Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-11 / 84. szám
t 1967. április 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG í* Békés Sándor: VALI OZÁSOK 2. Érvek és számok A Mecseki Szénbányászati Tröszt — melynek egyik legkisebb egysége volt a mázai üzem —, az elmúlt esztendőben 4 millió 300 ezer tonna fekete szenet adott a népgazdaságnak. A termelés koncentrációja először az üzemeken belül történt meg: a korábbi tíz-tizenkét fejtés helyett ma kót-három, magasan gépesített, nagy fronthomlok- hosszúságú fejtésből nyerik az aknák a szenet, ez gazdaságosabb és biztonságosabb is. A kis teljesítményű aknák sorra leálltak a pécsi területen is — Béke-, Rükker-, György-akna —, s e tények fényében már világosan látható: nem egy „észak”-ellene& törekvés realizálása a mázai és nagymányoki üzem bezárása, hanem a több évig tartó, ellenőrző és tervező munka megállapításainak következménye. Ezek a gazdaságtalan üzemek csak rendkívül nagy ráfordítás árán növelhették volna a termelés mennyiségét, de ezt is csak szűkös határokon belül, a geológiai adottságok ugyanis egyszerűen kizárják a korszerű bányászkodás lehetőségét. Az ország energiahelyzetében beállott változások a szénbányászat apparátusában, szemléletében és törekvéseiben is óriási változásokat okoztak. A mindenáron való mennyiségi széntermelés elve ma már a múlté. — Egy hősi és nehéz korszak után a hazai szénbányászat új feladatok előtt áll: minőségi szenet kell adnia, a gazdaságosság szem előtt tartásával. A koncentráció legnagyobb eseménye a két tröszt — a komlói és pécsi —- egyesülése volt. Ezt követte az üzemek átszervezése — „óriási” üzemekké. Létrejött az István-aknai és Kossuth-bányai 300 vagonos üzem, termelni kezdett az új új Zobáki bánya, s a lehetőségek határain belül rekonstruálták és korszerűsítették a szászvári üzemet. Több mint 100 millió forintos költséggel fel épült a Béke-akna, amely napi 40—45 vagon szén termelését teszi lehetővé. Mindez jelentős változásokat idézett elő a gazdálkodásban is. Csak néhány szám: 1960-ban 100 forint termelési értékre 30,70 forint anyag- költség esett, 1966-ban 27,02. Hasonló mértékben csökkent az önköltség is: tröszti szinten 1900-ban 462,93 forintba került egy tonna szén felszínre hozatala, 1965-ben 367,42 forintba. (Az üzemenkénti megoszlás természetesen elég egyenetlen: Pécsbánya 272,53, Szabolcs 313,44, Kossuth 314,97, Szászvár pedig 433,51 forintért adta 1965-ben a szenet). Az új — koncentrációs — törekvések eredményeképpen ugrásszerűen megnőtt az egy aknára eső termelés. 1960-ban egy- egy akna napi átlagban 888 tonnát termált, 1965-ben 1662-t! A gépesítés fokozása mellett csökkentették a nyitott vágatok hosszát, ami a gondos anyag- visszamentés következtében százmilliós értékrendben szabadított fel addig feleslegesen lekötött anyagokat. A Mecsek vidékén kialakult az ország egyik legnagyobb bányavállalata — 18 ezer ember dolgozik a tröszt üzemeiben! —. mely éppen azért, mert válialr tudta a régivel való következetes szakítást, s a nem egyszer áldozatokkal járó racionalizálást, ma minden tekintetben versenyképes, Régi és új gondok A leállított aknák üzemépületeiben a szövetkezeti ipar létesített üzemeket. Mázán a Bonyhádi Vasipari Ktsz lakatos- és galvanizáló műhelyt rendezett be. Jelenleg ugyan még csak a régi szakipari műhelyt foglalták el, de a tervek már elkészülte!::, s nemsokára az egykori fürdőépület átalakítása is megkezdődik. Az új üzem telepvezető-helyettese, Fát József meglepően fiatal