Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-13 / 86. szám
* \ * 1967, április 13. ________________ TOLNA MFGYET NÉPÚJSÁG 3 F ritz Ferenc főagronómus, kongresszusi küldött Százhuszonkét hold kukoricának készítik elő a talajt a sióagárdi Siógyöngye Termelőszövetkezetben. Megrendelőket keres a tsz — Abból szeretnénk kiindulni, hogy Tolna megye közös gazdaságait az első országos termelőszövetkezeti kongresszuson a közös gazdálkodást jól ismerő emberek képviselik. — És miért gondoltak pont rám? — Egy ember is bizonyíthat. Mióta dolgozik termelőszövetkezeti vonalon? — Mindig termelőszövetkezeti vonalon dolgoztam. Pontosabban szakemberként, a gyakorlati időt leszámítva, sehol másutt nem dolgoztam, kizárólag itt, a duna- kömlődi Szabadság Termelő- szövetkezetben. — A maga szóhasználatában mit jelent az, hogy szakemberként? — Majd elmondom. A Birltói Állami Gazdaságban voltam napszámos. 1952. nyarán szakérettségire jelentkeztem. Ki hogyan végzett, úgy került tovább. A szakérettségi bizonyítvány alapján én egyetemre mehettem. Gödöllőt választottam. Oda akartam visszatérni, ahonnét elkerültem, a mezőgazdaságba. — Szakérettségivel nem volt nehéz az egyetem? — Legtöbbször jó és jeles voltam. Érdekes, a rosszabb jegyet mindig gyakorlatból kaptam. Voltunk huszonegyen, közöttük pestiek is, és a rosszabb jegyet mindig én kaptam, pedig mondom, a mezőgazdaságból mentem el. — Mikor, és milyen beosztásba került a dunakömlődi termelőszövetkezetbe? — 1958. március 15-én. A Sárközben töltöttem a gyakorlati időt, de a tulajdonképpeni gyakorlatot ebben a termelőszövetkezetben szereztem *meg. Megkezdtem a tizedik esztendőt. Amikor én idekerültem, mindössze 700 holdas volt a gazdaság. 1960-ban történt meg nálunk a nagy fejlődés. Akkor alakult ki a mostani gazdaság. —• Arra nem válaszolt, hogy mikor lett főagronómus. — Akkor, amikor idekerültem. Beosztott agronómus és főagronómus vagyok jelenleg is. — Nős? — Itt nősültem, idevalósi lányt vettem el felségül. Van két kislányunk. — Tizedik esztendeje van itt, agrármérnöki diplomával. Mi volt a legnehezebb? Az 1967-es év előestéjén a Szovjetunióban először ünnepelték meg az „Energetika Napját”. Az ünnep egy 46 éve történt eseménnyel függ össze. 1920. december 22-én, a Szovjetek XIII. összoroszországi Kongresszusán jóváhagyták Oroszország villamosításának állami tervét. (GOELRO). A kidolgozás ihlető- je és kezdeményezője Lenin volt. A szovjet energetikusok, akik a lenini elveket tántoríthatatla- nul megvalósították a gyakorlati életben, kimagasló sikereket értek el. Csupán az utolsó három évben több mint 30 millió kilowattal növelték az áramfejlesztők kapacitását. Más szóval: két- havonként teljesítették a GOELRO 10—lő évre előirányzott terveit. A Szovjetunió az építések technikai színvonalát, valamint a vízierőművek és az aggregátok kapacitását tekintve, biztosan tartja az első helyet a világon. Az Új ötéves tervben a termelési kapacitást 64 millió kilowatt tál akarják növelni, és a villa- mosenergia-termelést 1970-ig 830 milliárd kilowattórára emelik. A Szovjetunió keleti területein tel— Azt megtanulni, hogy hogyan bánjak az emberekkel. Külön-külön mindegyik emberrel. Mi tulajdonképpen jól fizettünk régebben is. De éppen azért, mert a tsz a jók között volt elkönyvelve, nem kaptunk megfelelő segítséget a gépesítés fejlesztéséhez. Hosszú évekig nagyon sok baj származott ebből. Hiányzott a kézi munkaerő. Amíg nem jelentek meg a vegyszerek, addig soha nem tudtuk idejében elvégezni a gyomirtást. De mióta van vegyszer, nincs késés. A huszonhat mázsás átlag májusi morzsoltbói biztos. — Jelenleg Dunakömlőd a megye legjobb termelőszövetkezete. Milyen érzés ebben a közös gazdaságban í'őagronómus- nak lenni? — Az egy dolgozó tagra jutó átlagrészesedés 1966-ban 28 608 forint volt. Ez nagyon jó érzés. De valamikor gépek nélkül, technika nélkül nehéz volt boldogulni itt a hegyekben. Kézi erővel szórtuk a műtrágyát. Mi tudjuk, mit jelent. Bíztattuk az embereket. És nagyon jó érzés, hogy megváltozott a helyzet. — Egyáltalán, ebben a termelőszövetkezetben