Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-04 / 130. szám

1967. Június 4. fÖOÍS WEGTßl NEPÜJSÄÖ 3 Meggyőződésüket nem rejtik véka alá Talán orvosukhoz a legbizal­masabbak az emberek. Különö­sen így van ez falun, azoknál a körzeti orvosoknál, akik meleg emberségükkel érték el a teljes bizalmat. Emberi-orvosi kötelességen fe­lüli, jelentős többletet ad a zom- baiaknak dr. Váczy József, a dók. tor elvtárs. Azonosul a község népének gondjaival-bajaival. Öt nem csak becsülik, de közvetlen segítőjével, a dofetomé asszonnyal együtt szívükbe is zárták a köz­ség lakói. Mindketten kommunis­ták. Kötelességérzet Jellegzetes epizódot mondanak el a politizáló orvosról, a községi pártvezetőség tagjáról. — Idegcsillapítóra van szüksé­gem doktor úr, ezért jöttem. Nem kellett ilyesmi nekem korábban, de hát férjhez megy a lányom. Nincs nyugalmam, mert tudja, a vőjelöilt nem a mi fajtánkhoz tar­tozik. Alföldi. Hát e miatt kéne megnyugodnom. — Ezekkel a sza­vakkal állított be a körorvoshoz a falubeli székely asszony. Temérdek munkája közben is futotta idejéből az őszinte, igaz szavakra. Kevés szóval is meg tudta értetni a doktor elvtárs, hogy kliense ne azt nézze, ki honnan jött, hiszen „egyfajták” vagyunk. Az a fontos, hogy ren­des, dolgos ember a vőjelölt. Pá­ciense lemondott az idegcsillapí­tóról, megnyugodva, recept nél­kül távozott a rendelőből. A zombai körorvos tekintélye azon alapszik, hogy mindenkép­pen helytáll. Bizalommal fordul­nak hozzá. Ilyenkor hasznát ve­szi az esti egyetemen szerzett marxista műveltségének. Kevesen tudják, hogy milyen viszontagságokon átvergődve, élet- tapasztalatokkal gazdagodva ju­tottak el a zombai emberek szi­véhez a körorvos és felesége. A magasfoikú kötelességtudat szép példáját mutathatná fel — ha akarná — az áldozatos fele­ség, a dók tor né. A járási tiszti főorvos szerint nagyszerű asszony. „Két fiúgyermekkel, négyen éltek a feleség fizetéséből, amíg a férj befejezhette tanulmányait. Váczy doktor az utolsó egyetemi évek idején a tanulás mellett sokat dolgozott. Gyakorlatot szerezve, egy éven át mentőtiszti szolgála­tot vállalt. Öt esztendővel ezelőtt minisztériumi engedéllyel jött a friss diplomával közvetlenül Zom- bára, körzeti orvosnak a főváros­ból” — mondja. Tudatos vállalással Ebéd utáni rövid sziesztáját za­varom a nagyon elfoglalt > köror­vosnak. A napilapokban tallózik. Kurtára szabott beszélgetésünk során kiderül, hogy az elmúlt évi pártvezetőség-választás idején „egymást váltották” a feleségével a pártvezetőségben. Szó sincs ró­la, nincs sértődés. Ez náluk is­meretlen, hiszen a párttagság bi­zalmából történt így. Mindketten sokoldalúan tájéko­zottak a község helyzetéről, la­kóinak hangulatáról, az őket fog­lalkoztató apró-cseprő gondokról. Gyorsan szembetűnik, hogy férj és feleség nagyon aktív közéleti emberek. — Miután én elvégeztem az esti egyetemet, most ott tanul a fele­ségem — mondja á magas fekete doktor. — Bár nincs sok időm, esetenként segítek a tanulásban, ő meg másként adja ezt vissza. — Úgy tudjuk, hogy a község orvosi ellátása mellett kereken tíz puszta tartozik még körzeté­hez. Hogy sikerül ezt a többféle elfoglaltságot egyeztetni? — uta­lok a másutt hangoztatott hason­ló panaszokra. — Munka közben is van lehe­tőség a nevelésre — így a fele­ség. — Megpróbáljuk jól beosztani időnket. Legjobb segítőtársam a párom — pillant a mosolygó, temperamen tumos, szőke asszony­ra. — Mondhatom, hogy a mi községünkben. bekapcsolódik a közös társadalmi akciókba az itt élő értelmiség 80 százaléka. Párt­vezetőségünkben pedig tényleg kollektív a munka. Együtt dön­tünk, megosztjuk ott is a felada­tokat — feleli dr. Váczy József. Felesége korábőan lett párttag. Elmúlt húsz esztendeje, hogy be­kapcsolódott a kommunisták nagy családjának munkájában. Orvos­írnok, a férje mellett dolgozik. — Szinte állandóan érintkező az emberekkel az orvos. Mi azt valljuk, hogy az egészségügyi dolgozóknak, • akarva-nemakarva, kell politizálni. Érdekes esetünket mondom el ennek bizonyítására. Táppénzigénnyel jött a múltkori­ban hozzánk egy asszony. Kérdé­sünkre azt válaszolta, hogy még nem dolgozott a tsz-ben. Meg kellett neki mondani: „Drága né­ni! Ha a közös munka nem kel­lett, a közös táppénzre sem tart­hat igényt.” Mosolyogva közbeszól a férje: — Igaz kedves, hogy kissé erélye­sen is mondtad ezt. Tudom... Iga­zad van. Nekünk meg kellett mondani. Nem csak igenre, de a nemre is szükség van — nevét. Kiegyensúlyozott, következetes emberek. Egyéniségük szerencsé­sen kiegészíti egymást. Tudatosan vállalták: A hétköznapi munkák során, aprópénzre váltva hirdetik a párt szavát. Egységben a szavak és tettek Igazmondás, őszinteség, fárad­hatatlanság. így jellemezhető a zombai kommunista körorvos és felesége. Mindenütt ott vannak, ahol a közösségért dolgozni kell. Többet vállalnak a szokásosnál. Törődnek a súlyos szívbeteg tsz- tag tejellátásával, a kommunis­ták példamutatásával, a szentgál- pusztai ismeretterjesztéssel. Tudják róluk, hogv kommunis­ták. Kutattam titkukat, választ kerestem elismerésük okaira. íme néhány vélemény: — Minden érdekli. Eljár a ta­nácsülésekre, amikor teheti. — Még a környéken is szere­tik. Ahol helyettesített, min­denütt. — Egy nagy hibája van a mi doktorunknak: Néha saját rová­sára túl Jó ember., Van aki visz- szaól ezzel. Jól bevacsorazott, rossz volt a közérzete és éjfélkor felkeltette a doktort, aki szó nél­kül kiment. — Igaz kommunisták, nem ki­rakatemberek. — Aki rosszat mondana, az rá­galmaz. Váczy dokrtorék őszinte, igazságszerető emberek. Náluk mindig egybevágnak a szavak a tettekkel. Valódi elismerést bizonyít ások ember kedvező ajánlása. Tudatos vállalásuk teljesítésé­hez erőt meríthetnek a döktorék az őket övező elismerő megbecsü­lésből. Somi Benjáminná Községfejlesztés — versenyben 150 000—40 000 forintos jutalmak — A tanácstagoktól aktív támogatást, a lakosságtól több társadalmi munkát kér a megyei tanács vb A mözsi ÉPÍTKEZÉSEN Húszmillió forintos beruházással gyümölcs- és zöldségtároió épül a mözsi vasútállomás mellett. Az építkezést tavaly kezd­ték el, néhány hónap múlva üzembe akarják helyezni. Sok gondtól, nehézségtől szabadítja meg az új létesítmény a me­gye termelőszövetkezeteit, a MÉK-et és nem utolsó sorban a lakos­ságot. Jelenleg ugyanis nincs megfelelő hely a gyümöcs- és zöldségfélék tárolására, osztályozására, csomagolására, nem lehet tartalékolni, — esetleg a pillanatnyi felesleget eltenni pár hétre — ez akadályozza az értékesítést és az ellátást is. Az új létesítmény fő épülete — a 80 vagonos hűtött tároló és a csomagolócsarnok — teljes egészében előregyártott elemek­ből készül. Érdekessége, hogy a tartópillérektől az oldalfalpanele­kig minden elemet a helyszínen készítettek, az ÉM. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Nehézséggel járt volna a gyári elemek szállítása — a Tiszántúlról kaphattak volna esetleg, — és onnét sem minden fajtát — így az épületek alapozásával egyidejűleg valóságos kis előregyártó üzemet rendeztek be. A betonelemek zöme már elkészült. Két héttel ezelőtt meg­kezdték az elemek beemelését, összeszerelését, újabb hét hét múl­va helyére emelik az utolsó betonelemeket is. Június 20-án kap­ják meg a munkaterületet a gépházban a szerelők, egy hónappal később pedig munkához kezdhetnek a főépületben is. Szeptem­berre már fogadhatja az ősszel éw gyümölcsöt az üzem, A főépület tartópillérei már állnak, egyik részén már a tető is a helyén van. Oldalfal-paneleket készít az előregyártó brigád A tavalyihoz hasonlóan ebben az évben is megrendezi a megyei tanács végrehajtó bizottsága a községfejlesztési versenyt. Az el­múlt év tapasztalatai azt bizonyí­tották, hogy a lakosság és taná­csok megértették a verseny cél­ját és ennek eredményeként a megye legtöbb községében nagy­szerű eredményeket értek el. Az 1967. évi községfejlesztési verseny célja hasonló a tavalyi­hoz. A fő feladat most is, hogy a tanácsok a lakosság minden ré­tegének bevonásával növeljék a községek fejlesztésére fordítható anyagi eszközöket és a tömeg- szervezetekkel, valamint a szö­vetkezetekkel együtt a lakosság minél nagyobb részét vonják be a közös érdekekért végzendő társadalmi munkába. A rendel­kezésre álló anyagi eszközök ésszerű és gazdaságos felhaszná­lásával, valamint a társadalmi munkával meggyorsul majd a fejlődés a lakosság kommunális, egészségügyi szociális, valamint kulturális igényeinek kielégítése terén. A verseny módot nyújt, hogy a jelölő gyűléseken felve­tett közérdekű javaslatok minél előbb megvalósulhassanak. A községfejlesztési verseny ér­tékelésénél az előírt hat pont vég­rehajtásának mikéntjét értékelik, melyet már minden községi ta­nácsnak megküldték. A verseny­ben azok a tanácsok vesznek részt, amelyek községfejlesztési alappal rendelkeznek. Három csoportot alakítottak ki. Az L csoportban Szekszárd, Bonyhád, Dombóvár, Paksj Dunaíöldvár, Tolna és Tamási szerepel, míg a II. csoportban azok a községek, amelyek lélekszáma a 3000-ret meghaladja, vagy eléri. A III. cso­portban pedig azok a községek versenyezhetnek, ahol a lakosság lélekszáma 3000 alatt van. A verseny eredményének elbí­rálását az 1967. évi községfej­lesztési alap zárszámadása és a végleges adóbevételi eredmény­kimutatás adatai alapján végzik. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága a versenyben elért első és második helyezett községeket csoportonként jutalmazza a me­gyei községfejlesztési a'apból. Az I. csoportban az első helyezett jutalma 150 000, a másodiké pe­dig 100 000 forint. A II. csoport­ban 100 000 és 60 000, a III. cso­portban pedig 60 000 és 40 000 fo­rint. A végrehajtó bizottság felkéri a tömegszervezeteket, szövetkeze­ti szerveket, a tanácstagokat és a megye egész lakosságát, hogy szervezőmunkájukkal, aktív rész­vételükkel és nem utolsó sorban több társadalmi munkával nyújt­sanak segítséget az idei célki­tűzések eredményes megvalósítá­A napokban készült el a 26 méter magas kémény

Next

/
Oldalképek
Tartalom