Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-29 / 177. szám

2 TOT,NA MEGYEI NEEÜJSÁ'í 1967. július 29. „A lázadást Johnson idézte elő“ Elültek a harcok Detroitban — Éjszakai kijárási tilalom Johnson amerikai elnök a véres detroiti események nyomán kü­lönleges tanácsadó bizottságot ál­lított fel, amely feladatul kapta, ho?v vizsgálja ki a négerzavar­gások okait. Johnson elnök televíziós beszé­dében közölte, hogy McNamara hadügyminisztert utasította, gon­doskodjék a milicisták fokozott kiképzéséről, hogv ily módon a mi­lícia meg tudjon birkózni a zen­dülésekkel. A 11 tagú különleges tanácsadó bizottság elnöke Otto Kerner il- linoisi kormányró. alelnöke Lind­say New York-i polgármester lett. Beszéde további részében az el­nök dühödt szavakkal ítélte el a lázongókat. Kijelentette, hogy a lázadás nem lehet a polgárjogi tiltakozás formája, ami Detroit­ban és más városokban történt „bűncselekmény” amelynek elkö­vetőivel szemben a törvény teljes szigorát kell alkalmazni. Az elnök szerint a „közbizton­ság fenntartóinak” nem az az azonnali feladatuk, hogy „elemez­zék, vagy értelmezzék az esemé­nyeket” hanem az. hogy minden módon véget vessenek a rend­bontásnak. Johnson elnök méltó választ ka­pott Rap Brown néger vezetőtől, alti csütörtökön sajtóértekezletet tartott és ezen megállapította: „A lázadást Johnson idézte elő, mert nem hajlandó foglalkozni a kivál­tó okokkal.” A négereket fehérek erőszakoskodása kényszerítette ar­ra, hogy fegyvert ragadjanak. Brown megjegyezte, igen nagy fe­lelősség terheli Johnson elnököt, akit „texasi útonállónak, megva­dult vérebnek” nevezett. Detroitból újabb harcokról nem érkezett jelentés. Mindazonáltal Romney kormányzó éjszakai kijá­rási tilalmat léptetett életbe. A kormányzó ezenkívül kérte John­son elnöktől, hogy Detroit váro­sát nyilvánítsa „katasztrófa súj­totta vidéknek” ami lehetővé ten­né, hogy a város „szövetségi se­gélyt” kapjon. A kérésről még nem döntöttek. A New York állambeli Albany- ban péntekre virradó éjszaka vol­tak kisebb incidensek. Philadelphiában több száz rend­őrt vezényeltek a város déli, né- gemegyedébe, ahol rendbontások támadtak. James Taté polgármes­ter „részleges rendkívüli állapo­tot” rendelt el, amelynek értel­mében 12 személynél többen nem gyülekezhetnek az utcán. Chicagóban is fokozódik a fe­Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa pénteken ülést tartott. Megtárgyalta és elfogadta az 1966. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést. Az Elnöki Tanács a tudomá­nyos minősítésről és a tudomá­nyos fokozatokról szóló törvény- erejű rendeletét úgy módosítot­ta, hogy — a tudományos^ és felsőoktatási tanács megszűnté­vel — a tudományos minősítés­sel kapcsolatos elvi kérdésekről, valamint a tudományos minősí­tés és képzés távlati terveiről a kormány határoz. Az Elnöki Tanács az állam- polgárságról szóló 1967. évi V. törvény 15. paragrafusa alapján megfosztott magyar állampolgár­ságuktól külföldön tartózkodó, egyes olyan személyeket, akik bűnöző életmódjukkal a magyar állampolgárságra érdemtelenné váltak Az Elnöki Tanács honosítási és visszahonosítási,' váláHiint a magyar állampolgársági kötelék­ből való elbocsátási, egyéni ké­relmek ügyében döntött, majd egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Ejtőernyősöket vetettek be Vuhan ellen — Harcok több kínai tartományban Moszkva (TASZSZ). Hírügynök, égek pekingi tudósítói jelentik, logy a kínai néphadsereg ejtő­ernyős deszant alakulatát vetették je Vuhan város ellen, ahol a miit héten Mao Ce-tung ellenfe- ei letartóztatták Házié Fu-csi cözbiztonsági minisztert és Vang bit, a Kínai Kommunista Párt központi Bizottsága mellett mű- Eodő kultúrforradalmi csoport íagját. Az ejtőernyősök elfoglal­ók a Jangce-folyón keresztül ve­tető hidat, a távírót, az egyete- net és a város más jelentősebb épületeit. A Jangce folyón hadi- íajók haladnak felfelé Vuhan rányába. készen arra, hogy lőjék Íözép-K inának ezt a több mint tétmillió lakosú városát. Mao Ce- tung és csoportja ultimátumot in- aézett Vang Zsen-csunghoz, a Hu­pe j-i tartományi pártbizottság tit­kárához és Csen Caj-tao-hoz, a vuhani katonai körzet parancsno­kához. ha nem kapitulálnak, fizi­kailag megsemmisítik őket. A ja­pán sajtó ugyanakkor azt jelenti, hogy a „vörösgárdisták” letartóz­tatták és Pekingbe vitték Csen Caj-taót A japán lapok szerint harcok folynak Csocsiang, Honán, Sze- csuan és Liaoning tartományok­ban is. Kantonban, ahol gyűlést hívtak össze és azon követelték a leszámolást Liu Sao-csi államel­nökkel és híveivel, véres összetű­zés robbant ki. Ennek során több mint százan életüket vesztették, vagy megsebesültek. Kanton és Hongkong között megszűnt a vas­úti közlekedés. Villanymotorok, dinamók, transzformátorok tekercselését jó minőségben, rövid határidőre vállaljuk. Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz. Telefon: 141. Tolna, Ságvári E. u. 1. (234) szültség. Daley polgármester kö­zölte, hogy „a milicia készenlét­ben van és szükség esetén nyom­ban használja fegyverét”. Néger szociológus a „fekete lázadás4’ társadalmi hátteréről A londoni Times pénteken az amerikai Howard egyetemen ta­nító néger szociológus, dr. Nat­han Hare professzor elemzését közli az Egyesült Államokban kirobbant „fekete lázadás” okai­ról. Dr. Hare kifejti: a fekete get­tókban nap nap után újabb és újabb ezrek jutnak arra a fata­lista nézetre, hogy „Amerika a velejéig rothadt és a pokolra va­ló”. Ez a néger nemzedék el­vesztette a hitét abban, hogy a szabadság elnyerhető a hagyo­mányos módszerekkel, s úgy ta­lálja, hogy a fehér Amerikába való integráció nemcsak hogy nem érhető el, de nem is kívá­natos a beolvadás ebbe a korrupt és ingatag társadalomba. A néger ifjúság elidegenedése sokkal fo­kozottabb, mint azoké a fehér fiataloké, akik elviselhetetlennek érzik az Egyesült Államok viet­nami cselekményeit. A feketék esetében ez az érzés négy évszá­zados elnyomás és megvetés se­beivel párosul. A négerek visszataszítónak ta­lálják, hogy a hivatalos Amerika elvárja tőlük: idegen földön har­coljanak és meghaljanak a „sza­badságért”, amiben soha nem volt osztályrészük saját hazájuk­ban. Dr. Hare rámutat, hogy az FBI beszivárgott minden néger szervezetbe, az államgépezet el­lenőrzése olyan szoros, hogy a forradalmi megmozdulás gyakor­latilag lehetetlen. „Ámde ha a forradalom nem is lehetséges, polgárháború mégis bekövetkez- hetik. Nem harcolhatsz Vietnam­ban és otthon egyidejűleg — je­gyezte meg egy fekete lázadó a minap. — A fajüldöző fehér Amerikát talán nem lehet meg- dönteni, de Amerika mégis bele­pusztulhat ebbe a konfliktusba” — írja befejezésül a néger szocio­lógus. Sallai és Fürst Ma SS éve, 1932. Július 29-én statáriájis tárgyaláson halálra Ítélték, majd kivégezték Sallai Imrét és Fürst Sándort, a Kommunisták Magyarországi Pártja két vezetőjét. „A kommunista szervezkedésben azért vettem reset, mert teljes meggyőződéssel a háború ellen voltam” — így felelt Sallai Imre a véres kezű, annyi igaz hazafit halálba küldő Törekynek, amikor a statáriális bíróság megkezdte a formális kihallgatást. Mert jogi formaság volt csupán ott, abban a Markó utcai teremben akkor minden: bíró és ügyész, vád és védelem — az ítélet hónapokkal előbb készen állt A történelem eddig talán legsúlyosabb gazdasági világvál­ságának közepén, a fasizmus németországi hatalomra jutá­sának előestéjén, a Horthy-rendszer bizonyítani akart: a külföld előtt igazolni hatalma erejét, az éhező, annyi szen­vedéstől gyötört magyar munkásoknak és parasztoknak pe­dig kérlelhetetlenségét: vigyázzon mindenki, mert könyör­telen a leszámolás. Az ürügy maga is ördögi volt: egy nem­zetközi kalandor felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot, s nyomban meghirdették a statáriumot, amelynek előre meg­tervezett célja a kommunista mozgalom, a gazdasági és a politikai elnyomás ellen mind erőteljesebben, határozottab­ban fellépő munkások és parasztok elhallgattatása volt A* illegális párt helyiségében, Budapesten, egy Thék Endre utcai házban fogták el Sallai Imrét és Fürst Sándort, g ke­gyetlen kínzás, barbár vallatás után állították mindkettő­jüket a Töreky-tanács elé. Sallai Imre akkor 35 éves volt Fürst Sándor hat eszten­dővel fiatalabb. Sallai a Tanácsköztársaság idején felelős tisztséget viselt, az azután következő Időszakban a nemzet­közi munkásmozgalomban tevékenykedett — Fürst Sándor az 1919 utáni hazai mozgalom neveltje. Életútjuk a forradal­mi harcban találkozott Együtt küzdöttek, együtt szervezték a pártot — Sallai 1931-től a KMP titkárságát vezette —, együtt hirdették: nincs már messze egy jobb világ. Sallai Imre a siralomházból küldött üzenetében így beszélt: „A he­lyemre százan és ezren lépnek. Az eszme, melyért éltem és dolgoztam, győzni fog... Közeleg egy szebb és jobb kor­szak, és az a mi harcaink eredménye is lesz. ..