jelenleg lehet gondokról beszélni? — Sajnos, igen. Szerintem az állattenyésztés minőségi fejlesztése a legnagyobb gond. Elmaradtunk, de nagyon. Kint a határban különösebb probléma a növénytermesztésben nincs. Mindent elvégzünk idejében. E héten a búza vegyszerezését is befejezzük. De sajnos, az állattenyésztés terén még nagyon sok a dolgunk, ahogy mondani szokás, a szarvasmarha-tenyésztés gyermekcipőben jár nálunk is. — Annak idején szívesen vállalta a dunakömlődi közös gazdaságot? — Nem. Féltem tőle. Általában mi, akik akkor végeztünk, féltünk a termelőszövetkezetektől, mert az egyetemen kizárólag az állami gazdaságokat ismertük meg, és a tsz-eknek csak a rossz hírét hallottuk. Négy lehetőség közül választhattam. Volt két hely a Paksi járási Ta; náesnál, egy a györkönyi Szabadság Tsz-ben, egy itt, Duna- kömlődön. Egymás között osztottuk el a helyeket, a nősöknek jutott a járási beosztás. — Hogyan történt a „beiktass kapacitással fog dolgozni a krasznojarszki és a viljujszki vízierőmű, tovább folyik az Uszty—llim-i, Szajan-i és a Ze- ja-i vízierőmű építése. Közé p- Ázsiában a nureki, toktoguli és a csarvaki vízierőművek szerelési munkálatait végzik. A Szovjetunió atomvillanytelepeinek kapacitása 1970-ben több millió kilowattot tesz ki. Hogy az ország keleti területeiről az európai részekre olcsó villamos energiát juttassanak, igen magas feszültségű, 1,5 millió voltos villanyhálózatot építenek ki. A terv szerint körülbelül 170 ezer kilométeres, 35 ezer iwlt feszültségű villamos vezetéket építenek, és továbbá 1,4 millió kilométeres vonalszakaszt a mező- gazdaság villamosítására. A jubileumi 1967-es évre néhány nagy hőerőmű építését fejezik be, az előirányzott kapacitással. A krasznojarszki vízierőműnél megkezdi a munkát az első, maga nemében páratlan, 500 ezer kilowatt kapacitású aggregét. (APN) — Egyszerűen. Először a járásnál jalenkeztem, Lakos József volt az osztályvezető, aki most a pálfai Egyetértés Tsz elnöke. O bíztatott, hogy nem kell megijedni az ismeretlen munkahelytől. Ma már el sem tudnám képzelni a hivatalt, az íróasztalmunkát. — Most, Lakos elvtárssal együtt kongresszusi küldöttek. — A Marxista—Leninista Esti Egyetemre is együtt járunk. Gyakran találkozunk. Sokszor eszünkbe jut, hogy milyen gyorsan elmúlott egy évtizet. — A dunakömlődi Szabadság Tsz-ben Uhrin Vendel az elnök. Kijönnek egymással? — Mindig jól megértettük egymást. Vita volt közöttünk, de alapvető ellentétek soha. — Ugyanezt mondaná el a tagokról is? — Mindenkit jól ismerek és valamennyi szövetkezeti gazda ismer engem. — Mint főagronómos, sok tsz- taggal van tegező viszonyban? — Igen. A tagok többségévé! tegezzük egymást, a 80—90 százalékával. Ennek az a magyarázata, hogy nem csupán gazdasági tevékenység köt minket össze, hanem elsősorban a politikai és a mozgalmi munka. Párttag vagyok, nyolc éve munkásőr, és azt hiszem, így már világos, amit mondani akarok. — Nem megy a tekintély rovására a tegeződés? — Eddig ilyet még soha nem vettem észre. Szerintem a főagronómus tekintélye nem azon múlik, hogy kik tegezik őt, vagy kik nem. Egészen más a tekintély megszerzésének a feltétele. Együtt kell élni az emberekkel, örömeikkel, gondjaikkal. Lehet, hogy ez szólam, de én csak így tudnám megfogalmazni. Másrészt, mindig abból indulok ki, hogy szép, emberséges szóval tovább jut el az ember, mint a három lépés távolsággal. Egyébként minők beszéljek erről, mondtam már, hogy minket ebben a termelőszövetkezetben nemcsak a gazdasági kapcsolatok kötnek össze. — Jólesett a megtiszteltetés, hogy az első megyei tsz-tanáes- kozás kongresszusi küldöttnek választotta? — Természetesen jólesett. A tagok is tudják és természetesen örülnek neki. — Fel szándékozik szólalni a kongresszuson ? — Van mondanivalóm. Ha szót kapok, okvetlen felszólalok. — Köszönjük a beszélgetést, jó munkát. A termelőszövetkezetekben, a háztáji gazdaságokban általában nők, asszonyok és lányok foglalkoznak baromfineveléssél. Sokat tesznek tehát az ország hús- rés tojásellátásának javításáért. A Magyar Nők Országos Tanácsa a Földművelésügyi Minisztériummal, a SZÖVOSZ-szal 1963 óta minden esztendőben versenyt hirdet. A felhívás a tsz-ek baromfigondozó munkacsapataihoz, a falusi asszonyokhoz szól: növeljék a baromfiállományt, alkalmazzák a korszerű nevelési és takarmányozási módszereket, tartsák be az állategészségügyi szabályokat. A verseny nyomán létrejövő eredmények mennyiségben és minőségben egyaránt mérhetők. A tavaly meghirdetett országos versenyt a közelmúltban értékelték. A paksi járásban első Fémesztergályos munkákat határidőre is vállalunk. KaposvÖlgye Mg. Tsz. Szakály. (Cjsághirdetés). A nagy változások éve a jövő év lesz, de az üzemekben, vállalatoknál, és a mezőgazdasági üzemekben is keresik, kutatják a jövedelmezőbb gazdálkodás, termelés lehetőségeit, hogy minél kedvezőbb alapról „startolhassanak”. Tanúi lehetünk, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek hogyan próbálnak élni az elmúlt években kapott nagyobb önállósággal; nagyobb súlyt helyeznek az állattenyésztés fejlesztésére — annak is valamelyik ágára — a területüket felaprózó, sokféle növény helyett csak azt a néhányat termelik, amelynek hagyománya van, és kedvező önköltséggel nagyobb jövedelmet hoz. Előtérbe kerülnek olyan mellékfoglalkozások is, amelyeket eddig egyáltalán nem űztek, vagy csak igen kis intenzitással — mert felismerték, hogy az is pénzt hoz a közös klasszába. Mert nem mindegy az, hogyan alakul a tagság jövedelme, és milyen összegeket fordíthatnak a .gazdaság fejlesztésére, új épületek Varga Béla (Kajdacs), második Tóth Istvánná (Dunaföldvár), harmadik Ledneczky Gyorgyné (Paks). A tamási járásban első Pintér Lajosné (Tamási), második Gruber Péterné (Magyar- keszi), harmadik Kandi János- né (Tolnanémedi). A bonyhádi járásban első Palásti Pál (Cikó), második Schiller Gusztávné (Bonyhádi, harmadik Juhász Gá- borné (Tabpd). A dombóvári járásban első Hójner Alajosné (Dombóvár), második Királyvári Jánosné (Dombóvár), harmadik Élő Sándorné (Kurd). E legjobb helyezést elért háztáji termelők közül Varga Béla például 25 ezer tojást, Pintér Lajosné 1332 kilogramm baromfit, Schiller Gusztávné 1074 kilogramm libát adott el többek között a földművesszövetkezetnek. építésére, új gépek beszerzésére. Az új lehetőségek keresését példázza a fent idézett hirdetés is. Meglepő, a szakályi szövetkezet esztergályos munkákat vállal, ami pedig ugyancsak elüt a mezőgazdasági termelésitől. — Van két esztergapadunk. Egy kétezres és egy ötszázas... És Patkó István személyében van egy ügyes esztergályosunk. A mi gépműhelyünk nem foglalja le állandóan a két gépet, viszont vannak kisebb szövetkezetek, amelyekben nincs annyira felszerelt gépműhely a javításokhoz — mondja dr. Varsányi József elnök. — Ezért gondoltunk arra, hogy más szövetkezetek, vagy más üzemek részére is vállalunk esztergályosmunkát. (A gyönki gépjavító állomás esztergályosműhelye hasonló módon gyártott le nagyobb mennyiségű alkatrészt a székes- fehérvári vízügyi igazgatóságnak.) Kérdezhetné valaki: minek a szakályiaknák két esztergagép, ha nem tudják kihasználni? A főkönyvelő szavaival válaszolunk... — Az előző években a szövetkezet munkaerőhelyzeté miatt szükségszerűen fejleszteni kellett a gépparkunkat. Jelenleg huszonkét erőgépünk van és nagyon sok más munkagép. Ezeket természetesen jayífwni is kell. A főjavításokat természetesen a gépjavító állomásra bízzuk, de a kisebb meghibásodásokat és _ a munkagépeket mi. masunk javít- íuk. A régi maioménületben rendeztük be a gépműhe’yt, amelyet kellőképpen fel kellett szerszámozni. — A két esztergához a oatro- nálónk. a Köznon'i Fizikai Kutatóintézet juttatott bennünket, még négy-öt _4yvel ezelőtt. Volt rajtuk némi javítanivaló, így mondhatnám, potom pénzért kaptuk meg. Azért tettük közzé az újságban, hogy megrendeléseket vállalunk, mert szednénk a két gépet jobban kihasználni, és az esztergályost a szakmájának megfelelően foglalkoztatni állandóan. Vagyis, gazdaságosabban kihasználni ezt a lehetőséget. ezt a berendezést. i BL tasa”? A kéthavonta teljesített GOELRO-terv SZEKULITY PÉTER fi tavalyi baromfitenyésztés! verseny győztesei