Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

1961?. március 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s P Nagy Okiőheri Szociaíisla Forradalom 50. évfordulója tiszteletére: Öt hónap alatt építik fel a háromszáz személyes építőipari szállót A megbeszélés rövid, inkább csak a vállalás, a szerződés alá­írására jöttek össze a főépítés­vezető irodájában az „érdekel­tek”. Nem ma határozták el, hogy rekordidő alatt valósítják meg a hétmilliós beruházást, ér­lelődött hetekig ez a verseny­vállalás. Érlelődött olyanformán is, hogy minden lehetőt megtet­tek — a tervezés, az anyagok megrendelése, a kooperációs partnerekkel lerögzíteni a szál­lítások ütemét, az engede'yek megkérése — a gyors tempó ér­dekében. És — pontosan egy hó­nappal ezelőtt — megindult maga az építkezés is. Egy-két régi épület bontásával, az alapok kiásásá­val. a helyszíni előregyártás elő­készítésével és még sok minden­nel, ami kell a zavartalan mun­kához. Most már jóformán a pe­csétet kell ráütni az elhatáro­zásra, és — dolgozni. Keményen, jól szervezetten, kihasználva minden rendelkezésre álíló per­cet. Mert csak így teljesíthető ■ a vállalás: Felépíteni az új, három­száz személyes szállót a beruhá­zási kódexben megszabott tizenöt hónap helyett öt hónap, ponto­sabban négy hónap és tizenki­lenc nap alatt. Kicsit kételkedem magam is, amikor mutatják a falon függő vonalas ütemtervet. Vagy har­minc-negyven fajta munka, fel­sorolva és a naptári grafikonba bevonalazva. A beruházási kó­dex sem „bőkezű” elég „szoros” átfutási időket ír elő. Hogyan lehet ezt leszorítani kevesebbre, mint egyharmadára? Kobra Jó­zsef főépítésvezető, Papp Géza építésvezető, Heil György mű­vezető, Andrási Péter kubikos brigádvezető és Valher Ferenc, az ácsbrigád vezetője, Molnár István, a vállalat műszaki osztá­lyának vezetője — leírom a nevüket, ők felelnek azért, amit mondtak és tőlük kell majd el­sősorban számon kérni, ha még­sem sikerül tartani a szoros üte­met — egyöntetűen kijelentik: Június 30-ig felépítik a vállalat új munkásszállóját. A gyors tempó nem öncél. Az É. M. Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnak égetően szük­sége van az új szállóra. Az idén kétszer annyit építenek Szekszár- don, mint tavaly és igen nagy gondot okoz a dolgozók elhelye­zése. A szállótól függ. hogy ide lehet-e kötni az embereket, el le- het-e helyezni az ipari tanuló­kat, egyszóval meg lehet-e való­sítani az idei szekszárdi beruhá­zási terveket. A másik ok: meg­mutatni, hogy lehet gyorsan is építkezni. Tavaly novemberben vált is­meretessé a vállalat ez évi épí­tési programja. Ekkor került na­pirendre a szálló építése is. A felettes hatóság, az Építésügyi Minisztérium úgy nyilatkozott, hogy megkapják az engedélyt és a pénzt, de azzal a feltétellel, hogy gyors ütemben biztosítják az indulás feltételeit. Mindenekelőtt tervekre volt szükség. Ha megrendelik, bele­telhet egy év is, amíg a kivitele­zési dokumentáció elkészül. A műszaki osztály kollektívája le­tette a garast: Megcsináljuk a terveket, soron kívül, társadalmi munkában. Egy hónap alatt, de­cember végére elkészültek a ter­vek, a beruházási programmal együtt. A normális ütem azt diktálja, hogy először a programot készí­tik el, majd ennek jóváhagyása után a kivitelezési tervdokumen­tációt. Ha ez is kész. kerül sor a különféle engedélyek beszerzé­sére, az illetékes szervek — az építésügyi hatóságtól a tűzoltó­ságig — kiszállnak, közlik észre­vételeiket, ezeket átvezetik a terveken, „visszatervezik” közben múlnák a hónapok, néha az évek is. Most egyszerre ment minden. Mégcsak a ceruzás tervek voltak készen, de már „összehozták” az illetékeseket, és a végleges tervek tartalmazhatták ezek észrevéte­leit is. December végén már ké­szen volt minden, megjött hiva­talosan is az engedély, megnyílt a beruházási hitelszámla is. Köz­ben megtárgyalták az elemszállí­tásokat a Dunaújvárosi Épület­elemgyárral, megkezdték az épít­kezéshez szükséges egyéb anya­gok beszerzését, gépek biztosítá­sát. A szálló előregyártott elemek­ből készül. A pilléreket, falpa­neleket, födémelemeket Duna­újváros szállítja, a válaszfal- paneleket — ezek szállítása na­gyon nehézkes lenne és em-'att túlságosan erősre kellene mére­tezni őket — helyszíni előregyár- tással készítik, salakbetonból. Közben kidolgozták — a kor­szerű építésszervezési módszerek, harmonogramm és ciklogramm alkalmazásával az egész építke­zés ütemtervét. Az előregyártott elemek összeszerelésére például mindössze tizenkilenc munkana­pot szántaik. Két műszakban emelnek, három műszakban he- gesztenek. A toronydarú munkája szinte percre ki van számítva és mindenütt „faragtak” "a perce­ken. A régi gyakorlat: A daru beemeli a pillért, vagy elemet és „megvárja” míg azokat össze­szerelik. Itt külön erre a célra készített kitámasztó szerkezet tartja az elemet, ahogy azt he­lyére emelte a daru. A daru máris mehet másikért. E mód­szer nemcsak az építkezést gyor­sítja. hanem hosszú hónapok he­lyett hetekre szorítja le a drága toronydarú (óránként 125 forint a „bére”) igénybevételét. Az eddigi tervezett ütemet tart­ják. Az alapozás 80—90 száza­lékát már elvégezték, építik már a darupályát, elkészült az előre­gyártó „placc” a futódaruval, megkezdődött a válaszfalpanelek előregyártása. Megindult a szál­lítás a Dunaújvárosi Épületelem­gyárból is. Március 20-ára áll a toronydaru és április 10-ig el­helyezik az utolsó betonelemet is az épület legfelső, harmadik emeletén. Eddig tehát nincs fennakadás. Reméljük, ezután sem lesz és július második felé­ben beköltözhetnek a lakók az új, korszerű háromszáz személyes szállóba. J. J. A föld művesszö vetkezeti gyűlések tapasztalatai A földművesszövetkezeti kong- resszus előkészületei jegyé­ben most zajlanak megyeszerte a különböző szintű gyűlések: a társu­lások tagtanácskozásai, a földmű­vesszövetkezetek községi közgyűlé­sei és körzeti tanácskozásai, de a takarékszövetkezeti tanácskozá­sok is. Ezeken újjáválasztják a vezetőséget, értékelik az előző évek eredményeit és megszabják a feladatokat. A gyűlések nagy részét már megtartották, ezért le­szűrhető néhány általános tapasz­talat. A beszámoló és a vita minden rendezvényen olyan témaköröket érintett, amelyek a helyi fejlő­dés és népgazdasági szempontból egyaránt jelentősek. A 114 ala­csonyabb típusú szövetkezetnél, illetve társulatnál például ilyen kérdéseket feszegettek: célszerű lenne a biztosítást kiterjeszteni a kisállattenyésztésre is. Mivel a házinyúl jelentős exportcikk, és célszerű a fejlesztése, megfelelő területet kellene biztosítani a szükséges zöldtakarmány megter- mesztéséhez. A méhészek a szük­séges eszköz- és alapanyag-ellátás megjavítását kérték. A hegyköz­ségek tagjai a borértékesítés nagyüzemi felárával kapcsolatban tettek javaslatokat. Nézzük a körzeti közgyűlése­ket. Példának említsük meg rész­letesebben az iregszemcseit, ame­lyet az elmúlt vasárnap tartot­tak. Lévai László igazgatósági el­nök beszámolót terjesztett elő, amely öt év munkájáról adott számot. Külön elemezte az egyes ágazatokat, s természetesen jó és rossz dolgokról egyaránt beszél­hetett. A sok számadatnak volt egy közös jellemzője, valamennyi fejlődésről tanúskodott. Az egész beszámoló egyben válasz volt a korábban lezajlott vitákra is. Ugyanis sokan vitatták, hogy szük­séges-e a sok kis földművesszövet­kezet egyesítése körzetek alapján, vagy maradjon a községek szerin­ti önállóság. Végül az egyesülés mellett döntöttek, kialakították a körzeteket. Az iregszemcsei be­számoló a következőket mondot­ta erről: „ ... az eredmény több mint két és félszeresére emelke­dett öt év alatt az egyesülés előtti állapotokhoz mérten. Az eredmé­nyekhez biztosítékul szolgált az egyesülésben rejlő erő. A legtöbb ellenvetés éppen az volt, hogy a tagközségek nem kapnak majd semmit, mert a központ elvisz mindent. Az iregszemcsei körzetben jóformán többet kaptak, mint amennyit egyébként, a régebbi különállás alapján fejleszthettek volna. Nagy- szokolyban két boltot korszerűsí­tettek, és létesítettek egy élel­miszerboltot. Magyarkeszi vegyes­bolttal és italbolttal gyarapodott, de korszerűsítették a presszót és a 19-es számú boltot is. Felsőnyé­ken két boltot és a presszót kor­szerűsítették, és létesítettek egy italboltot. Fürgédén presszót lé­tesítettek, italboltot korszerűsí­tettek. Ujiregen raktárt létesítet­tek, boltot korszerűsítettek. 