül venni? És "becsukta az ajtót, otthagyta a férfit. A nagymama elégedett volt: Helyesen értelmezi az életet... • Albumába, amelybe a filmcsillagok fényké­peit gyűjtögette, ki tudja honnan vette a le­endő „pillangót” jól tükröző mottót: „A szere­lem egy pillanat alatt megadhatja mindazt, melyet a munka sokszor száz év alatt sem juttat”. Nehéz megmondani milyen útra tér a lány, ha meg nem jelenik a -házban az elhunyt apa bátyja — Fjodor Sztyepanovics. Nagy tudós volt és akarata ellenére délről Moszkvába he­lyezték. A professzor, aki nagyon szerette test­őrét; köteless égének tartotta, hogy gondoskod­jon a családról, elsősorban is unokahugáról. Délen olyan hírek jutottak el hozzá, hogy test­vére felesége hamar megvígasztalódott és élet­módja egyáltalán nem vált ki megértést. Hal­lotta a professzor azt is, hogy a lányt hasonló módon készítik az életre. Moszkvai életének el­ső perceiben meggyőződhetett róla, hogy a hí­rek megalapozottak. Akkor határozta el: az anyját az ég áldja, éljen úgy, ahogy akar, de a lányért felelek... Bátyám emlékének tarto­zom ezzel. A professzor gyakran meglátogatta Nataüt. Érettségi előtt állt, amikor a jövő került szóba. Szomorúan vette tudomásul: a nagymama hin­tette mag mélyen gyökerezett. Vasárnaponként Fjodor Sztyepanovics elvitte az unokahugát víkendházába. Azok közé az öregek közé tartozott, akik szeretik hallgatni a szél zúgását, a madarak énekét és gyönyör­ködni tudnak abban, hogy a napfény keresztül­tör a szunnyadó erdőn. Itt, a természet ölén, ahogy mondani szokta, került sor vasárnapi „prédikációira”. Nagyszerű elbeszélő volt, érde­kesen beszélt kutatásairól, tanítványairól, akik munkájukkal és tehetségükkel erősítik helyüket az életben. A tudós elbeszéléseiből a lány ér­dekes, bátor, nagy dolgokat alkotó embereket ismert meg. És esetenként Fjodor Sztyepano­vics nem alap nélkül hitte azt, hogy unokahuga egészen másként kezd a világra nézni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom