Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-11 / 84. szám
4 TOT,WÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. április Ili MAI SZEM a házasságról Mennyire korrupt Amerika? Mindenki a másikra panaszkodik X. VÄLÄS A téma — a házasság válsága — a levegőben van. Ankétok, viták, tanulmányok is tanúskodnak arról, hogy az „örök intézmény” nem úgy funkcionál, mint azelőtt, hosszú évszázadokon keresztül, hogy valamilyen lényeges változás — bomlás, átalakulás? — zajlik szerkezetében. A válások számának emelkedése is arról vall, hogy a „holtomiglan holtodiglan”, a stabilitás kérdésessé vált. Magyarországon a harmincas években a válások aránya 0,6 ezrelék volt. Vagyis ezer lakosra 0.6 válás jutott. Ez ft szám 35 esztendő alatt több mint megháromszorozódott. Ma ezer lakosra két válás esik. Ezt az adatot csak akkor értékelhetjük, illeszthetjük helyére ha összehasonlítjuk a nemzetközi statisztikával. A legutóbbi felmérés szerint: Ausztriában 1,1 USA-ban 2,2 Dániában 1,4 Mexikóban 0,5 Portugáliában 0,1 Romániában 2,0 Svédországban 1,2 Szovjetunióban 1,3 Venezuelában 0,3 az ezer lakosra jutó válások aránya. Spanyolországban és Olaszországban a válási statisztika 0-át mutat. Ha a számok alapján próbálnánk következtetni arra, vajon hol harmonikusak, illetve . diszharmonikusak a házasságok, furcsa eredményhez juthatnánk. Eszerint a legboldogabbak Spanyol- és Olaszországban, utánuk Portugália, Venezuela és Mexikó következik. Ezekhez hasonlítható leginkább a 35 esztendő előtti Magyarország statisztikája. Az irodalom, az újságcikkek mást bizonyítanak. A filmek is. Ki ne emlékeznék a Válás olasz módra című filmre, amely a tűrhetetlenné váló kapcsolatok feloldozhatatlanságáról vall. És vajon a felszabadulás előtti Magyarországon olyan idillikusak voltak a házasságok? AzidőMindenesetre találunk bizonyos lényeges hasonlóságot a rendkívül alacsony válási statisztikával dicsekvő országok között: valamennyire jellemzők a megmerevedett, félig feudális viszonyok, az elmaradott gazdasági szerkezet. A gazdasági képletet tükrözik a társadalmi állapotok, a család helyzete, a nő függő, alávetett viszonya. A régi Magyarországon és a mai. rendkívül alacsony válási arányt felmutató államokban a házasság régi, idejétmúlt képlethez igazodott és igazodik. A modell: a család feje a férj. ö a „pater familias”, a kenyérkereső, ő gondoskodik a kis közösség megélhetéséről. Ennek megfelelően ő dönt lényeges ügyekben. A feleség, a család az ő akaratától függ. Az asszony munkaköre: a kis együttes ellátása, a háztartás irányítása. Hosszú évszázadokon át ez volt a minta, ez volt az eszmény. Az irodalom, a közvélemény ezt tartotta az „örök intézménynek”, a „házasságnak”. A mai Magyarország válási statisztikája az ipari, vagy az erősen iparosodó államokkal mutat közeli hasonlóságot. A felszabadulás után egész gazdasági-társadalmi építményünk megváltozott. Gyors, nagyszabású iparosítás következett be. Magyarország a szocializmus építésével együtt vált ipari országgá. Mi következett az erősAz északi sarkkörön túl, a Csukcsföldön, ott, ahol a „fehér p$end világában” a közelmúltban aranylelőhelyeket találtak, most atomerőmű épül. A bilibinoi aranymező ugyanis örökké fagyott talajréteg alatt terül el, s hogy a szovjet föld mélyének ezt a kincsét gazdaságosan aknázhassák ki, gépesíteni, automatizálni kell. Ehhez pedig vilütemü iparosításból? Szükség volt nagytömegű új munkaerőre. Az új munkaerő-szükségletet elsősorban a korábban ottnon, háztartásban tevékenykedő asz- szonyok köréből merítették. ( A nők eddig nem tapasztalt mértékben kapcsolódtak be az iparba, a gazdasági életbe. Persze azelőtt, a kapitalizmus korszakában is dolgoztak Magyarországon nők. De ez inkább kivétel volt, és a többség elsősorban a lányok közül került ki. Jellemző szám: a 20-as években a 30. 39 éves, tehát a férjes, családos nők közül csak 28 százaléknak volt kenyérkereső foglalkozása. A döntő fordulat 1949—60 között következett be: 36,3 százalékról 50,5 százalékra emelkedett a munkaképes női keresőknek a munkaképes korú női népességhez viszonyított aránya. Mit jelent ez a statisztikai adat? Azt, hogy ma a férjes, családos nőknek több mint fele végez kenyérkereső munkát. Ami azelőtt kivétel volt, ma szabály. Az 50 százalék különben egyenlőtlenül oszlik meg. Budapesten, a városokban sokkal magasabb az arány, mint falun. A nő maga is kenyérkeresővé lett. Uj problémák, új feszültségek léptek fel. Arra, hogy ne csak egyszerűen hőerőművet, hanem mindjárt atomerőművet építsenek Bilibi- noban, azért van szükség, mert a hagyományos fűtőanyagok szállítása nagyon megdrágítja az általuk nyert energiát. Az atomfűtőanyag viszont repülőgépen is szállítható. Persze ott, ahol ötven fokos hidegeket is mérnek, nem köny- nyű dolog atomerőművet építeni. Az első számú nehézség maga a fagyott talaj. Ha ugyanis beköszönt az olvadás, és a talaj felenged, összedőlnek az épületek, -kiürülnek a víztárolók („szökik” a vizük), beomlanak a vasúti töltések. Ellenintézke-. désként az is elképzelhető, hogy — mint például Magadan környékén egy gát esetében —, hűtőberendezésekkel állandósítMennyire korrupt Amerika? Ez ■nem valami népszerű kérdés. De túl sok minden történt az elmúlt néhány év alatt ahhoz, hogy kitérhessenek előle, még akkor is, ha gúnyolódni próbálnak a korrupció problémáján Egy elnök meggyilkolása, a faji küzdelmek erőszakossága, a rendbontások a városokban, a vietnami háború, a konfliktusok az egyetemeken, az Oswald-ügy, a Powel-ügy, a Ruby-ügy, a Doád szenátor ügy, a Bobby Baker- iigy, a ClA-iigy, a lehallgatási ügyek, a vita arról, hogy ki mond igazat a Fehér Házban, ki a Manchester—Kennedy-könyr vitában, vagy ki a J, Edgar Hoover—Kennedy lehallgatási vitában — mindez túl sok! Tény, hogy a jelenlegi vitában részt vevő, s bármely oldalon álló vezetőket leginkább az amerikai egyéni és intézményes korrupció méretei aggasztják, A szegények és a gazdagok, a négerek és a fehérek, a republikánusok és a demokraták, a héják és a galambok, valameny- nyien aggódnak emiatt. Persze mindenki valaki más korrupciói miatt panaszkodik, de egy dologban legalább egységesek — abban, hogy valami baj van; hogy nincs közös magatartási norma az Egyesült Államokban, amely egyesítené a nemzetet, s megszabná a népnek, mi a héják az altalaj hőmérsékletét. Más, de nem kevésbé bonyolult lehetőség az altalaj előzetes fel- olvasztása. Az atomerőmű-építkezésnél viszont azt a megoldást választották, hogy az „örök fagyot”, fokozatosan távolítják el. Ehhez az építkezés területéről „leborotválják” azt a fagyott, négy méter vastagságú talajréteget, amely alatt a biztonságos építkezésre már alkalmas altalaj meghúzódik. Természetesen ezt a „talajgyalulást” addig kell elvégezni, amíg fagy, mert ha beáll az olvadás, nem lehet dolgozni a latyakcxsodó földön. A rendkívüli atomerőm őépítkezésben több mint húsz szovjet és külföldi vállalat működik közre: a többi között Magyarországról és Csehszlovákiából is. Az erőmű 1970 végén kezd dolgozni. ■bb generáció nem ezt a képét lamos energiára van szükség. Az atomerőmű felépítésével Bilibino ■zi városa is modernizálódni fog. iiiuiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiimiiHiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiinniiiiiiiiia: Egérfogó módra (Folytatjuk) Kertész Magda Repülőgépen jön az üzemanyag Atomerőmű a „fehér csend“ világában Washington következetesen igyekszik elkerülni, hogy szembenézzen ezzel a ténnyel. A kongresszus mindkét pártjának vezetői tisztában vannak azzal, hogy meg kellene vizsgálni a CIA tevékenységét, mégis lígy döntöttek, hogy nem vizsgálják meg. Az elnök tudja: ö a felelős azért, hogy a CIA egyetemi hallgatókat használt fel hírszerzési célokra, mégis áthárítja a felelősséget. Ezek a politikai manőverek azonban végső soron nem válnak be. A becsületesség az Egyesült Államok népében és intézményeiben még mindig túl erős ahhoz, hogy elnyomhassak. Egyes politikusok megvédik majd a kormányzatot, függetlenül attól, hogy mit csinál — mások azonban megmondják az igazát, akkor is, ha ez árt saját pártjuknak. Egyes újságok nem kockáztatják majd meg, hogy szembe szánjanak a politikai ha. talommal, az üzleti körök hatalmával és a szakszervezetek hatalmával, de néhányon szembe- szállnak vele. Indokolt tehát az az érvelés, hogy bár nagyon sok a korrupció Amerikában, a korrupciót valahogy leleplezik, s leleplezése után a nemzet elítéli. Bobby Baker, Dodd szenátor és a többiek, valamennyien élték világukat egy darabig, azután rájöttek üzelmeikre. A CIA is igyekezett titokban tartani megállapodásait a diákokkal, rádióállomásokkal, magazinokkal és a diákszervezetekkel, de ezek mégis kitudódtak. Mindebben komoly szerepel játszik a Fehér Ház és a kongresszushoz érkező posta — komolyabbat, mintsem maguk a levélírók is gondolnák. Ezek a levelek kifejezésre juttatják a nemzet normális lelkiismeretét. Faji egyenlőséget követelnek. Mérsékletet követelnek a háborúban, s szenvedélyesen tiltakoznak Baker, Dodd és mások korábbi működése ellen, akiket azzal vádolnak, hogy visszaéltek politikai hatalmukkal. Amerikában a közvéleménynek ilyen értelemben még mindig nagy a befolyása. Kihat a végrehajtó hatalom és a törvényhozás döntéseire. A közvélemény egyenlőséget, békét, szabadságot akar. Hatalmasabb, mint a különféle speciális érdekek kijárói. S sokkal erősebben ható tényező abban, hogy a Fehér Házat és a kongresszust mérsékletre bírja, mint általában gondolják. (New York Times) PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE 111111111111111 ................................................................................................. ....... — 31 —— Várni kell! — mondta. — A Führer még nem döntött. Mindenesetre Szálasi és azok az emberek, akik a kormánynak tagjai lesznek, legyenek készenlétben. Majd telefonálunk, vagy kocsit küldünk, ha szükség lesz rájuk. Megegyeztünk? — Igen, — mondta Kemény, s távozott. Haller pedig bekopogott Veesenmayerhez, hogy jelentést tegyen neki a beszélgetésről. A Führer teljhatalmú magyarországi meghatalmazottja éppen indulóban volt, Horthyhoz készült, hogy figyelmeztesse, minden meggondolatlan lépése súlyos következményeket hozhat maga után. Fegyverszünetről szó sem lehet, ezt nem tűrik a német k. Veesenmayer sebtében meghallgatta Haller jelentését, aztán indult. Jóllehet, rezidenciája csak néhány száz méterre volt