Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-13 / 111. szám
1967. május 13. TOLNA MEGYEI NGpOJSAG 3 A tsz-kongresszus elhatározta Munkához látott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Budapest, V. kerület, Akadémia utca 1—3, a volt Élelmezés- ügyi Minisztérium épülete, első emelet: ez a székhelye a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának, illetve a tanács titkárságának. Április vége óta, amikor a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusa megválasztotta az országos tanács tagjait, s elnökségét, lényegében még csak az elhelyezkedés, a berendezkedés hetei teltek el. Május 6-án azonban, amikor első ülését tartotta az elnökség, Szabó István, az országos tanács elnöke és dr. K. Nagy Sándor főtitkár már arról számolt be, hogy munkához látott a titkárság három főosztálya. Á tanács működésének célja, hogy elősegítse a termelőszövet- kezetek, a halászati tsz-ek, a termelőszövetkezeti csoportok, a szakcsoportok, s a szakszövetkezetek együttműködését, érdekképviseletének megvalósítását. Kiemelkedően fontos lesz a tanácsnak az a tevékenysége, amellyel a gazdálkodás legjobb módszereinek, tapasztalatainak elterjedését segíti elő, s rendszeresen tájékoztatja a termelőszövetkezeteket a népgazdaság szükségleteiről, a beszerzés és értékesítés országos lehetőségeiről, feltételeiről. A termelőszövetkezetek egymás közötti és más vállalatokkal történő együttműködésének megszervezése, a munkadíjazás továbbfejlesztése érdekében végzendő munka is az előkészítés szakaszában van már. Évek óta napirenden lévő probléma a termelőszövetkezetek jogvédelme. Említésre méltó, hogy a jogvédelmet sokan a perbeli képviselettel azonosítják, s azt gondolják, hogy az országos tanács kizárólag, vagy elsősorban ezt tartja szem előtt a jogvédelem fejlesztésénél. A termelőszövetkezeti jogtanácsosokra váró feladatok sokkal nagyobbak annál, mint amit a jogvitákban való részvétel jelenthet. Az alapvető követelmény az, hogy a termelőszövetkezetek egész működése, s a vállalatokkal kialakult illetve létesítendő kapcsolatok minél kevesebb lehetőséget adjanak jogvitákra. A termelőszövetkezetek I. orNézem, és míg nézem, Majakovszkij verse visszaleng: „S hol a Nyikoláj-hidat hordja a tömör vasszerkezet , az Auróra zord acéltomya néz halálos farkasszemet.” Aztán hallom a volt matróz hangját. Az Auróra volt matróza beszél: „...1917. októberében volt, október 25. A hajóharang, amely mindig óránként jelezte az időt, hallgatott. Csend volt a cirkálón ötszáz szem nézett a sötétbe. A lámpa fényét kívántuk, amely jelt ad a lövésre Péter- Pál erődről. Kilenc óra harmincöt perckor hirtelen kiáltásokat hallottunk: — A jel! A jel! Moet- már mindenki látta: a megbeszélt jel lassan kúszik felfelé a híd mögött és kilenc óra negyven perckor tűzparancsot adott Belisev komiszár. A hajóharang zengése helyett a hathüvelyes ágyuk kezdtek dörögni. tüzet nyitottunk a Téli Palotára. Aztán sortüzek zaját, géppus- kasorozatok hangját hozta ° folyó» túlról. A távoli lövések zaszágos kongresszusán úgy foglaltak állást a küldöttek, hogy o tanács adjon ki irányelveket, javaslatokat a termelőszövetkezeteknek és a létrehívandó területi szövetségeiknek. Az elnökségi ülésen elhatározták: még májusban részletes javaslatot dolgoznak ki, s ajánlásként tervezetet juttatnak el minden megyébe, hogy miképpen lehetne a legjobban megvalósítani a kongresz- szusnak azt a határozatát, amely területi szövetségek létrehozását mondja ki. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa különféle bizottságokat is életre hívott. A kongresz- szuson megválasztották a köz- gazdasági, a szociális, a verseny- és propagandabizottság vezetőit, tagjait Az első elnökségi ülésen részt vettek ezeknek a bizottságoknak a vezetői is. Tekintettel .arra, hogy a bizottságoknak a termelőszövetkezeti mozgalom minden lényeges kérdésével foglalkozniuk kell, működésük megszervezése nagy körültekintést kíván. Az utóbbi időben többször szóba került, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa felettes szerve-e a létrehozandó területi szövetségeknek, illetve maguknak