Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-04 / 155. szám

1067. július 4. TOLNA MEGYEI NtPtJSAG 3 í A párt-vb megtárgyalta Napirenden a k Két év elteltével ismét napi­rendre tűzte a Szekszárd Városi Párt VB a megyeszékhely köz- egészségügyének helyzetét, úgy, hogy nem feledkeztek meg az előzményekről. A napokban lezajlott vb-ülésen elsősorban a háromnegyed éve tartott pártértekezleten elhang­zott javaslatok és észrevételek megvalósulása tükrében vizsgál­ták e fontos témát. A beszámoló tájékoztatót dr. Bíró Imréné városi egészségügyi osztályvezető terjesztette elő, a terjedelmes vitát pedig dr. -Péter Szigfrid, a párbizottság ágit-prop. osztályának vezetője foglalta össze. Részt vett a vb-ülésen és a vita során felszólalt István József, a megyei pártbizottság osztály- vezetője. Jelentőségének megfelelően megtárgyalták a sok kérdést fel­ölelő beszámoltatás során a Szek­szárd városban kielégítőnek nem mondható körzeti orvosi ellátott­ságot. Míg megyeileg 2753 felnőtt lakosra jut egy körzeti orvos, Szekszárdon — a hat körzetet fi­gyelembe véve — 35O0-at mutat ez a szám. A szekszárdi munkahe­lyekről járóbetegként jelentkező, vidéken lakó dolgozók még inkább növelik a körzeti orvosi rendelők túlzsúfoltságát. Számolva a város kedést a hiányosságok határidős megszüntetésére. „Fontos tennivaló, hogy a város szépítése ténylegesen az egész lakosság ügyévé váljon” — álla­pította meg a végrehajtó bizott­sági ülés. Rengeteg még a kívánnivaló a közétkeztetésnél a teljes higiénia biztosítása terén. A városban dol­gozóknak csak mintegy harmada veszi igénybe a közétkeztetést a 24 üzemi konyhánál és a Vendég­látóipari Vállalat egységeinél. Bí­rálták az önkiszolgáló étterem kedvezőtlen egészségügyi és szo­ciális ellátottságát. Megnyugtató­nak azért sem tekinthető a közét­keztetés, mert túlzsúfolt az üzemi konyhák többsége, nem tudják megoldani a választás alapján az étkeztetést és sok a hiba az egész­ségügyi követelmények biztosítá­sa terén.,. Részletesen elemezték a városi párt vb-ülésen a lakosság szociál­politikai segélyezését, az anya- és gyermekvédelem helyzetét, a koraszüléseknek az elmúlt év­ben bekövetkezett kedvezőbb je­lenségeit, majd az Iskolák meg­oldásra váró egészségügyi problé­máit Megvitatták az egészségügyi dolgozók politikai képzettségének, világnézeti fejlődésének alakulá­sát, eredményeiket és tennivalói­kat, valamint az esetenkénti egészségügyi panaszok sorsát és a megtett intézkedések hatását is. A választott testület tagjai nagy aktivitással tárgyalták meg a vá­ros közegészségügyének szerte­ágazó problémáit, különös fi­gyelemmel a még meglévő hiá­nyosságok megszüntetésére és a reális tervezés fontosságára. Megállapították, hogy az egyre nagyobbra növő város egészség­ügye sokat fejlődött, elsősorban a betegellátás és a megelőzés te­rén. Megoldatlan gondjaik első­sorban a fejlődésből fakadnak, mert az anyagiak végessége ne­hezíti mielőbbi kiküszöbölésüket. Elsőrangúan közérdekű}, sokakat érintő problémával foglalkozott a városi párt-vb. amikor a növekvő megyeszékhely közegészségügyét napirendre tűzte. A választott testület elemzésével egyrészt ele­get tett a pártdemokrácia köve­telményeinek, — mert megvizs­gálta a pártértekezleten elhang­zott javaslatok sorsát — más­részt, tanácsaival jelentősen hoz­zájárult, hogy városunkban to­vább javulhasson az irányító, el­lenőrző munka és Szekszárd vá­ros közegészségügye.