■* A rögtönítélő bíróság csak egyféle ítéletet hozhatott: halált. De még be sem vonultak a terembe a bírák, amikor megmozdult a világ jobbik fele: táviratok áradata özönlött Budapestre. Tiltakoztak angol és francia munkások, világ­hírű jogászok, gondolkodók, tiltakozott Thomas Mann, Romain Rolland, Käthe Kollwitz... mindhiába. A Horthy- fasizmus nem ismert kíméletet, amikor meg akarta félemlí­teni a dolgozó tömegeket. Hősként élt, hősként állt a bírák előtt, hősként halt meg Sallai és Fürst S eljött a kor, amelyért fiatal életüket adták, a legtöbbet amit ember osztályáért, társaiért, népéért fel­áldozhat; itt az új világ, s népünk most tiszteleg a mártírok emlékének. Emlékezik és nem felejt: érte, mai életéért vál­lalta a halált ma 35 éve Sallai és Fürst LANTOS LÁSZLÓ a Tűs országában 4. Város a tengeren Nyeftjánde kammi — Olaj­kövek. A világ egyik legkülö­nösebb munkahely-komplexuma, a káspi-tengeri oiajváros felé úszik velünk a hajó. Munkások beszélgetése zsong körülöttünk, néhányan nagy lendülettel do­minóznak, vagy a sakknál is idősebb keleti kockajáték, a nardü korongocskáit tologatják. Aránylag kevesen vagyunk a 700 személyes, hófehér hajón. A Kaspi-tenger jókedvű, kelleme­sen hintáztat bennünket három órán keresztül. Ilyen messzire, kb. 100 kilométernyire vannak az Olajkövek Bakutól. Bevallom, izgulok. Milyen be­nyomásokkal ajándékoz meg ez a kirándulás? Milyennek is lá­tom majd „saját szemmel” az Olajköveket? Egy brazil kongresszusi kép­viselő csodavárosnak, testet öl­tött fantasztikumnak nevezte. Város? Igen. Lakóházak, olaj­kutak, ebédlők, mozi, iroda­épületek, büfé, klubok, szálló, olajtartályok az acéfl-cölöphídon, amely mintegy 100 kilométernyi hosszan kacskaringózik a ten­geren. Fantasztikum? Alattunk a tenger zöld hullámai, felettünk a nagy kékség. Bokarándító ge­renda- és deszkaúttest a tal­punk alatt Az ezüsttestű olaj­tartályok mellé tankhajó simul, amott csónakba szálló emberek, egy „igazi” olajkőre, a vas- cölöphíddal össze nem kötött munkahelyre indulnak. Rette­netes zötykölődés a gépkocsin, kjis kitérőterület, ahova félre­állhatunk, mert szembe teher­autó közelít. Magasba nyújtózó kúttomyok a távolban — és vi­rág. Virág! Tenyérnyi kertecske a csipkefüggönyös háza£ előtt és virág az első kútfúró — az első kút helyén áll —, Mihail Kaverocskin emlékét őrző kis emlékmű előtt is. Hát igen. Ilyen az ember. A virágoknak a földet a szá­razföldről hozták, hajón. És milyenek a hétköznapok az Olajköveken? Kemények. Tízezer ember küzd itt a természettel, mert az nem adja ingyen a kincsét. Hogy el­rejtette! Mélyen, le a Kaspl medre alá. De az ember ott is felfedezte és elveszi tőié. Dühében elrabolta Mihail Ka­verocskin életét is. Egy hullám lesodorta az épülő kútról és a harpgvó tenger nem adta vissza a holttestét sem. Igen, a természet néha vissza­üt Gyakran 5—7 méteres hul­lámok döngetik az acél cölöp- sort, s a munka ilyenkor se áll­hat le. Tpbb itt a kereset, mint a szárazföldén? Több. Két hétig itt van a munkás az Olajköve­ken, két hétig otthon. Áldozat ez? A mi fogalmaink szerint ta­lán ideg. De ne felejtsem — nyá­ron Bakuban az Olaj kövek a leghűvösebb munkahely! Mit meséljek még az Olaj- kövekről? Sima és csillogó, kö­rülötte a dübörögve tajtékzó tenger-hétköznap. Férfiak és nők az esti iskola padjaiban — hétköznap. És violatövek a te­nyérnyi kertecskékben — ez az ünnepnap, amely az itt dolgozó tízezer — a kemény, gyönyörű romantikát élő, gyakorló — em­ber szívében honol. Hiáha bőg a Kaspi-tenger. hiába akarja összedönteni az ember ezen egyedülálló méretű, fantasztikus művét, az ember violát tűz a hullámok tarajára — és győz. VIKTOR ZOLTÁNNE — Vége —

Next

/
Oldalképek
Tartalom