Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-29 / 177. szám

1967. Július 29.

TOLNA MEC.YFT NÉPÚJSÁG

5

Az utolsó figyelmeztetés

A többivel együttvéve sincs 99 ^ annyi bajunk, mint vele” — mondta a járási párttitkár, aki most már személyesen indult el intézkedni. T. J., akivel annyi baj van, községi, politikai vezető. Az ország egyik legjobb termelőszövetkezete működik ebben a községben, s az itt élő kommunisták legkiváltképpen arra büszkék, hogy a párttagok valamennyi munkahelyen a teljesítményeikkel tűnnek ki a termelésben. T. J. magatartását viszont károsnak tartják. Nem a háta mögött mondják ezt, hanem a taggyűlés nyilvánossága előtt.

Ebben a községben ugyanis a kommunisták önmagukkal szemben magas mércét állítottak fel. s ehhez tartja magát kivétel nélkül mindenki. Szigorúak, fegyelmezettek. A lógást, a naplopást nem nézik el. A közvélemény egészséges formálói akkor is, amikor helytállnak a termelésben, de akkor is, amikor kérlelhetetlen szigorúsággal nemcsak maguktól, másoktól is megkövetelik a becsületes munkát. Nem csoda tehát, hogy a falu népe előtt a párttagok közmegbecsülésnek örvendő emberek. A termelőszövetkezetben ók a vezetőség legbiztosabb segítői. Egy- egy párttag megalapozott bírálata sohasem minősül illetéktelen beavatkozásnak, mert a termelő- szövetkezet vezetői már rég megtanulták, hogy a kommunisták kiállását a maguk részéről következetes intézkedésekkel kell alátámasztani, ha nem akarjá_k megfosztani magukat a legjobb erők támogatásától. Ennek nyoma van a gazdaság mindennapi életében. Ebben az egészséges politikai légkörben nőtt fel a tsz az ország legjobb mezőgazdasági üzemel közé.

S ebben az egészséges politikai légkörben a párttagok egyetlen percig sem hajlandók T. J.-nek elnézni azt, amit esetleg másutt évekig elnéznének neki. Hibái súlyosak. A taggyűlés többször figyelmeztette. Most a járási párttitkár jelenlétében a termelőszövetkezet elnöke szemébe mondja, hogy ígérete ellenére sem változott meg. Az irodahelyiségben, ahol ülünk, feszültség érezhető. T. J. a „vádlott” moccanás nélkül hallgatja az elnököt Szeme sem rebben. A járási párttitkár gondterhelt. Nem fegyelmi eljárás ez, csupán/ elvtársi eszmecsere, de súlya, jelentősége van minden szónak, minden hangsúlynak, mert e;v ember vezetésre való alkalmassága, vagy alkalmatlansága dől el.

— Hány éves? — kérdezi tőle a járási titkár.

— Harminc — feleli T. J.

Nem mondjuk, de mindannyian

arra gondolunk; fiatal ember, nála tulajdonképpen még semmi sem

késő, hiszen ha elég erős, akkor kénes megtalálni a normális utat, és még visszaszerezheti a beosztásához szükséges tekintélyt, rangot Mert hiába szépítjük a dolgot, súlyos presztízs vesztesé" érte, vezetői tekintélye megcsorbult, de nem azérí, mert nyíltan beszélnek hibáiról, ellenkezőleg. Azért, mert vezetői tekintélyét saját maga ásta alá.

Az elnök tekintete rászegező- dik.

— Megkértük T. elvtársat, hogy segítsen, itt a nagy dologidő, vállaljon valamit a területen. Elvállalta a vetőmagtisztítást. Az emberek gépekkel dolgoznak. Hamar megvan a baj. En azt mondom tehát, ho"v munka közben nincs ivás. Tilos. Este fogyassza el mindenki a maga üveg sörét, de napközben tilos. Tudom én, hogy jólesne. És mi történt? T. elvtárs maga járt elöl rossz példával. Bort és sört ivott. Több se kell. A felügyeletére bízott munkát hanyagul ellenőrizte. A vetőmagot összekeverték. A délutáni órákban összeveszett az egyik taggal és utána hazament és lefeküdt, mint aki legjobban végezte dolgát. Én amikor az italozáson rajtakaptam az embereket, megkérdeztem tőlük: akarnak temetést, el akarják egymást temetni? Nem bánom. Ám legyen, de vegyük írásba, hogy ezt akarják. T. elvtárs ezenkívül még legalább öt munkahelyet hagyott ott...