Horthyétól, kocsiba szállt. Edmund Veesenmayer nem szerette különösképpen a nyilasokat. Már amikor először járt Magyarországon 1940. januárjában, kialakult benne a vélemény, hogy ezekkel a zöldingesek- kel, jóllehet készséggel hajlandók teljesíteni a Führer minden parancsát, nincs mit tárgyalni. Amikor 1943-ban ismét Magyarországra küldték, hogy felmérje az itteni helyzetet, jelentésében, amelyben az ország megszállását javasolta, azt is kifejtette: Horthyt meg kell hagyni a helyén, és elsősorban az imrédystákra és más szélső- jobboldali csoportokra kell támaszkodni, de a Száíasi-féle nyilasmozgalmat a lehető leg— 32 — rosszabb megoldásnak tartotta. Ebben csak megerősítették a Magyarországon töltött hónapok. Akármi történt is a világban, vagy az országban, Szálasi azonnal igyekezett eljutni hozzá, s felajánlkozott. Legutoljára a román kiugrást követő napon, augusztus 24-én kora reggel volt kénytelen fogadni őt. Szálasi azt magyarázta, a magyarországi helyzetet véglegesen tisztázni kell. Azt akarta, hogy vele együtt keresse fel a kormányzót. Nehéz volt nemet mondani neki, hiszen éppen akkor hívták ki a főhadiszállásra, mert Höttl panaszt tett rá Himm- lernél, Himmler pedig Hitlernél, hogy túlságosan kesztyűs kézzel bánt a magyarokkal. Pedig hát Veesenmayert igazén nem illette meg ez a vád. A sok száz politikus letartóztatása éppúgy az ő nevéhez fűződött, mint a csaknem félmillió vidéki zsidó deportálása. Hogy a nyilasokat másképpen ítélte meg, mint Höttl, vagy annak közvetlen magyarországi elöljárója, Otto Winkelmann SS tábornok? Végtére is ő a Führer teljhatalmú magyarországi megbízottja, nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a lehető legjobb tudása és belátása szerint irányítsa az országot. Márpedig neki az a véleménye, hogy Horthyval könnyebb, mint Szálasival. A főhadiszálláson az urak veszekednek, marják egymást. Ennek a hatalmi harcnak az eredménye volt, hogy Himmler elérte Hitlernél, hogy őt jelentéstételre odarendelje. Szerencséjére közbejöttek az egyébként szerencsétlen események: a román fegyverszünet, a — 33 — katonai vereségek. Visszaküldték Budapestre, anélkül, hogy a Führer fogadta volna őt. Akkor, augusztusban Veesenmayer felajánlotta segítségét Szálasinak, de még mindig arra kérte, hogy várjon. És aztán azt is elintézte, hogy a kormányzó fogadja őt. Mert Szálasi még arra is hajlandó lenne, hogy Horthy mellett miniszterelnökösködjék. Csakhogy Horthy nem hajlandó kinevezni őt miniszterelnöknek. Veesenmayer közbenjárására ugyan fogadta őt, de ezen az augusztus végi beszélgetésen Szálasi nem ért célt Horthynál. A kormányzó azt magyarázta: a háború már sajnos nem tart soká és azt tanácsolta, hogy a nyilasok legalább egy hónapig várjanak türelemmel. Veesenmayer is azt szerette volna, ha a nyilasok türelmesebbnek mutatkoznak. De úgy látszik, nem nyugszanak. Persze, lehet, másnapra, mire a nap felkel, már Szálasi lesz hatalmon. De bocsásson meg a világ, Szálasi ne nyugtalankodjék, hanem ezt bízza rá a németekre. És Höttl és emberei sem erőszakoskodjanak, hanem vessék magukat alá a Führer teljhatalmú megbízottja terveinek. Végtére is még mindig az lenne a legjobb megoldás, ha Horthy maradna és megmásítaná megmásíthatatlan elhatározását. Veesenmayer meg is mondta a kormányzónak: nem tűrnek fegyverszünetet. A kormányzó néhány szót beszélt a nehéz helyzetről, nem tagadta, hogy ilyen döntést hoztak, s nem is tett ígéretet arra, hogy nem keresik a kiugrás útját.
