Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-21 / 118. szám
KONCZ ISTVÁN: Antenna fémágak bokra fordított gyökér nyújtózkodó a végtelen talajba abba a nyüzsgő televénybe távoli neszekre figyelni felfogni a felfoghatatlan! szelekkel szembeszegülő kipányvázott hűség pontos szigorúság félelem nélkül reszkető szikár katona leváltatlan éber ideges őr éter röghözkötöttje szomjasan semmibe-meredő tetők felett házak felett utcák és városok felett hegyek és határok felett s ott fenn is mindig szemhatár alatt egy pontra néző beállított balga féllábú gém testvérek között társtalan társak között testvértelen vigasztalan vidéki vigyázó ki nem tudod hogy odalent néha mégis valakinek a szemében valami kivirágzik kitépni Földünk a Világból fordított gyökér te ne hagyd Százötvenedik zsoltár Dicsértessék az ember. Dicsértessék, kinek hatalma nem örök s nem végtelen; kinek törékeny agysejtjeiben évbilliárdok töredéke alatt fölocsudik, magára ismer az örök-létű s örök-vak anyag. Dicsértessék, ki tűzre dobta maga-alkotta korlátját: az istent, és most gyermekded, reszkető inakkal, szívében ősi, sírni-vágyó nagy félelmekkel járni tanul egyedül. Dicsértessék ... — ne síppal-dobbal-hegedűvel. Dicsértessék szelíd-szép * könny-tükrű mosolyokkal, pupilla-tágulással. Ne ünnep: zümmögő munkanapok könyvelt muzsikája dicsérje. Dicsértessék, kit nem Sion-hegyi szózat, de csillagok s elektronok pálya-íve, meg az a szívbe-zárt, iszonyú, kérlelhetetlen kényszerűség tanított meg a törvény tiszteletére. Dicsértessék, kit a holnap — tűzözön vagy térrel táguló lehetőség — végső vagy-vagy-a felelős döntésre megállít. Dicsértessék az ember, dicsértessék, kinek hatalma nem örök s nem végtelen; dicsértessék, ki túlhabzik önmagán, és nem borul le önmaga előtt. Dr. Kun Laj os: A Babits utca hasai, falról, emlékei A szekszárdi Béla tér nyuga- tán betorkoló Bartina és Babits utcák a város ősi utcái. A Babits utca ismert legrégibb neve Felfalvi, majd sz. László utca volt. Ennek 2. .számú háza a 48- as időket követően a nyomave- szett Szentpéteri-családé volt, s ebben lakott Mehrwerth Ignác főjegyző, Garay Obsitosának furfangos diákja. Különben nemcsak szörnyen tudott prüsszpnte- ni, de kitűnő verselő, Ga^ay iskolatársa és költészetre buzdító- ja, Szekszárd monográfiájának írója, az 1848—49-es időkben neves ellenálló, bujdosó, majd internált volt. Az 1848. március 28-án tartott szekszárdi népgyűlésein nagy sikert aratott az elszavalt Szekszárdi örömdal c. verse. Emléktáblája nincs. Ezen házat fia Mehrwerth Lajos 1891-ben megvette, akinek a szemben lévő 1. sz. házban kereskedése volt. Ö is lelkes hazafi s egy török aranylelete folytán, melyet Vámbéri és Móllá Hallil II. Szulejmantól 1566. évben vertnek állapítottak meg, már fiatalon emlegetett lakója volt a városnak. A kuruckor és a 48-as szabadságharc atyjától hallott eseményeit szívesen beszélte el. A Bach-korszakban a várost sáskamódra lepték el az osztrák, cseh hivatalnokok, spionok. zsan- dárok és katonák, akik a nyáresti harangszó után rémülten szaladtak össze, mert a szellő bús szavú tárogató hangját hozta le a Bartinahegyről. A tárogató az ő tudatukban forradalmi hangszer volt s ezért lesbeálltak a tettes elfogására a hegyről levezető utakon, azonban hiábavaló volt igyekezetük. A következő estén a szembenlévő Előhegyről hangzott, fel a íárogató, amit már fokozódott aggodalommal hallgattak az idegenek, de a tettest elfogni most sem sikerült. A bécsi kormány tartott a tárogatótól, minek magyarázatát Thaly Kálmánnál találjuk meg. A szatmári békekötés után suttogó híradások lengték át a magyar portákat Rákóczi közeli hazatértéről s rajongó aggódással reménykedtek, miközben Kecskemétet 60 német vasas szállta meg. Egy kuruc ezt látva hazament s a háztető cserepei között kidugta tárogatóját, s elfújta a Hej Rákóczi, Bercsényi c. lelkesítő dalt. Ezt a lakosság jeladásnak tekintette s kaszára villára kapva oly lendülettel támadták meg a vasasokat, hogy negyvenet megöltek, húsz pedig elmenekült a városból. A kény- uralom el is rendelte a tárogatók nyilvános elégetését. iyt ehrwerth elbeszélése vezef'-*- tett bennünket arra, hogy 1850. évb^n Gőgös József 37 éves tamási születésű, Gáspár István 21 éves Zala megyei származású elnyomatásban élő magyarok adataira találtunk, akik mint a kényuralom ellen felkelő, „gonosztevők" a megyeház börtönében szabadulásra vártak, s az esti szellő az Akasztódombon lengette kötélen tetemüket. Az 1. sz. házat Jäger János városbíró építtette 1805-ben az apátság köveiből. E ház hasonlatos a Babits-házhoz; vastag falak, kontyos tetőzet, belső lépcső s a már hiányzó kapuzat is azonos, szárnyas és felső harmadában léces volt. Jäger házában hatalmas és jó hírű vasüzletet tartott fenn s