TP J. hallgat Éreznie kell • a vasfegyelem szorítását, amely most valósággal megbénítja. Talán ez lesz az az óra, amikor végre mindent meg fog érteni. Napközben gyakori vendége a kocsmának, a cukrászdának. Hétköznap, dologidőben a falu politikai és gazdasági életének központi alakjaival, a termelésben helytálló szövetkezeti gazdákkal kizárólag a munkahelyeken. a határban találkozhat. Mi keresnivalója van tehát a kocsmában? Beosztását azért kapta, hogy idejét kellemes semmittevéssel, sörözgetéssel, kvaterkázással üsse agyon?

Védekezni próbál, de védekezése erőtlen és hatástalan. A taggyűlésen a kommunisták sem voltak hozzá kíméletesek, de most sokan megsajnálnák, ha hallanák a korbácsként lesújtó kérdéseket. Milyen címen engedi meg magának, hogy miatta a községben akárcsak egyetlenegy embernek is, .megrendüljön a hite? Miféle szánalmas póz a tömegkapcsolatokat a kocsmában erősíteni? Kikkel erősíti ott a tömegkapcsolatokat? Az ivócimborákkal? Ebben a községben a szocializmus tisztaságát a helyi vezetés magatartásán keresztül nézik az emberek. Kicsoda ő, hogy erről nem vesz tudomást?

Sok a kérdés, de kevés a válasz. Egy dolog viszont nyilvánvaló. T. J. lebecsülte a község kommunistáinak elvi szilárdságát. Nem számolt azzal, hogy legelőször éppen a párttagok fogják kijelenteni: ebből elég! Elfeledkezett róla, hogv ebben a községben valamennyi párttag rendelkezik azzal az erkölcsi tőkével, amelynek hiányában helyenként lábra tud kapni az a felfogás, hogy én békén hagylak téged, te pedig hagyj békén engem. Itt nincs kéz kezet mos politika. Gazdag és erős a termelőszövetkezet. A politikai munka hatékonysága, a helyi közélet makulátlan tisztasága az az erő, amely gazdaggá tette.

A járási párttitkáré a szó. T. J. azt hitte, csinálhat bármit, a járás megvédi. Ebből a tévhitből ábránduljon ki. A járás nem védi meg.

Talán ettől a kijelentéstől rendült meg legjobban a „vádlott”. Változást, teljes fordulatot ígér.

„Jól gondolja meg, én még egyszer a maga ügyével nem foglalkozom. Ivás, hazudozás, naplopás, magával kapcsolatban többé nem téma. Bármelyik fordul elő, azonnal javasoljuk a taggyűlésnek a leváltását. Ez az utolsó figyelmeztetés” — ezekkel a szavakkal zárta le T. J. ügyét a járási titkár.

]%/fegkapta a legutolsó lehető- séget. Választhat. Változásra igen, de ígérgetésre többé nem tart igényt a párt. Sokak számára ridegnek, szívtelennek tűnik a járási pártittkár sommá- zása. Az volna? Nem. ízelítő csupán a párttagokra kötelező fegyelemből.

SZEKULITY PÉTER

Figyelő

A módszer

Érdemes volna egyszer a régi tapasztalt termelőszövetkezeti vezetőket kötetlen beszélgetésre hívni össze. Csupán egy kérdést lehetne és kellene feltenni, nevezetesen azt, hogy kinek milyen a munkastílusa. Kincsesbányát fedeznénk fel ezzel, s a jó módszerek tárházára bukkannánk rá. Ehhez az elképzelt tapasztalatcseréhez természetesen legelsősorban arra volna szükség, hogy a tanulás szándékával vegyenek rajta részt a termelőszövetkezetek tisztségviselői, más szóval, hogy ne restell jék a jó módszert átvenni, továbbfejleszteni és tökéletesíteni.

Erre kellett gondolni a minap ismét, amikor hírül vettük, hogy mennyire erős, összeforrott, és egészséges a pálfai termelőszövetkezeti közösség. Nemrég villámcsapás következtében kigyulladt a termelőszövetkezet negyven férőhelyes sertésfiaztatója. Kora reggel öt órakor lobbant lángra a szerfás épület. Néhány perc múlva ott volt a fél falu, hogy mentse a menthetőt. Sokan úgy fogtak a tűzoltáshoz, ahogyan kiugrottak az ágyból. Mások megható segíteni- akarással, hazaszaladtak tejért. Valaki ugyanis azt állította, hogy a villámtüzet kizárólag tejjel lehet hatásosan és gyorsan eloltani.

A félig szalmás, félig nádtetős szerfás épületet megmenteni nem lehetett. Porig égett. De a fialás előtt levő negyven anyakocát mind megmentették. Utoljára Lakos József, a tsz elnöke hagyta el az égő épületet. Azért ő, mert kötelességének tartotta ügyelni rá, hogy a mentés buzgalmában a tagok közül ne maradjon bent senki.

Felvetődik a kérdés: mi a magyarázata az egymás és a közösség ilyen nagyfokú féltésének. A módszer. Az a sok, hétköznapi tett és cselekedet, amely külön-külön és egyenként nem túl érdekes, de együttvéve alkalmas arra, hogy erősen Összekovácsolja az embereket. Nemrég, történetesen a termelőszövetkezet elnöke a KISZ-titkárt ültette maga mellé, és vitte megmutatni a határt, a gazdaságot. „Gyere, nézz körül, hogy utána be tudj számolni a fiataloknak!”

— ir —

Szövetkezeti nap Dunaföldváron

A nemzetközi szövetkezeti morálomban rendszeresen megün- eplik az emberi összefogás dia- alát, különféle rendezvénysoro- attal reprezentálják azt. Ennek eretében Magyarországon is évéi évre különféle ünnepségekre érül sor, annál is inkább, mert iszen hazánkban nagy hagyó- lányokkal rendelkezik a szövet- ezeti mozgalom, és jelenleg is tfogja egész gazdasági, társadal- li életünket. Az idén a sok kü- inböző szintű ünnepség mellett dunaföldvári szövetkezeti nap ísz az egyik legjelentősebb. Er- e mint kiemelt országos ünnepégre kerül sor abból az alkalomól. hogy a 10 éves takarékszö- eticezeti mozgalom e községből idult él. Az ünnepséget közösen endezi a Tolna megyei Termelö- zövetkezeti Tanács, a MÉSZÖV s a KISZÖV, természetesen a elyi párt-, állami és szövetkezeti zervek segítségével.

A szövetkezeti nap eseménysorozata augusztus 19-én délután kezdődik a dunaföldvári takarék- szövetkezet szakházának ünnepélyes megnyitásával. Az országos mozgalmat kezdeményező takarékszövetkezet ugyanis új székhazat kap. most végzik rajta a befejező munkálatokat, és ezúttal avatják fel. Este szövetkezeti nagygyűlést tartanak, amelynek előadója Bartolák Mihály, a SZÖVOSZ elnökhelyettese lesz. Az ünnepi programban szerepel egyebek közt a dunaföldvári föld- művesszövetkezet kereskedelmi kiállítása és vására, zöldség- és gyümölc&kiállítása, a ktsz-ek termékbemutatója, a szövetkezeti dolgozók hagyományos megyei spartakiédja, a szövetkezeti művészegyüttesek bemutatója és divatbemutató. Az ünnepség keretében bonyolítják le a szántóver- seny megyei döntőjét is.

Útjaink, hídjaink

elavult

Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága

Tegnap délelőtt Szabópál Antal elnökletével ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A jelentés, a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról szóló napirendi pont után a tanácsi úthálózat karbantartásának és fejlesztésének helyzetét tárgyalták meg.

A megye tanácsi kezelésben lévő úthálózata összesen 2531 kilométer. Ebből belterületi út 1243 kilométer. A belterületi utakból földút 1088, burkolt út pedig 150 kilométer. A burkolt utakból korszerű burkolattal ellátott út 19 kilométer. A megye székhelyén, Szekszérdon a belterületi utak 56 százaléka ma is földút. A kiépített utak többsége pedig nincs korszerű burkolattal ellátA burkolt utak 60—70 százaléka még a felszabadulás előtt készült, főleg terméskő és vizes makadámburkolattal, tehát elavult.

A fa- és téglahidak szintén több évtizedesek, a mai forgalmi igényeknek nem felelnek meg. Az útállomány évente 10—12 kilométer burkolt úttal nő, míg a külterületi utak mennyisége 15— 20 kilométerrel csökken, a tsz-ek részére leadott és mezőgazdasági művelés alá fogott dűlőút-terüle- tekkel. A hídállomány általában változatlan mennyiségű, kis mér- nékben csökken. A csökkenés elsősorban az elavult és a nagyüzemi mezőgazdálkodás következtében szükségtelenné váló utak megszüntetéséből adódik.

Nehézséget jelent, hogy a tsz-ek általában ragaszkodnak a régi helyeken lévő hidakhoz cs ezek korszerű átépítését igénylik, annak ellenére, hogy kisebb kerülővel, megfelelően kiépített hídon lebonyolíthatnák forgalmukat. Az átépítés azonban igen költséges, mert folyóméterenként 80—100 ezer forintba kerül. Ugyancsak nagy összegeket igényel a belterületi útépítés is. Itt az építkezés során egyidejűleg kell megoldani a csapadékvíz-, a szennyvíz-, az elektromos energia és a távbeszélőhálózat megfelelő elhelyezését Az elmúlt évek adatai alapján a belterületi útépítés átlagosan kilométerenként 2 millió 600 ezer forint. Az építés költségeit azonban nagymértékben befolyásolják a terepviszonyok, a területek alápincézett- sége. így például Szekszárdon, a Kadarka utcában a nagyfokú alápincézettség miatt egy kilométer út építése 4 millió 200 ezer forintba került. Ujdombóváron például az összekötő út kilométere a műtárgyak miatt 4 millió 730 ezer forint költséggel épült.

Megyénkben az utóbbi években 28 helyen 22 kilométer új tsz-majori bekötőút készült.

Ezeknek karbantartásáról az illetékes községi tanácsoknak kell gondoskodniuk. E bekötőutak többségükben itatott makadám- burkolatúak, melynek legnagyobb ellensége a sár. A folyamatos sártalanításra a községeknek megfelelő személyzetük nincs, így ezek a burkolatok elkészülésük után, pár év alatt tönkremennek. A községi tanácsok nem tekintik minden esetben fontos kérdésnek az úthálózat folyamatos, rendszeres fenntartását. A szükséges fenntartási anyagokat nehezen tudják időben beszerezni, a karbantartási munkákat állandó munkaerő hiányában lökésszerűen végzik.

Megyénkben a kiépített 199 kilométeres útszakaszra 57 útőr szükséges, a jelenlegi 33 fővel szemben. Ebből adódik az a tarthatatlan helyzet, hogy a községeknek útőr hiányában nincs biztosítva útfenntartásuk. Járásonként az útfenntartási kapacitás megfelelő koncentrálásával, a jövőben ütőképes karbantartó részlegeket állítanak fel. E részlegeknek felszerelését biztosítják és az útőri létszámot szükséges mértékben emelik.

Az új utak építését, a meglévők felújítását és korszerűsítését a kivitelező vállalatokkal végeztetik. így kivitelezést végez a Hídépítő, a Kaposvári Közúti Üzemi, a Pécsi Közúti Üzemi, a Somogy megyei Útépítő, a Tanácsi Építőipari, és az ÉM. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat. Ezek zöme tárcavállalat, így elsősorban az állami utakkal kapcsolatos feladatokat látják el, és csak szabad kapacitásuk terhére, a tárcafeladatok kielégítése után vállalnak tanácsi feladatot. A végrehajtó bizottság ezért szükségesnek tartja a Tanácsi Építőipari Vállalat mélyépítő részlegét olymértékben felfejleszteni, hogy a tanácsi és a tsz-igényeket is kitudja elégíteni.

Erre a célra megyénkben körülbelül 25—30 millió forint évi kapacitás szükséges a jelenleg rendelkezésre álló tízmillió forinttal szemben.

A Tanácsi Építőipari Vállalatnak ilyen kapacitásra való felfutáshoz néhány évre van szüksége.

E napirendi pont tárgyalása után a bejelentéseket vitatta meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága.

F. M.