'T'olna megye földművesszö- ■*- vetkezeti mozgalmában ez évben már széles körben érvé­nyesül az új gazdasági mecha­nizmus. Ez érződött a gyűléseken is. A tagság kérte, követelte, hogy a földművesszövetkezet még szé­lesebb körben alkalmazkodjon a körzet lakóinak igényeihez. Ez­zel kapcsolatban határozatok is születtek a kiszélesített jogkörnek megfelelően. A gyönki küldött- gyűlésen felvetődött a seprű­ellátás problémája. Ez látszólag jelentéktelen oldala az össz-áru- ellátásnak, ám tudni kell róla. hogy évről évre visszatérő prob­léma, s eddig nem sikerült meg­oldani. A gyönki íöldművesszö- vetkezet most úgy határozott, hogy ktsz-szel és termelőszövetkezet­tel való kooperáció alapján te­remti meg egy seprűkötő üzem létesítésének feltételeit. A takarékszövetkezeti gyűlése­ken egyebek közt az/'építési köl­csön felemelését javasolták. Je­lenleg 15 ezer forint kölcsönt ad­hatnak olyan építésre, amely a háztáji1 gazdaság kiszélesítését szolgálja. Az összköltségeket és igényeket figyelembe véve, cél­szerű lenne, ha maximálisan 25 ezer forintot adhatnának. B. F. A Várdombi Gépjavító Ál­lomás azonnali belépéssel FELVESZ EGY FŰ KÖNYVELŐI KÉPESÍTÉSSEL RENDELKEZŐ DOLGOZÓT anyagkönyvelői munkakör­be. Fizetés megegyezés sze­rint. (148) Munkában az alapozók. Készülnek az első válaszfal-panelek. Tavaszi számvetés Sárszentlőrincen A Nagydorog felől Sárszentlőrincre vivő út ki akar csúszni az autó alól. Táblák figyelmez­tetik az országutak járműveit: csökkentett se­bességgel és kis súllyal lehet csak biztonságosan közlekedni. A talajvíz nagy területet elöntött. Az árvíz az utóbbi két évtizedben négyszer ön­tötte el a falut. A kiadós zápor is többször ve­szélyezteti a lakosságot, különösen a Malom ut­cát. Szabályoz ni kell a borjádi patakot. El­készült a patak rendezésének terve. Három­millióba kerül az új meder építése. A tárgyalá­sok a munka megkezdéséről már folynak. A felpezsdült közélet 1967 tavaszán tükrözi azt a sok éves fejlődést — anyagiakban, szelle­miekben — amely jellemzőjévé vált e község­nek. Az emberek tenniakarása nemcsak sza­vakban nyilvánul meg. Ezen a tavaszon különö­sen lemérhető a község fejlődése. Eveken át tervezgették, hogy majd építenek egy egészségházat. Jelenleg már dolgoznak raj­ta az iparosok. Amit tudtak — földmunkát — a falusiak is segítettek: 25 ezer forint értékű ku­bikosmunkát végeztek el. Az egészségházban kap helyet a községi tisztasági fürdő is: zuha­nyozóval, káddal. A félmilliós költséggel épülő egészségházban szolgálati lakást is készítenek. Ezzel kapcsolatos az az igény is, és egyben gond, hogy mind több házat alakítanak át, az újak építése mellett, fürdőszobásra. Gond, hogy nem tudnak elegendő mennyiségben fürdőkádat beszerezni. Az utóbbi négy év alatt 34 ház épült, mind fürdőszobás, villához hasonló... A fürdőhöz és a vízellátáshoz kapcsolódik az a hír, hogy Uzdon szervezik a víz házakhoz veze­tését. 1960-ban Sárszentlőrincen a vízműtársulás megalakult, akkor bizony nem nagy kedvvel fogtak az itteni emberek ehhez, most meg, ami­kor üzemzavar van a vízellátásban, és ha csak egy órán keresztül nincs víz, máris mennek a tanácshoz. Uzdon nem kell annyit agitálni, mint Sárszentlőrincen, mert az emberek látják, hogy hasznos, jó dolog a vízmű. Sárszentlőrinc már nem sáros. Évek során két és fél kilométer hosszúságú járda épült. A ta­vaszi számvetés Sárszentlőrincen még arról is vall, hogy nem kevesebb, mint hatmillió forint­ja van a község lakóinak a postán és a takarék- szövetkezetben. Ez a község arról is híres, hogy a lélekszámot tekintve a megye legolvasottabb községe. Ide jár a legtöbb újság, folyóirat, a könyvtári forgalom is magas. Hatszáz rádió van üzemben... A község évről évre szebb, gazdagabb, rende­zettebb. A választások előtti hetekben szép ered­ményekről, megvalósulás előtt álló tervekről adtak jelentést a választóknak. A sár szentlőrinci tavaszi számvetés azt példázza, hogy ebben a. kis községben jól gazdálkodtak az elmúlt négy év alatt,- Pj -

Next

/
Oldalképek
Tartalom