a tsz-eknek. Az országos kongresszus is hangsúlyozta, hogy a tanács csak saját szerveire, tehát az elnökségre, a bizottságokra, a titkárság apparátusára hozhat kötelező erejű határozatot. Ez természetesen nem zárja ki art, hogy a tanács tevékenyen részt vegyen az egész termelőszövetkezeti mozgalmat, a szövetkezeti életet és gazdálkodást érintő jogszabályok megalkotásában, vagy bármilyen más lényeges kérdés rendezésében. Az elnökség, illetve a tanács kezdeményezhet ilyen lépéseket, amelyekkel az illetékes minisztériumok, országos hatáskörű szervek érdemben foglalkoznak. Rendkívül fontos az is, hogy a termelőszövetkezetek és a szövetkezeti társulások működésére, gazdálkodására és szervezetére vonatkozó rendelkezések kiadásához, előterjesztéséhez az országos tanács véleményét is kérjék. GULYÁS PÁL A hőgyésxi kulturális 1967. március elsején kelteződött az az okmány, amely tanúsítja a h őgyészi kulturális egyesülés létrejöttét, Kulturális Intézmények Szakmaközi Egyesülése néven. Az esemény vatalos Ízű, nem sokat mond a kívülállónak. Mégis, a hőgyé- sziek és a környező települések lakói sokat várnak ettől az intézménytől. A dolog lényege tulajdonképpen annyi, hogy eddig a községben minden jelentősebb „cég” amely anyagi eszközökkel is rendelkezett kulturális célra, külön-külön használta fel az erre szánt összeget. Nagyobb rendezvényekre, komolyabb megmozdulásra gondolni sem lehet ilyen körülmények között, hiszen külön-külön mindenkinek meghaladta volna az erejét. Emellett természetesen ja egybeforrt az emberek ezreinek fülsiketítő, elnyújtott kiáltásával. A roham megkezdődött. Tűz szaladt a Téli Palotára. Éjfélkor a hídról egy küldönc sapkával integetett: — Ne lőjetek! A mieink a Téliben vannak! A lépcsőházban és a folyosókon folyik a harc. Teli torokból kiabáltunk: — Éljen a Szovjet hatalom! És beírtuk a hajónaplóba: Október 25-én este kilenc óra negyven perckor a Forradalmi Katonai Bizottság parancsára az Auróra leadta a lövést a Téli Palotára. Az Ideiglenes Kormányt a dolgozó nép arra kény- szerítefcte, hogy átadja a hatalmat a szovjeteknek.” Az Auróra csendesen áll. A Néva vize sima tükör. A Nyiko- laj-hídon emberek sietnek, a Téli Palota előtt egy tizennégy éves gyerek a történelmet magyarázza a külföldieknek... És az öreg néni a Néva-parti kiapadom még mindig kenyérmorzsát szór a loiamboknak. H. Barte Ma» egyesülés önállóan működött a községi művelődési otthon is. Ezt a helyzetet szüntette meg a nemrégiben létrejött egyesülés, amelyben képviselteti magát a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Hőgyészi Állami Gazdaság, a Textilfeldolgozó Vállalat Hőgyészi Üzeme, a helyi ktsz, az Uj Barázda Termelőszövetkezet és a községi tanács. Mindegyik bizonyos összeggel hozzájárult a munkához, így közösen az anyagi erők összegezésével több, élénkebb kulturális tevékenységre nyílik lehetőség. Az egyesülésnek társadalmi vezetősége van, ahol minden részt vevő szerv képviselteti maÍ ;át egy-egy dolgozóval. | Mayer János a gazgatója azokról a tervekről beszélt, amelyeket most, az új körülmények között szeretnének megvalósítani, az egyesülés társadalmi vezetőségével közösen. A gyermekfoglalkoztatást a közelmúltban kezdték el, a szülők legnagyobb örömére. A gyerekek vasárnap délelőttönként eljöhetnek a művelődési otthonba, ahol társasjátékok várják őket. Nézhetnek televíziót, és alkalmanként filmeket is vetítenek nekik. A nők klubja jelenleg is működik, az asszonyok egyelőre varrással foglalkoznak az összejöveteleken. A művelődési ház vezetőinek terve szerint egy asszonyt tanfolyamra küldenek és jövőre kiszélesítik a munkát. A varrás mellett díszítőművészettel is foglalkoznak majd az asszonyok. Az elképzelések között szerepel egy irodalmi színpad létrehozása is, főként a helyi gimnázium tanulóinak bevonásával. A bábszakkör megszervezése és beindítása feltétlenül indokolt lenne: nagyon sok gyerek van a faluban. Folyóirat-klub, képzőművészeti szakkör... és sorolhatnánk tovább a terveket. De elég egy pillantást vetni a rendezvényekben gazdag májusi programra, meggyőződhet az ember: a szakmaközi egyesülés eléri azt a célt, amiért életre hívták. M. k* i.) ...az emberekért ... Portré egy üzemorvosról Pár éve annak, hogy a dombóvári vasútállomáson lévő üzemorvosi rendelőben megjelent egy középkorú vasutas, és panaszkodott: — Doktor úr, kérem, én nem tudom miért, de itt is fáj, meg ott is fáj. Az orvos néhány perces vizsgálat után megállapította a panasz okát. — Nézze, én tudom, hogy magának mi a baja. Egyszerűen arról van szó, hogy nem akar dolgozni. Ezzel a betegséggel még most az egyszer kiírom két napra, de aztán többé nem akarom látni, csak Dr akkor, ha valóban beteg. A leleplezett álbeteg másodpercekig mozdulatlanul állt egy helyben. Mintha földbe gyökereztek volna lábai. Talán már harmadszor is rászólt az orvos mire hebegve elköszönt. A történet futótűzként terjedt el a vasutasok között. Ettől kezdve más szemmel néztek az orvosra. Megszerették ót, őszinte, becsületes szókimondásáért. No, meg azért, mert mindenkihez van egy-két jó szava. — Csak egész szívvel szabad ilyen munkakörben dolgozni, másképp ez a munka nem ér semmit — vallja dr. Kelemen Lajos, a dombóvári vasúti csomópont üzemorvosa. És ő, a vasutasok orvosa, egész szívvel végzi munkáját. Több ezer vasutas legnagyobb megelégedésére. 1959-ben került az állomásra, mint részfoglalkozásti üzemorvos, s négy évvel később lett csak főfoglalkozású. Ezzel párhuzamosan természetesen vasutas is. Fiatal, fürge mozgású, csupa ideg ember. Amikor munkájáról beszél, szemében valami különös fény vibrál. — Szerteágazó és sokrétű munkája van egy üzemorvosnak. A gyógyításon túlmenően itt tartjuk a felvételik orvosi vizsgálatait, a forgalmi dolgozók időszakos ellenőrző orvosi vizsgálatait, és még sorolhatnám tovább. De rendszeresen részt veszünk az üzemszemléken is. Sőt még arra is jut időnk, hogy kísérleti vizsgálatokat végezzünk, Kelemen Lajos, a dombóvári vasúti csomópont üzemorvosa egyes, a dolgozók egészségére ártalmas munkakörökben, A dombóvári csomóponthoz több ezer vasutas tartozik, akik közül fai tudja, hány százat személyesen is jól ismer dr. Kelemen Lajos. Aki egyszer is megfordult az üzemorvosi rendelőben, az távozóban valami kicsit elvitt ebből a vasutasokat oly nagyon szerető emberből. Ezek után már azon sem csodálkozom, hogy amikor társaságban beszélnek róla, csak így emlegetik: a mi kis doktorunk. Vitathatatlanul az ő érdeme, hogy a dombóvári vasúti csomóponton nyilvántartásba vett betegek száma évről évre csökken. S ennek mintegy természetes velejárójaként enyhült a csomópont létszámgondja is. És talán akkor sem túlzók, ha azt mondom: munkájával jelentős mértékben elősegítette, hogy az 1966-os évben a dombóvári vasutasok olyan eredményesen dolgoztak és elnyerték a kitüntető élüzem címet. Annyi szívből jövő, szép szóval beszéltek róla, hogy azt szinte lehetetlen leírni. Többen azt is szóvá tették, hogy az élüzem-ünnepségen megérdemelte volná. ha pénzjutalomban részesítik. Dr. Kelemen Lajos azonban soha nem a kitüntetésért, a jutalomért dolgozott, hanem az emberekért. A népes vasutascsalád tagjaiért. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ Gyulajon a családtagok is kapnak háztáji földet Az első országos termelőszövetkezeti kongresszus határozata rögzíti, a háztáji földek kiosztásának új, igazságosabb formáját. Eddig a 7. számú törvényerejű rendelet értelmében, egy családban csak a családfő jogosult háztáji földre, tekintet nélkül arra, hogy hányán vesznek részt az alapszabálynak megfelelően a közös munkában. A 7. számú törvényerejű rendelet még érvényben van ugyan, de több közös gazdaságban a háztáji földek kiadásánál már a végzett munkát vették figyelembe, Főleg ott, ahol feltétlenül indokolt a közös gazdaság fiatalítása. Ebből a meggondolásból a gyulaji termelő- szövetkezetben a munkavégzés feltételeit éves szinten betartva, 1967-ben a családfőtől függetlenül, a tagként rendszeresen dolgozó családtagoknak is kimérték a háztáji földet. Szekszárd belterületén fizető vendég-szolgálati célra. küiönbejóratú bútorozoíf szob i kát keresünk. Bejelentéseket kérjük a Tolna megyei Idegenforga'mi Hivatalhoz, Szekszárd. Széchenyi u. 19. sz. alá. (116)