annak két nagy kovácsoltvas ajtaja előtt oszlopokra épült féltető volt. A megye székházának építésekor utasította is Barbacsy Antal aladó- szedőt és Fausztusz Antal ácsmestert, hogy a vasanyagokat Jäger üzletiből vegyék. p ház udvarán az 1962. évben ^ csekély mélységből két szarkofágfedelet és egy bazilika stílű kupola zárókövét emelték ki, amely négy ívet tartott. Ez a régi apátsági templomból származott. A szarkofágfedelek figyelmet érdemelnek, mert Ku- binyi a Szekszárdi régiségek c. munkájában 1842-ben csak két szarkofág feltárásáról írt. Az egyik mészkőből, másik fehér márványból készült, ez gazdag és szép domborművekkél díszített. Utóbbit hajón szállították el, s a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnoka északi oldalán látható. A két újabban lelt vascsapos fedél két további szarkofágot igazol s így nem túlzó a remény, hogy a folyamatos város- rendezés újabb ókeresztény emlékeket hozhat felszínre. A két fedelet és zárókövet a régi megyeház udvarára vittük teherautón és erről a múzeumot értesítettük. Az 1. sz. házat elhagyva nyugatra belépünk az ősemberlakta területre. Az 1966. évi csatornázás az utca háborítatlan ősrétegeit 7—8 méter mélységig feltárta. Az aszfaltjárda alatt 80—100 centiméter mélységben kezdődő kéményszerű lebúvásra alkalmas kerek lyukak vezetnek alá s kb. 7 méter mélységben végződő őskori méhkajsalakú lakásokba, melyek körvonaTa meglepően szabályos s az időközben barna hu- mozus földdel történt betöltésük élénkebbé rajzolja vonalukat. Van köztük 2,5 méter magasságot elérő, de van alig 1,5 méter magas is. A lakások közt találtunk egy 60x80 cm. négyzetes üreget, melynek falát kisározták s keményre égették. Az üreg rendeltetéséről lelettárgy nem adott felvilágosítást. Az itt sorban jelentkező lakások ellenére a mély rétegekben edénytöredéket nem találtunk, ilyenek csak a felsőbb rétegekben mutatkozr tak. ’p’gy terméskővel Kirakott sírkamra zsugorított .temetkezést igazol, melyben a csontváz részei halomra hullottak össze s közelében egy fiatal medvekoponyát leltünk. A különben csekély mennyiségű csontmaradvány ^költözésre, vagy kóbor hordákkal küzdésben előállt elnéptelenedésre enged következtetést A 3. sz. ház kapuzata alatt Hárult elénk a munkakezdettől keresett pinceelágazás. Ugyanis e ház udvarán az első háború után történt beomlas egy mély üreget nyitott meg. ahová néhai Palásthy László összekötött létrákon lement és egy téglával kirakott alagútba jutott, amely az utcával piárhuzamosan KNy-í irányú, ahonnan egy török' pipát» s egy római téglát hozott fel. A most talált elágazás e boltozott alagútba torkollik. Az elkövetkező utcaépítés figyelmét az alagút nem kerüli el. (Folytatjuk.) KÖNYVKRITIKA Ilja Konsztantyinovszkij: CVERMEKRABL Ä második világháború borzalmairól, a tömeggyilkosok rémtetteiről már sokat olvashattunk. Konsztantyinovszkij regényének előzményei is ebbe az időszakba nyúlnak vissza. Ö azonban nem tömeggyilkosokat mutat be, hanem olyan embereket, akiknek a kezéhez közvetlenül ngm tapad vér, tettük mégis legalább olyan szörnyű, mintha maguk is öltek volna. Főhőse egy, politikai okokból deportált lengyel asszony — Zo- sia — aki mellől egymás után szólítják el cellatársait — kivégzésre. Köztük van egy Stefa nevű zsidó lány is. Kétszínű rejtegető! jelentették fel, hogy öthónapos kisfiát, aki a menedéket nyújtó férfi erőszakosságának és a lány megfélemlítésének köszönhette létét maguknak tarthassák meg. A házaspár gyermektelen és a betegesen féltékeny asszony így szeretné magához láncolni a férjét. Zosia aki szerencsésen megélte a felszabadulást megfogadta, hogy addig nem nyugszik, amíg nyomára nem akad Stefa fiának és fel nem viHosszú évekig hiába kutatja a házaspár nyomát. Már-már reménytelennek látja a további próbálkozást, amikor végre megtudja, hogy Lengyelországból áttelepültek Nyugat-Berlinbe. És tizennyolc évvel a pawiaki börtönben történtek után elégtételt szolgáltathat az ártatlanul kivégzett Stefa emlékének: elmegy Nyugat-Berlinbe és felkeresi a magát bűntelennek tartó, tisztes polgárként élő, gyermekrabló gyilkos házaspárt. Az ifjúvá serdült fiú előtt felfedi származásának titkát: azt, hogy nevelőanyja nem az Igazi anyja, hanem csak bitorolja annak jogát, akit hóhérkézíe adott. Nem a bosszúvágyat akarta fölkelteni á fiú lelkében, hartem csak a felelősségérzetet akarta benne felébreszteni, részben a múlt, de sokkal inkább a jövő iránt. Azt akarta hogy mindaz ami egykor az anyjával történt éljen benne, s hogy annak hatására szomjúhozza »t igazságot, keresse az új utakat, harcoljon és reménykedjék. Az izgalmas regényt Szirmai Marianne fordította, s Würtz, Ádám és Darvas Sándor megkapó lágositja születésének körűimé- rajzai, illusztrálják. (Kossuth Könyvkiadói