Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-13 / 111. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPflJSJO 1967. május 13. Új történelmi jalitérképek készülnek Vj történelmi falitérkép-sorozatot készít az iskolák számára a Kartográfiái Vállalat. A térképszerkesztők az utolsó simításo­kat végzik a második világháború földrajzi és politikai helyzetét bemutató Európa-térképen. (MTI-foto.) ^Oad-kem pin q ! A hatóságoknak nagy gondot okozott három évvel ezelőtt a hirtelen megnőtt idegenforgalom. A Balaton környékén már szinte drákói szigorúsággal kellett fellépni, egyik nap­ról a másikra egész­ségügyi dolgokat kellett építeni, ivó­vizet biztosítani a vad-kempingezőknek. Aki kirándulni, utaz­ni akar, megragadja az első alkalmat, hogy a szép, barátsá­gos helyen tábort verjen. Tulajdonkép. pen a Balaton kör­nyékén így a vad­kempingekből ala. kult ki az a há’ózat, mely ma már kor­szerű ellátást bizto­sít a turistáknak. Szekszárdon is meg. jelentek a vad-kem­pingezők a Sió-csár­da szomszédságában, a Sió holt ága mel­lett. Miután a víz hőmérséklete a tizen­hat fok fölé emelke­dett, megszaporod­tak itt a fürdőzők. Május 11-én a csár­dánál néhány autó­busz megállt. A diá­kok, mi sem termé­szetesebb. azonnal a vízhez siettek, füröd­ni. Ezen a napon hét-háromszáz fel­nőtt és gyermek pi­hent, szórakozott, fürdőit a Sió holt ágában. A hatóságok­nak itt is meg kell tenni az intézkedé­seket, hogy a mini­mális, táborozáshoz szükséges dolgok (WC, öltöző, mentő- csónak, a csárda ideiglenes büféje stb) rendelkezésre álljon. A Meteorológiai In­tézet jó időt jósol, fürdésre alkalmas napok következnek. Az idő sürget. tettekre — pj. — Vita fiatalokkal MIT TUDSZ MAGADRÓL ? _ Úgy volt, hogy cédulákat jobb is”. Ráadásul: „közösségi keresnek többet, mint az átlagos o sztottak ki az osztályban. Min- munkát nem nagyon végez”. jövedelem. Hamarosan azt is, denki ráírta, hogy mi a vélemé- Bevallom, magam is elszomo- mi a gyökere ennek a vélemeny- nye önmagáról? Ezeket össze- rodtam, amikor a fenti jellemzés nek. gyűjtöttük, az osztálytanács meg- olvasása után szembenéztem az — Tavaly volt egy kellemet- vita/tta az osztályfőnökkel közö- érdekelt féllel. Nagyon keskeny- lenségem, úgy éreztem, nagyon sen, a végleges beírást a véle- re zsugorodott gömbölyű arca. a magamra haragítottam a tanár- ménynaplóba már ők ismerik. hangja is furcsán remegett: _ nőmet. Fogadtam egy osztálytár­— Véleménynapló? — Pedig igyekszem, ami ló- sarnmal száz forintba, hogy idén — Igen. Olyan füzet, amibe lem telik, megtanulom. De hiába. nem iratkozom be ide. más gim- mindenkiröl beírjuk, mit tar- ha nem megy jobban. Durcás náziumba megyek. tunk róla. A KISZ feladatát vagyok? Lehet. Erről nem tehe­könnyíti meg. Segít a tovább- tek. De, hogy közösségi munkát Honnan volt ennyi penzed. tanulásnál, a jellemzésben. nem végzek szívesen, azt nem — Édesanyám adta, amikor — Ti nem is láttátok még, mit ismerem el. Ha rám bíztak vala- elmondtam neki a fogadásom. mit, még mindig megcsináltam. Cserébe a megértésért, három írtak rólatok? — Nem. A beszélgetés Bonyhádon. a Petőfi Sándor gimnázium egyik helyiségében hangzott el. Részt­vevők: heten a második C-ből. Segédeszköz a riporthoz: kékfe­delű iskolásfüzet, a Lőwy Sán­tottam ki. Tetszettek cseppet sem hízelgő kritikái. Bár a bejegyzések titkosak, a meg­hívott tanulóknak személy sze­rint, ábc-sorrend ben haladva, felolvastam. Akár a vállalati dolgozóknak a minősítést. Elfo­gadják-e. egyetértenek-e vele? Segélyt kérve néz a többiek re. Bólintanak: — Igaz. Mindent elvégez. kaptam otthonról Visszahúzódó, sértődékeny hétig nem zsebpénzt. — Az én véleményem — szó­lok most magam is — csak arra fogadj, amit magad keresel. Kü­lönben ne csodálkozz, ha fólre- Az idén jobban tanul. Vissza- értik a „nagyvonalúságod”. Én dór“ alapszerv vélemény^pTója. húzódó, sértődékeny. Nagyon nem adtam volna pénzt, az édes­öt hasonló füzet közül válasz- hamar megharagszik osztalytar- anyad helyeben. eredeti, saira...” _ Miért7 . férnem — ök sem értenek meg engem. Szülei által igen elkényeztetett Nem kérdezek többet, „, ,, , Nem kislányról, fiúról alkot­ták ezt a jellemzést. Vékony, so- Tanulmányi felelős. Rontott, tét szemű, lányos arcú fiúról. A hangja férfias csak, egészen „Tanulmányi felelős. Tanul- mély. mányi téren rontott. ... — Elkényeztettek? — kérdez Fejébe szállt a dicsőség — Tudtommal, egy tanulmá­vissza. Nem. Engem is csak úgy nyi felelős első kötelessége a szeretnek otthon, mint minden „Fejébe szállt a dicsőség. Kri- P^ldamutatas támadom a ro- gyerket Az igaz, hogy tavaly tizálni jól tud. ami nem mindig v . e „ *Í’- n Palánta- hazavágytam a kollé­hat építőleg...” au kjsl^nyt. Hatarozottan, men- gjUrnból. Életemben először vol­— Igaz? tegetozes nélkül válaszol. tam távol a családtól, hát csoda A nyurga fiatalember elvörö- Mégis újraválasztottak. Ta- ez? Már az is bűn, hogy valaki södik. feUobban. m voltf™f tanulmányi ü szilleit?- Nem. Miért írták ezt ró- felelos’ MOKtálytáKai1«, ufflr lám? Az igaz, hogy sokszor vitat- erzem’ elégedettek velem. Igyek­kozom szeretnék valami moz- szem rendesen ellátni ezt a fel- Hallgatunk. Az elhangzott vá­gást például élénkebb snortéle- adatot. ha már bíznak bennem, lemények felkavarták a kedélye- ’ ^ p Ellenőrzőm az osztályátlagot, a két. Meglepetéssel tapasztaltam, szóval hogy nem utasítottak vissza töp­tet. de ez még nem jelenti azt, hogy csak kritizálok, tanulópárok működését, A jelenlévőkhöz fordulok kér- mind®I?,t- ami F4“ t£U" 22SLe£Btle£ tozik. Nem is áll rosszul az ősz- ezek a tizenhat eves diákok. Szi­dó tekintettel: — Az év — eíeii viták miatt le- táiyunk. Az igaz, hogy én rom- gorúak önmagukhoz, és mint a h««. uh.., hog, „ **végére így van... sikerül javítanom. — Szerettem volna, ha nem lustulnánk ed annyira! Alig spor- Érezteti azt tolunk néhányan az osztályból. , , . , . . * , ... Ha erről beszélek, mindig kíné- hogy anyagiakkal jobban all vetnek. magáról, mi a hibája. Tudja-e? Teszem fel magam­ban a kérdést. Még 10 évvel idő­sebb felnőttek is mernek-e tel­Sokáig hallgattunk ennek a jes őszinteséggel szembenézni ön. Egérfogó A nyurga fiú hangja harc:as, . s J TT . o most is vitára kész. Szeme á ÍUJCS& felolvasása magukkal? többiekét keresi, akik lesütik. Tetszik nekem ez a vitázó fia­talember, és úgy érzem, az osz­tálytársaknak is szimpatikus. módra magam is. Súlyos vád ez, még A véleményalkotás magunkról akkor is. ha tévedésből írták. — nem is kis felelősség Ez a Mindjárt így kérdezek: véleménynapló, amit itt fellapoz­Mi a te érdemed abban, tünk, igazán akkor válna az ön- hogy a szüleid jobban állnak? , , Mennyi a jövedelmetek? Mit neveles hasznos eszközévé, ha csinál édesapád? mindenki ismerné a magáról be­Halk hangon, gyors egymás- írtakat * PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE : Magaviseleté: kissé durcás z Akiről ezt írták, természetesen _ _____ ■ lány. Még azt is megjegyezték, után ban felel, kiszámítjuk közö- rhogy „tanulmányi átlaga lehetne sen hogy a szülei semmivel sem Moldován Ibolya : iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiii .............................................................................................................................................................................................ii — 112 — — Üzenetet hoztam a birodalmi követ úr, őnagyméltóságától — mondta a titkár. — Parancsoljon, foglaljon helyet! — muta­tott helyet Hallernak Szálasi a szobában álló egyetlen fotelban, ö maga a vetetlen ágyra ült. — Az esti vacsoráról van szó, — mondta a titkár. — A követ úrnak sürgősen a főhadi­szállásra kell repülnie... — De hiszen... — kezdte volna Szálasi, de a titkár nem hagyta szóhoz jutni. — ...Éppen ezért arra kéri, Szálasi úr, hogy ne este, hanem délben keresse fel. Vacsora helyett együtt ebédelhetnének... Szálasi boldogan elmosolyodott. Végre ez egy­szer már nem neki. hanem a németeknek sür­gős a dolog. — Vártam ide ugyan néhány hívemet — mondta színészkedve — de ők majd bizonyára elnézést tanúsítanak, megértik, hogy hazám és az új Európáért vívott gigászi - küzdelem érde­kei szólítanak el közülük... Kurt Hallerre nem hatottak az ilyen meg­jegyzések... — Tudunk róla, hogy kisebb megbeszélés lett volna magánál — mondta. — Kemény Gá­bort már értesítettem, ő is velünk ebédel. Ami pedig Vajnát és Kovarczot illeti, ők amúgy sem kaptak volna engedélyt, hogy kijöjjenek Csobánkára. Az SS-csapatok főparancsnoksá­gán szűkében vannak az őrségnek, nem tudtak volna kíséretet adni, s különben is a benzinnel takarékoskodni kell. Csak a legszükségesebb — 113 — esetekben vehetünk Igénybe gépkocsit, A fron­ton minden csepp benzinre szükség van. Szálasi azonnal elhatározta: hatalomra jutá­sa után megfizet ennek a pökhendi kis diplo- matácskának. Amikor majd kitüntetést kapnak azok, akik a legtöbbet tették német részről a nyilas mozgalom győzelméért, Kurt Haller ki­sebb kitüntetést kap majd, mint a többiek. Et­től majd bizonyára észhez tér. Hogy rendre utasítsa, ahhoz Szálasi nem érzett elég erőt. Ilyen történelmi órákban minden energiáját le­köti a hatalom útjának egyengetése. Csak a leg­fontosabb kérdésekben kíván nyilatkozni. Az egykori vezérkari őrnagy az órájára nézett — Mikorra vár engem Veesenmayer úr? — kérdezte. — Pontosan délben kezdjük az ebédet! — mondta* Haller. — A követ úr nem nagyon bír­ja a repülést, nem szeret teli hassal gépre száll­ni. Úgy. hogy nincs sok időnk, tulajdonképpen indulhatnánk is._ Szálasi elnézést kért, néhány percre vissza­vonult a fürdőszobába. Gondosan borotválko­zott, aztán fósülködött. Jó sok olajat öntött a hajára. Az arcát hosszasan púderezte. Valami­lyen gyerekkori bőrbetegségből Szálasi arcbőre meglehetősen rücskös volt, s ezt a szépséghibát igyekezett eltüntetni a pólusokba tömött púder­ral. Annyira hiú ember, hogy korábban, ami­kor kis pocakja nőtt fűzőt is hordott. Erre most már nem volt szüksége. Jóllehet, önmagá­nak nem kellett kivennie a részét a háborús nélkülözésekből, különösen az utóbbi hónapok­— 114 — ban nem. amikor a német főparancsnokság gaz­dasági hivatala ellátta őt élelmiszerekkel, a sok. izgalom miatt jó néhány kilót leadott ko­rábbi testsúlyából. Amikor elkészült kedvtelve nézegette magát néhány másodpercig a tükörben. Aztán vissza­ment a szobába. — Indulhatunk — mondta. Az ajtó felé lépett. Kurt Haller is arra felé tett^ egy gyors mozdulatot, de Szálasi megelőz­te, ő ment ki először az ajtón. S magában bosz- szankodott az újabb séitésen. Egy német követ- ségi titkár nem akarta előre engedni a magyar államfőt! Nagy meglepetésére a gépkocsi nem a Várba, az Úri utcába tartott, a német követségre, ha­nem egy budai villához. — Ez Rokowskj konzul úr lakása, — magya­rázta Haller. — A követ úr jobbnak tartotta, hogy itt találkozzanak, mert a német követsé­get esetleg figyelik Horthy bizalmi emberei. Nem lenne kellemes, ha a kormányzó tudomá­sára jutna, hogy Veesenmayer úr találkozott önnel. Az ebédlőben Veesenmayer már várta Szála­si t. Régi ismerőseként üdvözölte, s jóval na­gyobb udvariasságot tanúsított, mint Kurt Hal­ler. Két kézzel rázta meg a kezét. — Örülök, hogy látom Szálasi úr! Már azt hittem, hogy nem tudja elfogadni a meghívá­sunkat. Hiszen önnek annyi teendője lehet most mozgalma vezetésével!

Next

/
Oldalképek
Tartalom