-i. -é. Az éves mérleg: 2050 előadás, 120 ezer hallgató lakóinak növekedésével és az Egészségügyi Minisztérium fej­lesztési törekvéseivel, 1970-ig még legalább kettő* felnőtt betegekkel foglalkozó körzeti és egy üzem­orvosi állás megszervezésére van szükség. Évek óta visszatérő — és a múlt év októberében megtartott városi pártértekezleten is sürge­tésre került — probléma a mindennapos központi ügyeleti szolgálat megszervezése. Ennek megoldása viszont függvénye a körzetek gyarapodásának, "vala­mint a tárgyi és pénzügyi felté­telek megteremtésének. A járványügyi problémákat tár­gyalva megállapították, hogy je­lentős a fejlődés. E téren rend­szeres ellenőrzést végeznek az egészségügyi osztály és a KÖJÁL ellenőrei. Mindenütt ellenőrzik az ásott közkutakat. A minta­vételek analizálásakor megállapí­tották, hogy a megyeszékhelyen a megengedettnél magasabb a víz vas- és mangántartalma, gyakori a víz elszíneződése. Harminc vizs­gálatot végeztek a KÖJÁL-lal kö­zösen az üzemekben a munka- egészségügy betartása érdekében. Ennek során négy alkalommal külön határozatban hoztak intéz­Szép eredményekről számol­nak be a TIT most záruló sze- zonidősaakának statisztikái. Az 1966—67-es szezon alatt a me­gye területén körülbelül 120 ezer hallgató előtt a TIT kere­tében megtartott előadások szá­ma meghaladta a 2050-et. A természettudományi szak­osztályok^ az egyes előadásokon kívül előadássorozatokat is szer­veztek és bonyolítottak le. így a TIT és a MÉSZÖV rendezé­sében Dombóváron és Tamási­ban egy-egy jól látogatott mé­hészeti szabadegyetem műkö­dött. Az állatorvosi szabad- egyetemnek állandóan 70—80 hallgatója volt, amely főként járványtani problémákat tár­gyalt meg. A főállattenyésztők továbbképzésének megszervezé­sekor a fő cél az volt, hogy szakáganként nagyüzemi szinten ismertessék az állatgondozás je­lenlegi követelményeit, legjobb módszereit. Műszaki kérdéseket feldolgozó munkásakadémia 25 helyen mű­ködött a megyében. Különösen jód haladnak a Tolnai Fém­ipari Ktsz-nól és a Dunaflöld- vári Faipari Ktsz-nél. A köz- gazdasági munkásakadémiákból különböző tagozatok működtek. Ezeken foglalkoztak aktuális közgazdasági témákkal, aa új mechanizmus problematikájával, a belkereskedelem által szerve­zett akadémiákon a bolti dolgo­zók továbbképzését elősegítő kérdéskomplexumokkad. össze­sen öt közgazdasági jellegű munkásakadémián tartattal! rendszeresen előadásokat. A mezőgazdasági „Ki mit tud” ve­télkedők megrendezésében is nagy szerepet játszott a TIT. A vetélkedő keretében összesen 35 rendezvényt bonyolítottak le. amelyeken közel 700 versenyző és 8000 néző vett részt „Betűlchár4 Kisvejke község azt hiszem nagyon is belefér abba a foga­tomba, amit nagyobb helyeken, városokban élő emberek így használnak: „az isten háta mö­götti”. A megye centrumától eléggé messze eső település mindössze 550 lakost számlál. Az emberek nagy része a mező- gazdaságban dolgozik, elenyésző azoknak a száma, akik eljárnak a faluból és valahol az iparban vállaltak munkát. Milyen az' igénye a falunak, milyen kapcsolatban áll a kül­világgal? • A helybeli p ostahivatalba — bár huzatainak alig lehet nevez­ni —, összesen 27 fajta újság, folyóirat jár. A település mező- gazdasági jellege magyarázza, hogy a legkedveltebb újság Kis- vejkén a Szabad Föld. összesen 56 rendszeres előfizetője txm. Mindössze egyetlen állandó ol­vasóval marad el mögötte to­punk, a Tolna megyei Nég- újság, sorrendben utána <i Név- szabadság következik, már jó­val kevesebb példányszámmal A képes hetilapok közül a Nők Lapja vezet, úgy látszik, az asszonyok sem közömbösek a 6 Ilisvejkén betű iránt. Huszonketten járat­ják. Ezenkívül még a Képes Újság „dívik”. Az Élet és Tudományt hár­man olvassák a faluban. Az állatorvos, a könyvtár és az is­kola fizet elő rá. A Szovjet­uniónak szintén két állandó előfizetője van: két bányász. Az előfizetett példányokon kí­vül még egy-egy „plusz” top ér­kezik a postára, általában ezek is elkelnek. Irodalmi hetilapra, > vagy I folyóiratra senki sem fizetett elő. A postahivatal vezetője sze­rint még a könyvtárba se jár, de az iskola sem igényel ilyen tartalmú sajtóterméket. Ha az előfizetett topok összes­ségét nézzük, hasonló a kép: ke­vés az olyan család, ahol egyet­len újságot sem olvasnak rend- i szeresen. öt telefon-előfizetőnek van készüléke, napi átlagban hét­nyolc beszélgetést folytatnak. Furcsa hallani ezeket a kis számokat/ és könnyen tévedésbe eshet a felületes szemlélődő■ Ha n község méreteihez viszonyít- hik nem éppen kedvezőtlen a kisvejkei ,,betűiéitől*".. . <d. k. j.) A társadalomtudományi szak­osztályok körülbelül ezer elő­adást. rendezvényt tartottak az elmúlt szezon folyamán. Nyolc­vanezren hallgatták végig elő­adásaikat. A pedagógiai szakosztálynak Pakson, Szekszárdon és Bony- hádon működött akadémiája, amelynek előadásait redszeresen úgy nyolcvanan látogatták. Nem­zetközi, politikai kérdésekkel foglalkozó akadémiai kettő volt a megyében, Szekszárdon és Tamásiban, mintegy 100 hallga­tóval. A jogászok akadémiája Dombóváron tartotta az elmúlt időszakban előadásait. A szabadegyetemek sorában meg kell említeni a szekszárdi Babits Mihály szabadegyetemet, amely a vártnál és az előzetes elképzeléseknél is jobban sike­rült. A tematika összeállításá­val, az előadások színvonalával elégedett volt a közel kótszá? beiratkozott hallgató. A TIT Tolna megyei szerve­zete a felsoroltakon kívül szá­mos ismeretterjesztő előadást rendezett megyeszer te. Útépítés a városközpontban Április óta az építőké Szekszárd kelet—nyugati főútvonala, a Hunyadi út. Az első hetekben bizonyára sokan bosszankodtak az útelzárások miatt, hiszen jókora kerülőt kell tennie annak, aki a Keselyüsi útra, vagy a Déli Kertvárosba akar eljutni. Nemigen látszott, hogy mi is épül itt. Ma azonban már „mutogatja magát" az új, korszerű út, a tizenkét méter széles, nyílegyenes beton úttest. A betonozok már elérték a Mészáros Lázár utca keresz­teződését és gyors ütemben haladnak a Garay tér felé. Pár hónap múlva pedig megindulhat a forgalom. Addig azonban még sok a tennivaló. A legbonyolultabb mun­kát a napokban kezdték meg, a megyei tanács épülete előtt. A járókelők tréfásan jegyezték meg: Talán libaúsztatót ásnak itt, vagy itt lesz az új strand? A mély gödör aljáról azonban hama­rosan eltűnt a víz. Ma már száraz munkahelyen dolgoznak a ku­bikosok, termelik ki a földet. A víztelenítésről ötvenkét kút gondoskodik. Hét méter mélyre süllyesztették le ezeket a kutakat, szerepük az, hogy lesüllyesszék a talajvíz-szintet. Éjjel-nappal dolgoznak a szivattyúk, hogy két- három méterrel alacsonyabb legyen a talajvíz-szint a „normális­nál”. A talajvíz a legnagyobb ellensége a mélyépítőknek — mondja Gérnyi Lajos, a Hídépítő Vállalat építésvezetője. Másutt rend­szerint úgy védekezünk ellene, hogy a munkagödör egyik pontján mélyebbre ásunk, kiszivattyúzzuk az összegyűlő vizet. Itt azonban ez nem megoldás, hiszen az állandóan szivárgó víz kimosná a laza talajt a tanácsépület alól is, ezért kellett a bonyolultabb, vákuumos talajvízszint-süllyesztési választani. — És mi szükség van az egész építményre? — Ez o létesítmény tulajdonképpen nem is tartozna az úthoz. Most azonban előrelátó volt a tervezés. Egy-két év múlva itt keresztezi az utat a távfűtés vezetéke. Ha most nem építjük meg az alagutat, majd akkor kellene felbontani a kész, tizenkét méter széles Úttestet. így azonban elkészül az alagút előre, és ha megépül a tömfűtőmű, ide csak be kell szerelni a csővezetékeket. És ha már a távfűtésnek megépítjük az alagutat, „egy füst alatt" megcsináljuk a helyet a gázvezetéknek is. — Gázvezetéknek? — Igen. A város fejlesztési tervében ugyanis szerepel a veze­tékes propán-bután gázellátás is. Egy központi lefejtőállomásról juttatják majd el a gázt a lakásokba. A leendő alagúttól száz méterre dózer dolgozik. A felbontott kockaköveket teríti el kétoldalt. Odébb pedig betonoznak. Ahol lehet, meghagyják a régi út makadám-alapját, ennyivel is keve­sebb anyagra, munkára, betonra van szükség. A jövő héten már az aszfaltburkolatot terítik, hengerlik és hamarosan megindulhat a forgalom az új út keleti szakaszán. Október végére kellene az egészet átadni a forgalomnak, az építésvezetőség szocialista brigád­jai azonban vállalást tettek: szeptember 30-ra tüntetik el a terelöút-táblákat, sorompókat, útelzárásokat, birtokba vehetik a gépjárművek a Garay tértől a vasúti sorompóig korszerűsített utat. J. J. Az épülő alagút Munkában a dózer ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom