Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-21 / 93. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. április ül. (Folytatás az 1. oldalról) — nem felel meg a megváltozott körülményeknek. — Újra kell szabályoznunk a tagsági viszonyra vonatkozó előírásokat. Nincs szükség arra, hogy tagként tartsanak nyilván a szövetkezetek olyan személyeket is, akik valaha beléptek ugyan a szövetkezetbe, de rendszeres munkát nem végeznek ott és sokan közülük csak a tagsági viszony előnyeire tartanak számot. — Mindenütt szinte egyhangúlag foglaltak állást amellett is, hogy határozottabban keli megfogalmazni a szövetkezeti tagok jogait és kötelességeit. A szövetkezetek tagjai a szövetkezet tulajdonosai, tehát tulajdonosi jogok illetik meg őket. — A kongresszust előkészítő tanácskozásokon sok szó esett arról, hogy rendezni kell a termelőszövetkezeti alkalmazottak helyzetét. Ez az igény abból fakad, hogy korábban feszültség támadt a szövetkezeti tagok és alkalmazottak között. A feszültség oka az, hogy az alkalmazottak általában kedvezőbb munkadíjazási feltételeket, szociális és nyugellátást élveztek, mint a szövetkezet tulajdonosai, a tagok. Azok a változások, amelyek a közelmúltban a szövetkezeti nyugellátásban és szociális ellátásban a tagok javára bekövetkeztek, jelentékenyen hozzájárultak ennek a feszültségnek a feloldásához. Lehetővé válik, hogy — az alkalmazottak szerzett jogainak sérelme nélkül — fokozatosan megszűnjön a tagok és az alkalmazottak helyzetében kialakult feszültség. — Általános kívánság, hogy az új helyzetnek megfelelően kell meghatározni a termelőszövetkezeti vezetés szabályait és rendszerét is. Kívánatos, hogy növekedjék a közgyűlések szerepe az alapvető döntések meghozatalában, mód nyíljék a vezetőség feladat- és hatáskörének megfelelő rendezésére is. Ezt úgy kell megoldanunk, hogy alapot adjon a vezetőtestületek munkájának továbbfejlesztésére, a tagság jogainak fokozottabb érvényesülésére. — Általánosnak tekinthető szövetkezeteinkben az az igény is, hogy új szabályok életbe léptetésével hatékonyabban szerezzünk érvényt a háztáji gazdaságokkal kapcsolatos politikánknak. A javaslatok abból indulnak ki, s ez feltétlenül helyes, hogy a jövőben is szükségünk van a háztáji gazdaságokra. Javasoljuk, hogy az eddigiektől eltérően minden olyan szövetkezeti tag, aki teljesíti a közgyűlés által előírt munkakötelezettségét, jogosult legyen legalább 800, legfeljebb pedig 1600 négyszögöl háztáji földre. Igazságosnak tartjuk, hogy azok a szövetkezeti tagként dolgozó asszonyok, akik becsülettel elvégzik a rájuk háruló feladatokat a közös gazdaságban, — ha férjük máshol dolgozik is, — ugyanakkora háztáji földet kapjanak, mint a többi szövetkezeti tag. — Az eddigi tanácskozások egyértelműen állást foglaltak amellett, hogy a háztáji föld juttatását — sokkal inkább, mint eddig — á közösben végzett munkától kell függővé tenni. Ezért törvényben javasolják kimondani, hogy — a nyugdíjasok, a járadékosok és a tartósan munka- képtelenek kivételével — csak azokat illesse meg háztáji föld, akik eleget tesznek a közgyűlés, illetve a vezetőség által meghatározott munkakötelezettségüknek. Hasonlóképpen rendezésre vár a termelőszövetkezeti alkalmazottak illetményföld-jogosultsága is. Indokoltnak látszik, hogy törvény mondja ki: a termelőszövetkezeti alkalmazottak illetményföldje kevesebb legyen, mint a tagok háztáji 'földje. A háztáji állatállomány nagyságát A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Tudomásul vette Apró Antalnak, a kormány elnökhelyettesének a magyar—bolgár gazdasági együttműködési bizottság tárgyalásairól, majd a külügyminiszternek a svéd külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseiről szóló beszámolóját. A Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének javaslatával egyetértve, a kormány odaítélte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóit a munkaversenyben legjobb eredményeket elért üzemeknek és vállalatoknak. Az OKISZ elnökének előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott „a Minisztertanács vándorzászlajával kitünteteti ' kisipari szövetkezet” cím és vándorzászló adományozására. A SZÖVOSZ elnöke jelentést tett azokról az előkészületekről, amelyekkel a burgonya, zöldség és gyümölcs ez évi felvásárlási és értékesítési terveinek eredményes megvalósítását kívánják biztosítani. A Minisztertanács a jelentést megtárgyalta és tudomásul vette. A belkereskedelmi miniszter előterjesztette a Belkereskedelmi Minisztérium, hatáskörére feladataira és új szervezetére vonatkozó javaslatát. A Minisztertanács az előterjesztést megvitatta és elfogadta. A kormány — a belkereskedelmi miniszter előterjesztése alapján — a fogyasztók érdekeinek fokozottabb védelme érdekében meghatározta az Állami Kereskedelmi Felügyelőség feladatát és jogkörét. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt A Belkereskedelmi Minisztérium hatásköre és feladatai illetően javasoljuk, hogy ezt továbbra is az 1959. évi 7. sz. törvényerejű rendelet keretei között állapítsák meg. — Az utóbbi évek fejlődésével kibővült a szövetkezeti gazdaságok tevékenységi köre. Akadályozná az egészséges és ésszerű fejlődést, ha a szövetkezeteket csupán szántó-vető kertészkedő és állattenyésztő gazdaságoknak tekintenénk és megtiltanánk, hogy terményeik, illetve termékeik feldolgozásával, értékesítésével és különféle szolgáltatásokkal foglalkozzanak. Különösen a gyümölcs, a szőlő és a zöldségfélék esetében indokolt, hogy a szövetkezet válogassa, csomagolja, esetleg feldolgozza, s ha úgy látja jónak, akkor értékesítse is. Hasonlóképpen indokolt például a tej bizonyos fokú feldolgozása és még több egyéb feldolgozó tevékenység bevezetése is. Végeredményben kívánatosnak látszik, hogy a szövetkezetek a jövőben minden olyan mezőgazdasági termék feldolgozásával foglalkozhassanak, amelyek a belföldi ellátás javítása és az exportigények kielégítése szempontjából szükségesek. — A szövetkezetek tevékenységi körének bővítésével kapcsolatban nem feledkezhetünk meg olyan üzemógakról sem, amelyek valójában nem mezőgazdasági jellegűek, de ésszerű, hogy a szövetkezetek is foglalkozzanak velük. Ilyenek a fafeldolgozás, a mészégetés, a kő- és homokbányászás, a fuvarozás és különféle, úgynevezett szolgáltató tevékenységek. — A gazdaságirányítás reformjának egyik lényeges következménye lesz, hogy növekszik a szövetkezetek gazdasági, pénzügyi önállósága. Növekszik a termelő- szövetkezetek pénzbevétele, fokozódik önálló pénzgazdálkodásuk lehetősége. Ez a körülmény szükségessé teszi a szövetkezetek pénzügyi alapképzési rendszerének megváltoztatását, továbbfejlesztését. Ennek megfelelően helyesnek tartjuk, ha a szövetkezetek a jövőben — az eddigitől eltérően — felhalmozási, részesedési, szociális és kulturális, valamint jövedelembiztonsági alapot képeznek. — A pénzügyi önállóság növekedése lehetőséget nyújt arra, hogy — 1968-tól fokozatosan — a tervezett részesedés legfeljebb 80 százalékának erejéig, garantált munkadíjat fizessenek a termelőszövetkezetek. A garantált munkadíj az eddigi rendszertől eltérően termelési költségként szerepel majd, mint ahogy minden vállalatnál ilyen költségként fogják fel a munkadíjat. A munkadíjat nem az állam, hanem maga a szövetkezet garantálja tagjainak. — A szocialista termelési viszonyok erősödése — a szövetkezetek működésének újbóli szabályozása mellett — a földkérdés törvényes rendezését is napirendre tűzte. Elkerülhetetlenül következik ez abból a fejlődésből, ami a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta végbement és ilyen követelményt támaszt az az igényünk is, hogy a szövetkezetek továbbfejlődhessenek. — A szövetkezetek használatában levő földek 58 százaléka a tagok, 22 százaléka az állam, 20 százaléka pedig nem szövetkezeti tagok tulajdonában van.' A tulajdonviszonyok ilyen megoszlása önmagában is zavarja a szövetkezetek nagyüzemi földhasználatát. Az élet olyan megoldást követel, ami a nagyüzemi földhasználat és földtulajdon egységének kibontakozását segíti elő. Ilyen megoldás az, ha lehetővé tesszük a szövetkezeti használatban levő földek szövetkezeti tulajdonba vételét, megváltási ár ellenében. Fontos az is, hogy a föld tulajdonosa részére választási lehetőséget biztosítsunk. Maga dönthessen abban, hogy földjével együtt belép-e a szövetkezetbe, és akkor tulajdonában ma(Folytatás a 3. oldalon) A Belkereskedelmi Minisztérium hatásköréről és feladatairól hozott kormányhatározat szerint a belkereskedelmi miniszter — mint e népgazdasági ágazat vezetője — részt vesz a kormány gazdaságpolitikájának és a nép- gazdasági terveknek, valamint a megvalósításukat biztosító köz- gazdasági eszközöknek (gazdasági ösztönzőknek) a kidolgozásában és döntésre való előkészítésében. Ellenőrzi a gazdaságpolitika érvényesülését a belkereskedelemben; biztosítja, hogy a kereskedelempolitika egységesen jusson érvényre az egész belkereskedelemben (a termelőeszköz-kereskedelemben, a nagy- és kiskereskedelemben, a vendéglátásban) függetlenül a vállalatok és szövetkezetek szervezeti alárendeltségétől. A kereskedelempolitika egységes végrehajtását és ellenőrzését a közgazdasági szabályozók és gazdasági ösztönzők mellett oly módon is biztosítja, hogy irányelvekkel és információkkal befolyásolja a vállalatok és szövetkezetek áruforgalmi, hálózatfejlesztési és beruházási tevékenységét; szervezi a belkereskedelem nemzetközi választékcseréjét, valamint a piacszabályozó kereskedelmi műveleteket; gondoskodik az áruforgalom és a kereskedelmi tevékenység fejlesztését szolgáló tudományos kutatásokról és a kereskedelmi tevékenységet elősegítő egyéb feladatok megoldásáról. A miniszter hatósági jogkörben szabályozza a fix és maximált fogyasztói árformába sorolt termékek új választékainak árát, a belkereskedelmi forgalom és tevékenység rendjét (üzleti szabályzat, nyitva tartás, vendéglátóhelyek és szállodák osztályba sorolása stb.), a kereskedelmi árusítóhelyek (boltok, vendéglátóegységek, szállodák stb.) létesítésének és a nagykereskedelmi, viszonteladói tevékenység gyakorlásának engedélyezési feltételeit, a kereskedelmi hálózat fejlesztésének technikai és technológiai normatíváit, a piacrendészet és a magánkereskedelem feltételeit. A miniszter hatósági döntései valamennyi belkereskedelmi szektorra és szervezetre, valamint az azokat irányító szervekre és testületekre érvényesek. A miniszter feladata annak biztosítása, hogy az egész kereskedelmi tevékenységben érvényesüljön a fogyasztók érdekeinek védelme, ezt elsősorban az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet útján ellenőrzi. A miniszter a tanácsi kereskedelmi vállalatok ágazati irányítását a tanácsok végrehajtó bizottságai útján gyakorolja, ennek megfelelően a tanácsok kereskedelmi osztályainak eddigi úgynevezett kettős alárendeltsége megszűnik. A minisztérium feladatköreinek megváltozásával, az operatív feladatok fokozatos megszüntetésével, a hatáskörök decentralizálásával egyidejűleg a minisztérium szervezetét is jelentősen egyszerűsítik, korszerűsítik, létszámát 1968. január 1-ig 35—40 százalékkal csökkentik. A Minisztertanács — a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítéseként — sorra megtárgyalja a miniszterek hasonló jellegű előterjesztéseit, s a sajátosságok figyelembevételével határozza meg a minisztériumok feladatait, jogkörét és létszámát. kezet, vagy termelőszövetkezet üzemelteti), valamint a magánkereskedelemre és a termelők piaci árusítására. A felügyelőség legfontosabb feladata a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtásának ellenőrzése. Ennek keretében rendszeresen vizsgálja a fogyasztói árakat és az árképzési rendelkezések érvényesítését, az áruk szakszerű és szabályos szállítását, tárolását, raktározását, kezelését, az áruk, ételek és italok minőségét, az ételnormák betartását, az áruk mérését és elszámolását, a