ember, s ennek megfelelően lelkes is. — Jelenleg ötvenen vagyunk, de ha sikerül megszerezni azt az export-megrendelést, melynek ügyében most folynak a tárgyalások, újabb 125 embert veszünk fel... — Kik alkotják az új üzem törzsgárdáját? *— Jelentős részük volt bányász. Igaz, elsősorban a szakipari munkásokat — villanyszerelőket, lakatosokat, esztergályosokat — vettük át, de ha a többiek is vállalják az átképzést, akkor nálunk nem fognak csalatkozni. Ez a kis párbeszéd az új helyzet két nagy gondját tartalmazza: 1. Meg kell győzni a volt bányászokat az új szakma elsajátításának fontosságáról; 2. valamilyen úton-módon meg kell teremteni az átképzés anyagi, technikai feltételeit... Aki húsz-huszonöt évet töltött a föld alatt, sokszor embertelenül kemény munkával, az elnehezedett kezeivel nem köny- nyen tanul új szakmát. Különösen akkor, ha a régi és az új bére között sokszor ezernél is több forint a különbség! — Az lenne jó, ha az átképzés idejére az állam bésrkiegészí- tást tudna adni az érintetteknek — mondja Fát József. — Akkor talán hamarabb megnyugodnának. Most egyelőre még nagy a mozgás: jönnek, felveszik az első pénzt, s aztán csalódottan kérik a könyvet. De ezt szövetkezeti szinten nem lehet megoldani. .. A tanácstitkár számai _____________ A község lakóinak száma 1552. A családok 70 százaléka bányász, 10 százalék téglaipari munkás, 10 százalék egyéb munkás, illetve alkalmazott, s csak a maradék 10 százalék dolgozik földdel. Az elmúlt tíz év alatt Máza nemcsak megfiatalodott — szinte yalamennyi házat tatarozták, — de meg is nőtt: lakóinak száma éppen kétszeresére emelkedett. A nagy bányásztoborzások időszakában alföldi családok tucatja telepedett le a faluban, új paraszti szokásokat hozva, de ma már a község arca — a nagyon is falusias külső ellenére, — leginkább a pécsi és komlói bányászkolóniákra emlékeztet. A bányatelepen nyolcvan, a Petőfi utcában öt, a Széchenyi utcában tizenkét, a téglagyárnál tíz új lakás épült — de faluszer- te folytak az építkezések — s nem kevesebb, mint 145 új lakást emeltek röpke tíz év alatt. A tanácstitkár mutatja a térképet: — Ez az új telep. Igazán olyan, mint egy város... — Amióta leállt az akna. érezhető-e valami változás? Vol1>-e aki elköltözött? — Olyan még egy se. — És az építési kedv? — Annak vége. Az emberek nem szeretnek utazni. — Az árak? Azok is csökkentek némileg. Most, hogy kevesebb lett a munkaalkalom, miért igyekeznének ide az emberek? Máza a változás korát éli. Csendesebb is lett, meg hangosabb is: a falun áthaladó bányavasút élettelen, az aknák felé közlekedői autóbuszok azonban szinte városi forgalmat bonyolítanak le. Hírek és rémhírek keringenek. Egyesek azt hallották, visz- sza fogják állítani az aknát, mások azt mondják: a gomba többet ér a szénnél, ugyanazt a pénzt kapja mindenki, mint korábban, és munka semmi — a mélyben azonban minden mozdulatlan. Az idősebb emberek házaiban csákány lóg a fogason, s a kredenceken gondosan kifényesített bányászlámpa áll, a gyerekek közül pedig minden harmadik azt mondja: én vájár leszek... Szászvár felől közben nap mint nap jönnek a nehéz teherautók — ezek még a bánya kocsijai — felkapaszkodnak a halott toronyhoz, megrakodnak csövekkel, sínekkel és más leszerelt vasanyagokkal, s aztán elhúznak a göröngyös úton a kopár oldalon álló új akna felé... Ünnepségek az 50. évforduló tiszteletére Koordináló értekezlet a megyei pártbizottságon Tegnap délelőtt az MSZMP megyei bizottságának épületében koordináló értekezletet tartottak a megyei társadalmi szervek és a megyei tanács művelődési osztályának illetékes munkatársai, melyen megbeszélték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplését. Az értekezleten részt vett Csajbók Kálmán, a párt megyei bizottságának munkatársa is. Bevezető beszédében kérte, hogy az állami, társadalmi, és tömegszervezetek kapcsolódjanak be a központi ünnepségekbe, működésük területén emlékezzenek meg ünnepélyesen a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Ismertessék meg minél több emberrel a Szovjetunió életét, politikai, gazdasági, kulturális vívmányait és azt a szerepet, amelyet a világ első szocialista állama betölt a világban. A méltó megünneplés sokoldalú rendezvények szervezését teszi szükségessé. Ebből következik, hogy nem szorítkozhatunk csupán a november 7-i ünnepségek idejére, hanem az év hátralévő részét egyenletesen kell kitölteni, elosztva a rendezvényeket térben és időben. A koordináló értekezlet célja a különböző szervek rendezvényeinek megbeszélése volt, amelyen összehangolták az elkövetkezendő időszak munkáját, a megoldásra váró feladatokat. Az évfordulóval, kapcsolatos politikai rendezvények idejét, végrehajtását és a lebonyolító szervek feladatait is megbeszélték. A2 ünnepségsorozat tehát az április 4-i ünnepélyekkel vette kezdetét. Április 12-én az első emberszállító űrhajó felbocsátásának évfordulóján az úttörő „Gagarin” őrsök rendeznek majd megemlékezéseket, az MHS rakétaszakcsoportja pedig kiállítást és bemutatót rendez. Április 22- én Lenin születésnapján az MSZBT rendezésében Lenin emlékestet szerveznek Szekszárdon. Május elsején megnyitják az évfordulóval kapcsolatos kiállításokat, május 9-én a fasizmus felett aratott győzelem napjával veszi kezdetét a tavaszi békehónap. A Hazafias Népfront ezen a napon tartja a békehónap első rendezvényeit a megye néhány községében. Nagyobb szabású ünnepségeket terveznek május 14-én a Varsói Szerződés megkötésének évfordulóján, augusztus 20-án és végül az ünnepségsorozat a november 7-i kiemelkedő rendezvényekkel zárul. Az 50. évfordulóhoz kapcsolódó kulturális rendezvényeket be kell építeni népművelési munka egészébe, azokba a kulturális megmozdulásokba is, amelyet nem kimondottan az évforduló megünneplésére szerveznek. így a következő időszakban több kiállítást tartanak, pályázatokat hirdetnek és vetélkedőket rendeznek a megye székhelyén valamint több nagyobb községben. Szovjet heteket illetve napokat rendeznek a megye 20 általános és középiskolájában, valamint 8 művelődési házban. A közeli időszakban több kiadványt ad ki az MSZBT, amelyek mindegyike a Szovjetunió életével, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom dokumentumaival kívánják megismertetni a dolgozókat. Kisfilmek diafilmek kerülnek forgalomba, amelyeket a különböző ismeret- terjesztő előadásokhoz használhatnak fel az előadók. Az értekezleten számos új javaslat hangzott el, így a végleges program összeállítása még néhány napot vesz igénybe. Megyénk állami és társadalmi szervei méltóképpen akarják megünnepelni az 50. évfordulót, ezért közös összefogással, egymás munkájának segítésével bonyolítják le rendezvényeiket, kiállításaikat. A dicséretes munkáért Önkéntes rendőröket tüntettek ki Bonyhádon önkéntes rendőri csoportvezetők, kiváló önkéntes rendőrök tanácskoztak vasárnap BonyháHogy újra használatba kerüljenek A használaton kívüli állóeszközök •— egy olyan kategóriája a vállalati, szövetkezeti eszköz- állománynak, amely megvan, ahogy mondják, „pénz van benne”, foglalja az amúgyis szűkösen rendelkezésre álló helyet, csak éppenhogy nem használják semmire. Teher az üzemnek — hiszen az utána leírt amortizáció és a fizetett eszközlekötési járulék terheli a költségeket — egyben pazarlása a népgazdasági erőforrásoknak, mivel minden bizonnyal másutt jobban fel lehetne használni. Meg kell mondani Őszintén, a korábbi években nemigen fűződött nnvagi érdeke a vállalati kollektívának az ilyen állóeszközök értékesítéséhez. Bár már négy évvel ezelőtt megjelent egy OT—PM együttes utasítás a használaton kívüli állóeszközök hasznosítására, illetve selejtezésére, ez nem érte el a kívánt célt. Nem utolsó sorban azért, mert túl bürokratikus volt. nem bízott eléggé a vállalatok önálló gazdálkodáséban, a kereskedelmi módszerekben. Az utóbbi években, jelentős előrehaladás történt a különféle elfekvő anyagok, késztermék- készletek értékesítése terén, ugyanakkor az állóeszközgazdálkodás nem sokat javult. Nyilvánvalóvá vált, hogy az állóeszköz-kihasználás megjavításával nem lehet várni a mechanizmus-reform bevezetéséig, sőt éppen azért, hogy az 1968 január 1-ével életbelépő intézkedések, rendszabályok előtt is javuljon a helyzet, adta ki a múlt év végén az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium a 25/1966. sz. utasítást, mely ez évre szabályozta a használaton kívüli állóeszközök hasznosításának és selejtezésének módját. Az alapelv: Megkönnyíteni a használaton kívüli állóeszközök átirányítását olyan területekre, ahol még fel lehet gazdaságosan használni őket. Ezek a gépek, berendezések ugyanis többnyire csak jelenlegi ..gazdájuknál” véP'vk feteslnges- sé. esetleg elavulttá. Sokat másutt még jól, gazdaságosan fel lehet használni. Természetesen nem kevés azoknak az állóeszközöknek a száma, amelyektől csak selejtezéssel lehet megszabadulni. Az utasítás nagyfokú önállóságot biztosít a vállalatoknak, számos olyan kérdésben maguk döntenek, amelyekre eddig a felsőbb szervektől kellett jóváhagyást kérni. A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat egy évvel ezelőtti pécsi ankétján elsősorban a felesleges készletek értékesítéséről volt szó. a megbeszélés ezt segítette elő. Bár most, & holnapi megbeszélésen is napirenden lesz az elfekvő készletek problémája, azonban a „főszereplők” a használaton kívüli állóeszközök lesznek. A vállalat szakemberei — és természetesen a Nemzeti Bank, a Beruházási Bank és a tanács- szervek képviselői az OT—PM együttes utasítás helyes értelmezését magyarázzák meg, de lehetőség nyílik konkrét „üzletkötésekre” is. (J.) dón. A járás minden részéből összesereglett társadalmi munkások tanácskozásán részt vett dr. Solymosi Mihály megyei rendőr főkapitány, Daradics Ferenc, a Bonyhádi Járási Pártbizottság első titkára, s a járás több állami, párt- és gazdasági vezetője, illetve képviselője. A járási kapitányság vezetője elöljáróban értékelte a járás közrendvédelmi helyzetét, benne az önkéntes rendőrök dicséretes munkáját, s ismertette a további feladatokat. A vitában felszólalók sok jó tapasztalattal segítették e fontos munka további javításának feltételeit megteremteni. Ezután kitüntetések és jutalmak átadására került sor. Dr. Solymosi elvtárs három önkéntes rendőrnek adta át a Közbiztonsági Érdemérem arany-, ezüst-, illetve bronfokoza- tát, s öt önkéntes rendőrt részesített pénzjutalomban. A járási kapitányság 10 önkéntes rendőrt jutalmazott meg. A gazdaságvezetők is több önkéntes rendőrt részesítettek pénzjutalomban jó munkájukért.