fizetési jegyzékek helyességét, a készletek eredetét, a mérlegekés mérőeszközök hitelességét, pontosságát, az árusítóhelyek állapotát, felszereltségét, tisztaságát, a vendéglátóhelyek osztályba sorolásának helyességét, a kereskedelmi dolgozók magatartását, a fogyasztók kiszolgálásának módját; az áruk csomagolását, a nyitva tartásra vonatkozó rendelkezések megtartását, a fogyasztók panaszainak intézését, stb. A kormány rendelete a felügyelőség számára azt a lehetőséget is biztosítja, hogy a fogyasztókat megkárosító jelenségek okainak feltárása érdekében — az illetékes felügyeleti szerv hozzájárulásával — megvizsgálja az előállító és szállító vállalatoknak az áruforgalommal kapcsolatos tevékenységét Ily módon lehet érvényre juttatni a vásárlók érdekeinek a védelmét mindenütt, ahol a vevő és a kereskedelem, illetve a kereskedelem és a termelés kapcsolatában rendellenesség mutatkozik. A felügyelőségek a szabálysértést vagy szabálytalanság elkövetését lehetővé tevő okokról és körülményekről — a megelőzés érdekében — értesítik az illetékes szervet, amely 30 napon belül köteles intézkedéseiről a felügyelőséget tájékoztatni. A rendelet kötelezi a felügyelőség területi szerveit, hogy szorosan működjenek együtt a megyei tanácsok és a fővárosi tanács végrehajtó bizottságaival, tapasztalataikból időszakonként számoljanak be nekik. E tanácsok végrehajtó bizottságai felkérhetik a területi felügyelőséget a fogyasztók érdekeinek védelmével kapcsolatos vizsgálatokra. A felügyelőségek a kereskedelmi (üzleti) szabályzatokban, miniszteri rendeletekben és bírságolási záradékkal ellátott miniszteri utasításokban foglalt rendelkezések megszegése miatt — a2 eddigi 1000 forinttal szemben — 3000 forintig terjedő bírságot szabhatnak ki. Bűncselekmény vagy szabálysértés esetén feljelentést tesznek az illetékes hatóságnál, illetve — szabálysértés esetében — a feljelentés mellőzésével is bírságot állapíthatnak meg. Fegyelmi eljárást kezdeményezhetnek, a hibák megszüntetésére kötelezhetik a felelősöket. kivonják a forgalomból a nem hitelesített, hamis vagy olyan mérlegeket, mérőeszközöket, amelyeknek hitelesítése lejárt. Megtiltják a közfogyasztásra veszélyes élelmiszerek értékesítését, s ezeket elkobozzák. A fogyasztók megkárosítása esetén — ha a vásárlók kártalanítására nincs lehetőség — az ebből eredő nyereség elvonására indítványt tehetnek az illetékes pénzügyi szerveknek. A kormány rendelete július I- én lép hatályba. (MTI). Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség feladata és jogköre Az Állami Kereskedelmi Felügyelet tizenöt évvel ezelőtt létesült, s a megszervezésére Intézkedő kormányhatározat fő feladatait úgy határozta meg, hogy ellenőrizze a belkereskedelemre vonatkozó szabályzatok megtartását, szilárdítsa az állami fegyelmet a kereskedelem területén, mozdítsa elő a kereskedelmi munka színvonalának emelését, biztosítsa a társadalmi tulajdon fokozott védelmét, s mindezek útján gondoskodjék a dolgozók ellátásának következetes megjavításáról. Az új gazdasági mechanizmusban az Állami Kereskedelmi Felügyelet több feladata vállalati hatáskörbe kerül. Számolni lehet azzal, hogy — különösen az átmenet időszakában —egyes termelő és értékesítő szerveknél esetleg jelentkeznek a jövedelmezőség növelésére irányuló indokolatban, kifogásolható törekvések is. Mindez szükségessé teszi a felügyelet hatáskörének új rendezését, oly módon, hogy elsődleges feladata a fogyasztók érdekeinek védelme legyen. A Minisztertanács csütörtöki ülésén hozott rendelet a következő főbb intézkedéseket tartalmazza: Az Állami Kereskedelmi Fel ügy eletet a belkereskedelmi miniszter közvetlen felügyelete alá tartozó, hatósági jogkörrel működő és önálló költségvetéssel rendelkező Állami Kereskedelmi Felügyelőséggé kell átszervezni. A felügyelőség hatásköre kiterjed a belkereskedelem egész hálózatára (függetlenül attól, hogy a boltot, vagy vendéglátóhelyet állami vállalat, földművesszövet-
